Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-03 / 22. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 22. sz. Vasárnap, junius 3. BUDA. ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KŐZGAZHASÁGI ES TÁRSA#ALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄDÖ-HIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-ntcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél ^vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Választás előtt. A kerületi elöljárók választása rövidesen meg fog történni. — Fontos ez a szék- és főváros életében. Sok időre kiható károk következnek be, ha azok kik választani fognak, a közügyön kivül egyéb családi és magánszempoutokat vesznek tekintetbe, midőd szavazatukkal az ujjáalkotásboz hozzájárulnak. Budapest jövő fejlődésének és kerületi közigazgatása tökéletesedésének talapzata ez. Hagy felelősség terheli a választókat és a választottakat. A „Buda és Vidéke“ egyik legközelebbi számában hangsúlyoztuk már, hogy milyen fontos és mennyi nemes feladatban gazdag a kerületi elöljáró állása. Felesleges az elmondottakat ismételni. Azonban a választást megelőző utolsó órákban nem lehet az, hogy e lap, mely a polgárság érdekeiért küzd, újból ne érintse e tárgyat és mindazt mi vele rokonságban áll. A tiszteletre méltó és a kerületi elöljáróságra pályázó egyének tekintélyes névsora mutatja azt, hogy ezt az állást elnyerni valóban tisztesség. Elég gazdag anyag áll a törvényhatóság előtt, melyből válogathat. Maga a választó polgárság csak közvetett utón folyik be a választásra, mert ott a törvényhatósági bizottsági tagok szavazata érvényesül. A törvényjavaslat tervezésénél a bizottságban szóba jött az, hogy a kerületi elöljárói intézmény oly közelről ér„A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. A zugligetben. Nem, tovább nem tűröm ! Megöl a tikkasztó meleg, már gondolkodni sem tudok, agyam forr, egyetlen jó gondolatom sem támad! Ah! mégis. Ki, ki a szabadba, a hol a füle mi le csattogja szerelmi dalat, a bol a virág nyilik árnyak, bokrok alján! Nem is tudom, bogy miért nem tettem még meg, miért nem ráztam le a port talpaimról, miért nem fordítottam hatat, bar csak rövid időre, ennek a poros, rekedt levegőjű városnak. Ezek voltak gondolataim tegnapelőtt, midőn diványomon beverészve izzadt homlokomon találkát adtak egymásnak a legyek . . . Dühösen ugrottam fel. Juczi! hozza be a sarga ruhámat és a fél topánt! Juczi, nagy, dülledt szemeit ram meresztve nyújtotta át a kivánt ruhát, azután szuszogva távozott. Sehogy sem tudom felfogni, miért tart feleségem mindig ily csúf cselédet ?! Még ez is boszant! Töbszöri homloktörlés közben felöltöztem. dekli a polgárságot, hogy a községi választásokra jogosultaknak kellene megválasztani az elöljárót. Az indítványt elvetették. Kár volt, mert bár mennyire megbízunk is a kerület törvényhatósági bizottsági tagjaiba, ilyen esetben, mely egészen a mi ügyünk, a törvényhozás nem tette volna rosszul, ha a polgárságnak nagyobb befolyást enged. Nem helyeselhetjük a polgárságnak azt a közönyös magatartását sem, hogy a kerület törvényhatósági bizottsági tagjaival soha nem vagy csak ritkán érintkezik és nem informáltatja magát. Bizalmunkat a törvényhatósági bizottsági tagok többsége feltétlenül birja, tehát nem a fajta beszámoló kényszerekről van szó, csak a polgárság felvilágosításáról és megnyugtatásáról. Egy példára mutatunk — a fővárosi egyesületre, a melyben nem csak bizottsági tagok, de más értelmes egyének is részt vesznek és komolyan tanácskoznak, eszméket hoznak felszínre, ezzel megkönnyítik a törvényhatóság működését, tagjai ennek a polgármesterek és a tanácsosok. Budán a budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottság volna hivatva pótolni a fővárosi egyletet. Életre ébredett minden, nem csak lombot hajtott, el virágzott és gyümölcsét neveli a fa, lázas munkában van az egész természet, csak a bizottság aluszsza mély álmát, vagy legalább is a nyilvánosság elTeruskám, a feleségem nyájas hangon kérdezte, hogy hová megyek. Ki! „Ki? Feleségem tapsolni kezdett örömében. „Ugye engem is magaddal viszel?