Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 43. szám
Budanest 1894. Ó2.I BUDA és VIDÉKÉ Október 28. a mely utón a pesti városrészekből gyorsabban és könnyebben éri a szabad természetet, mint a hogyan ma pl. a városligetbe juthat. Mindez azonban még ki nem meríti a budai oldal fontosságát a város ösz- szességére nézve. Itt van ugyanis a magyar ki- rály székpalotája. Magyarország királyának székpalotája az itteni elhelyezéséből folyó súlya és fontosságáról nem szabad megfeledkeznünk, annál kevésbé, mert Budapest a széke s-fővárosát képezi ez országnak. Nemcsak Budára nézve képezi a királyi palota annak elsőrangú épületét, hanem egész Budapestre, e székes-fővárosra nézve is k ell, hogy fényes palotái között az első helyet a király székpalotája foglalja el! Ez [ alatt értve úgy az elfoglalt területet a város térképén, valamint terjedelmét, fényét, nagyságát, művészeti becsét! És e körülményből folyólag áll a „székes-főváros“ azon követelés előtt, hogy székvárosi jellegét ott domborítsa ki, a királyi palota környezetében és általa, továbbá joggal követelhető és feltehető: hogy a város középpontja a királyi palotával a lehető legimpozánsabb módon és a méltóság jellegével ellátva kapcsoltassák egybe! Föltétien szükségesnek találom, hogy Budapestnek „székes-fővárosa“ jellege e város rendezésében, szabályozásában, tehát külső alakja és megjelenésében kellőleg kifejeztessék és kidomborit- tassék. Ma a „székes város“ jellégét csak a hivatalos és nemhivatalos nyomtatványok fölirásával, községi intézményeinek czimeivel, az öntöző-kocsik, az utakon elhelyezett ládák inicziálóival hirdetjük és ismerjük. Budapestnek kézzel foghatói ag és mindenki szeme elé állitva kell s pedig nagyszabású alkotások által bemutatni, hogy valóban „székváros.“ Ezt a jelleget csakis itt a budai városrésznek a királyi palotával határos környezetbe tükröztethetjük vissza, sőt ez, a főváros mulhatlan kötelmét képezi, a saját rangja — az ország nagysága és méltóságára való tekintetből. Mily módon képzelem azt, azon gypsz-modellben mutattam, melyet az Orsz. Iparegyesület tervem nyomán készíttetett el. E miatt a mint czélttévesztettnek : ítélem a budai körútnak mai szűkkeblű rendezését, egyenesen károsnak is tartom Budapest jövő fejlődésére való tekintetéből. Nagyszabású alkotás és nem hamar- kodás való ide, mely számol az ország állása és rangjával ép úgy, mint a már is hatalmasan fejlődő fő- és székváros méltóságával, annak remélhető jövő fénye és nagyságával. A községi választások. Irta : Dr. Németh Imre. A „Buda és Vidéke“ hasábjain már ismételve találkoztunk olyan kisebb közleményekkel, melyekből kidomborodott, hogy előhírnökei kívánnak lenni a törvényhatósági bizottsági tagválasztási küzdelmeknek. Örvendetes jelenség, ha a polgárság a közügyek iránt buzog és a választások érdeklik, de sajnos, hogy azokból az előcsatározások- ból, melyek e lap hasábjain napvilágot láttak — nem a polgárok érdeklődése, nem a közügyekhez való ragaszkodás, hanem inkább az egyesek személyes érdeke, talán szereplési vágya, tehát nem az elveknek és a tiszta meggyőződésnek harcza, hanem az egyének küzdelemre való készülődése volt kiolvasható. Általános tapasztalat, hogy a székes fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok választásánál a választó közönség csak eszköz; az úgynevezett általános értekezletekre a főbb intézők az alakítandó kijelölő bizottság kész listájával jelennek meg, az igv alakított kijelölő bizottság zsebében viszi azoknak névsorát, kik a bizottsági tagságra kijelőlendők, alig képzelhető eset, hogy ez az úgynevezett „hivatalos lista“ csak egyes részeiben is vereséget szenvedjen az általános választáson. Minden kerületnek meg vannak a maga elsőrendű tekintélyei, ezek személyes érdekekből, barátságból, atyafiságból, itt-ott talán kö- nyörületből vagy lekenyerezésből az ellentábor iránt •— döntik el, hogy kik az alkalmas és fordulnak, a közmunka Tanács tervében — e városrész legelső és legfőbb rangú utjának állította oda és annak kívánja minősíteni. Ez alkotásával kétségtelenül csak azt demonstrálja a közmunka Tanács, hogy e városrész jövőjét csak igen-igen szűk látkörből és mostohán Ítéli meg, bizonyítja evvel, hogy idevonatkozó j ö- vendő látása a „székes-főváros“ egyre magasbra törő fejlődésével szemben — az előítélet elhomályosító üvegén keresztül történt. Határozottan merem állítani, hogy a budai körút veretésében úgy, valamint méretére nézve meg nem üti azt a mértéket, melyet alkalmazni a fennforgó helyi viszonyok és a bizton beállandó fejlődés mérve folytán itt helyén volt volna. Megokolom az Ítéletemet a következőkkel : Az eskütéri hid ugyanis összekö- tendi