Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
Budapest, 1894. Vasárnap, szeptember 1(>. III. éyfolyam 37. sz. BUDA ES VIDÉKÉ KŐZIQZIiATÍSI, ÜOZI'AZIUSÍ(il ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄÜ0-HIYÄTÄP, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. her., Várlcert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél '-vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Daliás idők. Visegrádtól — Balassa-Gyarmatig katonaság lepi el a térséget. Az őszi hadgyakorlatok folynak a király és a külföld katonai képviselőinek jelenlétében. Csataképek mozgalmas látványai váltják egymást. Megújultak a daliás idők, harczi zaj, csata-játék, fegyver zörej, száguldó paripák, győző és legyőzött hadsereg , teszi változatossá a hadgyakorlatok napjait. Visegrád a régi daliás idők szintere s az a hely, melyen a hadgyakorlatok folynak a magyar vitézség nagy és diadalmas tetteinek volt tanúja. Visegrád felé fordul most a közfigyelem és e figyelem elől nem térhet ki az a hadvezér sem, ki itt lakik. Azt hiszem mindenki eltalálja, hogy az a hadvezér, kiről szólok; Görgey Arthur. Görgey Arthur olyan alakja hazánk történetének, ki egy nagy és dicső korszak szép és vitéz emlékei alkotásában kiváló részt vett. Ebben az alkotásban való részvételének megbírálásával nem foglalkozunk, mert az a történelem dolga és nem a találgatásé. Történelmi igazságok felderítésére egy fél század vajmi kevés idő. Még nincs meg az emberekben az a hajlam, hogy az abból kiderült tanúságokat jó indulattal elfogadják vagy legalább e 1tűrjék. A ki tisztán lát és nyugodtan gondolkodik, higgadtan ítél és ismeri a lezajlott szabadságharcz eseményeit, az | tudni fogja, hogy a mai Magyarország s annak modern alkotásai az akkor vívott küzdelmeknek köszöni nagy mértékben léteiét. A ki ezt elfogadja, annak azt is el kell fogadni, hogy ezeknek a daliás időknek a mi nemzedékünk szemei előtt már mythikus színezetben elvonuló küzdelmek főszerepét a sors Görgey Arthur- nak osztotta, ki alatt a magyar hadseregnek az volt a jelszava: előre. Mi nem előzhetjük meg — nem befolyásolhatjuk a történelem igazságszolgáltatását, de miután a hadgyakorlatok szintere az ő hőstetteinek is szintere volt — megemlékezünk róla, annál is inkább, mert Budán vívta ki egyik legszebb győzelmét Budavár bevételével aratta, a mi által világhírűvé tette azt a hadtörténelemben és azt mint páratlant a háború viselésében nem csak Európa, de az egész világ müveit államai is elismerik. Éhez hasonló vitéz cselekedet századunkban még csak egyszer fordult elő és pedig I. Napoleon spanyolországi hadviselésében, ki 1812-ben Bajadoz várát a várnál alacsonyabb pontról lövöldöz- tette. Éhez analog eset, hogy Budavár | „A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. A más sorsa. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. Mintha a szép tájék befolyásolta volna, hogy képzelődjék a felöl, melyik a legtökéletesebb férfi ? — Önök mind a ketten itt laknak ? kérdé az özvegy és a férfiak jelenlétében a természet arra sugallta, hogy az egyik fűzfa lehajló lombjait rajzolja le. A másik nő belenézett a mesz- szeségbe, mintha semmi köze sem lett volna a társalgáshoz és nem is lett volna is. Ez a kérdés megdöbbentette a két férfit. Kicsibe múlt, hogy nem Karháty felelt rá, de Módos megőrizte lélekjelenlétét és hirtelen felelt, pedig már Karháty ajkai mozdulni akartak a szóra. — En igen, de barátom a fővárosban él; csak elvétve tudom megnyerni a falusi életnek. — az özvegy vette fel újra a beszéd fonalát : — On sem szereti a falut? Karhátyt újra megelőzte Módos. — Szegény rosszizlésű fiú! Ki nem állhatja a falut s csupán az én kedvemért áldozza fel magát, hogy itt a szúnyogok között töltsön pár napot. Egyszer már mégis szökött; nem tud el lenni a gáz nélkül. Ez éleszti őt, ha a gázlángot bámulja szokott