Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 27. sz. Vasárnap, július 8. BUDA ES VIDÉKÉ KŐZlfiAZfiATÍSI, KÖZGAZDASÍfil ES TÍKSADALM1 HETILAP Az: I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart 1. Heialer J. nyomdája Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Buda és Vidéké. A Buda és Vidéke pályafutásának új félévét kezdette. Nem a magunk, de a közönség érdekében a szokásos előfizetésre való felhívás helyett most egy kis visszapillantást s a jövőbe vetett reményeket közöljük az olvasóval. Nehéz volt az az ut, melyen elindultunk és elértünk oda a hol most vagyunk. Kitartásunknak már is kielégítő eredménye van, a további izmosodás ép úgy a közönség érdeme lehet mint az eddig elért siker. Találkoztunk mi utunkban mindennel, kezdve a közönytől a lelkesedésig. Pályánk elején ott volt a közönség köréből szórványosan kiható kishitűség szava: nem lesz belőle semmi, azután megnyilatkozott sokszor a gúny, a kicsinylós s az a kérdés mire való ez az uj lap? Nem néztünk sem jobbra, sem balra a mellettünk tömörült barátok erkölcsi támogatásával követtük a jelszót: előre. A legkiválóbb egyének azonnal felismerték, hogy mire való a Buda és Vidéke s megtisztelték azonnal becses közleményeikkel. A bizalom fokozódott, lapunk utján elért eredmények láthattok lettek s alig volt olyan előfizetőnk ki közleménynyel ne gazdagította volna a Buda és Yidéke tartalmát. Egyszerű emberek, kik nem tudják gondolataikat Írásban „A BCM és VIDÉKE“ TARCZAJA. Mulatság a Svábhegyen. (40 év előtt.) Irta: Berecz Károly. Elindulás. Valami hallatlan, vadregényes dolgok olvasásához ne készüljön senki. Szelid fájdalmak, 1 köt. 8. 1. Ha az évszakok között választanunk kellene, még annyi költői fogékonyságot fölteszek az emberiség felől, hogy a tavaszt választanánk. Örök tavasz! örök ifjúság! Mily szépen hangzanék ez, ha nemcsak versben, de a maga édes költői valódiságában is elmondhatnék ! Harmadik emeleten lakom, hogy a levegőt, ezt az egyetlen ingyen portékát itt Pesten a lehető legfrisebb kiadásban kaphassam: ablakaimból beláthatom a budai hegyeket; az utczai por legfölebb szeles, viharos időben emelkedik föl hozzám, és mégis, hogy sorsomat türhetővé tehessem, legalább napjában kétszer szükség, hogy szembehunyva a tavaszról ábrándozzam, kétszer dunafürdőt vegyek, legalább egyszer fagylaltozzak, s estebédemet Sturm kerti vendéglőjében a két nyul-utczában költsem el, — fekete kávét ne igyam, az irodalomról, s különösen a mostani kritikákról ne beszéljek, s mi legsajnosabb! szép fekete szemekbe ne nézzek, s minden héten egyszer kirándulást tegyek a zöldbe. í kifejezni vagy még szép magyar nyelvünket nem beszélik, felkeresték szerkesztőségünket és előadták azt a mi bajok van, úgy a budaiak mint a vidékiek közül, mit vagy nyilvános felszólalással vagy a panaszlott hatósághoz irt levelünkkel intéztünk el. Nem csak Buda és vidéke ismerte meg lapunkat, de az szélesebb körben is ismeretessé lett. Az ország minden részéből tudakozódtak, a telek, lakás, ipar és kereskedelmi viszonyokról s a vidék körülményeiről, a gazdasági állapotokról, iskolákról, fürdőinkről stb. Valóságos tudakozó intézetnek használták fel szerkesztőségünket. A közönség érdeklődése és tömörülése vívta ki e családias bizalmat. A sajtó helylyel közzel tréfásan, de legnagyobb részben komoly elismeréssel szólt lapunkról, metynek hivatása két- ségbevonhatlan és belátták azt, hogy minél jobban erősödik Buda annál közelebb van Pesthez. Buda erősödésének hatalmas emeltyűje a vidék. E vidék Dunántúl nagy területe, melynek évszázadok óta természetes piacza és beszerző forrása volt Buda. Buda emelkedése a vidék emelkedése, mely garancziája az egységes főváros nagyságának is. Budapest székes fővárosa szervezetében a tiz kerületnek meg van a saját maga külön rendeltetése s a legtöbbnek a maga vidéke is, melylyel véd- és daczszövetségetMert nyár van; mert mint Kölcsey tudá- kos gazdája tudós urának bölcsen megjegyzé, „meleg lévén.