Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
Budapest, 1894. (2.) meg sem érinti azt, a mire első sorban hatni kell: a sziyet. Nagyon sok reklámczikknél többet tett a Tátra érdekében Bartók Lajos szép költeményfüzére: „Az erdőzugás.“ Szépirodalmi képes lapjaink is emelték a hazai fürdőügyet, de csak ritka esetben voltak képmagyarázataik hangulatosak. Én azt óhajtanám, hogy a kép- magyarazat legyen olyan, a mit kép nélkül is élvezni lehet. Az olvasó, mikor egy szép vidék leirását olvassa, ne csak elképzelje azt, de vágyakozzék oda. Az olyan leirások például, mint a minők jórészt „Az osztrák-magyar mo- narcihia Írásban és képben“ czimü munkában vannak, nem igen használnak, mert a vidék leírásának delejesen kell vonzani magához a közönséget. Addig a mi fürdőink nem lógnak emelkedni, inig azoknak a szép vidékeknek kies fekvése nincs messze földre el- hirlelve. A szép leírás, a költészet megalapítása ezen vagy azon a helyen: ez az igazi jó és tisztességes reklám. Felmegyek egy hegyre, körülnézek, látom a szép vidéket. Ni-ni, hiszen erről olvastam ón azt a szép verset, vagy költői leírást. Átélem ott a vers vagy a leiráshatását és hirdetője leszek e vidék szépségének, ami azután lelkesült ajkakról lelkesültebb ajkakra szállva, egyszerre csak megteremti azt az eszmét, hogy a vidékért tenni is kell már valamit. A mai fürdőleirások a fajta köteles boszámolók arról, hadd tudja meg a világ, merre jártunk. A költészet ihlesse meg a bércze- ket és völgyeket és akkor mást másként beszélnek fürdőinkről, Erdélyi Gyula. Mily öröm sugárzott tehát a leányka igéző szeméből, midőn tanitványa rohamos haladását, annak forró szerelmavel vélte igazolhatni; menynyi boldogság, midőn Elemér először ejtette ki, tiszta, magyar csengéssel e szót: „szeretlek!.“ A magyar leczke óráknak legtermészetesebb következménye az lett, hogy a fiatalok megszerették egymást s az öregek beleegyezésével, jegyet váltottak. Ki Írhatná le azt a boldogságot, mely a két szívben ölelkezett egymással. Talán senki! Az érzés a szív joga, mysticus valóság, melynek legédesebb álma: a szerelem tündérvilága, az édes csók, a lágy ölelés, melyben az, kifejezést nyer. De van e örök boldogság? van e változ- batatlan hűség ?! Dklma és Elemér jövője is máskép volt megírva a sorskönyvében. IV. Elemér körültekintett a világban. A régi óhaja valósult: utazni ment, messze idegenbe. Uj világ nyílt meg számára. Az uj képek, az uj eszmék tapasztalatait bőzitették gondolkozását, érzelem világát átváltoztatták. Jártában — keltében sok szép leányt látott, kiket szebbeknek, kedvesebbeknek talajt Dalmánál. A hűség kapcsa meglazult. A forró szerelem hülni kezdett, mig végre a közönyösség érzelmében teremtett magának alapot. Erezte, hogy kalitkában volt eddig — elzárva a világ tarka képeitől; éezte, hogy a világot, melyet most ismert meg, jobban szereti Dalmánál. BUDA és VIDÉKE Lakás-kérdés. Már most is fölütötte fejét a nagy városok réme, a lakás-kérdés; de nemsokára elfoglalja helyét Buda falai között, nem szórványosan tűnik fel itt és ott, de a három városrész egész területén. A lakások ára rohamosan emelkedik, a mit különösen a tisztviselők, kisiparosok és munkások érzenek meg legjobban. Nem akarunk a humoristák nyomába lépni, kik állandó czéltáblának használják a házi urakat, kiket olyanoknak írnak le, mint valami kegyetlenkedő római imperátort, vagy egy haram basát. Ma a háziúrnak a dolga sem irigylésre méltó. Van azon annyi teher, hogy csak birja hordani. Nem alkalomszerű ezúttal a háziurak hibáival foglalkozni s rájok olvasni a lakókkal szemben folytatott eljárásaikat p. o. hogy semmitsem igazittatnak vagy javíttatnak. Azt a hatóságilag engedett visszaélést sem tárgyalhatjuk, hogy miért kell előre évnegyedes vagy féléves részletekben fizetni a házbért ? A lakás-kérdés egy másik és legrettenetesebb oldalával számolunk le most és ez az a tünet, hogy drágulnak a lakások és pedig Budán rohamosan. Ha most igy van, mi lesz a hidak felépülése esetén ? A mostani budai házbérfizető elem kiszorul, mert az emelkedő házbért fizetni nem győzi. Tekintsünk csak végig Budán, úgy látjuk, hogy ebben az évben jelentékenyen szaporodnak az építkezések. Egymásután dűlnek romba a régi apróbb házak és emelkednek villaházak, valamint nagy bérépületek. Ez nagyon helyes és örülnünk kell rajta, mert városrészeink emelkedésének ez a tanúbizonysága. Nagyon természetes, hogy végre is a Duna balparti 7 városrész gazdag emberei rá fognak jönni Buda előnyeire, a hol évi lakás és nyaraló egyben van. A közlekedési eszközök szaporodása után különösen a kereskedő-világ özönli majd el városrészeinket. Nagyon természetes, hogy ez a hullámzás a népesedésben emelni fogja a lakbéreket, mert már most sem lehet 3 szobát a hol minden szükséges dolog meg van 450—550 forint alatt kapni, de kérnek érte többet is és nem igen maradnak a lakások