Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
Budapest, 1834. III. évfolyam 45. sz. Vasárnap, november 11. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIAUÓ-HIYATAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás ntcza 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Egyetem a Krisztinavárosban. (A.) Eötvös miniszter a Krisztinavárosban akarja építtetni az egyetemet. Fontos ok vezeti Eötvöst, a ki tovább akarja fejleszteni azt az épületet, a melynek hatalmas alapjait megvetette nagy nevű apja, Magyarország első oktatásügyi minisztere, a ki a 19-clik század uralkodó eszméinek befolyását az államra és a társadalomra hires művében megírta és a magyar közművelődés épületét állam- férfiúi bölcseségével, a hazafi lankadatlan buzgalmával szilárd alapra feklette. Hogy az állam ingyen jut a telekhez, szerencse ugyan, de korántsem képez döntő mozzanatot a miniszter elhatározásában. A valódi egyetemi élet fejlődése jelenik meg lelki szemei előtt a kis- városiasabb környezetben a heidelbergi egyetem tanítványának. Hatszázezernyi lakosság közepette, abban a nyereséget, élvezetet hajhászó, naponként gyarapodó, már-már Babylonná növekedett, folyton zaklatottabbá váló Pesten, ebhez nincs reménye. Többet vár az ős Budától, a kies Krisztinavárostól, a mely egyetemi városrészszé mintegy predesztinálva van. Itt többet foglalkozhatnak -a tanulók magukkal, jobban fejlődhetik a hivatottak, az igyekvők, a lelkesek között a tanulmányaik iránti érdeklődés társalgásaik, vitatkozásaik között, a mi a jeles előadásoknál is nagyobb tőke az életre, a jövő fejlődésre, vagy avval egyenértékű. Nemcsak egymáshoz jutnak közelebb, hanem a tanáraikhoz, de sőt a polgársághoz való családias közeledésnek sincs annyi akadálya, mint a nagy forgalmi góczpontokon. És ott, a hol nagy nemzeti tradiczió emlékei naponként szembe ötlenek, van ápolója a hazafias szellemnek, serkentője a gondolkozásnak, a kutatásnak. Itt a kis és nagy svábhegy közelében a természet csábjai nemesebb élvezetre ragadnak, jobban elvonják a fiatal embert az életet aláásó kicsapongásoktól, mint a bérkaszárnyák között elfutó kövezet rideg útvonalai, a honnét annyian menekülnek kárthozó szórakozások tivornyáiba. Itt a fertőzetlen talaj, pompás levegő nem rontja meg a szervezetet; a gyönyörű begyek lehellete fenntartja az egészséget, üdén tartja a kedélyt. A ki az egyetemi életet ismeri nálunk és egyebütt, azonnal felfogja a miniszter szavának horderejót. A tökéletesedés utáui vágynak, a buvárlat iránti hajlamnak, az igaz, szép és jó utáni ideális törekvésnek nincs a kifejlett egyetemi életnél termékenyebb talaja. Lehet, hogy akadályokra bukkan a miniszter, küzdenie kell terve kivitelében. De bizonyára annak a miniszternek nyomdokaiban kész haladni, a kinek legszentebb törekvései elé az elkeserités akadályait vetették a nélkül, hogy ez czéljai megvalósításától egy pillanatra is visszarettentette volna. Ugyan e tárgyban egy okleveles tanár tollából kapjuk a következőket: Egyetem a Vérmezőn. Örömre ébredt Buda, Eötvös Lóránt báró vallásügyi miniszternek nyilatkozata folytán. A központi egyetem rozzant épülete helyett a kor igényének megfelelő palotáról kell gondoskodni. Ankettek tárgyaltak már ez ügyben, s annak valamennyi tagja egyhangúlag kinyilatkoztatta, hogy igen is építeni elmulasztbatlan kötelesség. Tehát abban a legfontosabb kérdésben mindannyian megegyeztek, a helyi e nézve azonban már; nem. A főváros monumentális építkezéseinek átka mindig a hely kérdése, s annak megválasztása volt ez ideig. Posta-palotát, j uj városházat építettek nagy és rengeteg költséggel, s addig tárgyaltak és czik- kelyeztek felette, s annyi tintát pocsékoltak el a brosürökre, hogy végre mindkettőt eldugták a zsákutczákba, a melyeknek se frontját, se szobrait, de még az építkezés éveinek számát sem olvashatja el halandó ember, kit arra felé vezet útja gyalogosan, a vagy