Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 30. sz. Vasárnap, julius 29. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄP, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A székes főváros mint gazda, Gróf Festeti eh Andor, az uj föld- mivelési miniszter előtt fontos teendők állanak. Elődje, gróf Bethlen András sokhoz fogott, sokra készült s azt az érdemét kétségbe nem lehet vonni, hogy áthatotta tárczája fontossága. A földmivelésügy minisztériumának nehéz és súlyos a feladata. A reformeszmék megvalósítását hatalmas tényezők sürgetik, míg magát a földmivelós érdekeit elhanyagolják egyéb ügyek előnyére. A földmiveléssel mint tudománynyal, mint nemzetgazdasági tényezővel sokan foglalkoznak és el van ismerve, hogy a javitása közszükség. Egy hatalmas társadalmi osztály rendezése oly fontos, hogy sok más dolgot megelőzhet. Reméljük, hogy az uj földművelésügyi miniszter nem csak elődje nyomán halad, de körülnéz, kezdeményez és valósit. Reánk nézve igen kívánatos, hogy az uj földmivelési miniszter a székes fővárost, közelebbről Budát és annak vidékét tanulmányozza. Nem vádolhatjuk teljes mértékben a székes fővárost, de azt be kell látni, hogy nem fektetett különösebb snlyt a gazdálkodásra. Igaz, hogy egy dúló vószszel csatázott évekig s ez a szőllőfene, melynek ádáz rombolása kiszámithatlan károkat okozott és majdnem százezer embert tett tönkre Budán és vidékén. Sajátságos valami az, hogy az árvizek, tűzvészek pusztításai részvéttel töltik el a társadalmat és államot, mig e kegyetlen rovar által okozott vész nem indította meg sem az emberiséget, sem az államot. A védekezésnél, az irtásnál közreműködött a hatóság, de az elpusztult, vagyontalanná lett embereket magokra hagyta cs ezek csakis Isten segítségével segítettek magokon. Tánczolnak a tüz- károsultak javára, perselyeket tesznek ki más szerencsétlenek érdekében és ezekért nem szólalt meg a könyörület. A földmivelésügy uj miniszterének gondjaiba ajánljuk károsodott polgártársainkat s a tönkrement borvidéket, munkáját megkönnyíti a főváros, melynek phyloxera-bizottsága közelebb s z öl 1 6- szeti és gazdasági bizottsággá alakult át, a mi azt jelenti, hogy a főváros különösen, ha felsőbb helyről is kap impulzust, ezután a gazdaságra h "súlyt fog fektetni. Kár, hogy eddig nem ért erre s a székes főváros nem nyilatkozott hatásos tettekben úgy, mint gazda. Beszéltek is, rendelkeztek is. szóval történt valami, de édes kevés és a tanács bármiként akarta is, sokszor nemes szándékai hajótörést szenvedtek. Miért nincs még mindeddig szőllő- mivelési szövetkezet Nem lehet mindent az államtól várni s ha ez mulaszt kétszeres erővel lásson a székes-főváros a mulasztás helyrehozásához. Ismeretes az a tény is, bogy a gyü- mölcsészeti és kertészeti iskola telket kért a fővárostól azzal az ajánlattal, hogy 10 krajezárórt adja a gyümölcsfákat a székes-főváros és vidéke, különösen Buda és vidéke lakosainak. Az elutasításban azt is kifejezték, hogy ez az ajánlat felesleges, mert az a székes-főváros faiskoláiba kapható. Hát kérem alássan nem sokat lehet beszélni a faiskolákról és ezzel kapcsolatban a székes-főváros gyümölcstenyésztő igyekezetéről. Ez majdnem az elhanyagoltság stádiumában van. Szóval itt az ideje, hogy a székes-főváros a gazdálkodásba is beleavatkozzék és adjon alkalmat igyekezetével a miniszternek, hogy nem várt eredmények létesülhessenek. Erdélyi Gyula. Bajok az uj temetőben. Becses lapjának f. hő 15-iki számában „Furcsa állapotok az uj temetőben“ czim alatt egy közlemény jelent meg, mely az érintett temetőben levő rendetlenségről, nemkülönben ez temetőnek hátrányos rendezéséről hoz méltó panaszt a nyilvánosság elé s kellőleg megvilágítja a sorok közlője azon okokat, melyek, mint helyesen is jelzi, „szomorú“ világot vetnek a [ budai viszonyokra. Minthogy fentidézett czikk szerzője pana- I szainak közlésével mintegy inpulsust adott a I budai temetőü viszonyaival