Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

Budapest, 1894. (3.)

BUDA és VIDÉK E

Szeptember 2.

választattak: Dumtsa Jenő Szeut-Endre város polgármester, Kraus Gyula fővárosi ügyvéd és birtokos, Kratochwil Ferencz, Csuppics Kornél, Markovits Elek, Fadgyas János, Popovits Theodor, Dr. Cséby Antal, Ignatovits János, Zimmer János, Rose Gyula kir. járásbiró, Dr. Weisz Armin, Fischer Salamon, Dimsits Vazul, Róth Rajmund, Nedelkó Döme, mindannyian Szent- Eudréről. Hauszmann Alajos műegyetemi tanár izbégi nagybirtokos, Kenedy Géza ügyvéd és hirlapszerkesztő izbégi lakos.

Takách Mihály, Lászlóvszky Be'la, Wattay Gusztáv, Tregele Jakab löldbirtokosok, Kontra Kálmán főszolgabíró, Kovács Dániel ref. lelkész, Kunz Péter min. oszt. tanácsos, Vuits Miklós p. ü. fogalmazó, Martiny Dezső községi jegyző és Verebes András Pomázról.

Szmik Lajos, Magyarevits Jeromos, Tallián Gyula birtokosok, Scholtz Ferencz közs. jegyző, Nikolics Szilárd, Belágyi József plébánosok, Schieszl János, Bader Sebő, Miakity György és Riesz Ferencz Budakalázról.

Dr. Nagy Ottó orvos, Vécsey Leo tanár, Weber Károly mükertész, Küzdő Gyula jegyző, Haasz János, Herhoff Mátyás, Plöchl Antal, Zurmühl Márton, Riesz István, Rucska István Békás-Megy erről.

Ringer Jakab a „Római-fürdő“ tulajdonosa.

Felkérettek továbbá az érdekelt községek jegyzői és bírái, hogy ezen küldöttségekhez csatlakozni szíveskedjenek. Felkérendők lesznek végre a leánj falusi birtokosok, hogy a mozgalomban részt vegyenek és magukat a küldöttségben is képviseltessék.

Elnök indítványára ezután elhatároztatott egy végrehajtó-bizottság választása, melynek feladata leend, ezen ügyet folytonos figyelemmel kisérni, az érdeklődést terjeszteni s úgy a székes-főváros törvényhatóságánál, mint a vasut- lársulatnál lépéseket tenni, hogy az ott fennforgó ellentétek kölcsönös engedékenység mellett kiegyenlittessenek.

Ebbe a végrehajtó-bizottságba megválasztattak Szent-Endréről: Fadgyas János, Popovits P., Keresztessy Ferencz, Panits Tamás, Kraus Gyula és Kenedy Géza. Pomázról: Kuncz Péter, Wattay Gusztáv és Martiny Dezső. Kalázról: Szmik Lajos, Scholtz Ferencz és Tallian Gyula. B.-Megyerről: Vécsey Leó, Barkóczy Jusztin és Küzdő Gyula, valamint Ringer Jakab a „Római fürdő“ tulajdonosa.

Szmik Lajos ezen bizottság feladatát ki akarná terjeszteni arra is, hogy az egyes községekben kisebb bizottságok alakuljanak, melyek gondoskodnának a községekben az utczák és terek szépítése, befásitása és pormentesitéséről; összeírnák a kiadandó nyári lakásokat és azok jegyzékét alkalmas módon a közönségnek tudomására juttatnák. — Felkéri egyszersmind a községek elöljáróit, hogy a nyaralók kényelméről lehetőleg gondoskodjanak, hogy igy a fővárosiak kedvet kapjanak kirándulni, nyaraló telepeket létesíteni, sőt állandóan is letelepedni a községekben. (A Buda és Vidéke utján.)

Hiszi és reményű, hogy a vasútnak a főváros központjába való bevezettetése esetén iparvállalatok is fognak keletkezni a vidéken, melyek a most apadó és elszéledő munkás osztályt állandóan le fogják kötni e vidékhez.

Ezen általános figyelem és érdeklődéssel hallgatott fejtegetések után, elnök az értekezlet feladatát elintézettnek jelenti ki, megköszöni az érdeklődést, mely e gyűlésen oly impozáns módon nyilvánult és azon reményének ad kifejezést, hogy a ma meginkult mozgalmat siker fogja koronázni.

Az értekezletről készítendő jegyzőkönyv hitelesítésére rónaszéki Trux Hugó kúriai biró, Rose Gyula járásbiró, Popovits Theodorius százados és Kratochwil Ferencz szent-endrei lakosok lettek felkérve.