kocsin. „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. A más sorsa. — Regény. — (11- írta : Erdélyi Gyula. — Gondolkodtam, ábrándoztam, álmaimnak tündére is akadt, mert szerelem nélkül az ember kebele kihalt fa, melynek nincs levele. így mondja a költő és igy vélekedtem én is. A nőkről nagyon magas és tökéletes képet alkottam. Mintaképem Lajos öcsém édesanyja, boldogemlékü búgom volt. Ilyennek képzeltem el én is álmaim tündérét. És mi történt? Az a nő, kit én szerettem, másé lett családi érdekekből. Mind a ketten szegények voltunk. Tudják-e önök, mi az a szegénység? A ki szegény és szeret, sorsa rettenetes annak. Az irigyelheti valójában csak másnak a sorsát, kit ezzel vert végzete. Költők képzelődése a boldog szegénység. Boldogság nem lehet, mikor állandó vendégünk a sanyaruság. Jobb előle idejekorán megfutni. Ritkán találhatjuk magunkat e helyzetbe bele. Hősi elszántság is hiábavaló. Feltételünk czáfolja lépten-nyomon az élet. A szegény szerelmesek a korhoz nem valók. Ma a pásztornak is több az igénye, mi a várurnak hajdan. Milyenek a nők, milyenek a férfiak? Minek beszéljek róla. Senki nem tudja megtartani, a mit igér s hüségtörések lánczolata következik. Nagy felelősség a házasság. Egyik fél szavatol a másik boldogságáért. Később láttam csak be, mennyi gyengeségem van és nem zúgolódtam, hogy családi érdekek meggátoltak fészkem rakásában. És mégis ma sem mondok egyebet, mint a mit akkor álmodtam, hogy kiket a sors egymásnak szánt, azoknak sincs joguk az elől kitérni holmi higgadt bölcselkedéssel. Előre bátran, a ki szereti egymást. Egyik sorsa a másik sorsa, egyik a má3 sorsáért felelős. Gyáva, a ki tőle tart. — Intsálom, hol tetszett tanulni a filozófiát? —- kérdé Koletkó tanár. És ez a kérdés nagyon alkalmas időben volt téve, mert a hallgatóság valamennyi tagját melancholia lepte el. Elmélkedésük veszedelmes irányba zökkent. Mindenki elkezdett arról a kérdésről ábrándozni, a miről Péter bácsi beszélt és a mi elől a két hölgy Isz- térczre menekült. — Hol tanultam a filozófiát, azt kérdi tanár ur ? — Igen is azt kérdem kedves specta- bilis ur . . . — Nagy egyetemen, 120 féléven keresztül; az egyetem neve : az élet, tanárom a természet, a magány, a józan okosság volt. — Ez azután már tanári kar. Nevezem annak, — szólt az iirgési ánglins. Péter bácsi igent bólintgatott a fejével és visszagondolt arra az egyetemre, mit 60 éven keresztül járt minden nap és minden órában s a miből annyiszor tett vizsgát. Az ember nem mindig engesztelődik ki a józan okossággal . . . Fernandine szembeszállt Péter bácsi filozófiájával és védelmére kelt a szegények szerelmének. Szerinte csak a szegények szerethetik egymást. Szerelmet ritkán találhatnak a gazdagok, mert megfoljtja azt a haszonlesés, számítás és önzés. Az emberek álarcz mögé rejtőznek, nem őszinték. A gazdagnak csak hazudják, hogy szeretik. De különben, a ki a pénzt szereti, az nem szeretheti az embert. Hatalmasok, gazdagok körében kápráztat, de nem virul a költészet. Csak szegény tud igazán szeretni. A szegényeknek ama küzdelmében, mit léteiéért folytat, ha van, a kit szeret, rejlik legnagyobb boldogsága. Módosnak (Karháti alakjában) szintén az volt a véleménye, hogy a gazdagok élvezhetik igazán a szerelmet, mert azokat nem teszi fá- sulttá az önfentartás küzdelme. Karháty (Módos alakjában) a szegényeket tartotta boldog szerelmeseknek, a kiknek nem hazudhatnak érzéseket . . . Fernandine hálás pillantással köszönte meg azt, hogy (szerinte) Módos az ő nézetét fogadta el. Módos egy véleményen volt Péter bácsival és ő is azt tartotta, hogy ott, a hol a szegénység bejön az ajtón, a szerelem kimegy az ablakon. Péter bácsi végül megint azt vélte, hogy az igaz szerelem nincsen sem gazdagsághoz, sem szegénységhez kötve, — ahhoz csak két szerető szív kell. — Csak két szerető szív ? Nem, uram, hanem egyforma gondolkodás is és erős jellem.. Ezt Kamilla mondotta.
