Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 4. szám
Budanest 1894. 13.1 BUDA és VIDÉKE Január 28 A III. kerületi polgári kör. A budapest-III. kér. polgári kör e hó 21- dikén tartotta a Schmidt-féle vendéglőben, melyben nevezett körnek ideiglenes helyiségei vannak, jól látogatott tisztújító közgyűlését. Az uj tisztikar a következőkép alakult meg. Elnök : Végb János, a III. kér. bizottsági tagok elnöke, alelnökök: dr. Stern József és Lang György, titkár: Járfás Andor, jegyzők: Marks Henrik és Kamocsay Endre, pénztáros: Gebhard József, ellenőr: Schaffer Rezső, gazda: Kéky Imre. Választmányi tagok: Horváth Gyula orsz. gyűl. képviselő, Kugler József, Csilléry Dávid, Kovács Rezső, Augenstein Sámuel, Christofoli Fortunato, Fantus F. M., Weber József, Gernedl Mihály, Goldschein Ignácz, Henszler Endre, Kari Nándor, Linczenpolcz Jakab, id. Molnár József, dr. Reisz Mór, ifj. Schlosser József, Schwartzmann Lajos, ifj. Weisz István, Schubert Sándor, Schaffer István, Flessner József, ifj. Lencz Ferencz, Novotny Sándor, Krén István. Póttagok : Adler Károly, Jassovitz Gyula, Heuthaler Frigyes, Rátz Ferencz. A kör 3/4 évi fennállás után számlál 273 tagot és 566 írt 80 kr. készpénz vagyonnal és egy 92 frt 42 krnyi külön kezelt könyvtáralappal rendelkezik. Május hóban kényelmes berendezésű, saját otthonába megy a Zichy- utczai Krén-féle házba. A közgyűlésen felolvasták a következő jelentést : Tisztelt közgyűlés ! A múlt év nyarán tartott tisztujitó gyűlés óta, ez a körnek első rendes közgyűlése, melyen a választmány úgy a saját működéséről, mint az egylet vagyonáról, s arról az erkölcsi erőről beszámolhat, melyet a tagok ösz- szesége képvisel, s a nagy czélokra való törekvésben nem hogy elhasználódnék, hanem kibontakozásában mindinkább nagyobb arányokat ölt. A választmány, a mint megalakult, első feladatának tartotta, hogy a saját tanácskozásainak ügyrendjét elkészítse, s az alapszabályokban megjelölt saját szervezetét kiépítse. Tagjait hajlandóság és foglalkozás szerint 3 bizottságba osztotta, melyek elseje köz- és társadalmi, má- sodika szöllő- és földmivelési, harmadik ipar- és kereskedelmi ügyek gondozását vállalta magára. A választmánynak mindjárt működése elején, mltsgs Horváth Gyula ur, kerületünk orsz. gyűl. képviselője adott alkalmat, hogy kerületünknek egyik főkérdésével, a szőllők regeneratiójával foglalkozzék. A képviselő úr, ki mindig tanu- jelét adja körünk s ennek közhasznú törekvései iránt érzett meleg érdeklődésének, egy nagyszabású, szövetkezeti alapon levő tervezetet adott elő, melynek keresztülvitelére nézve már előre kieszközölte a hatóságok támogatását. A választmány annál nagyobb örömmel tette magáévá e nagy fontosságú ügyet, mivel az nemcsak tagjainak zömét közvetlenül érdekli, de mert kedvező megoldását az egész kerületre nézve kiválóan áldásosnak tartja. Ezek kapcsán szeptember hóban kirándulást rendezett Nagy-Marosra, hogy a kör szöllő-müveiő tagjainak alkalom kínálkozzék megismerkedni az amerikai szöllőfajok kezelési módjával, s hogy meggyőződést szerezvén tenyészképességökről, azoknak kerületünkben való meghonosítása megkísérelhető legyen. E kirándulás sikerét — mely nem csak tanulságos, de egyszersmind szórakoztató is volt — nagyban előmozdította az, hogy kerületünk országgyűlési képviselője, ezen kirándulás költségei fedezéséhez 100 írttal, Benedek Sándor 10 írttal, Kugler József 10 írttal, Csilléry Dávid 10 írttal és Schubert Sándor 5 írttal járult. Ezen adományi összegekből 92 frt 42 kr. megmaradt, s az, az adományozók óhaja szerint, a polgári kör könyvtára, illetőleg annak részére megszerzendő „Jókai“ müveinek költségei alapja javára, a választmány határozata értelmében a kör vagyonától elkülönítve kezeltetik. Az adományozóknak, s különösen kerületünk országgyűlési képviselőjének, a választmány hálás köszönetét fejezte ki. Ennyi történt ez ügyben, nem ugyan annyi, a mennyit a választmány óhajtott volna elérni, de a szövetkezet perfekt megalakításával szemben egy