Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-20 / 20. szám

Budapest 1894. (4.)

BUDA és VIDÉKÉ.

Május 20.

állat helyben vau, hogy a kanczákat nem kell nagy időveszteséggel messze földre a fedeztetés! állomásra vinni, megkönnyitette a tenyésztést s ezekben a községekben sokkal kevesebb kancza maradt meddőn, mint azelőtt. Borsod- és Szatmárvármegyékben a ménlovat tartó községek száma tényleg szaporodik is.

Á szarvasmarhatenyésztés terén még nagyobb volt a baj. Az állam nem tartott fenn fedeztetési állomásokat ; a községek megelégedtek tehát olyan bikákkal, a milyeneket hamarjában kaptak.

Ezeknek a községi tenyészbikáknak kiválasztása azonban oly kevés szakértelem és körültekintéssel történt, hogy a magok a kis gazdák kezén levő szarvasmarhaállomány elsatnyu- lása tisztán ennek a helytelen eljárásnak tudható be.

A községi megbízottak legtöbbször azt nézték, hogy melyik bika olcsóbb, nem azt, melyik lesz megfelelő. Sok községben ugyanis csak uj kivetés által szerezhető be a bika ára, a vásárlással megbizott elöljáróság tehát úgy vélt legjobban eljárni, ha mennél kevesebbet ad ki bikavásárlásra. Azt, hogy a selejtes apaállat még a legcsekélyebb árat sem éri meg, a jó pedig aránylag sohasem drága, csak nagyon kevés község elöljárósága látta be eddig.

Ha tárgyilagosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy csak néhány évvel ezelőtt is nem volt könnyű dolog egy-egy jó bikát kapni. A tagosítások, legelőfelosztások után a kiválóbb tenyészetek csakis nagyobb birtokosoknál tartattak fenn. Ezek istálójából nem igen került a bika vásárra, megvették azt az istállóból. A vásárokra csak hitványabb, rosszul tartott apaállatoknak rosszul nevelt satnya ivadékai kerültek. A községek pedig részint mert nem ismerték a jó tenyészeteket, részint mert távol estek tőlük, csak a vásárokon szerezték be a bikákat. Még igy is három-négy vásárt meglátogattak sok község megbízottai, mig egy bikát kaptak.

Az állam segíteni akart azokon a bajokon, hogy a községeknek nem voltak jó beszerzési forrásai s hogy a jó tenyészbikák ára sok község anyagi erejéhez tulmagas volt.

Felállított két telepet, Tordán és Obádon, melyek tisztán bikaneveléssel foglalkoznak; továbbá minden gazdasági tanintézetnél nemes- vérü tenyészetet létesített; az ezekből kikerült bikákhoz évenként sokat vásárolt s azokat a szegény községeknek részint ingyen, részint kedvezményes áron és részletfizetésre kiosztotta.

Ezenkívül tetemes pénzbeli segélyezést bocsátott a vármegyei gazdasági egyesületek rendelkezésére, hogy az egyesületek a drágábban beszerzett jó tenyászállatokat a szegényebb községeknek árkedvezményekkel vagy ingyen is átengedhessék.

Az 1892. évbeu 128 bikát osztott ki az állam közvetlenül s 672 bika került a községi nyájakba a gazdasági egyesületek utján.

Illetékes helyről nyert informáczióink alapján mondhatjuk, hogy egyetlen egy község sem lett bika átengedése iránti kérelmével a földművelésügyi minisztérium részéről elutasítva. A gazdasági egyesületek még pláne arról panaszkodnak, hogy a községek nem veszik az ő közbenjárásukat és az általuk nyújtott kedvezményeket igénybe s hogy sokkal több jó bikát tudnának elhelyezni, mint a mennyit a községek tőlük kérnek.

Erre nézve a földmivelésügyi miniszternek 1892. évi jelentésében a következőket olvassuk :

„Az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy az egyesületeknek a jó és olczó tényész- bikák elhelyezésénél igen sok nehézséggel kell megküzdeni. A községeket sok helyütt a szó szoros értelmében kapaczitálni kell, hogy tenyészbika szükségletüket az egyesület utján szerezzék be s csak igen kevés helyen sikerül az egyesület ügybuzgóságának úgy megküzdeni a községi kis tenyésztők közönyével, mint pl. Baranyavármegyében, a hol az illető egyesület 171 drbot helyezett el“.

Vagyis úgy az állam, mint az egyesületeknek a községek közönyével kell küzdeni s ez ma annak legnagyobb akadálya, hogy hazánk állattenyésztése a kellő mérvben, különösen a kis birtokosoknál nem fejlődik.

