Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
Budapest 1894. U.) rombadőlt házai később Aquincum megmaradt kőhalmazából javíttattak ki s minthogy a törökök mellett harczolt zsidók Budán és Pesten többé meg nem törettek, azok O-Budára telepedtek. Az 1737—1749. közötti időben U-Buda város akkori földesura, vásonkeői gróf Zichy Miklós a foglyok kiváltására alakult s a szent Háromságról nevezett Trinitárius-rend számára templomot és klastromot építtetett az u. u. kis (Mária) czelli dombon, de 1786-ban a trinitá- ríusok rendje II. József által eltöröltetvén, tágas székhelyük a katonaságnak engedtetett át s jelenleg is katonai kórházul szolgál. 1767-ben a királyi ügyek igazgatója port indított ar Zichy-család ellen s a port megnyervén, O-Buda és a visegrádi uradalom ismét a korona birtokába került. O-Buda, mint korona-uradalmi mezőváros 1872-ben az egyesült Buda-Pest főváros területéhez csatoltatott. (Folyt, köv.) A jövő nemzedék fejlesztése. A világ tudósai, doktorok, professzorok, diplomaták itt voltak Budapesten, hogy meg hányják-vessék az emberiségre nézve mindazokat az előnyöket, a melyek a mai viszonyok mellett, a tudomány vívmányainak és haladásának számba vételével: keresztül vihetők. Hogy minő emlékekkel és minő benyomásokkal távoztak körünkből, azt majd megtudjuk akkor, a midőn a tudomány emberei saját tűzhelyükhöz érve, megirják mindazt a mit itt láttak és tapasztaltak. Megbeszélték a mai nemzedék satnyaságát; a bölcsőtől kezdve a férfikorig vezették le azokat a bomlasztó és visszaható tüneteket, a melyek közre hatnak az elsenyevedésre, törpeségre, különböző bajok és betegségek előidézésére. A számtalan szakülések egyikén szóba került az álló-irás is, s ezzel együtt napirendre került a különböző mintaszerű iskolák padjainak berendezése. Éppen ez okból időszerűnek tartjuk Eper- jes3y István, lapunk belső dolgozó társának, s kiváló paedegogusnak az „Iskola padok“ czimü füzetét megemlitve, közölni belőle azt a részt, a melyben azt tárgyalja, hogy a mai kor igényeinek, és a gyermekek fejlődésének szempontjából milyenek legyenek az iskolai padok. A jó iskola pad kellékei a mint szerző több évi szakszerű vizsálata után meggyőződött a következőkben foglalhatók össze: Az iskolai padok kérdésének elbírálásához szükségesnek tartottam jeles orvosi szakértők és paedagogusok véleményét kikérni, különösen ama padokról, melyek ma használatban vannak. E szakvélemények különben két kérdésen alapulnak; 1. Mik a hibái vagy előnyei a jelenleg használatban levő padoknak ? 2. Milyen legyen a jó iskolai pad ? Minthogy abban a kellemes helyzetben voltam, mint a Budapest-krisz- tinavérosi iskolaszék tagja, hogy az iskolaszéknek az iskolai padok tekintetében hozott jeles elvi megállapodásairól közvetlen tudomást szerezhettem, a következőkben ismertetni fogom az e takintetben felmerült nézeteket. Az eddig használatban lévő padok legnagyobb hibája a komplikált szerkezet. A legtöbb pad asztallapját közelitik, sülyesztik, felhajtják, az ülőlapokat emelikés csapóágyakkal látják el. A padtervezőknek mindenesetre figyelembe kellett volna venni azt, hogy a komplikált szerkezet könnyebben romlik, a csapó-ágyak kikopnak, ennek folytán mind a leülés, mind a felállás alkalmával zörög, csapódik a felbillenő asztal- vagy ülőlap, zavarván a tanitást. A rácsos szerkezetű lábzsámoly által bizonytalanná és kimerítő hatásúvá válik az állás; a rácsos szerkezetű üléslap szintén a nélkül, hogy előnyösebb lenne a sima ülőlapnál, rontja a gyermek ruháját. A szakértők között felmerült az az eszme is, hogy talán czélszerü volna szabadon álló asztalkákat szabadon álló székekkel alkalmazni, a mennyiben a gyermek fiziológiai szükség szerint távolodhatok vagy közeledhetik székéhez. Azonban ez a