Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 39. szám
Budapest 1801. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 80. Ez a német nép tódul a színkörbe és —• mint az alábbi kimutatásból látható, épp a uépszinmüveket és történeti darabokat látogatja legörömestebb. 1893 ban négy hó alatt 13000 ember látogatta a karzatot; egy este átlag 121. Egy-egy telt háznál, ha kijön a közönség, azt hinné az ember, hogy német színház: alig hallatszik magyar szó. A család, a műhely, a bolt nyelve még német O-Budán. De a magyart mégis szeretik. Én, látva az érdeklődést, a félhelyáras napokra főként magyar tárgyú dalos és hazafias műveket tűztem ki s az óbudai nép 2 éven át lelkesen pártolja ezeket. Hogyne ? kiváncsi rájuk. Azt sem tudta azelőtt, mi fán termett a színészet. Vannak itt öreg emberek, a kik most voltak először színházban. Hogy mennyire uj valami a színészet O-Budán, azt egy eset fényesen bizonyítja. Kifogyván a vonzó népies darabokból az idén egyszer augusztusban a „Molnár és gyermeké“-t vettem elő. Hálás themát szolgáltattam az élczlapoknak, hogy ezt a halottas darabot, melyet az egész világon csak november 1-jén acceptál a közönség az év legvidámabb havában ágálom el. Sohasem volt még akkora közönségem, mint ez este. Ez annak a jele, hogy a jó óbudaiak mindenszentek napján sohasem láthatják e klasszikus kisértetes darabot s most vették ki belőle a részüket. Mert biz ez a nép nem megy be a nemzeti- vagy népszínházba. Szóval a nép látogatja a színkört. O nem tehet róla, hogy az ő krajczárai- val nem képes fönntartani egy nagy színtársulatot. De a szinészet csak úgy lelki szükségét képezi, mint például a makói derék népnek fáz ország legjobb karzatlátogatója a vidéken) a melyen különben nincs mit magyarosítani. Vajha inkább Makó volna német (ha már kell németnek lenni ez országban) ne Ó-Buda, a főváros része. Tehát O-Budán a szinészet: 1- ször magyarosit. 2- szor kulturális feladatot teljesít. E 2 fontos szempontot tekintve nem mindegy, hogy milyen darabot vesz ott elő az igazgató. Adtunk mi mindent a bohózattól föl Shakespeareig és éppen az utóbbira volt a legerősebb közönség. A színkört látogatta 1894. május 24-től augusztus 23-áig vagyis három hó alatt össze- len 21753 fizető egyén. Egy estére átlag esik 238 fizető egyén. Lássuk már most a színkör pénzügyi mérlegét három hó alaatt. A brutto bevétel 3 hó alatt volt 6309 írt 91 kr. Ezzel szemben következő kindások voltak fedezendők: A színtársulat havi fizetése: május 24—31-ig 693 frt 60 kr, junius havában 2601 frt, julius 1-től bezárólag augusztus 23-áig az ezen hónapokra szerződés szerinti levonással 3895 frt 50 kr. Napi költségek összege május 24-től bezárólag augusztus 23-ig 3685 frt 03 kr. A társulat utazása N.-Kanizsáról O-Budára 439 frt. Három havi összes kiadás 11314 frt 13 kr. Három havi összes bevétel: 6.09 frt 91 kr. Hiány: 5014 frt 22 kr. Tavaly az évad bruttó-bevétele 1800 írttal haladta meg az ideit. Oka ennek főként az, hogy tavaly vonzóbb éneker újdonságokkal rendelkeztünk mint az idén s vasárnapokon a belső kerületekből többen jöttek mint ez évadban. Hogy a pénzbeli forgalom aránylag ily csekély a látogatók nagyszámához képes, annak oka következő : Először is látván, hogy az in- telligenczia pártolása csekélyebb, hetenkint 3 este és vasárnap délután félhelyáras előadásokat tartottam. Az intelligenczia azon egyszerű okból jött ritkábban, mert a színkör jelenleg igen primitiv karban áll. Színpadja ugyan elég csinos, nézőtere a legeslegszerényebb igényeknek sem felel meg. Páholya nincs, széksorai párnázatlanok. A. fővárosi intelligens osztálynak nincs kedve igy beleülni az arénába. Pedig van a színkörnek a belső kerületekből és a Margitszigetről is látogatója, kivált vasárnap. Kellő szubvenczióval a vállalkozó igazgató segíthetne mind e bajon. Ha az igazgatónak megadnák azt a szubven- eziót, a mit kollégája, Feld is méltán kap, ki- c nnosithatná, vonzóbbá tehetné arénáját, vásárolhatna