Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

Budapest, 1894. (5)

legközelebb megejtendő választására szükséges előintézkedést, a kijelölő bizottsági tagoknak megválasztását, békés egyetértéssel fogjuk eszközölni.

Sajnos, minden békéltető kísérlet ellenére ez nem sikerült.

Szivünkből köszönjük tisztelt választó polgártársainknak, bogy a törvényhatósági bizottsági tagok választásának előkészítése érdekében megtartott választói közgyűlésen oly nagy számban megjelenni s ott higgadt, méltóságteljes magatartásuk tanúsításával az ellenzék által már-már meghiúsított tárgyalást lehetővé téve, az általunk javaslatba hozott bizottsági névsort túlnyomó többséggel elfogadni s igy ügyünket már ez alkalommal diadalra vezetni szívesek voltak ; köszönet érte, hogy a kijelölő bizottságba oly független és jellemes férfiakat választottak meg, kiknek múltjuk és jelenők egyaránt biztosíték arra, hogy polgártársaik köréből a törvényhatósági bizottsági tagságra csak érdemest fognak kijelölni.

Habár ez a fényes győzelem már egy magában is a végleges siker biztosítékát foglalja magában, mégis, hogy városi közügyeink előmozdítására irányzott önzetlen törekvéseinknek a küszöbön levő választás alkalmával is óriási többséggel feltétlenül érvényt szerezzünk és ennek kihatása által jövőre nézve kerületünk nyugalmát s polgártársaink között levő eddigi jó egyetértést minden személyes hiúság és igazolatlan ambiczió által előidézett törekvésekkel szemben sikeresen megóvjuk, szükségét láttuk annak hogy „Polgári Párt,“ elnevezés alatt párttá alakulva közös zászló alá hívjuk egybe elvtársainkat polgári állásra, vallásra és foglalkozásra való minden tekintet nélkül.

Polgári kötelességünk, hogy a közgyűlésen megnyilatkozó többséget együtt tartsuk s szorosan egyesülve legjobb meggyőződésünk szerint sorainkból a legérdemesebbekre adjuk annak idején szavazatunkat; ne támogassuk azokat, a kik egyik társadalmi osztályt a másik társadalmi osztálylyal s különösen az iparosokat és kereskedőket a tisztviselőkkel állítják szembe és vezérül követnek oly egyént, a ki nem átalja a társadalmi ellentét még élesebbé tétele végett az ellen is tiltakozni, hogy pártunk őt a bizottsági tagok sorába jelöltül felvegye.

Polgártársak! Mutassuk meg, hogy a tiirelmesség, tapintatosság és előrelátás békés fegyvereivel harczoló pártunk minden egyes tagja a maga társadalmi körében nemcsak tud és akar igaz bajnoka lenni azoknak az eszméknek, melyek a „Polgár Párt“ zászlajára irvák, de egyszersmind erkölcsi kötelességének ismeri minden kínálkozó alkalommal azokért síkra is szállni.

Nagy feladatok megoldása vár reánk. A honalkotás ezredik évének küszöbén az egész müveit világ szeme felénk fordul; az ország nagy ünnepre készül, minden jót, szépet, hasznosat és nemeset, a mit az ezer év teremtett, itt, a nemzet szivében, a székesfővárosban akar feltárni; ha Budapest eddig nem volt világváros, a honalkotás ezredik évétől kezdve azzá lesz, ha mi is, a székesfőváros polgárai, azt akarjuk, hogy azzá legyen.

Programmunk tehát más nem lehet: Tegyük nagygyá, széppé, gazdaggá és műveltté Budapestet!

E végből kívánjuk a kültelkek észszerű beépítését és rendezését; a székesfőváros belső részeiben, ott, a hol a kisebbszerü épületek nagyobb számmal vannak, az építkezési kedv fokozása végett megfelelő adómentességet ; a parkos tereknek szaporítását', közegészségügyi szempontból a központi vizvezetéki, csatornázási-, a jó és. olcsó élelmezésre vonatkozó munkálatoknak mielőbbi befejezését; humanitárius intézeteinknek okszerű gyarapítását; gyermekeinknek nevelése s tanítása végett megfelelő számú és czélszerüen berendezett iskolák felállítását ; az okszerű kertészet, szőllőmüvelés, újabb iparágak meghonosítása, az ipar és kereskedelem emelése érdekében szakiskolák alkotását; az ipari és kereskedelmi forgalom előmozdítása végett a közlekedési hálózat kiterjesztését s magának a közlekedésnek gyorssá és olcsóvá tételét.