Ezen az állapoton változtatni a községi elöljáróságok hivatása és sürgős feladata.

Alig képzelünk szebb, hálásabb feladatát egy község vezetőségének, mint a lakosság anyagi gyarapodását előmozdítani. Ez a feladat az állattenyészés terén még nem is olyan nehéz.

A jó apaállatot drágábban kell megfizetni, mint a selejtest, az kétségtelen, az utána járás is többé kerül. De az is kétségtelen ma már, hogy egy jó apaállat ivadékai növendék korukban 15—20°/0-kai, fejlett korukban pedig 100 — 150°/0-kal többet érnek, mint a selejtesé. Egy bika után csak 40—50 borjut számítva évenként, az az 50—100 frt, a mennyivel a község többet adott a jó bikáért, már az első évben busásan megtérül, Ezenkívül az állam által nyújtott kedvezmények is igénybe vehetők. Az elöljáróság pozitív adatok nyomán bírhatja rá a községet, hogy a községi apaállatok vásárlásánál az eddigi hibás eljárással hagyjon fel.

Hazánk egyes vidékein a szarvasmarhatenyésztés már is hatalmasan föllendült. Tolnavármegyében például, Bonyhád környékén, a községek hosszabb idő óta nemesvérü pirostarka hegyi fajta, drágábban megfizetett bikákat használtak. Vasvármegye sok községében szintén. Ma már ezeken a helyeken külön tájfajták fejlődtek ki, a bonyhádi és vasvármegyei. Egy-egy ilyen tájfajtához tartozó tehénért kétszer annyit adnak, mint a legtöbb hazai községben produkált korcsmarháért.

Máramarosvármegyében még csak egy pár éve vettek a községek nemes, borzderes fajta bikákat. Azelőtt örült a máramarosvármegyei parasztgazda, ha borjas riska tehenéért 40 — 60 frtot kapott; a nemesfaju bikák ivadékaiért egy éves korukban többet kapnak, mert azoknak teste nagyobb, hizékonyabbak, ha tehenek, jobb tejelők, ha bikák, jobb ivadékokat nemzenek, ha ökrök, erősebbek.

Szép haladás tapasztalható a Királyhágón túli vármegyék némely községében, Krassó- Szörény- és Temesvármegyékben is.

Ezeken a helyeken, bár kétségtelenül sokat fáradoztak a kormány, a vármegyék és gazdasági egyesületek is, az érdem oroszlánrésze a községek fejeit illeti, a kik községüket a haladás terére példákkal, rábeszéléssel rávitték.

Községi elöljáróink ma nem tehetik azt, a mit az egykori tiróli püspök, a ki halálbüntetés terhe alatt tiltotta meg jobbágyainak, hogy tenyésztésre mást, mint svájczi bikát használjanak s ekként Tirol fejlett állattenyésztésének alapját megvetette. Rendelkezésünkre állanak azonban a konkrét példák hathatós erkölcsi eszközei. A hol pedig van vármegyei állat- tenyésztési szabályrendelet, a mely szerint a községi apaállatokat évenként megvizsgálják s az alkalmatlanokat a tenyésztésből kizárják, a fontos czél érdekében kényszerjogi eszközöket is használhatnak.

A ló- és szarvasmarha tenyésztésnek a községi elöljáróságok gondjai alá vétele tekintetében elmondottak, ráillenek a sertés- és juhtenyésztésre is.

A budapesti polgári lövészegylet uj választmányi ügyrendje.

1. Az egyesület alapszabályai a választmányra nézve csakis általános rendelkezéseket Írván elő, a választmány — az egyesület ügyeinek rendszeresebb és gyorsabb elintézése végett — ezen ügyrendben állapodott meg, mely minden egyes választmányi tagra nézve kötelező és éppen ezért a mindenkori választmányokkal az évi rendes közgyűlések után, az alakuló választmányi ülésben közlendő.

2. Az évi rendes közgyűlést megelőzőleg a lelépő választmány ülést tart, a melyen az évi jelentés felolvastatik és jóváhagyatik vagy módosittatik. Ezen évi jelentés, mint a választmány jelentése terjesztetik a közgyűlés elé.

A választmány kebeléből kiküldött bizottságok feladata lévén a választmány által hoz- zájok utalt — vagy saját hatáskörükhöz tartozó — összes ügyek megvitatása, és az általuk hozott határozati javaslatoknak a választmány elé való terjesztése, valamint a választmány által kiadott ügyek foganatosításáról való gon- kodás, mint közvetlen tényezők a választmánynak felelősek; tartoznak az üléseikről szóló jegyzőkönyveket a legközelebbi választmányi ülésnek bemutatni, mely jegyzőkönyvek azután azon választmányi ülés jegyzőkönyvének mellékleteit képezik, és mint ilyenek ahhoz csatolandók.

