Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-29 / 30. szám

Budapest 1894. f3.) Julius 29. részére s ellenkezik a főváros érdekeivel. A Szemlőhegynek a Józsefhegy a legmagasabb csúcsa, ez a csúcs van tehát hivatva arra, hogy a Szemlöhegy összes alantabb fekvő részeit vízzel lássa el. Mégis ezt a magaslatot oly ki­csinyre tervezett medenczének akarják lefog­lalni, hogy abból a Szemlőhegynek csak egy csekély része látható el vízzel. Ezért a Szem­löhegy legnagyobb részére nem is terjesztik ki a csőhálózatot, a mi azt jelenti, hogy a székes­fővárosnak az a része, a mely Buda-Ujlak és a Svábbhegy közt levő területen közvetlenül a Margit-sziget fölött emelkedik, esztendők hosszú során át ismét teljes vízhiányra és elzülésre van kárhoztatva. Mindezeknél fogva kérik a tanácsot, hogy az ottani állapotokat alaposan orvosolja s mindenekelőtt kielégítő vízvezeték­ről gondoskodjék. A Szemlöhegy közbirtokos­sága részéről ma délelőtt küldöttség tisztelgett Ráth Károly főpolgármesternél, Bencze Benő III. kerületi elöljárónál, valamint Huszár Adolf miniszterelnökségi igazgatónál és Lipthay belügyminiszteri miniszteri tanácsosnál, kérve támogatásukat, a mit meg is Ígértek. # Áldásos intézet. A budapesti Pasteur-intézet nagyterjedelmü kísérleti és statisztikai tanulmányok mint elő­zetes megejtése után, 1890 ápril 15-én kezdte meg működését, mely tanulmányok kétségen kí­vülivé tették azt, hogy a Pasteur által a fran- czia tud. akadémiában közétett veszettségelle­nes védőoltásoknak biztos áll atkisérleti és sta­tisztikai alapja van, minélfogva indokoltnak és czélszerünek mutatkozott az, hogy Budapesten is állíttassák fel egy olyan antirabicus intézet, a minő már Párisban, továbbá Olasz- és Orosz­országnak több városában van. A védoltó in­tézet ideiglenesen az üllői-uti 26. sz. a. az orvoskari központi épületben lett elhelyezve. Minthogy pedig a veszett el marás veszélyeinek az ország legvagyontalanabb osztálya van leg­inkább kitéve, gondoskodni kellett arról, hogy a veszett ebmarta egyének ingyen jöhessenek fel Budapestre, ingyen tartózkodhassanak itt az oltások idején, ingyen kapják itt a védoltáso- kat és ingyen mehessenek vissza otthonukba. Ez irányban úgy a belügyi ,mint a kereskede­lemügyi miniszterek megtették a szükséges in­tézkedéseket. A védoltásra felvett egyének orvoslása 2—8 hétig tart. A védoltások befejeztével az orvoslás megtörténtéről bizonyítvány állittatik ki. Valamennyi védoltott egészségi állapotáról pedig a marás után 3 hónap elteltével ható­sági utón hivatalos tudósítás szedetik be. Az első év alatt 701, a másodikban 540, a harmadikban 637 egyén kereste föl az inté­zetet. Az első évben gyógyítottak közül egyen még a védőoltás folyamán, 19-en a védőoltás befejeztével, — a második évben gyógyítottak közül egyen a védőoltás folyamán, 7-en annak befejeztével, — a harmadik évben gyógyítottak közül pedig 12-ön tört ki a veszettség. Ámde a védőoltás értékének megítélésére csak azon halálesetek jöhetvén számba, melyekben az utolsó védoltás után két hét múlva következett be a veszettség (mert a védoltás sikerültének alapföltétele az, hogy a beoltott agyveleje és gerinczveleje immunissá legyen, mielőtt a marás helyéről oda az idegeken át a veszettség fer­tőző anyaga bejuthatott), tulajdonkép csak 17 egyén halt el 3 év alatt a beoltott 1865 egyén közül, vagyis a sikeresen beoltott egyéneknek csak 0.91°/o-je. E °/0 szembe állítva azzal, hogy a veszett és veszettségre gyanús állattmarta egyének rendes halálozási aránya az eddigi sta­tisztika szerint egyre-másra 15—20n/0-ra tehető, igen megnyugtató eredmény. A marás-sebek súlyossága szerint 3 cso­portra oszthatók a gyógyított esetek, van ugyanis fej- és arczmarás, mely a legsúlyosabb, kézma­rás, mely másodfokban, láb- és törzsmarás, mely harmadfokban súlyos. A nálunk ez irányban gyűjtött adatok is azt mutatják, hogy a fej­es arczmarások a legnehezebben gyógyíthatók, hogy ezek ellenében a