Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-24 / 25. szám
Budapest 1894. (2) BUDA es V I D E Lv E Junius 24. patrikuláris dolgokban. Megismerjük a viszonyokat és megismertetjük a mieinket. — Nem csak a különitvényre terjeszkedünk ki, de az elkülönítésre. Bepillantunk a bástyákba s jelszavunk Budapest és vidéke. Ez a tereptanulmány csak hasznos lehet Budára és vidékére nézve, ha mindjárt Budapestnek nevezzük is. Ez esetben dr. Preyer Hugó és társai majd be fogják látni, hogy Buda társadalmi életének fejlődése milyen fontos az egész fővárosra nézve. Közeledjünk tehát, —• hogy ők ne távolodjanak. Szerkeszti). Milyen szollőt ültessünk? Irta : Müller János bortermelő. Most midőn a szellő zöldojtás ideje itt van, azt tartom nem lesz kárba menő munka, ha felkérem az összes budai és körülötte levő szőllőtermő vidékének minden tulajdonosát, hogy tapasztalását, esetleges kísérletezéseinek eredményét vagy kudarczát e lap hasábjaiban szellőztesse, melyeket eddig az amerikai fajokkal és ezeknek külömböző művelési módozatjaival elért. Kérésem indoka az, mert hiába végez egyes termelő áldozatot, követelő munkát, ha több oldalról, ez által több viszonyok benyomása alatt levő termelőktől informácziókat nem nyerhet. Itt van például az a nagy kérdés, hogy mit ültessünk a budai szőllőhegyek és azoknak szomszédos határába, eddig ennek az uj ültetésnek alapja, kiindulási pontja eldöntve sincs. Tettek eddig többen kísérletezéseket, de senki tapasztalatait, csalódásait és ennek okait nem közölte. Megengedem, hogy a „Borászati Lapok“ e tekintet': en tőle telhetőleg mindent elkövetett, de elvégre meg kell gondolnunk, hogy szaklapot ritkábban vesz kezébe a közönség. Ha pedig azt vesszük, hogy nekünk budaiaknak egy külön lapunk van, azt hiszem nagyon czélszerü, nagyon megfelelne a közös érdeknek, ha minden ily kérdést, bármily szakmába vág, szellőztetnénk. Föl tehát a tapasztalatok, megfigyeléseknek általános közlésére, veszteni nem, de nyerni mindnyájan fogunk. Ha ezt az eszmémet jónak találják tisztelt bortermelő társaim, kezdjük meg tapasztalásainkat közölni. Fentebb említettem, hogy tulajdonképpen a faj választásában sem vagyunk tisztában.. — En ezt az állításomat nem egy sem két év hanem hét évi tapasztalat után merem állítani, mert hét éven át kísérleteztem nemcsak a legnagyobb türelemmel megvizsgálva a rossz vagy kitűnő időjárást, mely vagy előnyére vagy hátrányára volt az egyes fajoknak, hanem a legnagyobb kitartással, nagy áldozatok árán sem mondtam le arról a reményről, hogy mi is megfogjuk találni azt az arany középutat, mely eredményre, sikerre, fáradságunk jutalmához fog vezetni. A mi a direkt termőket illeti, eddigi tapasztalásaim után a Jaquez és az Otellót ajánlhatom. Jaquez-nek nagy hátránya van a többi direkt termő fajok mellett, mert nem szeret gyökeret verni, azonban mint gyökeres vessző minden igényt kielégít. — Bármi'y rosszat mondjanak e faj ellen, részemről melegen ajánlom. Rosszat mondanak ellene azért, mert nehezen hajt gyökeret, kicsi a szőllő bogyója és hogy a borának vad ize van. Elismerem. De ezek ellen némileg védekezni lehet t. i. a Jaquez-fajt nem szabad simán kiültetni, hanem iskolában gyökereztetek vesszőkkel, hol tapasztalás szerint nagyon könnyen ver gyökeret. A mi a bogyója nagyságát, izét illeti, csak részben igaz, mert bizony van olyan mint sok olasz vagy dalmát bor, — de tekintve azt, hogy ez a faj helyes