Az uj választmány alakuló ülését a közgyűlést követő két héten belül megtartani köteles ; a tisztviselők akkor veszik át a hozzájuk tartozó ügyeket, a bizottságok pedig megalakíthatnak oly módon, hogy a választmány saját kebeléből kiküld egy bizottsági élnüköt és négynégy tagot oly utasítással, hogy ezek az illető bizottságot a következő választmányi ülésig kiegészítsék, és véglegesen megalakítsák.

3. A választmány által kiküldött bizottságok a következők: a) lövészbizottság; b) vigalmi bizottság; c) sajtóügyi bizottság; d) építészeti bizottság; e) gazdasági bizottság, és a jövőben a szükséghez képest netalán még alakítandó bizottságok.

4. A bizottságok — az alakuló választmányi ülés után — a kiküldött elnökök előlülése alatt ülést tartanak, a melyen belszervezkedé- süket bevégzik, megejtvén saját ügyvivőikre nézve a még szükséges választásokat. Ehhez képest választ még: a) a lövészbizottság egy alelnököt, egy jegyzőt; b) a vigalmi bizottság egy alelnököt, két jegyzőt, két pénztárnokot, egy ellenőrt, egy háznagyot; c) a sajtóügyi bizottság egy alelnököt és egy jegyzőt; d) az építészeti bizottság egy alelnököt és egy jegyzőt ; e) a gazdasági bizottság egy alelnököt és egy jegyzőt.

Az egyesület tisztviselői jogosítva vanak az összes bizottságok tárgyalásain részt venni, és azokban tanácskozási, de nem szavazati jo-‘ guk van, kivéve ha az illető bizottságnak különben is tagjai. E végből a mennyiben nem volnának külömben is rendes tagjai az egyes bizottságoknak, a bizottsági ülésekre mindany- nyiszor meghívandók.

5. A bizottságok legalább 12 tagból állanak; minden bizottság magát tetszész szerint kiegészítheti oly tagokkal is, a kik a választmányban nincsenek. A bizottság működésükért a választmánynak felelősek.

6. Választmányi ülések rendszerint a hónap második felében tartandók.

I, A választmány üléseinek rendes tárgyait képezik: a) az utolsó ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése; b) pénztári kimutatás; cjtagsági mozgalom ; d) bizottságok jelentései;

e) egyéb folyó ügyek, indítványok és javaslatok. Az egyesületi pénztáros a választmánynak ezen kívül minden negyedévben a pénztár állományáról — különös tekintettel a költségelőirányzati tételekre — kimerítő jelentést és számadást tartozik tenni.

8. A szavazás az üléseken felállással történik. Egyenlő szavazatok esetén, az elnök szavazata dönt. Három választmányi tag kivána- tára az elnök névszerinti, vagy titkos szavazást rendel. A szavazás alá bocsátandó kérdés úgy teendő fel, hogy a szavazás „igen“-nel, vagy „nem“-mel megtörténhessék.

9. Az elnök feladata, a tárgyalások rendszeres menetére ügyelni; jogában áll minden tárgyhoz bármikor szóllani és megjegyzést tenni, továbbá a szólót, ha a tárgytól eltér, vagy a választmány valamelyik tagja ellen bántó vagy sértő kifejezéjekkel él beszédében megakadályozni, meginteni, esetleg rendre utasítani, vagy tőle a szót megvoni.

Minden választmányi tag csak egyszer szólhat, kivévén, ha személyes kérdésben, vagy félremagyarázott szavainak helyreigazítása érdekében, vagy az ügyrendhez kíván szólani. — Az indítványozó azonban, indítványa támogatására végszóval is élhet. Ezután minden választmányi tag csak a kérdés feltevéséhez szólhat.

10. A jegyzőkönyvben a megjelent választmányi tagok nevei felsorolandók.

II. A pénztárkulcsok másodpéldányai — a pénztárnok és ellenőr által lepecsételve — a főlövészmesternek megőrzés végett átadandók.

12. A bizottságok kötelesek esetleges pénzkészleteiket, mihelyt azok az 50 forintot meghaladják, három nap alatt az egyesületi pénztárosnak nyugtatvány ellenében átadni. A közgyűlés előtti választmányi ülésen pedig tartoznak összes pénzkészleteiket szabályszerű elszá-