védoltásoknak kevesebb hatása van, a mennyiben az ilyen beoltott egyé­neknek átlag 3°/0-je pusztult el (a nem beol­tottak halálozási arányszámát ily esetekben a régi statisztika 80—90%-re teszi.) BUDA és VIDÉKE Az oltottak között az első évben 20, a másodikban 22, a harmadikban 95 egyén volt nem magyarországi. Az idegenek közt a leg­nagyobb kontingenst Horvát-Szlavonország, az­után Szerbia, Graliczia és Krajna szolgáltatta. A magyarországi betegeknek törvényhatóságon- kinti megoszlását tekintve: a legnagyobb kon- tigenst Arad, Bács-Bodrog, Esztergom, Fejér, Háromszék, Heves, Hont, Hunyad, Jász-Nagy- kun-Szolnok, Máramaros, Nógrád, Pest Pilis- Solt Kiskun, Szabocs, Ung és Zólyom várme­gyék szolgáltatták, tehát a veszettséggel legin­kább fertőzött megyéknek ezek tekinthetők. Az első évben 60 törvényhatóság 344 közsé­géből 681, a másodikban 52 törvényhatóság 270 községéből 518 egyén kereste fel az inté­zetet. E csökkentés az ország egészségügyi ál­lapotának e tekintetben javulását mutatja. A legtöbb törvényhatóság szigorúan jár el az egyes marásesetekkel szemben, minden esetben tömegesen pusztittatja a veszett ebmarta álla­tokat ; sok törvényhatóság behozta a kutya-adót, felügyel az ebtartás iránt kiadott rendeletek végrehajtására: igy az intézet fenállása indi­rekte is jó hatással van az által, hogy éberen tartja a figyelmet és tevékenységet a tárgy iránt. Az összes eseteknek foglalkozás, kor és nem szerinti megoszlását tekintve, kiderül, hogy legjobban vannak kitéve az ebmarásnak a föld- mivelők és iparosok gyermekei a 6—15 év közt és pedig túlnyomóan a fiú gyermekek. Faluhe­lyen ezek kóborolnak és játszadoznak leginkább az utczákon és a szabadban, és igy ezek van­nak leginkább hitéve a kóbor veszett kutyák marásainak. Az 1—5 éves ebmarott gyermekek nagy száma azt tanúsítja, hogy szegény föld- mivelő és iparos osztályokban a kis gyermekek szülői gondozásában sok kívánni való van még. A megmart felnőttek eseteinek csökkenő száma eddig azt tanúsítja, hogy a felnőttek jobban tudják védeni magukat az ebmarás éllen és job­ban bírják kikerülni a veszedelmet. A harmadik évben előfordult és védőol­tásban részesült esetekben a maró állat 378 esetben kutya, 24 esetben macska, 1 esetben ökör volt, 1 esetbeu pedig veszett ember nyála inficziált meg több egyént. Az oltásra jelentkező eseteket az évsza­kok szerint tekintve, arra az eredményre ju­tunk, hogy a veszettségi esetek száma nálunk júliusban éri el a maximumot, a minimum pe- dtg novemberre esik- Novembertől májusig las­san, kis ingadozással folyton növekszik a szám, júniusban hirtelen felszökken, legnagyobb ma­gaslatát éri el júliusban, honnan augusztus és szeptemberben a májusi magaslatig alászáll. Érbekes, hogy itt az alászállás egyelőre félbe marad és októberben szaporodás mutatkozik, mely után rohamosan beáll a novemberi mini­mum. Hogy a veszet kutyamarás esetei junius, julius, augusztus hónapokban a legszaporábbak, és a késő őszi meg téli hónapokban a legrit- kábbah, ennek magyarázata nyilvánvalóan az, hogy nyáron ember, kutya inkább van szaba­don, mint télen és igy a fertőzés elterjedésére az alkalom inkább meg van állatok között, valamint a szabadou járó-kelő egyének inkább ki vannak téve a marásnak. Vájjon az októ­beri szaporodás nem a szántóvető munkálatok­kal esik-e talán össze, további vizsgálat fogja eldönteni. Az antirabikus védőoltások hasznának kri­tériuma az, hogy mennyivel szállítja le a ve­szett ebmarottak halálozás arányát. Össze kell tehát vetni a beoltottak halálozás arányát a be nem oltottakéval. A be nem oltottak halá­lozás arányát az eddigi általános statisztika egyre-másra 15—20°/o-ra teszi. Dr. Hőgyes egyetemi tanár, mint a' budapesti Pasteur-inté­zet igazgatója e hipothetikus középértéknél sza- batosabbnak gondolta, hogy az összehesonlitásra konkrete szerzi be az adatokat. Az első év alatt beoltottak halálozási aránya 1.14°/0-nek derült ki. Azt a kérdés vetette tehát