Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-23 / 38. szám

Budapest 1894. C4.1

BUDA és VIDÉKÉ

Szeptember 23.

A lipótmezei érdekeltek szövetkezete.

A Buda és Vidéke 1893. évi julius 16-án megjelent számában volt jelezve az, bogy a lipótmezei érdekeltek szövetkezete megalakult. Ugyanebben az évben augusztus 18-án már az alapszabályokat olvastuk a lapban.

Ez az alakulás az alapszabályok megalkotása, jóváhagyása, elfogadása oly bűvészi gyorsasággal történt, hogy valóban nagy eredményeket vártunk a tekintélyes tagokból álló szövetkezettől.

Nagy örömmel értesültünk a hírről, különös- sen mi budaiak, látva azt, hogy ismét egy lépés történt Buda fejlődésére. Álmodtunk szépet és nagyot. Láttuk ebben az álomban Lipótmező jövőjét, a robogó villanyvasutat, mely esetleg Mária-Remetét, Nagy-Kovácsit és Hidegkutat s az egész regényes vidéket közelebb hozza a székes-fővároshoz. Az álom nem valósult. Egy évet őrölt le a múlandóság és még sem történt semmi.

Elismerjük, hogy minden kezdet nehéz — ámde a lipótmezei érdekeltség oly súlyos letargiában vesztegel, hogy még a könnyebb feladatokon sem tudott átvergődni, semmi élet- jolt nem ad magáról, vagy pedig a mi történik, az a nyilvánosság kizárásával történik. Lehet, hogy valami nagy meglepetés készül.

E sorok Írója aláírta a belépési nyilatkozatot, be is fizette az első részletet, de az alapszabályok 7. §. szerint neki járó részje gy- könyvecskét egy év alatt nem kapta meg.

Az alapszabályok 7. §-a azt is meghatározza, hogy a fizetés minden év szeptember első napján esedékes s ha ezen a napon nem fizet valaki 6 százalék késedelmi kamat terheli s az összegekért a tagok összes ingó és ingatlan vagyonukkal szavatolnak.

Ennélfogva kérdem:

Hol van tehát a tagok által ismeretlen lipótmezei érdekelteitek szövetkezetének a m o s- t a n i befizetési helye ?

A 12. §. előírja, hogy a fizetések a szövetkezeti pénztárnál legkésőbben az esedékesség (szeptember 1 -je) 15 napra teljesitendő. Késedelem esetén ajánlott levélben felszóllitatik 8 nap alatt fizetni, mely naptól számított 30 napon belül úgy a befizetés, mint a 6 százalékos késedelmi kamat be nem fizetése esetén az igazgatóságnak kettős joga van és pedig vagy biróilag behajtani, vagy egyszerűen tagot a törölni és annak befizetését megtartani a tartalék-alap javára.

Miért mulasztja el az igazgatóság a felszólításokat ? (Legalább megtudnánk a befizetési helyet.)

A 34. §. előírja, hogy minden év julius hó első felében rendes közgyűlés egybehívandó.

Hol és mikor volt ez 1894-ben?

A sok közül csak egynéhány itt felvetett kérdés is azt hiszem meg fogja törni a közönyt s őszintén kívánom, hogy a tervezet mielőbb sikerre vezessen.

Egy Il-ik részletét még nem fizetett tag.

Könyvismertetés.

Egy, igazán hézagot pótló könyv jelent meg H e i s 1 e r J. ismert könyvnyomdatulajdonos kiadásában. A mű szerzője Lányi Ernő, a budai áll. tanitó-képző rajztanára.

Munkája paedagogiai munka, de a szülőket, kik eleinte figyelemmel kisérik gyermekük előhaladását, épen úgy, mint a tanférfiakat s egyátalán minden rajzolással foglalkozó férfit egyaránt fog érdekelni Czime e szép kiállítású miinek: „A szabadkézi rajz tanításának módszere“. Beosztása ép úgy, mint tartalma és a szöveghez csatolt mintegy 200 rajzminta mindenkinek megnyerheti tetszését. Tárgyalja a gondos szerző a rajzolás fontosságát az emberi művelődésre, a rajzolás hatását az ember szellemi erejére, a rajztanitás elveit, a népiskolai, az ipariskolai, a középiskolai és tanitóképezdei rajzolás részletes tananyagát s ezen kívül egyik szakaszában ismerteti a „j ó íráshoz szükséges helyes testtartás szabályai t.“

| S végül csak dicsérettel emelhetjük ki,

í hogy szerző egészen saját nézetét, saját egyéniségét juttatta érvényre s még csak mintául, vagy irányadóul sem választotta egyik külföldi vagy belföldi szaktekintély munkáját sem.