egyelőre le nem küzdött nehézség í’llott: az érdekelt közönségnek bizonyos fokú fásultsága, mely annyi elemi csapás után, sikert már remélni sem tud. A jövő választmány dolga lesz, ezt leküzdeni s ezen egy erős körhöz méltó feladatot megoldani. De más, társadalmi irányú czélja is volt e sikerült kirándulásnak: T. i. a kör belső konsolidatióján munkálkodni. A kör tagjainak összeségét tekintve, a numerusból csak úgy lesz erő, ha az az összeség nem sokaságot, hanem egységet jelent, ha az összetartozás érzete képezi azon egyesületi szellemet, melyet a czélok igazsága tesz felbonthatatlanná, s a melyet ilyen fajtájú hosszabb kedélyes együtt- léttel kell ápolni. Ugyancsak e czélból, de hogy tulajdon- képeni egyleti életet is teremtsen, rendezett a választmány társas-vacsorákat, a melyek közül kiválik az, melyen az Ó-budai dalkoszoru is volt szives közreműködni s az est élvezetességét emelni. A társas-vacsorák sikerültek, de a tulajdonképeni körélet, az u. n. club-élet mégis csak elmaradt. Ennek okát a kellő egyleti-helyiség hiányában kell keresnünk. Ideiglenes helyiségünk nem adja azt a kényelmet, azt az otthonosságot, a mely tagjainkat a megszokott szórakozási helyeiktől el — s egyleti helyiségünkbe bevonni képes volna. Választmányunknak tehát egy másik fontos feladatát a körhelyiség megszerzése képezte. Önök tudják, hogy eleinte a Korona vendéglőt vettük czélba. E helyiség csak úgy felelt volna meg czéljaink- nak, ha a főváros tanácsa — a mint eleinte látszott — azt melléképülettel kibővíteni hajlandó lett volna. De mikor erre kilátás már nem volt, benne csak mint önálló bérlők helyezkedhettünk volna el, s a mily mértékben a kényelemről, a czélszerüségről kellett volna lemondanunk, ép oly mértékben számíthattunk volna — mérsékelt bérleti összeg esetén — egy meg nem vetendő mellékjövedelemre a nagy terem révén. Am mint albérlők semmiféle érdekünk nem indokolja, hogy az egyik ideiglenes helyiséget a másik ideiglenes helyiséggel felcseréltük, s azért a választmány a leghelyesebben vélt cselekedni, midőn egy igazi otthon teremtésére törekedett s ezt a Krén-féle helyiségben meg is találta. Itt ki kell emelnünk Csilléry Dávid alelnökünk fáradozásait, a ki úgy a helyiségre, mint annak berendezésére vonatkozó tervezetek elkészítésében tett kiváló szolgálatot a körnek. Ha még megemlítjük, hogy egyik jegyzőnknek, Muschál Imrének legköszönése folytán, Marks Henrik tagtársunk volt szives annak jegyzői teendőit magára vállalni és pontosan el is látni; iigy nagyjában megismertettük a a választmány működését. Ezután csak a kör vagyoni állásáról és taglétszámáról akarunk leszámolni, a melyekre nézve alább találnak részletesebb kimutatásokat. Összes bevételeink 906 frt 60 kr., összes kiadásaink 339 frt 90 krt. tesznek. Készpénz vagyonunk tehát 566 frt 80 kr. Az 1893. év végéig beiratkozott 272 tag, ezekből 2 meghalt: Grosz Géza és Jedlicska, 4 tag pedig elköltözött, de az 1894. évben beiratkozott megint 7 uj tag, úgy hogy a jelenlegi létszám 273. Ilyen rövid fennállás óta ez oly tekintélyes szám, s kerületünkben oly egyedül álló jelenség, a mely legjobban bizonyítja, hogy e kör semmi másnak, mint a kerület oly benső szükségletének köszöni létesü- lését, mely továbbra is követeli fennállását. E benső szükléglet, hogy a szélesebb értelemben vett polgárság részt követel kerületünk érdekeinek istápolásában s közügyeinek elintézésében, s hogy ezek ne képezzék továbbra is — hogy úgy mondjunk — a felső ötvennek rájuk nézve sokszor terhes monopóliumát. De ez nem jelent frontot a felső ötvennek. Hisz ők maguk fáradoztak e kör megalkotásában, s képezik nagy részben körünk díszeit, s a menyiben még nem azok, azokká lesznek, ha a kör a kellő előzékenységgel lesz irányukban, a melyet Önöknek ajánlani nem eléggé tudunk. Ezek után jelentésünket egy általános összefoglalással és egy kérelemmel végezzük. A kör egy évi életében a belső kosolidáltság még nem teljessége következtében itt-ott felmerült, ha nem is ellentétes, de külön