uj darabokat, szóval szélesebb körben érdeklődést kelthetne, Egy fővárosi színház eredeti repertoár nélkül csak olyan, mint az antikvárius könyvkereskedő, a ki használt könyveket ad el. Kénytelen a népszínház régi darabjait adni, a mikre a fővárosi közönség régen ráunt. Ezekkel nem lehet közönséget teremteni. Azután nem oly közönbös a közlekedés a III. és a többi fővárosi kerület között. Mert ha van ember O-Budán, a ki színházat soha sem látott, még több ember van a fővárosban, ki O-Budát soha sem látta. Már most ezen eredményeket mérlegelve, milyen álláspontot foglaljon el a főváros az óbudai szinügygyel szemben ? Ha O-Buda teljesen magyar volna, úgy a financziális számok lehetnének tán mérvadók, így azonban a statisztika másik száma a fontos Három hó alatt 21.753 ember látogatta az idén a szinkört. Ennyi ember vonatott el a korcs- mázástól, ennyi ember hallgatott magyar szót. Nem a forintok, hanem az emberfejek ötlenek e mérlegnél a magyar ember szemébe. A fő- és székváros 6000 frt szubvencziót ád Feldnek, a városligeti színkör igazgatójának, ki azt valóban megérdemli. 0 is uj közönséget teremtett. Fáradozását anyagi siker is koronázza. A szubvenczióra azonban szüksége van, mert a szinigazgatás pénzügyi rizikók legnagyobbjainak egyike. Ma nyer az ember 6000 irtot, holnap két annyit veszíthet. A városligeti szinkör azonban inkább szórakozó, az óbudai ellenben nemzetiségi jellegű. Ma, a nemzetiségi mizériák világában meg kell ragadni minden eszközt, mely magyarosi, íme a népszínház a németség utolsó előtti bástyáját, a gyapju-utczai színházat ledöntötte. Ez nagy vivmánya volt a színészetnek a főváros nemzetiségi problémájában. Ilyen probléma még mindig az óbudai németség. Ez a németség főleg a gyári munkásságból kerül ki. Legyen ez a gyári munkás nép magyar! Azzá teszi az iskola, azzá a szinészet. Nem olyan közönbös az hazánknak, hogy fővárosa magyar-e vagy csak részben az. A mindenkép magyar főváros a nemzetiségi harczok idején erősebb bástya, mint a legmagyarabb vidéki városok. A közelgő millenium idején Budapest III. kerülete is részt kér a kiállításból iskoláival, a hajógyárral, Acquincummal és —- ha a hatóság jónak látja — magyar színházával. O-Buda társas köreiben pár éve mozgalom indult meg egy állandó téli színház érdekében. A kérdés ez iránt mindig hangosabban emelkedik. Azonban mielőtt ily szinház fölépítéséről szó lehetne, fő a közönség megteremtése. Ezt eszközli a nyári szinkör 4 havi működésével. Az óbudai szinkör éppen nem lucrativ vállalat. A ki ott a 6000 frtot megkapja, az nem lehet üzérszellem, mert akkor produktívabb talajra utalom. Boldog nemzet, a hol a színészet tisztán kulturális és üzleti czélokkal indulhat. Mi azonban a magyar szinészet első százada után 4 évvel ott vagyunk, hogy a hazafiasság missiójára is kell gondolnunk. Az itt vázolt állapotokat azért terjesztem elő, hogy az óbudai szinügy iránt csekélységemtől telhetőleg felkeltsem az érdeklődést. Természetes, hogy bizonyos tekintetben pro domo beszélek. Óhajtanám, ha a fő- és székváros a 6000 forint szubvencziót nekem szavazná meg. Két éve sokat áldoztam az óbudai sziniigyért és, bár az előadottak után^ s a helyzet ismeretével bírók előtt kétségtelen, Ó-Budán a szinészet üzletnek rossz : de miután irodalmi- és színészi működésemben mindig csak az eszménynek hódoltam, örömmel ragadnám meg az alkalmat, ha szülővárosom egyik darab földjén én lehetnék szántóvetője a nemzeti kultúrának. De érjen bár a főváros bizalma engem, vagy más érdemesebbet, két évi küzdelmeimre, miket hazafias és kulturális sikerek emléke feledtet velem hivatkozva, bátran állíthatom, hogy a ki a főváros által igénybe veendő ez áldozatra adja szavazatát, nem egy szánalmas chimaerát dédelgetett, hanem fontos, nemzeti ügyet mozdított elő.