való megismerteA BUM és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Mulatság a Svábhegyen. (40 év előtt.) Irta." Berecz Károly. III. Legelsőben is egy régi jó pajtásunk svábhegyi lakásának fölkutatására indultunk, a ki pár évvel ezelőtt egy budai leányt s ezzel a Svábhegyen egy villát s szőllőt vett el, s a kinél egy, már több Ízben prolongált látogatási ígéretünket akartuk beváltani. Egy kis gyerek futott az úton mezítláb s fedetlen fővel, bizonyosan afféle benszülött, a ki itt a tudakozó intézetet pótolja s a kihez utasitva vagyunk. Megállítottuk s G . . . lakása felől tudakozódtunk tőle magyarul s németül. Tótul felelt valamit az istenadta. Egyikünk sem értette. Kérdeztünk ezután többeket a felnőttek közül is, a kaputosok s nem kaputosok osztályából. Ezek azután utasitgattak jobbra balra, föl és le, előre s bátra, de bolyongásunk mind hasztalan volt. Barátom türelmetlenkedni kezdett. A mulatság e neme, mely szerinte egy északsarki expediczió fáradalmaivá készül elfajulni, sehogy sem tetszett neki. Hiába biztatám, hogy hisz zöldben járunk, mulatunk stb. Fáradságunkat kipihenni ledőltünk egy fa alá s bámultuk a gyönyörű panorámát, mit Budapestnek természetes látóképe nyújtott. Egy telivér nyárspolgár-féle alak tartott felénk, kinek a kuriozitás az orráról is meglátszott. — Mit néznek az urak oly figyelmesen ? — Hát mi bizony G . . . ur villáját vizsgáljuk, vájjon nincs-e ott valahol a levegőben ? — Azt bizony jól teszik, mert a földön hiába is keresnék. — Hogy-bogy? kérdeztük meglepetve. — Hát biz úgy, hogy e télen leégett s még azóta nem építtette föl; amott a domb oldalán látszanak a romjai. — De hát hol lakik most G . . . ? — Fóthon . . . Alászolgája ! A nap többi részét apró látogatásokkal töltöttük el. Jókai laka mellett, mi a Svábhegy legszebb pontján van, legalább a kilátást illetőleg, megnéztük azt a helyet, hová már irói szomszédság tekintetéből is Beöthy László al- hambrai stílben fogja építtetni pompás nyári lakát, abból a pénzből mit előfizetőinek egyike a „Nesze semmi fogd meg jól“ féle sorsjegy nyereményéből, részére bálából utalványozni fog. Az ejt szabadban akarván tölteni, helyet néztünk éji szállásnak. A kieszközlött engedély után egy boglya tövében, a zöld gyepen el is foglaltuk azt. S a csillagos ég takarója alatt oly jó izü álomba merültünk, milyennél különbet csak a puszták szabad fia élvezhet. Hajnali harangszóra ébredtem föl. A félhold sarlója, s a csillagok gyönyörűn ragyogtak a felhőtlen égen, alant a szürkülő homály még alig engedé láttatni a közelebbi tárgyakat is. Mivel mi városiak a nap felkelését eredetiben nem igen láthatjuk, s csak a Prófétabeli dekoráczió után élvezzük azt: barátomat is fel- költém, bogy a természetnek e nagyszerű ingyen-mutatványát együtt szemléljük. „Hegyen ülök, búsan nézek le róla, Mint a boglya tetejéről a gólya.“ Petőfinek e sorai jutottak eszembe, a mint fél- álmosan egy domb tetején elhelyeztük magunkat,. — Nem élvén immár pásztori időkben, jót nevettem idilli helyzetünkön. Mig más okos ember javában aluszik puha párnák közt, mi a reggeli bűvös légben dideregve egy domb tetején lessük a nap felkelését ! Csak legalább nyu- lat lestünk volna! Nagy bolondság az igaz! De hiába, a szerelmes szív, meg az efféle bolondságok már a poetafélék professiojáboz tartoznak. Lassanként szürkülni kezdett alant, a félhomályból egyes tornyok tünedeznek elő. Mély ünnepélyes csend, mit időnként egy-egy óraütés zavar meg. A felhők mint megannyi ködréte- 1 gek nyúlnak el a láthatár szélén. Mindinkább világosodnak a tárgyak. A Duna tisztán látható, felületén egy kis sötét pont látszik, valaki csol- nakon evez; annak a mozgó, zajos, nyugtalan életnek, mely alattunk ébredez első jelensége. A csillagok halványulnak, eltünedeznek. Kelet felé pirosodnak a felhők, melyek mint megannyi aranyhalak úsznak a levegőben, mig nyugaton sötét csoportozatokban vesztegelnek, mintha az