Üdvözöljük ezen, az eddig annyira parlagon hagyott téren, a kiváló rajztanárt.

Igaz örömmel és megnyugvással ajánlhatjuk bárkinek e becses munkát. Kapható Heisler J.-nél (II. Yárkert-rakpart 2. sz.), ára 3 frt.

H.- 0-Buda nevezetességei.

Kaptuk és adjuk az alábbi czikket, a melyet egy tekintélyes budai polgár irt, s a melynek minden során áthúzódik az a keserű hang, a melyet átérezni csak az tud, ki a fő- és székváros e részében töltötte el gyermek éveit, itt nevelkedett férfivá, s itt küzd azokért az érdekekért, a melyet joggal megkövetel, a Duna jobbpartja.

Minden megjegyzés nélkül közöljük a czikket, hiszen hozzá szólhatnak majd az érdekeltek akkor is, a midőn az igazságok egész halmazát feltárva, napvilágot lát a felszóllalás. íme a czikk:

A pesszimisták azt állítják Budáról, hogy mindenben hátramaradt, s nincs semmi nevezetessége s vonzereje a közönségre, pedig a kik ily felületesen Ítélkeznek, alig ismerik alaposan a budai részeket, vagy legalább annak nevezetességeit.

Tudni kell például, hogy éppen a budai (ó-budai Aquincum) muzeum az egyedüli a fő- és székvárosban, mely mindig zárva van, s kü- lömben sem lévén valami vonzó erővel biró értékes tárgy benne tehát már ez oldaláról is a legnevezetesebb.

Hatház O-Budán nemcsak a marha nevelő intézetéről hires és ismeretes, de arról is, hogy orrfintoritó büzőssége még a kőbányai szállásokat is felülmúlja.

A hajógyári munkás lakások padlózata unikum a főváros területén, mert a földszinti lakosztályok szellőztetését előmozdítja az első emeleten véletlenül előnelő viz, mely záporként hullatja a földszinti lakhelyiségekben a kövér csepeket.

Az ó-budai községi elemi iskola oly ékes felirattal bir, melynek párja a földkerekségén nincs, és sem magyar, sem német ajkú halandó még nem született, kit a felírás elolvasása meg nem borzongatna.

Ennek az iskolának még egyik nevezetessége, hogy tizenkét sarka van és pedig nyolcz kiszögellő, és négy befelé szögellő. Járda is van előtte, mely a legújabb mód szerint készült és ez abból áll, hogy kiégetett szénport hintenek a puha talajra, melyet olykor-olykor az ég öntöz meg, hogy a hazaérkező iskolát gyermekek szüleik szobájának padlózatán tényleg bebizonyítsák, hogy az iskolát kerülgették.

E nevezetes iskolát élénkké teszi az a körülmény is, hogy mellette vannak mindjárt a helyiérdekű (Szt-Endrei) vasút kocsitolató vágányai, mely a közlekedést a Kórház-utcza, főtér valamint a kaszárnya-utczákon nem hogy előmozdítaná, de tökéletesen megakasztja.

A O-Budára közlekedő közúti vaspályának kocsijai Noé idejéből valók és csak a láncz- hídig közlekednek, nehogy a pesti oldalra átmenve, ló, kocsis, és konduktor elszégyelje magát.

A főtéren levő előljárósági épület (régi városháza) végelgyengülése folytán többszörös repedéseket mutat. A most nem rég elkészült toldalék a régi földszintre épített emelet rész (a Szent-endrei-utczában) mely külömben is régi anyagból készült, a romaiak előtti időkre emlékeztet, annak földszinti ablakai az emelietek- hez úgy illenek, mint 6 a 9-hez.

Van még e kerületnek több nevezetessége is, mint a fedél nélkülinek látszó dohánygyár, keztyügyár, a városban levő kórház és kasárnya-utczai temető, melynél még nevezetesebb a vörösvári utón levő temetőbe való feljárói téli sikamlós időben.

Vájjon az elsorolt nevezetességek találhatók-e ily bőségesen a föld kerekén ?