Az értekezlet tagjai bevonultak együttesen a^vasuti indóházhoz, hói a vonat indulásáig élénk eszmecsere közben sűrűn éljenezték a mozgalom megindítóit és vezetőit.

Értesülésünk szerint a leányfalusi nyaralók szívesen csatlakoznak e mozgalomhoz, s már többen bejentették készségüket, hogy a kereskedelmi miniszter úrhoz, induló küldöttségben részt vesznek. Az aláirási ivek innen is számos aláírást fognak felmutatni.

Örömmel vettünk tudomást Weber Károly mükertész urnák azon nagylelkű ajánlatáról, mely szerint a községek utczái és tereinek be- befásitása czéljára évenként 1000 drb fiatal fát saját telepéből ingyen felajánlott. Most már a községeken fog állani, hogy ezen nemeskeblü adományt a jelzett czélra felhasználják.

A végrehajtó bizottság mint az értekezlet küldöttsége f. é. aug. 30-án délután 5 órakor tisztelgett Pomázon Luppa Péter orsz. képviselőnél, a ki készségesen megígérte, hogy a kiküldött bizottság részére a kereskedelmi miniszter urnái a kihallgatást mielőbbre kieszközli és a vezető szerepét viselendi.

Rózsahegyi Pál meghalt.

Ismét egy 48—49-63 honvéddel kevesebb ! A föld ölébe szállnak jobbjaink! Bedőlnek a sirba és csak a kegyelet emlékezete borong sirjok felett. A régmúlt tüneményes korszakban karddal védte e viharokon átment magyar hazát, s a leveretés korszaka után, a midőn az alkotmányosság fénye felderengett, hivatalt vállalt a közmunka és közlekedésügyi minisztériumnál. Megfeszitette erejét, dolgozott, s a túlhajtott szorgalom szeme világától fosztotta meg. Mint nyugalmazott miniszteri osztálytanácsos kivált az I. kerületben nagy népszerűségnek örvendett. Szerették az öreg urat, ki irodalmi munkásságával, s költői hajlamainál fogva is betudta a szivekbe fészkelni magát az őt környező s szeretettel körülvevő polgárság zömébe. Halála általános részvétet keltett, s ma-már leginkább a várban, hol agg, férfi és gyermek egyaránt ismerte, szájról-szájra adják: Rózsahegyi Pál meghalt!

Temetése I. kér. Vár, Nádor-utcza 5-ik számú gyászházból nagy részvét mellett történt. A beszentelést r. kath. szertartás szerint Dr. Nemes végezte fényes segédlettel. A Nádor-u. egész a bécsi-kapu torkolatáig megtelt gyászoló közönséggel. A honvéd-menedékház öregei kisérték kétfelöl a hatfogatu gyászkocsit, a mely telis-tele volt a legszebb koszorúkkal A jó barátok, régi baj társak, rokonok és ismerősök mind megjelentek, hogy végbucsüt vegyenek a kipróbált jellemű derék férfiú immár hideg tetemétől. Nyugodjék békével! s álmodja a legszebb álmot; hazájának boldogságát, virágzását. A gyászbaborult özvegy úgy maga mint a nagy rokonság nevében a következő gyászjelentést adta ki.

Liptói-rózsahegyi Rózsahegyi Pálné szül. Knapp Eleonora úgy magam, mint az alulírottak nevében legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelentem, hogy forrón szeretett férjem. Liptó-rózsahegyi Rózsahegyi Pál nyug. m. kir. közm. és közlekedésügyi osztálytanácsos 1848/49. évi század vezénylő honvéd-hadnagynak 1894. évi augusztus hó 28-án délután l/s4 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után 68 éves kovában és boldog házasságának 38-ik évében jobb létre szenderült.

A megboldogultnak hült tetemei f. é. augusztus hó 30-án csütörtök délután ya5 órakor fognak a gyászházban (I. kerület, Vár, Nándor utcza 5-ik szám) a róm. kath. anya- szentegyház szertartása szerint ünnepélyesen beszenteltetni, s a németvölgyi temetőben örök nyugalomra tétetni.

Az engesztelő szentmise áldozat f. é. augusztus 31-én, péntek reggel 9 órakor fog a várbeli Mátyás-templomban a Mindenhatónak be- mutattatni.

Budapesten, 1894. évi augusztus hó 28-án.