művelés mellett, a mi elsőrendű szőllőtalajunkban nagyon valószinü- leg önmagát nemesíti, azaz az éghajlathoz mérten fog változni. A vad, illetőleg indirekt termő fajok közt óva intek mindenkit, hogy a mi határunkban Ripáriát ne ültessen, mert ez az első években kitünően mutatkozik ugyan, de a harmadiknegyedik évében a reactió hirtelen, irgalmatlanul áll be. Eddigi tapasztalásaimból azt a meggyőződést nyertem, hogy talajunkhoz és éghajlatjához a legjobb faj nemesítésre a Solonis. Eddig nagyon meg vagyok elégedve vele, de hogy feltétlenül megbizható-e minden körülmények közt, azt eddig még nem tudom, azért is nagyon czélhoz vezető volna, ha mindenki közölné tapasztalatait! A király-lövészet sorrendje. (A budapesti polgári lövész-egyletben tartják jun. 29., 30. és jul. hó 1.) Juuius 29-én. pénteken (Péter és Pál napján) reggel 8 órakor a lövészet megkezdése, mely 12 taraczk-lövéssel jeleztetik. A lövészet tart déli 1 óráig, ekkor társas-ebéd zeneszó mellett. — Délután 3 órakor a lövészet folytatása alkonyatig. —- Este társas-vacsora. Junius 30-án, szombaton reggeli 8 órakor ! a lövészet kezdete déli 12 óráig, ekkor társas- | ebéd, délután 2 órakor ismét lövészet alkonyatig. Julius 1-én, vasárnapon reggeli 8 órakor a lövészet kezdete déli 1 óráig, ekkor társasebéd ; — délután 1 órától 7 óráig lövészet, ezután a lövések osztályozása és a dijak ünnepélyes kiosztályozása; 9 órakor tűzijáték, az ünnepély befejezéséül este katonazene mellett társas-vacsora és tánczmulatság. — A tűzijátékot Klemm Árpád tag ur szívességből saját költségén rendezi. Általános szabályok. Ezen ünnepélyos lövészetnél az egyesület lövő-rendszabályai irányadók. Lövész vendég ezen lövészetnél —- ki nem tagja egyesületünknek — 5 forintos résztvevő jegyet vált. A rend fentartására, a lövő-rendszabályok megtartására, valamint a panaszos ügyek elintézésére a napos lövészmesterek és napibiztosok hivatvák. Egy és ugyanazon czéltáblán a lövész csak egy találó- és egy közép-dijat nyerhet. Egyenlő találó lövéseknél az utolsó lövés eredménye a döntő; a mely lövés magasabb számú, az a jobb. Csak 6 kilónál nem nehezebb és 12 mm.- nél nem nagyobb csőbőségü fegyverrel lehet lőni és csak akkor, ha a fegyveren valamely különös mód nincsen, mely által az illető lövész társát háttérbe szorítja. Szijjas fegyvert használni nem lehet. Aczélburkolatu, robbanó és táguló golyók használata nem engedtetik meg. A pisztoly-czéltáblára mindenféle pisztollyal vagy forgópisztolylyal lőhető, de kimonda- tik, hogy a golyó 12 mm.-nél nagyobb átmérőjű nem lehet. A „mozgó“ (vadász) czéltábláknál a vadász czél-szabályzat mérvadó. A „Flaubert“ (hölgyek czéltáblája) lövészetnél nem egyesületi tag családtagjai 30 kr. vendégjegyet fizetnek. Czéltáblák és lövtíbárczák. 1. Egy ünnepi „verseny“ czéltábla (szükség esetén kettő) 150 méter távolságra felállítva, a lövő-sík feketéje 10 körrel, a fehérje 5 körrel, összesen 15 körrel. Az első bárcza ára 3 lövésre 1 frt, a többi 50 kr.; a bárczák az első lövés után 30 krjával kicserélhetők. 2. Négy „rendes“ czéltábla, 150 méter távolságra, 26 cm. átmérőjű fekete lövő-síkkal. Egy bárcza ara 20 lövésre 1 frt; e czél- táblára közép- és találólövések tétetnek. 3. Négy „mezei“ czéltábla, kettő 225 méter, és kettő 300 méter távolságra; egy bárcza ára 20 lövésre 1 frt. Itt szintén közép- és találó-dijak nyerhetők. 