“ De az istenért, minek jönnél te ki ? Hát elfeledted, hogy Micsnyeiné látogatásra jön ma délután ? — Ah! — mit, nem bánom én, csak veled mehessek! Mit volt, mit tennem, magammal vittem az asszonyt. Lihegve érkeztünk meg a Károly-kaszár- nyához, a hol küzdelem után kaptunk is egy lóvonatu kocsin helyet. Számtalan tru-tru! hangoztatása mellett a kocsi a Margithid kapaszkodójára éi'kezett. Türelmetlenül vártuk a pillanatot, midőn a Zugliget balzsamos legét szívhatjuk. A Duna lassú méltósággal hömpölygött alattunk, a felhőtelen eget hűen visszatükrözve. Ah! mindenütt csak nap — nap. — Végre! A Zugliget hüs, árnyékos fái kinálkozóan nyújtották felénk lombsátraikat. Menjünk. Alig haladtunk az árnyas, kanyargó utacskán fölfelé, midőn egy szomszédos bokorban megszólalt a fülemüle. Miért írnám le a benyomást, mit rám e madárka dala tett? Ifjúságom már-már múlni kezdő évei jutottak eszembe, a midőn még összes boldogsákerülésóvel van ébren és tagjai közé nem választotta be a tanácsot. Ilyen alkalmakkor ennek a végrehajtó bizottságnak megkellene mozdulni. Hiszen elég mozgalmas dolgok folynak. A kerületi elöljáró és tiszti orvosok választása, községi választásra jogosultak bárczái kiadása, képviselőválasztók összeírása, adókivetés stb. És Bánk nem ébred, a mikor baja lehet Bánknak, ügy értesülünk, hogy a választásra jogosultak bárczáikat nagyon kevesen veszik ki, közönyösen viseli magát a a polgárság. Ez nem c s a k mulasztás hanem bűn és ezúttal is fel szó 1- litjuk a polgárságot és figyelmeztetjük az utolsó napra, mely lapunk megjelenésével esik össze. Ha a közönség magáról életjelt ád úgy a közügyek lefolyása nem olyan lanyha, mint a jelenben látjuk. A bizottsági tagok választása a mi szintén el fog az őszig következni, reánk nézve nagyon fontos és azon kell lenni, hogy a nem oda való elemek oda többé be ne jussanak. Bíráljuk el ki tett valamit és ki volt az, a ki a czimnek csak hasznát vette. Ez a választók tömörülése és elő- leges megállapodásával lehetséges csak. Tömörüljünk. Nem jelent ez pártoskodást, csak józan és komoly méltányosságot. Visszatérve a kerületi elöljáróságok választására, a bizottsági tagok elhatágomat a hold, csillag, virág és madárdal képezék! És most ? Feleségem szokatlanul szótalan volt, pedig máskor, mondhatom, helyén szokott lenni a nyelve. Magam sem beszéltem. Eszembe jutott az az este, a melyen először láttam meg Teruskámat. Ah! milyen szép lány volt! Haja vetekedett a sötét éjféllel, arcza mint a liliom fehér, szemei mély tiizével egy világot tudtak lángra gyújtani! Termete sugár, lágy- hajlású vonalakkal. — És most ? Hisz annak már 15 esztendeje ! Ábrándokba merülve mentünk tovább. Terus, — szóltam egyszerre feleségemhez — olyan éhes vagyok, mint már régen nem! Menjünk uzsonnázni . . . Terka csak egy főhajtással felelt, mialatt napernyőjével az ut- széle melletti virágokat csapkodta, nyilván nem is érthette, amit mondottam. Időközben megérkeztünk a disznófőhöz. Rövid, de pompás étkezés után újra útnak eredtünk, kéjelegve a remek kilátásban, az ébredő természet ezer szépségeiben! Egy kedves helyecske kínálkozott cserge- dező hegyi patak mellett. Leültünk. Véletlenül rá pillantottam feleségemre. Mi ez ? — Istenem! hát csodák is történnek ?