Áldott lesz emléked, s legyen béke poraid felett! Liptó-rózsahegyi Rózsahegyi Aurélné, Huber-Fischer Etelka, mint menye. Ozv. Arapataki Geréb Jánosné, szül. liptó-rózsahegyi Alojzia, Katalinics Antalné, szül. liptó-rózsahegyi Rózsahegyi Izabella, mint nővérei. Lum- niczer Károly és Aurél, Kövesdy Margit, Imre és Géza, Huber Aladár, Sarolta és László, mint

unokák. Kövesdy Béla, kereskedemügyi miniszteri számtanácsos, mint vrje. Ozv. Lumniczer Károlyné, szül. liptó-rózsahegyi Rózsahegyi Gizella. Aurél, m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő, Kövesdy Béláné szül. liptó-rózsahegyi Rózsahegyi Mariska, Lajos, cs. és kir. hadnagy a 38. gyalogezrednél, mint gyermekei.

Ismerőseink.

(Árnyak és fények.)

II. Dr. Hoor Károly.

A hivatalos lap egyik legközelebbi száma örömhírt közölt. Részt vesz ebben az örömben az egész szenvedő emberiség, valamint a tudományos világ is. A kolozsvári egyetem szemészeti tanszékére nyilvános és rendes tanárnak Dr. Hoor Károly cs. és kir. ezred-orvost nevezték ki.

Ez a kinevezés méltó érdemet tüntet ki. Dr. Hoor budai lakos és eddig a XVI-ik számú helyőrségi kórházban volt beosztva. Szerény, kedves és kellemes modorú ember, úgy külsejében mint belső szép sajátságaiban, megnyerő fiatal férfiú

Irodalmi munkásságával a külföldön is előnyösen tette ismertté nevét, dolgozatai az egész Európában nagy feltűnést keltettek.

Nemes hivatás az a mit ő betölt és a mely téren csodákat miveit. Az ember legdrágább kincsének, a szemnek hires orvosa ő. Számtalan embert kötelezett már hálára sikerült műtétéivel.

Egészen pályájának él — azt nem kényszerből folytatja, de azért, mert szereti. A kür- tö'és és hirlelést oly előszeretettel művelő napisajtó nem vett tudomást — miután ebben szenzácziót nem talál — arról, hogy ő éven- kint az iskolás gyermekek szemeit nagy figyelemmel és buzgósággal vizsgálja meg. hogy meg lehessen előzni a későbbi kor fogyatkozásait.

Szereti hazáját s daczára, hogy a közös hadseregnek volt a tagja, a katona kötelességét össze tudta egyeztetni a hazaszeretettel.

A budai társaság sokat veszt a finom műveltségű tudós távozásával, de a mi veszteségünk a hazai tudomány nyeresége, hadd terjedjen a fény, hadd lobogjon másoknak is a tudás fáklyája. Hiszen az emberiségnek használ ő a fiatalság kiképzésével, ha közli velők a lélek tükre ápolásának, védelmének és megmentésének ismereteit.

A mindenható Isten adjon neki erőt és kitartást, türelmet és őrizze meg lelkesedését, munkakedvét hazánk, az emberiség és a tudomány javára.

A vendéglős-ipar és a millenium.

Mottó. A kinek nem inge ne vegye magára.

A vendéglős-ipar — a közönség érdekeivel nagyon közel rokon. Vannak megelégedett és vannak nem megelégedett vendégek. Nem csoda, ha a vendéglősökre gyakorta hallunk jogos és jogtalan, jelentékeny és jelentéktelen panaszokat. Csak a múlt évben vert p. o. nagy zajt a Pázmándy Dénes képviselő ur által emelt general mártás féle vád, a mi bizony némely a franczia konyhát majmoló helyeken létezik is.

A generál mártásnál van azonban nagyobb baj is s ez az a bátorság, hogy újabb időben a fő- és székvárosban minden szakértelem nélkül nyitnak egyesek kisebb bormérést. Ez árnyoldala a vendéglő-iparnak. Nem az üzletben ne- vekedett fel az az egyén, ki vendéglős lesz és ezt meg is érzi a közönség.

Pályáját elkezdi, mint mészáros, hentes, háziszolga stb. — mig ez csak tűrhető — mert ezek még is a közönség kiszolgálásában nőttek fel és a szakácsnő meg — a generál mártás segélyével elvergődnek valahogy. Ámde vannak más ide tolakodó elemek is pályatévesztett és a vendéglős üzletet aranybányának tartó hivatalnokok, kiszolgált altisztek dolgozni nem szerető iparosok. Ezek nem szolgálnak a testület fejlődésének, virágzásának és tekintélyének emelésére. Ennél is borzasztóbb csapás erre az