a székes-főváros jelenlegi középpontját •— a főváros citijét — a budai oldal, most még ugyan elhanyagolt, de a jövőt tekintve annak legfontosabb és legelőkelőbb részével. Mert úgy a mint a lánczhid a budai oldalon Budaváros üzleti forgalmát környezetébe vonta és oda konczentrálta — elhúzva azt a régi hajóhadnak — szarvastéri középpontjából, — daczára annak, hogy a pesti oldalon a hídfő már az üzleti forgalmon kívül vagyon, úgy sokkal fokozódtabb mérvű lesz az eskütéri hídnak kihatása a budai torkolata körül való üzleti forgalom isméti fellendülése tekintetében. A 40-es években fellelhető volt pezsdülő üzleti élet itt újból fél fog támadni, hathatósan elősegítve a pesti oldal középpontjából átsugárzó, átömlő forgalmi árama által. A belvárosra nézve, melynek határai ma a külvárosok kiépítése miatt szilárdak és eltolhat] anok, a budai oldal képezendi folytatását, természetes kiegészítőjét, már azért is, mert a lakosság vándor árama üdülés czéljából is erre veendi irányát, Es Fernandine ? Igent mondott. Elhatározták az esküvő napját és ekkor kitűnt, hogy a hires tudósnak egy vidéki vá- j rosban, hol azelőtt tanárkodott, felesége és gyermekei élnek és a feleség elválna, ha biztosítaná a sorsát Fernándine. Utálattal fordult el ettől az embertől is, ki majdnem rávitte arra, hogy egy más nő sorsát változtassa meg . . . Védtelenül állt a világban, nem volt egy tanácsadója sem; a kik vele beszéltek, azok vagy elakarták venni, vagy mint egy közönséges áruczikket, férjhez ügynökösködni. Nyomára jutott annak is hogy X. mennyit, Y. mit ígért az ügynöknek, ha öt megszerzi feleségül . . . Ezek a dolgok nagyon megrázkódtatták. Felkereste Kamillát, hogy ennél egy kicsit elfeledje felindulását, elégedetlenségét és elkeseredését. Kamilla atyjánál lakott, a ki tanár volt egy vidéki városban s Kamillát, mint tanítónőt alkalmaztatta. Kettőjük jövedelméből szűkösen éltek. Kamillának egy nagy ur udvarolt. 0 szerelmes volt a csinos fiatalemberbe s elfogadta az udvarlást. Boldogan számította, hogy mikor lesznek egymásé. Egyszer azután kitűnt, hogy a gavallér nem házasodni akar, csak kalandot keres. Egész ridegen ajánlotta meg atyjának a kaland honoráriumát. Kamilla elfordult tőle és meggyülölte a világot. így találkozott a két barátné. Milyen szép reményekkel váltak el, mikor a nevelőből kiléptek. Öt év és e reményeket tönkretette az idő. Sírva borultak egymás keblére. A csalódás fájdalma még jobban megerősítette barátságukat . . . A véletlen egy sajátságos játéka volt az, hogy mind a kettő azt hitte, ha a másik helyzetében van n°m történik meg a rázkódtató esemény, szóval mindegyik szerette volna a más sorsát. — Ha én a te helyedben lennék, úgy másként történt volna. Ezt mondották egymásnak és mikor már ez többször szóba került és Fernandine az ösvegység ellen sokszor fakadt ki, elhatározták, hogy az isztérczi fürdőn elcserélik egymás személyét . . . Kamilla lesz a gazdag özvegy és ő a szegény tanítónő. Meglátjuk, kinek mit hoz a más sorsa. Az erdőzugásban erről beszélgettek. Az emlékezés nem fájt úgy, mint azelőtt. Ez a csend, ez az egyszerűség, azok az ártatlan nagyravá- gyások, a kis pletyka, egy vidék személyei és itt a világ folyása érdekelte a két nőt. Koletkó tanár, az ürgési ánglius, a bölcsel- kedő Kárton Menyhért, a büszke egészségjavítók, Borosa néni, Gedő bácsi és végre az elátkozott sziget lakói, a kikötés a szigeten, a látogatás viszonzása, mindez egy falusi álomképnek tűnt fel . . . Az egészségjavitó rokonok kíváncsisága a más sorsával szemben szintén kedves jelenet. Egy ártatlan gonoszság. Kíváncsiságukat nem elégíthetik ki, tehát mesét szőnek. A szolga- biró tréfás ember, ennek elmondják, hogy az a két nő nem jóban töri a fejét. A szolgabiró kutat, miből gondolják ? A kiváncsi rokonok abból következtetnek bűntényt, mert sem levelet nem kapnak, sem levelet nem Írnak ... Ez gyanús. Borosa néni hiában mondogatja, hogy ne törődjenek vele, mert a két asszonyságnak semmi szerepe nincs a világtörténelemben, az egészségjavítók hajtják, kutatják tovább. Kárton Menyhért is belevegyül az aggodalomba és közli ezt a főszolgbiróval. Alighanem valami spiónok; talán kiakarják innen telekelni a tekintetes Isztérczi urat. A szolgabiró Kárton Menyhértnek azt veti oda, hogy ezek kincset keresnek. A rokonok- is firtatják a dolgot, ezeknek is ad egy-egy szem mogyorót össze-vissza, hogy jön. Lenke húgomnak azt mondja, hogy a masamódnék Pestről, Kati nénit azzal áltatja, hogy színésznők, nemsokára itt lesz az egész társaság; Gábor bátyám igen hiszékeny, annak azt mondja, hogy a csillagokat jöttek megolvasni, mennyi van az ég balfelén, mennyi jobbfelén. (Folyt, köv.)