berendezés, eltekintve attól, hogy sok helyet foglal el, hátrányos, mert egyénenBUDA és VIDÉKE Szeptember 16. ként nem lehet ellenőrizni az ülést, vájjon az az egészségtan követelményeinek megfelel-e ? A plusz distaucziával bíró padoknál, a gyermek a helyzet kényszerítő hatalmánál fogva különösen az Írás és rajzolásnál, felső testét előrenyujtja, mellét rendesen az asztallap széléhez támasztja, a mi egészségtani szempontból föltétlenül káros hatású. A mínusz distaucziával biró padoknál a felállás, kiállás úgyszólván lehetetlen, hacsak az asztal- vagy ülőlap nem mozditható. A kettőnél több üléses padok úgy egészségtani, mint paedagogiai és erkölcsi szempontból kifogás alá esnek. Tisztasági szempontból a lábzsámoly alkalmazása nem mutatkozik czélszerünek. Ama kérdésre, melyek egy minden tekintetben teljesen megfelelő iskolai pad kellékei, a legtöbb szakértő véleménye következőkben egyezik meg : 1. A pad asztal- és ülőlapja a lehető led- egyszerübb és mozdíthatatlan szerkezetű legyen. A rögzitetett szerkezet jobban ellenáll a gyermek romboló ösztönének. 2. Az asztallap legalább 15°/0 hajlású legyen, mely hajlás mellett sem a könyv, sem az irófűzet le nem csuszhatik. 3. Az asztal és az ülés közötti distanczia zérus legyen Apádban való felállás ily distanczia mellett nem természetes ugyan, de a két üléses padoknál pl. az olvasás kiállással történhetnék. 4. A padok mindenesetre kétülésesek legyenek csak; a hol azonban a térviszonyok megengedik, legczélszerübb az egy üléses pad alkalmazása. f 5. Fontos szerepet játszik a jó pad készítésénél és alkalmazásánál a tanulók test-, könyök-, térdhajlat magasságának megállapítása osztályok szerint, hogy bizonyos középméretekre lehessen szert tenni. 6. Az ülésnél a derék támlája kövesse a derék hajlását, maga az ülőlap vájt alakú legyen. 7. Az ülésnél a tanulók lábai az iskolaterem padlózatán nyugodjanak. A Magyar Tanítóképző f. é. julius füzetében megjelent s külön lenyomatban is kapható érdekes és tanulságos értekezést melegen ajánljuk a szakkörök, a nevelás barátai, és a tanítók figyelmébe. Visszapillantás az elmúlt hétre. Itt voltak ! A fő- és székváros mint mindig, ha a tudomány vagy mondjuk idegen nemzetek küldöttjeit fogadja, megembereli magát. És nem jut senkinek eszébe, a legszegényebb adófizető polgárnak sem, hogy sajnálja azokat a költekezéseket, a melyeket utólagos jóváhagyás mellett bár, a fő- és székváros a régi magyar vendégszeretett felcsillámlása tekintetéből megenged magának. Jól teszi! A nemzetek családjában mi a vendégszeretetben mindenha elsők voltunk. Vitézségünkre, erényeinkre büszkék, lovagiasságunkra rá tartók vagyunk, és ezt nemcsak szóval, de tettel is betudjuk igazolni ezredéves történelmünk el nem vitatható bizonyítékával. És a rendező bizottságnak a legnagyobb elismeréssel adózunk akkor, a midőn a fényes és jól összeállított programmba bevette a Duna jobb partjának részeit is, mert ezzel megmutatta, hogy immár számolni kell e mostoha gyermekkel, mert nem lehet brillírozni mindig a fel- cziczomázott és elkényeztetett pesti oldallal, ha meg nem mutatjuk a természet annyi szépségével bővelkedő testvért Budát, a mely még mindig várva-várja érdekeinek gyorsabb keresztül vitelét. A közegészségi és demográfiái kongresszus tagjainak, nem a szakosztályokban keresztül vitt tudományos vitatkozásaira, hanem azokra a kirándulásokra pillantunk vissza, a melyek nagyon is megérdemlik a feljegyzést, kivált a budai részről, melynek legkimagaslóbb momentumait még is csak ez az oldala a fő- és székvárosnak szolgáltatta. Valamennyi kirándulás közt legnépesebb volt az, a melyet a Gellérthegy mögött fekvő „Hunyadi János“ keserüviz forráshoz rendeztek a tulajdonos, özv. Saxlehner Andrásné úrasszony meghívása folytán. Egy óriási