“ Mióta Pesten lakom, azon kissé aristokra- tikus, de jó szabályhoz volt szerencsém tartani magam, hogy „a telet városban, a nyarat vidéken.“ Szinte bámulom, hogy magyar iró létemre annyi idő alatt ennyi függetlenséget tanusithaték. Mert sok viz lefolyt ám azóta a Dunán ! Pestre jövetelem ugyanis azon boldog időszakra esik, midőn Tóth Lőrincz nagy poéta, s Kazinczy Gábor még csak táblabirói czelebritás volt; a színházban Eder Luizát egy bankó forintért mint csinos apródot láthattuk és hallhattuk a ,Bál-éj'ben, egy húszasért akármely vendéglőben comme il faut ebédelhettünk, a segéd-szerkesztőknek busz bankó forint havi fizetésük, s a kiadónak honoráriuma volt az íróktól. E boldog emlékű idők óta — mint mondám, — a nyári saisont mindig vidéken töl- tém, s ha beteltem a fris hegyi szellővel, for- rás-vizzel, az áldott házi konyhával, zöld fenyvesekkel, falusi ártatlanságokkal, alig vártam a pillanatot, hogy kocsim rudja az örökké ifjú, eleven, pezsgő Pest felé álljon. Persze, hogy mikor Pestre értem már nem égetett a nap, nem vakított az utczák pora, a színház nem volt üres, az utczák néptelenek, — szóval a Pesten annyira kiszenvedhetlen nyárnak vége volt. A nagyvárosi élet e nem legkellemesebb oldalát csak az idén van szerencsém egész kiterjedésében megismerhetni, s élvezhetni. kell kötni, ele a vidékkel oly közel kapocsban egy sem áll, mint állnak a Duna jobbpart városrészei. A munkának e tekintetben irányt szabtak a közművelődési egyesületek, melyek erdélyi, felvidéki és dunántúli közművelődési egyesületekre oszolva az egyes vidékek erősítését, fejlesztését gyakorolják. Elértünk odáig, hogy a központosítás — a társadalmit értjük — most már szabályozandó. Mi tudniillik a budai részek a főváros szivével, a Dunántúlnak vagyunk vezető erei. Kelenföld, O-Biida várható vasúti keresztezései, a budai közvágóhíd az ezzel kapcsolatos állatvásárok, a közeljövőben Kelenföldön építendő közraktár, a kelenföldi, promontori és tétényi kikötők Dunántúl kereskedelmének állomásául Budát jelölik. Buda a főváros szivéből visszaközli a vérkeringést a dunántúli részekkel. Kell lenni egy központi orgánumnak, mely Budának és a vidéknek érdekeit tüzetesen képviseli. A közel községek ismertetése, azok életével való foglalkozás, már is élénkítette azok életét, de még sok van tennivaló, még egyengetnünk kell azt az ösvényt, mely az érdekközösséget jobban megerősíti. Ezért lobog a mi zászlónk, ezért van arra írva Buda és Vidéke. Kérjük a közönséget, hogy czéljaink elérésében, melyek az ő czéljai is támogatni szivesTapasztalásnak megjárná, de élvezetnek kissé unalmas. Csúnya forró idő volt, bűvös bőrpamlagon, zárt ablak-táblák mellett, keleti kényelem, s pongyolában izzadtam át a féldélutánt, midőn egy jó barátom, a ki mint afféle poéta ember különben is olvadozni szokott, neki izzadva, félig felolvadt állapotban ajtót nyit reám. — Vizet, jeget hozass, különben meghaladok. Jeges vizet hozattam, ivott mint a ki 30 nap és 30 éjjel vándorolt a pusztákon, aztán megmosdott, megszáritkozott, pamlagra dőlt, s csak miután itt jól kifújta magát, állt szóba velem. — Egy arab beduin nem szenved annyit a pusztákon, mint én mig a poros országúton át e fulasztó hőségben hozzád gyalogolok. — Ragyogó igazságod van! — Jöttem pedig azéat, mert az éjét még ma zöldben akarom tölteni, készülj, mikorra a nap lemegy, hogy útban lehessünk. Rosszabb indítványt is fogadtak már el rögtön, minden meggondolás nélkül, nálamnál böl- csebb emberek is, — barátom indítványát tehát föltétlenül elfogadám. Lesz e jó idő, meddig maradunk, hol hálunk ? mind oly kérdések, melyek csak akkor merültek föl előttem, midőn kézi táskámat ren- dezém, s mindenesetre egy párnapi kiránduláshoz előkészületeimet megtevém, A nap heve lankadni kezde, az ég derült, s mi útban valánk a budai hegyek felé. (Folyt, köv.)