irányú törekvések egy határozott irányú gyorsabb fejlődésre bénitólag hatottak, de ezek mint az egyén életében az elmaradhatatlan gyermekbetegsegek, a melyekben a közvélemény a későbbi erős növésnsk s egészséges fejlődésnek előföltételeit látja. A kérelem pedig Önöknek szól t. tagtársak : hogy — habár a kör helyiségét látogatni a tagok jogai s nem kötelességei közé tartozik, s jogok élvezetére senkit kényszeríteni nem lehet; de tekintettel azon nagy czélokra, melyeket zászlónkra irtunk, s melyek valósítása csak összérzet, össz- müködés esetén lehetséges, — otthonunkat minél többször s minél többen fölkeresni szíveskedjenek. Ne felejtsék, hogy nagy czélok csak nagy tömegeket hevíthetnek, s hogy ezek elérésénél a kicserélt eszmék egymásra terméke- nyitőleg hatnak. Budapest, 1894. január 21. Kugler József. Kovács Rezső, elnök. titkár. A tél. Itt van, megjött; pedig azt hittük, hogy a három egymásután következő erős tél ez évben, mint azt a deczember mutatta, majd csak megkíméli a mi budapesti — budai — szegény lakosainkat, ezt az előzményekből feltehettük. De hát mint a példabeszéd is mondja: „Nem termett még olyan farkas, a melyik megette volna a telet“, ezúttal sem bizonyult valónak, hogy nem lesz tél. Akárhogy óhajtottuk volna is szegény embertársaink érdekében, hogy ne legyen telünk, eljött, itt van s ez nem is lehet máskép. Ha az esztendőnek négy évszaka közül a tavasz, nyár és ősz egymásután kedveskednek nekünk minden örömeik s gyönyöreikkel, illő, hogy a telet is kellő tisztelettel, szeretettel s a mi fő, készültséggel fogadjuk. Igen! De megadatott-e az mindenkinek, hogy a télhez jól hozzá készüljön, s azt, ha még oly zord legyen is, sok jó tüzelővel s jó meleg szobával várja. Bizony nem ! Csak rövid útra vezetem el olvasóimat. Ha megnézzük Budán a Gellérthegy alján elterülő szegény viskók, vagy a Fehérvári-út mentén levő téglaház lakóit, vagy a II—III. kerületben szétszórtan lakó rongyos, ruhátlan embereket s gyermekeket, kikkel úton., útfélen s a beljebb eső városrészek magasabb házsorai között naponként találkozunk, önkénytelen is arra gondolunk, hogyan élnek, hogyan ruház- kodnak s hogyan melegedhetnek ezek a szegény kiéhezett, ruhátlan emberek ? Bizony-bizony mondom, nehéz lehet ezeknek a sorsuk igy ránézve is. De hátha még azt is tudjuk, hogy e szegényeket hogyan zsákmányolja ki sok lelketlen tüzelőanyag-házaló s más üzér. Az jobban elszomoríthat bennünket. Mit fizethetnek ezek a szegények, ha egy kis jó meleg szobát akarnak maguknak, azért a tüzelőért, mit nagy ritkán a szomszéd szatócsoktól vagy sváb atyafitól vesznek, ezt csak az tudja, kinek e nyomort napról-napra alkalma van szemlélni. Az alább elmondottakkal megismertetem t. olvasóimat, hogy milyen nagy csalásnak esik áldozatul mindaz a szegény ember, ki tüzelőszükségletét nem a nagyobb fa- és széntelepről, hanem a falusi aprófa (pirtli) árus kocsikról vagy szatócsoktól szerzi be. Elsőbben is a falusi aprófa-árus (pirtli) kocsikat vegyük szemügyre. Ha egy vagy több sváb vagy tót atyafi egy kocsi aprófát, mit részben az erdőből hazahordott nedves, rothadt gályákból, részben ujjnyi vékonyra aprított puhafából kötözött össze oly vékony csomagokat, hogy egy-egy csomag alig 8—10 dekagramm suiyu s az igy összekötözött csomagból 10 krajczárért nagylelkűen elveszteget 5—8 csomót, a mit a szegény vevő, mert tán az ismert atyafinak még rendes vevője is, jó néven s megelégedetten vesz, mert a szomszéd s szomszédasszony, ki nem rendes vevő, csak 6 csomagot tudott venni, mig ő 8-at kapott. De ez a 10 krajczár oly kevés, hogy az csak egyszeri tüzeléshez lesz némileg elég, ha az illetőnek ruhátlan gyermeke vagy beteg családi agja van, a mi nagy ritkaság, hogy téli időben ne volna, több tüzelőről is kell gondoskodni, ha ilyenkor telik, még egyszer vagy kétszer 10 krajczár árát vásárol, tehát egy napi szegényes tüzelésre egy család harmincz-negyven krajczárt ad ki. Egy másik szegény már máskép gondolkozik, az már látja, hogy nagy feke kocsin