nagy köralaku terület volt ott elkerítve, legközepén hatalmas, keserüviz üvegekből összerakott gúlával, a melynek közepéből egy roppant árbócz emelkedett az ég felé. Az árbóczról a körkeritéséhez számos kötél nyúlt le, a melyek véges-végig tele voltak aggatva a világ minden nemzetének lobogó zászlóival. A körzeten belül végig asztalok nyúltak, szintúgy görnyedve a rengeteg ráktól, haltól, mindenféle húsoktól, s a legfinomabb italokat tartalmazó üvegek sűrű soraitól. A katonai zenekar és a czigány banda rázendítették a Rákóczit s elkezdtek durrogni a pezsgők. A felköszöntők áradatára Saxlehner Árpád felelt, kiemelve a nemzetközi kongresszusok nagyértékét, és éltetve a jelen kongresszus elnökségét és rendezőit. Itt említjük meg, hogy épen 100 kút van a telepen, mindenik deszkabódé alatt és terméskövei szépen kirakva. E kutakból földalatti agyagcsővek vezetik a vizet három nagy vízgyűjtő medenczébe, honnan aztán a töltögető helyiségekbe kerül. A látnivalók felett különösen a külföldiek nagymértékben elvoltak ragadtatva. A második nagyobb kirándulást szeptem. 6-án tették a kongresszus tagjai: a Balaton mellé és Tatára. Tatára a tulajdonos Esterházy gróf hívta meg a kongresszust. Körülbelül 250 főnyi társaság indult reggel 8 órakor a keleti indóház- ból, köztük számos hölgy. Még nem volt tiz óra mikor a grófi park előtt berendezett állomáshoz értek, a hol P ö c z e járási főszolgabíró mondott üdvözletét. Villás reggeli után megindultak a park megtekintésére, melynek vizesései és forrásai elragadták őket. A régi vár udvarán Esterházy gróf fogadta vendégeit, s maga kalauzolta őket. A fürdők, a vízmüvek, a régi vár nevezetességei különösen a régiség- és képtár nagyon lekötötték a vendégek figyelmét. Esterházy gróf hires versenyistállója és ebfalkája szintén bámulat tárgya volt. Majd megszemlélték az uj kastélyt és várszínházát, s a színház udvarán lakomára gyűltek össze, melyen számos köszöntőt mondottak Esterházy grófra s a kongresszus tagjaira. Délután a vendégek 60 kocsin a ménest és a pinczéket tekintették meg, s a várszínházban végig nézték a tiszteletükre adott előadást. A Balatonra ment egy másik csoport, mintegy 300-an. Siófokon a fürdő-telep igazgatósága fogadta a látogatókat. A külföldieket nagyon meglepte a Balaton szépsége. Volt fürdés, lakoma, felköszöntés. Délután külön hajó vitte át őket B a 1 a t o n-F üredre a hová a társaság egy része már délelőtt megérkezett. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát gazdag lakomát adott a vendégek tiszteletére. Most már a kongresszus tagjai szétszéledtek a világ minden tája felé, reméljük azzal az emlékkel lelkűkben, hogy a magyar nép lelkes, műveltsége magas s európai színvonalon áll, és vendégszerető. Keve vezér sírja. 1 j (Válasz Navarra József urnák.) Navarra József ur a „Buda és Vidéke“ szeptember 9-én megjelent számában erős kritika alá veszi ugyancsak e lap augusztus 26-án megjelent számában „Keve vezér sírja“ czimü czikkemet. Némi iróniával fejtegeti czikkemben felhozott hagyományos adatokat s annak a nézetének ad kifejezést, hogy csak az esetben hajlandó hitelt adni állításom valódiságának, ha történelmi adatokkal bebizonyítom előtte azt, hogy miért keresem én Árpád sírját hármas koporsóba temetve Keve-ászó' illetőleg Kajászó völgyében, holott az ő általa megnevezett jeles történetírók mind az 0 Budán felül levő területen keresik és állítják sírhelyét. Igaz ugyan hogy e jeles irók többnyire Béla király névtelen jegyzője hátrahagyott feljegyzéseiből kiindulva szinten arra az állá-spontra helyezkedtek, hogy Árpád sírja Ó-Buda illetőleg Fehéregyház romjai alatt vagy körül keresendők. De ezek az irók mindegyike más helyet jelöl meg a sír feltalálására, ámbár a terület kijelölésén megegyeznek.