Programmunkba vettük fel kerületünkben a társadalmi élet fejlesztését és nemesítését,

BUDA és VIDÉKE

polgártársaink között remélhetőleg rövid idő alatt helyreállandó egyetértés és béke ápolását.

Minderre oly férfiakat válaszszunk meg a törvényhatósági bizottságba, a kik ily irányban komolyan dolgozni nemcsak akarnak, hanem képesek is.

Legyen jelszavunk : Budapest székesfőváros és különösen kerületünk felvirágoztatása, polgártársainknak jóléte.

Polgártársak ! E jelszó alatt a „Polgári Párt“-ban minden utógondolat nélkül mindnyájan egyesüljünk.

Felhívás előfizetésre.

Kívánatra bárkinek 4 mutatványszái.:''* küldünk, de az 5-ik számnak elfogadásával előfizetőnek tekintjük.

A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai:

Egész évre . . . .12 korona.

Félévre

................6 „

Ne

gyedévre ... 3 „

Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekben elkezdett regényünk folyik.

Kérjük vidéki hátrálékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kapnak.

A déli vasut.

A déli vasut üzletigazgatóság hivatalnokainak köréből vesszük a következő sorokat: Tisztelt szerkesztő ur!

Engedje meg, hogy egy kérdést intézhessek Önhöz, mely a déli vasut üzletigazgatóságának hivatalnoki karát nem csekély mérvben foglalkoztatja.

Szó sem fér hozzá, a krisztinavárosi polgárok: előtt, kik élénk figyelemmel kisérik a

kerületük érdekeit közelebbről érintő egyes mozzanatokat, úgy a mint azok a napi kérdések tömkelégéből kiemelkednek és konkrét alakot kezdenek ölteni, nem ismeretlen dolog, hogy a déli vasut vonalainak államosítása immár a

legközelebbi jövő kérdése csupán.

A sajtó e kérdéssel, mondhatni, már hónapok óta foglalkozik, tisztelt szerkesztő ur is előkelő helyet adott becses lapjának m. hó 14-én megjelent számában, egy igen tanulságos czikknek, mely helyesen fejtegette ama hátrányokat melyek, vegyük most csak a „nervus rerum“ szempontját, a Krisztinavárost sújtanák az esetben, ha a most ott fenálló üzletigazgatóság megszűnésével, annak hivatalnoki kara más városban székelő üzletvezetőséghez osztatnék be.

Szépen volt ez fejtegetve a fent idézett czikkben, ahhoz hozzá tenni vagy abból elvenni valóm nincs.

Beillet ez a czikk riadónak szépen. Véges eszünkkel elegendőnek tartottuk volna arra, hogy ha éppenséggel nem is rázza majd fel a krisztinavárosi polgárokat csendes szemlőlédé- sükből, legalább arra fog szolgálni, hogy gondolkodóba ejtse őket az ez irányban elég közel fekvő sürgős tennivalók felett.

S csodálatos, „A sipka-szorosban még mindig csendes minden.“ Hol késnek kerületünk mérvadó körei oly soká ama bizonyos éjnek homályában ?

És ez az a kérdés melyet Önhöz tisztelt szerkesztő ur intézni bátor volnék.

Ön, ki kezét folyton kerületünk üterén tartva, annak minden megnyilatkozását élénk figyelemmel kiséri, talán válaszolhatna nekünk arra, hogy mi okozhatja e teljeséggel érthetetlen közönyt.

Nem hiszem, hogy tisztelt szerkesztő ur velünk együtt, szükségesnek tartaná, hogy mi délvasutiak adjimk tanácsot a Krisztinaváros érdemes és számottevő köreinek arra nézve, miként saját jól felfogott érdekeiknek megóvása szempontjából mi volna tulajdonképpen sürgős teendőjük

Tizennégy esztendeje, hogy a Krisztinavárosban fenáll az üzletigazgatóság, de úgy látNovember 11.

szik, hogy oly kevéssé tudtunk meggyökerezni e talajban, miként, nem akarom éppen mondani, hogy szívesen, de mindenesetre fagyos közönynyel látnának bennünket innen távozni.

