Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-25 / 47. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 47. sz. Vasárnap, november 25. BUDA ÉS VIDÉKE KŐZISAZGATÍSt KŐZtiAZDASÍGl ES TÁltSADHMI HETILAP Az; I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. K IiYDÓ-H IV ATAly, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Eltiflaetéai árak; Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kor., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Egyetem Budán. Irta: Dr. Fodor József, föv. biz. tag, az egyetem rektora. Aki valamely nagy czélt el akar érni, annak tisztában kell lennie az eszközökkel — különben meddő marad a törekvése, küzdelme. A budai oldalt óhajtjuk fővárosunkhoz méltóvá fejleszteni; erre a czélra a mellett fáradozunk és agitálunk, hogy az egyetem telepíttessék át a Vérmezőre: ez pedig — oly értelemben, amint róla Írnak és beszélnek — merő lehetetlenség. Megkísérlem röviden kifejteni, hogy mi a lehetetlen, mi az utópia és azután elmondom azt, a mit lehetségesnek tartok. Az egyetemen négy fakultása — a theologia, jogi, orvosi, bölcsészeti — jelen szervezetében egy organikus egészet képez; közös tanácsa van, közös ülései, közös hivatalos funkcziói vannak, minők például az ünnepélyek, doktor felavatások stb. Mindenekelőtt egy közös czentrális épületet kíván a fakultások közelében. Ilyen épülete jelenleg nincsen az egyetemnek, de könnyen megadható, mert csupán egy közepes nagyságú palotát kíván meg, a fakultások közelében lehetőleg középpontján. A theologiai fakultás kicsiny, — a jelenlegi szemináriumban elfér és csupán még néhány tantermet kíván. Erre sem kell valami nagy építkezés. A jogi fakultás igen népes, de szintén beéri nehány tanteremmel, vizsgázó szobával. Éhez sem szükséges sok befektetés, — ámbár a mai egyetemi épületben teljességgel nem fér el, kivált, mert együtt szoronganak a theologiai és bölcsészeti fakultással. Az utóbbi fakultás nem népes. Hallgatóinak jó része együtt tanul az orvosokkal; a másik része beéri megint nehány tanteremmel. Az orvosi fakultás az oroszlányrésze az egyetemnek. Kevesebb ugyan a hallgatója, mint a jogi fakultásnak, de gyakorlati oktatás miatt óriási nagyok a szükségletei. Ez a fakultás igenis szükségei számos és drága épületet: uj parallel klinikákat, központi állami kórházat és számos laboratóriumot. Az orvosi fakultásnak már igenis kell egy egész kis város, nj épület és intézet, ha a tudomány mai színvonalán akarja az orvosait kiképezni s ha a folyton haladó külfölddel együtt akar maradni. Azonban éppen ez az orvosi íakultás nem tehető át Budára. Főképen két oknál fogva. Először azért, mert e fakultásnak már jelenleg sok milliót érő épületei fennállanak, miket nem lehet ott hagyni a Budára költözéskor, *— nem lehet más czélra felhasználni. Ily épületek: a két belklinika, a központi orvostani épület, szem-klinika, gyógyszertani, általános kór- tani intézetek, a sebészi klinika, a boncz- tani épület, élettani és közegészségtani épület, a törvényszéki orvostani épület, továbbá a szintén főképen orvosi tanításra szolgáló chemiai épület, a botanikus kert stb. Másodszor azért nem hagyhatja el az orvosi fakultás a pesti oldalt, mert az orvosi fakultásnak a tanításhoz és tanuláshoz — oly sok orvos tanuló mellett, mennyi a budapesti egyetemre jár, — szüksége van egy nagy város népességére, amely kinikáit, ambulatóriumait fölkeresi, megtölti. Az egyetem, mint ilyen, nem telepíthető át, ennélfogva a Vérmezőre; legfölebb áttelepíthető volna e g y i k-m ásik fakultás, esetleg az orvosi, kivéve a többi három. Ezért agitálhatunk, ámbár kevés a reményem, hpgy a hely kérdése miatt megbontsák az egyetemnek százados szervezetét. Én egyébként — kijelenthetem — ezt a megbontást nem tartanám kárnak és nem is ellenezném. De ha már jóformán reménytelen a terv, Hogy az egyetem telepíttessék át Budára, annál inkább lehetségesnek tartom, hogy a műegyetem, a Polytechnikum adassék