“ Budapest, 1894. augusztus hava. Rakodceay Pál. Lawn-tennis versenyek. Két év alatt harmadszor kívánta budapesti (budai) torna-egylet bemutatni azt a haladást, melyet tagjai és azok hozzátartozói a tennis- játékban elértek. E czélból a Szent-János- kórház közelében levő játszóhelyén versenyeket rendezett és alkalmat nyújtott a közönségnek oly érdekfeszitő játékokban gyönyörködhetni, a milyenek hazánkban eddig még nagyon kevés helyen voltak láthatók. A versenyek három napra voltak kitűzve, azonban egyrészt a nevezők sokasága, másrészt a közbejött kedvezőtlen idő folytán csak a hatodik napon, vagyis 26-án fejeztettek be. Nagy és előkelő közönség kisérte figyelemmel a játékokat; általános elismerésben részesültek a versenyekben résztvett hölgyek és a midőn egy-egy alacsony járatú, vagy félrebillent labdát szerfölötti ügyességgel helyesen visszaütöttek, vagy a labdát úgy adogatták, hogy az ellenfél azt elfogadni nem volt képes, a közönség a tapasztalt ügyességet harsogó éljennel jutalmazta. De ugyanily elismeréssel adózott az urak játéka fölött; némely játszmában oly feszülten figyelte meg a versenyzőket, hogy siri csend támadt, de annál jobban visszhangzott azután a küzdőtér egy sikerült játszma befejeztével. A kettős versenyre nevezett 2 hölgy és 12 férfi, a négyes versenyre 9 hölgy és 9 férfi. A verseny szabályok szerint az, a ki egyszer vészit, a versenyből kilép. A kettős versenynél az első mérkőzésben győztesek lettek Kossutány Béla, Stoffer József, Wein Árpád, dr. Ernyei Pál, Vanick László, Dürr Károly és Rehák Artur. Ezek egymással szemben kiállván, nyertesek lettek a második mérkőzésben Stoffer József, Wein Árpád, Yanick László és Dürr Károly. Minél jobban közeledett a verseny a döntés felé, annál érdekesebbek voltak a játszmák; a lelkes közönség mindjobban feltüzelte a versenyzőket ét öröm volt nézni a nemes küzdelmet. A harmadik mérkőzésben Stoffer József és Dürr Károly győztek, a kik között azután el kellett dönteni az elsőség dicsőségét. A feltétel az volt, hogy az lesz az első nyertes, a ki három játszma között kettőt nyer. Az első játszmában Stoffer nyert 6 játékkal Dürr Károly 4 játéka ellen; a második játszmában már Dürr győzött 6 játékkal Stoffer 3 játékával szemben, mig a döntő játszmát Dürr Károly nyerte meg 6 játékkal Stoffer 1 játéka ellen. E szerint az első dijat Dürr Károly, a másodikat Stoffer József vívta ki. A négyes versenyeknek kiváló érdekességet kölcsönzött az, hogy minden játszmában egy hölgy és egy férfi küzdött egy hölgy és egy férfi ellen. Az első mérkőzésben nyertek a következő párok: Vidovits Rókus és Maurer Jánosné, dr. Hanzély László és Micke Ilka, Stoffer József és Klenovits Józsa, Dürr Károly és Mendelényi Irma, végül dr. Ernyei Pál és Shvoy Bőske. A második mérkőzésben győztesek lettek dr. Ernyei Pál és Shvoy Böske, Dürr Károly és Mendelényi Irma, Stoffer József és Klenovits Józsa; ez utóbbi pár azonban a versenyből kilépvén, az utolsó két pár mérkőzése következett, a melyben dr. Ernyei Pál és Shvoy Böske k. a. nyerték el a dicsőség pálmáját 6 játékkal 3 ellen, Mindkettő tisztelet-dijat kapott, melyeket a rendezőség elnöke : Krenedics Gyula lelkes beszéd kíséretében ünnepélyesen adott át. A versenyben részt vett összes hölgyeknek a rendezőség virágcsokrokkal kedveskedett. A győztesek általános ünnepeltetésben részesültek ; nem volt senki a pályán, a ki nem sietett volna szerencsekivánatait kifejezni; különösen gratuláltak Shvoy Böske k. a. győzelméhez, a ki nyugodt, de biztos játékával és ügyes mozdulataival mindenkinek tetszését kivívta. A fiatalság méltóan óhajtván befejezni a versenyeket, a családapákat arra birták, hogy ugyanaz napon este a társaság Kaps J. jóhirnevű vendéglőjében, a tornászok kedvelt vacsorázó helyén banquettre gyűljenek össze. A helyiségek már este 7 órakor a zsúfolásig megteltek és a kedélyes és lelkes hangulat legjobban jellemezte a barátságos viszooyt, mely a tornászok és a tennisezők közt létezik. Felköszöntőt mondott dr. Porteleky László Shvoy Kálmánnéra és a nyertesekre. Azután D ü r r Károly hoszszabb költeményt olvasott fel, mely Hazafi Yerai modorában az