Mi azonban, azt sans phrase mondhatom, fájó szivvel búcsúznánk e szivünkhöz nőtt szép városrészből, különösen akkor, a mikor még az a tudat sem enyhítené nekünk a válás nehéz pillanatát, hogy a krisztiuavárosi polgárság, ismétlem, saját jól felfogott érdekeinek szem előtt tévesztésével, meg sem kísérletté, hogy nem mondom bennünket, de a városrész számára, az üzletigazgatóságot helyesebben a m. á. v. üzletvezetőséget, megtartsa.

Nem mondunk ugyan még búcsút a szép Krisztinának, de ha majd arra kerülne a sor, ha nem is igen törődtek velünk, mégis csak azt fogjuk mondani szabadon a mi hallhatat- lanunkkal.

„Messze jártunk, másutt is volt vagy lesz jó dolgunk, de a szivünk csak azt mondja jobb otthon !“

Otthonjuknak pedig legtöbben közölünk a Krisztinavárost tartják.

Postl Ferencz,

Különfélék.

— Egyetem Budán. A közoktatási miniszternek azt a tervét, hogy az uj egyetemet Budán akarja felépittetni nem csak a közönség, de a tanügy szakértői is örömmel üdvözölték. Lapunk elején foglalkozunk e kérdéssel, mely nem csak lokális, de országos kérdés s ennek tekinti a paedagogiai téren is nagy tekintélyű miniszter. Ép ész ép testben régi igazság ez, mi a budai egyetemről is megvalósulna. Testében szellemében edzettebb lessz az a nemzedék, mely itt végzi az egyetemi éveket. A „Buda és Vidéke“ legelső számában Petz István kitűnő czikkében visszaemlékezett arra, hogy a magyarosodásra a magyar ifjúság mily hatással volt. Ez tény. A magyar ifjúság megérdemli, hogy az ő érdekét is szem előtt tartsa a miniszter azzal, hogy Budán legyen az egyetem.

— Imre napján e hó 5-én reggel a m. kir. állairmyomda hivatalnoki kara ünnepies öltözetben gyülekezett az igazgatósági irodában, hogy üdvözölje szeretett igazgatóját péchujfalusi Péchy Imrét névnapja alkalmából. Az igazgató szeretettel fogadta az egybegyűlteket s szívélyesen megköszönte a jó kivánatokat. Ezzel az ünnepélyes aktus véget ért, s az osztályok főnökei és tisztikara ismét rendes munka-köréhez tért.

— Előmunkálati engedély. A

kereskedelemügyi miniszter Nagy Jenő dr. ügyvéd éz Kresz Géza dr., mint érdektársaknak a Budapest fő- és székváros Mecses-utjából ki- indulólag a József-hegy keleti, valamint a Ró- kushegy déli oldalait érintőleg a Lipótmezőig, illetve e hidegkúti és vörösvári útelágazásig és innen egyfelől Hidegutig, másfelől pedig a Hárshegy megkerülésével Budakeszig vezetendő keskenyvágányu villámos helyiérdekű vasútvonalra múlt évi október hó 31-én megadott előmunkálati engedélynek érvényét a lejárattól számítandó további egy évre meghosszabbította.

— Tisztviselő-telep Békásmegyeren. Mozgalom indult meg, hogy Békás- Megyeren tisztviselő-telep alakuljon. Ez a szép község a fővároshoz oly közel van, hogy nagyon alkalmas a településre. Az állam, mint értesülünk, az életképes vállalkozást támogani fogja.

— Hatala Péter röpirata. Hatala Péter dr. egyetemi tanár, s az első kerületi polgári kör tagja egy kis röpirotot irt, melynek czime „A felekezetnélküliség és a felekezeti kényszer“. Mi nem foglalkozhatunk a kérdés politikai oldalával s habár a tudós szerzővel nem értünk egyet, nem zárkózhatunk el az elöl, hogy a munkáról ne beszéljünk. Elismerjük, hogy ez a munka igen élénk tollal és nagy tudományossággal van megírva,