föl, mi­lyen nagy lehetett az ugyanezen év folyamán veszett ebmarott, de be nem oltott egyének kö­zött a halálozás. Ennek kipuhatolására a be­lügyminisztérium közbenjárásával kérdőíveket küldött szét az ország minden törvényhatósá­gához. E hatósági adatokból következtethető- leg azok közül, kik a Pasteur-intézet fennállá­sának első évében későn vagy egyáltalán nem vették foganatba a védőoltást, körülbelül 16.8% halt el kitört veszettségben. A 3 első év átla­gos eredménye pedig azt mutatja, hogy mig az idejében beoltottak csak 0.98°/(,-a, addig a ké­sőn vagy egyáltalán be nem oltottaknak 19,41°/° kapta meg a veszettséget. Megint járdát kérnek. (Levelek a szerkesztőhöz.) I. Becses lapja 29. számában foglalt „Járdát kérünk“ czimü czikkre, folytatólagosan bátor­kodom következőket Tekintetes szerkesztő ur nagyra becsült figyelmébe ajánlani. Mesterségemnél fogva, gyalogos turista vagyok, a napokban a „Szép juhászné“ czimü vendéglőbe tértem. A székesfővárosi ut idáig gyönyörűen van kezelve a kocsi ut mint a gyalog ut. De csodák csodája itt a „Szép ju- hászné“-nál a járda többé nem létezik, a két fasor itt megszakadt, a járda deszkákkal és lé- czekkel el van zárva és a gyalogost a kocsiutra kiutasítja. A telektulajdonos a járdát saját vi­rágkertjéhez csatolta. A mint láttam itt sorban a telek- és ház vagy „Villa“ tulajdonosok a telket csak 10.000 (tízezer) Q méter vagy öl területtel kezdenek és több holddal, (egy hold 16 ezer Q öl) terjeszkednek, persze a két mé­ter járdát beleértve. Felkérem Tekintetes szerkesztő urat a fő- és székvárosi kültelki járda és gyalog-ut bizott­ságot e jogtalan térfoglalásra és a tárgyalás megindítására. Egy szóval a Budakeszi ut 93-ik házszámu telkén „a Szép juhászné“-féle járdá­nak rendbe hozását sürgetni. A székes fővárosi kültelki bizottságnak rendkívüli nemes figyelmébe még a következő­ket ajánlom: A fővárosi erdőőr háza (előtt egy vízve­zetéki kút van alkalmázva, de csak tollszár vas­tagon adja a vizet, de mi haszon — ha a bá­dog pohár a szomjazó vándorlegénynek hiány­zik ; nem lehetne ilyent egy csekély összegért, lánczon megerősítve — alkalmazni ? A harmadik számú kérésem és indítvá­nyom pedig: Néhány házszámmal lejebb, gon­dolom a 80-iknál a Budakeszi utón láttam egy székes fővárosi szizattyu kutat két fogóval; a vízvezeték a kutat nélkülözhetővé tette, ajánla­tot teszek az ószeres vasért ... 10 koronát, mig a rozsda el nem rontja, mert akkor már el nem adhatom. Ez adatokat bátor voltam igen tisztelt szerkesztő urnák becses tudomására hozni kívá­nom és kérem, hogy a székes főváros kültelkén is haladjon és javuljon, rendezzen és fésüljön a kultúra és czivilizáczió utján de a százéves „czopfokat“ nyírássá le. Egy gyalogos. II. Sétáljunk a városházi főtérre. Éppen eme­letre építik a szent-endrei-utcza felé levő régi városház-szárnyát. Múlt hóban a búcsú előtt lebontották és mivel nem találtak szebb és dí­szesebb helyet, az ácsok, magasabb parancsra ide rakták a korhadt szálfákat, gerendákat 15 vagy 20 kocsival. Persze padláspor, penész és piszokkal együtt, A városháztéren különben a székesfővárosi hivatalokon kívül van: a m. kir. posta és táv­írda hivatal, a m. kir. dohány- és szivarkagyár igazgatósága, a közös ügyes cs. és kir. katonai ruhatár, a III. kér. társas kör egyleti helyisége és a viczinális vasút főállomása. E vasút Szt.- Endrével közlekedik minden órával 5—6 vag- gonnal, szép fordulatokat csinál e dísztéren, kőszénfüsttel beillatozza a házakat, lakásokat és hivatalos helyiségeket. Ez alatt a közeli hajó­gyárból a munka befejezése után kijön a térre vagy 8—9 száz munkás, a közeli dohány-gyár­ból szintén 5—6 száz munkás-leány; mind-mind szépen elfér a dísztéren, — nagy szerencsénkre még nem gázoltak le senkit. Majd ha megtör­ténik a baj — akkor vagy az ácsokat paran­csolják el ismét, vagy a viczinális vasút disz- fordulatait áthelyezik. E disztér kiváló nevezetességeihez tartozik

Next

/
Thumbnails
Contents