Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 31. sz. Vasárnap, augusztus 5. BUDA ÉS VIDÉKE KÓZIGAZGATÍSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI 1IETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIVÄTAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér.. Vár kert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Választások előtt. Az uj elöljárók tiszteletére rendezett lakomákon a pohárköszöntők során hallottunk olyanokat, melyekből következtetést vonhatunk arra, hogy a közeledő községi választások szokatlanul élénkek lesznek. Ezekben a pohár borokban vihar zajlik s az a nélkül is kuszáit budai társadalomban még jobban kiélesednek az ellentétek. Sokféle pártok emelkednek fel, a pályázó több lesz, mint a mennyi a hely. Sok régit akarnak kihagyni, sok újat akarnak behozni. A polgárság és Buda egészséges fejlődésének az volna az érdeke, ha az ellentéteket kilehetne egyenlíteni és a különféle pártok egyezségre lépnének. Ez igen nehéz a szakadozott viszonyoknál fogva. A mint ezekből a pohárköszöntőkből — a cseppek közül látszik : a vezető- férfiak erős küzdelemre készülnek s megjósolhatjuk a sok személyes súrlódást is. Nem akarom én felsorolni, hányféle párt van Budán, mert ezzel csak tüzelném, a már is jelentkező személyeskedést, a melyre pedig semmi szükség nincs. Rámutatok azonban arra a sajnos tüneményre, hogy már is forognak magyar és német nyelvű köriratok egyes képviselők mellett és képviselők ellen. Ez felesleges! de arra szükség lenne, a személyeskedés belevonása nélkül — a történeti tényekből vonva le a következtetést, — hogy elbírálnánk azt, vájjon az illető képviselő-jelölt vagy képviselő megbízatása ideje alatt mit tett a közjó és polgárok érdekében ? Nem-e csak a czimet viselte s a közügyekért sem hangját fel nem emelte, vagy épen úgy használta fel törvényhatósági megbízatását, hogy magának használt s az egyetemnek ártott. Számoljunk le a rá- fogások elkerülésével méltó volt-e polgártársai bizalmára? Nem üres czim a törvényhatósági bizottsági tagság, azzal fontos és súlyos kötelességek járnak. Kellő értelem nélkül, pusztán szereplési vágyból senkit ne tiszteljünk meg ezzel a bizalommal. A ki megválasztatja magát és csak nagy ritkán személyes, vagy összeköttetéseinek érdekéből jelenik csak meg a közgyűléseken, azt hagyjuk ki, akár milyen nagy is az értelmisége és a rangja. Azt pedig, a ki polgártársaiért küzdött ott s a kerület érdekében tartozzék, akármilyen párthoz, politikai vagy más tekintetben sem a rokonszenv, sem az ellenszenv sugallatára nem hallgatva: válasszuk meg. Ne legyen irányadó a szavazatnál társadalmi állás, méltóság, pajtásság, barátság, rokonság, hanem a képesség, jellem és az érdem. A kimaradottak helyére — mert bizonyosan lesznek olyanok, a kiket nem jelölünk többet — válasszunk olyanokat, a kik megmutatták, hogy közügyeinket értik és érzik és képesek tenni; lelki- ismeretesek, buzgók, nem egyszerű czim- vadászok. Az nem képesités kellő érdemek nélkül, hogy valaki valamelyik körnek tagja, ez ne legyen minősités. A mint ez lapunk programmjában ki volt fejezve, nem szabad monopolizálni. A körök tartsanak tanácskozásokat, állapodjanak meg a jelöltekben, simítsák el az emelkedő hullámokat, egyezzenek ki, de a választásoknál ne vezesse őket, hogy az egyik kör győz a másik kör felett. Erdélyi Gyula. Lakás-ring. — Háziurak — és rabszolgáik. — A főváros közönsége ellen merénylet történt. A háztulajdonosok és házüzérek merénylete a modern rabszolgák, a lakók ellen. Az 1873-iki pénzügyi válságnyomor, úgy látszik, elmosódtak, annyi tény. hogy háztulajdonosaink nem mentettek belőle tanulságot. Az épitkezés terén éppen olyan szédelgés divatozik, mint a hetvenes években. A szegény iparos, kinek nagyapja után ősi házacskája maradt valahol a külváros legszélén, nem elégszik meg rendes jövedelmével, szégyenli magát kis házacskája birtokosának vallani, a hirtelen gazdagodás vágya meg az építész biztatása ráviszi, hogy házacskáját lebontva a város szélén — gyakran szántóföldek mellett — krajezár nélkül négyemeletes bérházat építsen. „A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Assisi Ferencz. „Elég volt mára, nem tudok dolgozni ebben a kétes, elmosódó világitásban“ — szólt a mester letéve ecsetét. „Különben se vagyok a kellő hangulatban. Egy régi história motozkál a fejemben, mely izgat, és elveszi nyugalmamat. Talán ha elmondom, megnyugszom.