vendéglőjében vagy kávéházában. Karháty nem szerette, hogy Módos az ő alakjában a falusi életet gyuyolja, idejének találta tehát, hogy ő is beszéljen. — Nem is értem, nagysád, mi szép van a faluban! (No még ily dicséretet délibábban a falura nem mondtak.) Annyiszor csodálkoztam a költők beteges érzelgésén, kik dicsőítik a falut. Mit látok én itt ? Hol vannak a palotasorok, a zajos élet. Mi szép van a természetben ? A magány a lélek nyugalma: hiszen hány szív basonlott itt meg, hány békült ki az élettel ? Ki állította össze ennek a statisztikáját ? Hát szép ez a füzes ? Mit ér a madárdal egy hangversenyhez képest ? Hol van több összhang- zat ? Azután a gyárak füstölgő kéményei a robogó kocsik! Itt a pásztor furulyája, az aratók éneke; még trillázni sem tudnak. En nem szeretem, nem tudom megérteni . . . Szinte kipirult e beszéd alatt Karháty és az özvegy mosolygott hozzá; a másik nő arcza nem változott, mintha csak viaszkból lett volna. Talán nem is él, csak egy mozgó szobor . . . — Es milyen parlagi dalok vannak a falu költészetéről, mennyivel többett érnek ennél a keringők, — mondá az özvegy, — En falun is a városra gondolok. Módos kelt a falu védelmére : — De hát a falusi idillek, szüret, névnapok, kukoriczafo8zt,ás, stb. — Miért nem beszél ön disznótorról is, hol az emberek vinkótól isszák le magukat, Milyen más a nóbelspitz a pezsgőtől . . . vívásánál a fehérvári kapu mellett lőtt nagy rés szintén a várnál alacsonyabb nyárshegyről eredt egy sikeres réstörő íőtámadással. Tartsuk meg ezeknek az időknek főszereplőit, bármikép Ítéljen is majd a történelem komoly múzsája — érző szivünkben és rokonszenvünkben. A történelem bíráskodása csak akkor lehet igazságos, ha szembe mer szállni bizonyos hagyományokkal és előítéletekkel is. A pálczát ketté törni könnyű — hisz a kéz erősebb, mint az az anyag, mit el akarunk törni, ámde csak akkor van ehez jogunk, ha eltudtuk bírálni az ítéletünkre bízott tényt. A felmentő Ítélet nem mindig népszerű — de a bírót megelőzni nem szabad. Sokszor a jelen véleményét erős adatokkal czáfolják a késő századok. A vád alá helyezés lehet jogosult, de a történelem folytassa a vizsgálatot, ne pedig politikai divat. Őszi hangulat Budán. A mi a pesti oldalnak virágzás, az nekünk hervadás. A tavasz meghozza az ő virágait, az ősz gyümölcscsel kedveskedik, nekünk Budának csak nyarunk van, aztán bekövetkezik a csendes téli szunnyadás. Pest felpezsdül, megelevenedik az első őszi — igaza van, nagysád, felelt Karháty és majd a háta borzongott ki a hidegtől, hogy ilyen elferdített női lény is lehet: Szerette volna visszacserélni magát, de fejes természete és da- czos jelleme a félúton sem meg nem áltt, sem vissza nem fordult; mindig csak előre. E közben kezdett leszállani az alkony. Meg- büsült a lég. Szellő ingatta a nádast és sok-sok szárnyas kezdett kóvályogni a légben, sétálni a parton és úszni a vízben. Megélénkült a táj. A csendet egy kis zaj váltotta föl a teremtés Urának hatalmát, jóságát ismerte fel az egész mindenség létezése. Millió oltartüzben készült kigyulni az ég ; a nap megmutatta biborpalást- ját aranyszegélylyel és felvette felhőpongyoláját. — Menjünk, Fernandine, — szólt Kamilla kisasszony kellemes, ezüst csengésű szavával. A két férfi hosszasan nézett Kamillára, a ki eddig alig adott életjelt magáról. — Nem lesz veszélyes most ezen a lélek- vesztőkön fölfelé csónakázni ? — kérdé Módos Andor. — Veszély, ez az én elemem, küzdés ez az én boldogságom; leküzdeni a vészt, har- czolni az ár ellen. Bátraké a győzelem. Jóéjt. urak. Ugv látszott, mintha énekelte volna ezeket a szavakat. A parthoz verődő habok adták az ütemet a dallamhoz. — Jőéjt. A visszontlátásig senki, azaz valaki szigetének lakói! — Ezzel lépett csónakába a Fernandin-nek szólított özvegy. Nemsokára az evezők lassú csobogása vegyült az esti zajba.
