Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-04 / 44. szám
Budapest, 1894. 111. évfolyam 44. sz. Vasárnap, november 4. BUDA ES VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI IIETILAT Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄX,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér.. Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A nagy bizottság. Irta : Dr. Németh Imre. Közel két éve, hogy a budai érdekek előmozdításán egy népes értekezleten bizottság szerveztetett, az értekezleten vérmes remények, jobbára azonban jubi- lálásra megérett panaszok hangoztattak, a remények lassanként eloszladoztak, a panaszok pedig fennmaradtak, sőt talán szaporodtak is. Sokan kételkedtek abba.n. hogy egy közel száz tagból álló bizottság — épen tagjainak nagy számánál fogva — számba vehető tevékeüységet tudjon kifejteni, a lefolyt idő megmutatta, hogy ez a nagy számú tagokból álló bizottság nem volt életképes; megalakulásának első évéről — bár az értekezlet ezt határozta — nem számolt be, bizonyosan azért, mert erre a kellő anyag nem állott rendelkezésére. Miután semmi kilátásunk arra, hogy az a nagy bizottság a jövőben többet tesz, mint tett a múltban, nincsen semmi éri elme annak, hogy az — bár csak nóvleg is — még tovább fennmaradjon, de a kerületi választmányok létesitése után nincsen is létjogosultsága, miért is kívánatos volna, hogy ez a nagy bizottság a kötelességévé tett beszámoló értekezletet az óv végére, vagy a jövő év első napjaira összebivja, de nem azért, „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A más sorsa. — Regény. — (10 Irta : Erdélyi Gyula, A két hölgynek elbeszéli a szolgabiró az ádáz kíváncsiságot es fezek egyszer Gábor bácsi füle hallatára elkezdik olvasni a csillagokat. Gábor bácsi odamegy hozzájuk és megkérdi melyik az égnek a jobb fele, melyik a balfele ; de hát o nagyságaik még ezt nem mérték ki de ha kimérik, megmondják Gábor bácsinak, ha nem szól senkinek. Ez is növelte a kedélyességet. A kedély és az erdőillat kitűnő orvosok. A világtörténelemmel bíbelődő Borcsa néni, a „nem“-től irtózó Gedő bácsi, Karton, a böl- cselkedő pitvaros, a ki Koletkóvai anarchistákat keres, bár nem tudja, hogy mi is az az anarchizmus ? Hát Szergi Péter meg a két elátkozott szigetbeli fiú . . . Reájuk nézve csakugyan most kezdődik a világtörténelem, legalább derült kiadásban. Legkedvesebb volt helyzetükben az, hogy ha mesé- ket gyártottak is róluk, nem alkalmatlankodtak tolakodó udvarlással. Elénekelték régi dalaikat, csónakáztak, járkálták, rajzolgattak és pedig régi tanulmányfejeket, vizsgálva azt, hogy miből is lehetett volna igazán fölismerni a jellemtelenséget. így kezdődött az uj élet Isztérczen. hogy működéséről számot adjon, hanem hogy megbízását tegye le és adja át a kerületi választmányoknak. A kerületi választmányok ugyanis a kerületi érdekek képviseletére és igy ezen érdekek előmozdítására is szerveztetnek, minélfogva hivatással és hatáskörrel bírnak arra, bogy a feloszló nagy bizottság örökét átvegyék. A kerületi választmányok a vonatkozó törvény szerint illetékes helyen indítványozhatnak, javaslatokat tehetnek, tehát panaszkodhatnak is, úgy mint a nagy bizottság örökösei. Első sorban a budai és ó-budai részek közvilágítása érdekében emeljék fel szavukat. A pesti oldalon lakatlan külterületeken fogyasztják a légszeszt, a budai oldalon a belterületen, sűrűn lakott helyeken ritkított petrolenm-lámpák pislognak, az ó-budai részen sok helyen még ez is hiányzik. Második legyen a közlekedés javítása. A budai részeknek alig van közúti vasútja, annak is egy része — bár teljesen ki van építve — a forgalomnak nincsen átadva, a másik része pedig olyan, hogy alig van benne köszönet. A buda—ó-bndai vonal — bár sűrűbb közlekedést ez is eltűrne — még csak van valahogy, de a zugligeti vonal több mér- gelődéssel jár, mint kényelemmel, mert csak