De félre a kesernyés érzel! Ó-Budát ma népség is kivált jó hírben álló borai miatt sokan látogatják, vájjon a kirándulók kényelmére nem lehetne különösen ünnepnapokon az érkező helyi vonatokhoz több vasúti kocsi járatását elrendelni ?

Midőn O-Budának ennyi nevezetessége van, mennyivel több lehet az I. és Il-ik kerületnek, ha csak ily felületesen is az 1896-iki kiállítást rendezők figyelmébe, hogy azok még idejében e látni valók közé felvétessenek.

Különfélék.

— A budai várban. Budavára századok leviharzott történetének élő bizonyítéka. A bástyák ormai, a m. tud. akadémia régészeti osztálya által bevésett táblák megmagyarázzák az itt lakóknak éppen úgy, mint az ide zarándokló vidékinek, és idegennek, hogy mi volt Buda egykor. És midőn a helyőrségi templom falába beillesztett márványlapról elolvassa az arra haladó az aranybetüs bevéseteket, hogy a török uralmat századokkal ezelőtt agyon tiporta az elsők között harczoló magyarhad: megüti hazafias idegeit, szive dobbanását az a ki ma- gyarázhatlan érzés, a melyet a nemzeti büszkeség rezegtet meg. Haladunk itt a várban is, lassan bár, de a felcsillámló reménység biztos tudatában. Alkotmányos királyunk palotája készül, majd Hollos Mátyás, az igazságos magyar király temploma mellett feliépül a közel jövőben a bíboros érsek rezidencziája is. Utakat egyengetnek, gránitkő lépcsőket raknak le, s gyepszőnyeggel takarják a meszes kőréteget. Utczák tűnnek el a vároldalán, hogy helyettük a kátyus talajon, a sziklás tömbökön uj házsorok emelkedjenek. Az Albrecht-uton, a sárgás homokkal behintett tiszta porondon kocsi-kocsi után robog fel a várba: királyok fészkébe. És meg-meg lebben a rég múlt idők dicsőséges zászlóinak szárnyai az emlékezetben, hirdetve a magyar dicsőséget és vitézséget. Az I-ső kerületben, a várban mint mindig, nagy a csendes- ség, nagy a rend, és a tisztaság. Tisztán felseperve, és öntözve az utczák. Tivornyázók boros hangja nem háborgatja a nyugvó polgárok édes szunnyadását. És itt első sorban Budapest fő- és székvárosának I-ső kerületi elöljáróságáról kell elismerőleg nyilatkoznunk. Igazság érzetünk diktálja, hogy megadjuk az újonnan megválasztott elöljárónak az összes várbeliek nevében — azért a szívós kitartásért, a melyet beiktatása után a rend és tisztaság érdekében elkövet, — elismerésünk és köszönetünk nyilvánítását.

— Esküvő. Kopper Károly a brassói bánya- és kohó részvénytársaság, előkelő tisztviselője szeptember 17-én esti 6 órakor a tabáni római katholikus templomban vezette oltárhoz Per ti István szarvatéri közkedvelt kávéháztulajdonos kedves és szeretetreméltó leányát, Tercsikét. Az esküvő nagyszámú rokonság és barátok jelenlétében nagy ünnepélyességgel ment végbe. Az esketési szertartást a tabáni plébános végezte, ki a fiatal párhoz megindító fényes beszédet tartott. Násznagyok voltak: a vőlegény részéről Ternyey Farkas budai tekintélyes ház- tulajdonos, a mennyasszony részéről Hümpfner Ferencz tabáni iskola-igazgató és neje. Koszorús leányok: Petrich Tercsi, Petri eh Irma. Bauer Irma, Barabás Aranka, Kopper Irma, Pertl Liszka, Pertl Irma; Vőfények : Kopper Ferecz, Löw Károly hadnagy, Rauscher János, Iglics hadnagy, Rácz Nándor, Kapuváry István. Esküvő után hosszú kocsi sorban a díszes nászközönség a „márvány-mennyasszonyhoz“ czimzett ismert és jóhirü vendéglőbe vonult kedélyes lakomára. Lakoma folyamán számos felköszöntő üdvözölte a fiatal párt és a család érdemes tagjait. Lakoma után a társaság tánezra perdült és csak is a kora hajnali órákban oszlott szét.