viszsza Budának, a honnét elvétetett. Nem akarok szavaimnak erre nézve „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A más sorsa. — Regény. — (13 Irta : Erdélyi Gyula. Élete elzárkózottságában is örökös kutatás, révedezés és kétkedés volt. Egy női Hamletnek lehetne nevezni, ki kételkedett a létezésben és nemlétezésben. A vonzás törvényei összehozták Kamillával és a karháti remetével és annak barátjával, az öreg Szergi Péterrel, a regényes hajlamú böl— cselkedokkel. Ki tudná megmagyarázni a sorsnak ezt az esélyét . . . Ok a nélkül, hogy Andor és Lajos elhatározásáról, a lét kicserélésének bölcsészeti aber- rácziójáról, tudomásuk lett volna, ők szintén alakoskodva, a más sorsa után vágyva, kicserélték egymás sorsát. Ennek lélektani magyarázatát abban a félelemben találjuk, mi a bizalmatlanságon alapul és eredménye a kételkedésnek. Regény- és drámaírók hasonló félelmeket csak bohózati ürügynek használtak fel, melylyel bonyodalmat kötnek és oldanak; pedig ennek sokszor lélektani oka van, habár a véletlen önkéntelenül rendezi is, mert a véletlent is igazgatja valami természeti törvény. Természeti törvények alól nem emanczipálhatjuk magunkat, akármilyen bizarran alakit is a véletlen. Ez az eshetőség, nem esély. Fernandine és Kamilla, Lajos és Andor a véletlen csoportjai; nem terv hozta őket össze ? Talán a delejesség? Lehet hogy az. Egy bizonyos: kiegészítik egymás lényét és mozgatói egymás sorsának. így biráthatjuk meg lényüket, jellemüket és énjük lélektani követ- keztességét. Ha a csillagok bolygás iban van rendszer, hogy ne intézné valami az emberek találkozását ? Ebből létesül a rokonelemek vonzódása. Hányszor látjuk azt, hogy a szerencsétlenek, boldogok, jókedvüek, komorkodók a föld sok sarka felől egy csoportba kerülnek. Voltak emberek, kiket, a nélkül, hogy tehettek volna róla, mindig szerencsétlenné lett emberek köröztek. Puszta esély volna ez ? Ne kutasd, ember, hanem hajolj meg a végtelenség bölcsesége előtt. Fernandine nagyon okos nő volt. Nem indult a látszat első jelenségei után. Mióta abban az álmában, hogy hires ember neje és a hir osztályosa legyen, csalódott, — erősen bonczolja az emberi jellemet. Érzi gyengeségét, tudja, hogy támasz nélkül nem élhet, irtózattal látja az egyedüllét sötétségét, a derű fogyatkozását és a ború dagályát, jövője komor felhőit. Egy pázsitot lát élete sivárján és ez a család. Ide akar menekülni . . . kételyeiből. Kamilla ábrándja nem ilyen öntudatos. 0 I kétségbeesett sorsával csak úgy békülne ki, ha ) más sorsa lenne az övé. Fernandine futni akar a gazdaságtól; ő átkot lát szegénységében. Ebben egyenlíti ki a véletlen sorsukat. Végzetük itt találkozik e két ellentétben. Szegénység után vágyó gazdag! Középkorba illő kép. A hajdan messzeségében találkozunk királyokkal, kik elmentek remetének. És ma ? Ma remeték ábrándoznak királyságról. Fernandine czáfolhatlanul hitte azt, hogy ő csak szegényen lehetne boldog. Ézért kérte kölcsön egy időre Kamilla alakját. Az élet apróbb bajait és küzdelmeit ábitozta és vágyakozott a szegények útját megsimerni ... A szegények között az embert az emberert szeretik. Ott nincs tettetés, kétszínűség. Szerinte a szegény közelebb él a természethez, tehát nincsen elromolva ... Kamilla vagyon után epedt. 0 látta, futotta a szegénység útját. Nélkülözött, megalázkodott Szenvedett azért, a mi nincsen. Tapasztalta, mennyi kínba kerül csak a legszükségesebb merszerzése. Minő csúnya a szegény vergődése. Mennyit fáradt atyja azért a szegény kenyérért. Milyen nehéz a beosztás. Oh. a szegénységben nincsen poézis; e mellett sokkal kevesebb van, mint a mennyivel meglehet elégedni. A legnagyobb zsarnok a saranyuság a szegény, de müveit emberek között. Nincs ezután mit vágyakozni. Legalább is középsorsunak kell valakinek lenni, hogy ügygyel-bajjal elélhessen. Eí nem élet, ez csak tengés. Szeretett volna gazdag lenni, ha ezt va lami tisztességes, váratlan utján érhetni el.