“ A tanítványok abban hagyták a munkát és a mester köré ültek, a ki szép ősz fejét a pamlag párnájára támasztotta. „Azt tudjátok, hogy szegény szülők gyerkeké vagyok, s ha egy kanonok nagybátyám fel nem fedezi tehetségemet, most talán, apám példáját követve, valami dohos irodában másolnék, egy forint napidij mellett. Nagybátyám magához vett, kiképeztetett, s én a legjobb utón haladtam, hogy belőlem is amolyan tuczat-zseni fejlődjék, a minőknek hisztérikus madonnáit, angolkóros angyalait minden falusi templomban csodálhatjátok.“ „Lehetséges-e ez ? A Bachanal megteremtője szentkép festőnek készült?* — Szólt közbe a legfiatalabb. „Úgy van. Ha visszagondolok arra az időre, mit inspiráczió nélküli, szolgai másolással, megrendelt kontárkodással töltöttem, magam is csodálkozom rajta. Nagybátyám tanulmányozás czéljából Rómába vitt ugyan, de ott a kegyes páterek gondjára bízva, egy komor külvárosi kolostorba adott. A folytonos lelkigyakorlatok, az a pár misztikus legendárium, melynek olvasását a prior szigorú czenzurája szabta meg, de különösen czellatársam, oly hatással voltak reám, annyira szuggerálták fogékony lelkememet, fejletlen agyamat, hogy képtelen voltam egy józan gondolatra, egy egészséges konczepczióra. Donato testvér valami piszkos kalábriai fészekből került Rómába. Magas, csontos alakja, örökös szent eksztázisban égő szemei, miket sürü, bozontos szemöldökök árnyékoltak, sápadt arcza, melyre az önkinzás, az álmatlan éjjelek, mély barázdákat vontak, a középkori rajongó aszkéták kánonjává tették, a kik óraboszszat térdeltek egy fahasábon és testüket véresre verték. Ily társaságban, ily környezet mellett nem csoda, ha engem is elfogott a szent őrület s bár csak vendége voltam e szomorú háznak, nem volt egy lakója se, a ki hivebben, lelki- ismeretesebben, s mondhatom, tisztább meggyőződéssel végezte volna a mindennapi ájtatos- ságok bosszú sorát. Egy nőnek köszönhetem, hogy e fojtó légkörből kibontakoztam, egy nőnek, a ki forró szerelmével, az olasz vér lángoló szerelmével bilincselt magához. Modell volt, s egy templom csarnokában ismerkedtem meg vele. E percztől fogva beállott az elementárius erejű reakezió, s én nem törődve a prior átkaival, nagybátyám kitagadásával, cserben hagytam a kolostort. Szerelemtől mámorosán teltek a napok, s ma sem tudom paralizálni azt a hatást, melylyel Paola volt reám, minden müvemen ott van vörös-szőke bajpalástja, testének minden édes, kívánatos kontúrja. Teljesen szakítottam a múlttal, és soha egy perezre se volt szándékom Paola ölelelő karjaiból visszatérni pókhálós czelláraba, melynek rácsos ablaka egy magas fallal kerített, dülledező temetőre nyílt, a honnan a mosolygó égnek alig egy parányi darabkája látszik. Akkoriban egy hóbortos angol pályázatot hirdetett egy festményre, melynek tárgya szent Ferencz kisértése volt és nekem egy bolond gondolatom támadt, a milyen csak egy bolondos bohém agyában születbetik, a kinek szivét eltölti a szerelem: van-e pompásabb mintája a kisértőnek Paolánál ? Van-e igézőbb tekintet, kaczérabb mosolygás, mint1 az övé? Akad-e művész testre, melynek plasztikus, lágyan hullámzó körvonalai jobban tudnák kifejezni a csábítást? — S van-e tökéletesebb mintája az aszkéta szentnek Donató testvérnél, a ki életét, czellájába zárva, folytonos ima és elmélkedés közt tölti. De hogy müvem, még megkapóbb, közvetlenebb legyen, meg akartam lesni azt a hatást, melyei a csábitó megjelenése a szentre lehetett. Paola könnyen ráállott tervemre s én egy