üresen. Kisebb jövedelmű emberek ezt nem tudják megfizetni és kénytelenek a három kerüElhalványultak lelkében a gyermek-évek bohókás, színes képei — elrepültek, mint a mesebeli tündér — a tarka álmok, melyek fölött csak kaczagni tudott. A világért akart élni, nem egyért! A rabszolgaságtól, a hűség békóitól undorodott. Szabadnak lett teremtve, mely szabadságát élvezni is akarta, mint a madár; könnyelműségnek tartotta azt oda dobni a rózsás bilincsnek, a gyöngéd zsarnokságnak, melyet a házassággal azonosított. Lelkében e gondolatok a hűtlenség mag- vát szórták szét, mely a feledés fakadó virágaiban, mely lelkét ellepte, nyert életet. Szomorú napok virradtak Dalmára. Elemértől levél nem jött. Lázas nyugtalanság lopódzott a bánatba merült szegény leányka érzelmeibe. Az aggodalom sötét madara terjesztette ki fekete szárnyát, melyet leikéről elkergetni nem tudott. Szerencsétlenséget sejtett, mely Elemért érte. ! Álmodni sem merte, hogy megcsal! ák, hogy nem látja többé viszont azt, kit életénél jobban szeretett. Sokat sirt, még többet szomorkodott, de a bizonytalanság homályából lelkét emanczipálni nem tudta. A sors utjai különbözők. V. Elemér hazaérkezésének hire végtelen örömmel töltötte el Dalma lelkét. Boldog volt, hogy Elemér szerencsésen, minden komoly baj nélkül érkezett haza. Lázas türelmetlenséggel várta a perczet, melyben újra a keblére ölelheti azt a kedves szőke fejet, mely lelke oltárképe lett; újra meglétből menekülni és a közelebbi községeket foglalni el. Igen, csakhogy a nyaralók kiszorítják azokról a helyekről, melyek legközelebb vannak és könynyen hozzáférhetők. A vidék élelmes házigazdái nem igen építtetnek, egy kicsit kitatarozzák régi házaikat, kényelemből, ottho- niasságból kevés jut, de eléggé megfizettetik a jó levegőt. A tisztességes tőkének, a pénzintézetek humanizmusának szép alkalma nyílik most arra nézve, hogy egy-egy közel fekvő község vagy Buda határában, esetleg messzebb is telepeket létesítsen tisztviselők, munkások és kisebb jövedelmű egyének számára. Az államtisztviselő lakásügyét megoldhatja maga az állam, a törvényhátósági tisztviselőét a törvényhatóság. Elodázhatlan a tisztviselők lakásügyének rendezése, mert ha a tisztviselő arra van utalva, hogy lakbérét amúgy is szűkre szabott fizetéséből jelentékenyen pótolja, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a tisztviselő nem lévén képes fizetéséből a hiányt fedezni, anyagi gondjai szaporodnak. A tisztviselő nem képes hivatásának megfelelni, ha alkalmas otthona nincs, ha lakása kényelmetlen, egészségtelen s e miatt évről- évre hurczolkodni kénytelen. Az államkincstár vagy előlegezi tehát az építési költségeket, vagy az állam házépítő részvénytársaságok alapítását törvényhozási intézkedésekkel mozdítja elő. A „Magyar Közigazgatásban“ Kiss Emil ur a tisztviselők lakásügyére nézve a következőket javasolja: ‘ „Az állam általi előlegadás a következő- képen volna esközölhető : Ott, hol a törvényhatóság megállapítja, hogy a tisztviselőknek kívánatos, sőt szükséges építkezni, az állam és a törvényhatóság kiküldöttjeiből egy bizottság alakitassék, melynek hatáskörében álljon: megállapítása annak, hogy mely tisztviselőnek van szüksége az építkezésre, s e czélból mennyi előleget kell adni ? továbbá : a tervek, költségvetések a vállalkozóval kötött szerződések jóváhagyása, az építkezés ellenőrzése stb. szóval annak biztosítása, hogy hz illető tisztviselő a nyert előlegből lakását felépíthesse s károsodást ne szenvedjen és végül: annak megállapítása, hogy az évi törlesztési összeg mennyi legyen. csókolhatja azt a forró, nedves ajkat, mely számára a boldogság mézét tartalmazta; újra láthatja azt a két buzavirágszinü mosolygó szemet, melybe üdvösségét, jövő boldogságát látta jelragyogni. Napok múltak, de Elemér nem mutatkozott. Fájó gyanú ütött tanyát Dalma lelkében. A csalódás érzete, melyet harmatos lelke még csak sejtett, teljes fájdalmával lepték el bánatos szivét. Elemér a gyűrűt, egy levélke kíséretében visszaküldte. Dalma előtt elborult a világ. A levélben e pár szó volt: „Élni akarok! Eddig nem, csak most tudtam meg, mi az élet! Elemér.“ A végzet úgy akarta, hogy Dalma túlélje a csapást, mely mélyen sújtotta, mely széttépte reményeinek, boldogságának fakadó bimbaját. Testében — lelkében megtört a boldogtalan leány. Nem a régi Dalma volt már, csak annak árnyéka. Szótlan, mélabus lett s egész nap imádkozott. Bűnösnek hitte magát, s hogy lelke üdvösségét visszaszerezze, — egy napon fölvétette magát a burgi kolostor tagjai közé. Dalmából Angela lett. Itt szenvedte át, a kolostor csöndes egyhangúságában — az élet csalódásainak tőrszurásait, azért a kis boldogságért, mely mint a köd: gyorsan eltűnt; itt kereste lelke nyugalmát, melyet azonban csak az örök nyugalomban tudott föltalálni, mely nemsokára meg is szabadította kínos, borús életétől. Május 27.