4. Két „pisztoly“ czéltábla, 37 méter távolságra. Egy bárcza ára 20 lövésre 1 frt. E táblán ugyancsak közép- és találó-dijak nyerhetők. kétsoros jámbust kaphassanak, mely őket a dicsőség templomába menetjegyezi. Mikor Balambér Luczián az embereknek ezt a hajiamat fölfedezte, akkor elindult hangulatot vadászni, azaz kikutatni a drámahősiességre hajlamukat. Valóságos adórendszer volt ez, adó az adóban, kérlelhetlenül behajtva, mosolylyal, illetve a zsebkendővel, dallamos hangon, adomákkal fűszerezve, lépre csalva . . . Balambér elérte a dicsőség tetőfokát, lehetett volna a x. kerület képviselőjelöltje is, ő azonban szerényen továbbra is megmaradt hangulatatvudásznuk és titkos drámaírónak. A dél elteltével következik a délután, a mikor már a fény mellett megjelenik az árnyék is s hosszab lesz az árnyék, mint az ember. Az alkony közeledtével a hitelezők szellős- ködni kezdenek. Balambér már ott volt, hogy egyensúlyát veszti, de egy eszme megtartotta a kötélen. Adósok egyletét akart szervezni egy hatalmas adósok lapjával s a hitelezők könnyű felültetésének elméletével s azok asszonyainak legsikeresebb megszöktetésének tudományával. A hangulatvadász itt is kettős útra tévedt, mert voltak olyanok, kik bizalmasan megkérdezték a hitelezők felültetésének elméletéről, mert nincsen olyan hitelező, a ki nem adós, de megkérdezték egyúttal, hogy házsártos feleségtől, hogy lehet könnyen szabadulni. Végre is a házsártosnak tartott és hiresz- telt nők titkon gyűlést tartottak és nagy jutalmat tűztek ki annak, a ki leleplezi azt a rettenetes adóst és eltalálja azt a sarkot mit érintve, a hitelező Balambértől pénzhez juthat. A gyűlés elnöknöje felszólította az összes jelenlevőket, hogy váíalkozzék valaki a rettenetes Balambér megleczkéztetésére. — Egy hang szólalt meg. — En nem válalkozom. — Hogyan, miként, ki az ? — En vagyok. Mindnyájan arra néztek: Juczika volt, a sarki czipész kis felesége, a kinek egykor a hires Balambér házasságot ígért. — Maga, te, az ifiasszony, maga, te tudnád ezt a hires Balambért egy számla kifizetéséig lefőzni. — Igen, én le tudnám, nemcsak tudnám, de tudom is. — Jobb ha látjuk. — Meg fogják látni. Az X. kerületi kültelek egyik körének álarezos bálján történt, hogy Balambér Luczi- ánhoz, — kit egész este ostromoltak a nők és drámájáról tudakozódtak, — egy feltűnően jól öltözött álarezosnő közeledett. Az „ismerlek“ és e fajta megszólítások irtán, kart karba öltve, a maszk egy bizalmas helyen ezt súgta fülébe : — Balambér Luczián, nézd ez illatos levélkét, egész életed sorsa ebben a levélben rejlik. — Add ide. — Nem én, húsz forint alatt. Balambért az illat elszéditette és a húsz forintot a szobaleánynak vélt álarezosnak átadva, átvette tőle a levelet, aután nagy érdekkel felbontotta és mohón leste tartalmát, a mi Juczika férjének a nyugtázott számlája volt két pár czipőről. Dühében elhalványodva ejtette ki kezéből a levelet s mikor magához tért, előtte álltak leálezázva összes hitelezőinek kaczagó feleségei. Balambér helyzete tarthatatlan lett ebben a kerületben. Nem talált több hangulatot, drámájától nem féltek s azt is belátták, hogy adósságot is lehet rajta behajtani. Egy másik kerületbe költözött, hol meg eddig még foglalkozása nincsen. * Utóirat helyet. Szerző nem akarja halvány meséjét az igaz történetek közé sorozui, de a ki gondolkozik felette, az belátja, hogy semmi szokott valakit nagygyá tenni és semmi dönti le. Ez a mai ember tragikomédiája. Erdélyi Gyula.