az igazi forró nyári hónapokban jár negyedévenként, ősz és tavasz beálltával félóránként, télen, sehogy. Nyáron túl van zsúfolva, a mi a nyári meleget még türhetlenebbé teszi és az ember nemcsak átizzadva, de össze nyomorgatott testtel kerül ki a kocsiból, őszszel, tavaszszal, ha az ember kapóra nem veszi, miután a kiindulás időpontjától eltekintve, kiszámíthatatlan az idő, mikor és hol található, jobb gyalog menni, ha mindjárt sárban is. A lóvasut-társaságban még az a jó indulat is meg van, hogy a budaiakat az átszállás kellemetlenségeitől óvja és igy addig, mig a lánczhid-zugligeti vonal közlekedik, nem ad átszálló jegyet a lépten-nyomon jövő-menő pesti kocsikra, mely esetben a pesti kocsiról a Margit- hidnál a buda-óbudai vonalra lehetne átszállani, hanem, ha az ember nem akar félórát várni, vagy sarat taposni, kénytelen a pesti kocsin egész jegyet váltani — szakasz-jegy vagy bérlet-jegy nem érvényes — a Margit-hidig és innen uj — szakasz — jegyet váltani a láncz- hidig. Lehet, hogy nem járt haszonnal, vagy nem nagy haszonnal a lánczhid- zugligeti vonalnak sűrűbb járatása, vagy az egész éven át való üzemben tartása, de az mégis csak kivihető volna, hogy a pesti kocsikon az egész éven át adassanak ki átszálló jegyek a lánczbidboz és pedig nemcsak a zugligetből, hanem a pesti oldalról is, és hogy a lánczV. Egy nap megint átjöttek a karhátiak. Az elcserélt létezésbe már Szergi Péter bátyánk egészen beleszokott és úgy vette észre, hogy nem is olyan bolond dolog az, ha az emberek megpróbálják a más sorsát. Majd talán ő is cserél valakivel. Hiszen már a hires Don Quichotte is megkisérlette ezt a dolgot és átengedte Sanchó Pauzának a sziget kormányzását. Ha igy lehetne, majd rendet tudna csinálni a világban Borcsa néni. Lám Bornemissza Anna, mikor egy órára átvette Apaffy Mihály fejedelem létezését, milyen bölcsen intézte az ország sorsát. Jó stáczió után más előfogat kell mikor az ember hosszabb útra megy. A más sorsában legalább pihenhetünk, a magunkéban elfáradunk. Hej, ha az egyik ember átvehetné a másik igáját, ez volna csak derék . . . így ragadt vakra-világtalanra Isztérczen a filozófia . . . A szokásos karbáti búskomorságot otthon hagyták. Karbáty Lajos Módos alakjában élezel! és nevetett, Módos melancholikussá változott. Ha ilyen sorscserélésekre kísérleti állomásokat szervezének, érdekes megfigyelésekre nyílnék alkalom. Karháton az ebédnél összeállítottak néhány ellentétet. Lázár elcserélve Nábobbal, Harpagon egy pazarlóval, Orpheus a velenczei kalmárral, az uralkodó a republikánussal, remete a világfival, Gessler Teli Vilmossal és igy tovább. Ki tudja, nem-e fejlődik oda a szuggesztió, hogy az egyik jellemet áthipnotizálják a másikba. Páter bácsira kezdett átragadni a német bölcseség, azaz csak bölcselkedés. Tréfának az is jó. Tbezisnek erős, lehetetlenség és csak németnek való vele bíbelődni. Olyan társasjátékféle ez csak. Komédiába való. Komolynak biz e kevés. Második látogatásuk egy olyan napra esett, a mikor táncz is szokott lenni. Eljön a szomszédfalu bandája és mulat a fiatalság meg a vénség egyaránt. Szergi Péter most látta csak, hogy milyen derék dolog ez a létezés-elcserélés (tudja a kő, melyik német filozófus gondolta ki ezt a tbeóriát), mert ime, uramöcsém, Lajos ugyancsak sürög-forog, sőt tánczol is, mint azelőtt sohasem tett, csak talán a táncziskolákban ré- ges-régen. — Vájjon ki lehet ez a Módos ? kérdé Karbáty Lajosra mutatva az ürgési ánglius. — Ügynök, — felelt Szergi bácsi. — Miben utazik ? — Ősökben. — Ősökben? Nem értem ezt a kifejezést és a portékát sem ismerem. — Tudja, barátom, ez olyan dolog, hogy csak annak való, a ki kamarás akar lenni; an| nak ki kell mutatni őseit apai és anyai ágon. ! Ilyen ősöket kutat ez a Módos, most épen | hiányzik kettő . . . A mulatság alatt tűznél gyorsabban terjedt el a hir, hogy Módos ősöket keres. A közügy' -
