Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 20. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 20. sz. Vasárnap, május 20. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt íiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; X. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél ',vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2;e;íikí;sz;töísé;<3, I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Síkra a jogért! Nem sokára mozgalmas ós a fő- és székváros közigazgatási életére nagyon fontos és messze kiható, nagy horderejű pillanat következik be. A polgároknak alkalma lesz, hogy szavazatjogukat gyakorolhassák a törvény értelmében kilépő törvényhatósági tagok választásánál s a törvényhatóság magát megújítva a pol- gátok életére legközvetlenebb hatású és ahoz annyira közel álló kerületi elől- áróságok választását ejti meg. Sok, nagyon sok függ attól ki legyen az elöljáró ? Annak az embernek, kit ezzel a tisztséggel a bizalom megtisztel nem szabad bureaucratának lenni. Az elméleti , képességen kivül nagyon szükséges, hogy az illető erre mintegy teremtve legyen. Olyan állás ez a mire nem elég a képesség, de hivatás legyen az. A ki abba a székbe akar üllni, melyből egy kerület ügyeit látják el, annak nagyszabású embernek kell lenni. A városrészek fejlettsége, azoknak jól igazgatása biztosítja az egész székes főváros fejlődését. A tudomány és gyakorlat a közigazgatás reformálását úgy tekinti, hogy egyenlőség legyen az ösz- szes szervezetben s a központ ne terheltessék meg túlságosan. A merev köz- pontositási törekvések útját állták az egészséges vérkeringésnek, a mit azzal pezsditünk fel újra, ha az autonómiát a „A BliDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A budai várbau. Irta : öalmady Győző. Itt minden kő Mátyást magasztalja, Futó szellő dicsőségét dalija, Hegyi viszhang el nem unja zengni: Királyok közt párja nem volt senki. Itt lakott a nagy király hajdanta, Sasszemével messzire pillantva, Parancsai innen hangozának, Itt vert szive a magyar hazának. Ide hozta aráját, a szépet, Lába alatt a porszem is fénylett, A mióta fejedelmek vannak, Nem ültek még olyan lakodalmat. A Gellérthegy ha beszélni tudna: Elmondaná, milyen volt az útja, Mennyi lovag kisérte Budára, Mekkora volt a menet pompája. Duna vize ha szólhatna egy szót: Elmondaná, a király milyen volt, Mikor a szent koronát föltette, Lakodalmát avval ünnepelte. Itten állott a királyi várlak, Kapuján a dalják ki- s bejártak, Tornyai a Dunába lenéztek, Mint maga a király, oly kevélyek. részleteknél fokozzuk. Az elöljáróság kezében nagyon sok lesz ezután, több munka, nagyobb hatáskör és több felelősség. Meg fogja ez könnyíteni az egész közigazgatás menetét. De ha ide olyan emberek kerülnek, kiknek ebez ihletük nincsen még roszszabb állapotok következnek be a mostaniaknál. Erezze az át kit a közbizalom idehelyez, feladatának nemességét és igyekezzék annak megfelelni úgy, hogy károkat ne okozzon. Ha valaha, most kell különösen tekintetbe venni a kerületek óhajtását azaz jelöltjeit. Legislegelső dolog az, hogy az elöljáró népszerű legyen kerületében, mert e nélkül minden törekvése hiában való. Magánérdekek, befolyások, családi összeköttetések sugal- mazására hallgatni nem szabad. A kerület érdekeivel szemben bénuljanak el ezek a kicsinyeskedósek, mert ha ilyesmi fordulna elő azt az egész székes főváros igazgatása megérezné. Az elöljárónak hyQ részben olyan hivatása van, miről a törvény előírást nem ád, hanem saját tapintata éreztesse ezt vele, e nélkül a törvény előírásainak a má-ik fele részben nem felelhet meg. Az elöljáró a társadalomban is elöljáró, fontos szerepe van az egész közművelődésben. Minden villongásnak, pártoskodásnak elejét veheti, ha szeretik, ha hatalmiköröktől nem befolyásolta^a magát, de ha a régi divatoknak hódol ós ő is Idegen nép követe sok járt ott, Bámulva a szép magyar világot, Mintha a szép tündérország volna! Ottan se volt annyi fény és pompa. Török császár ha e lakra gondolt, Nem albatott. Lelke csupa gond volt. A királynak nevétől is féle, Megfutott a közeledésére. Innen rontott Becsbe, Ausztriába. Innen tiport fejükre vaslába, Megtanitá őket tisztességre, Az adott szó régi. szentségére. Királyi kert nem hijába zöldéit, Vitézség ott koszorút mindig lelt, Vár falára felfutott a repkény, Honfi érdem jutalmát hirdetvén. — — Ki a hegyek viszhangját hallgatja, Csodálatos hang szivét megkapja: A csarnokban képzeli magát, hol Hősi éuek zendül a királyról. Lakománál a lantos megszólal, Égbe tör a bátran szárnyaló dal, Csupa ihlet, tűz árad belőle, A ki hallja, megittasul tőle. — A magyar nép csillaga most kél fel, A világot betölti nevével, Erényei nagygyá fogják tenni, Nemzetek közt párja nem fog lenni! a pvotektión lovagol és azt hangoztatja a kerület egészséges fejlődése koczkáz- tatva van. Nem elég, ha csak egyszerű és lelki- ismeretes végrehajtója a törvénynek, neki legyenek eszméi, alkotó ereje. Nagyon sok dolog nem indul, hanem kezdeményez. Veszélyes az az elöljáró, ki mindenkinek tetszeni kíván és erólyét leginkább a gyengékkel szemben érezteti, mig a hatalmasok igaztalan és jogtalan óhajainak nem tud ellentállni. Ártalmas az az elöljáró, ki a népszerűségre vadászik, de mellékösvényeken jár, elhagyja az egyenes utat ós befolyá- soltatni engedi magát. Legyen független lefelé és fölfelé. A polgárok közvetlenül nem folynak be a kerületi elöljáró választására, azt a törvényhatósági bizottsági tagok választják, ép azért most a törvényhatósági bizottsági tagok kiegészítésénél nagyon vigyázni kell. A választói jogosultság megszerzése és annak megtartása most közelebbről a kötelesség. Ne mu- laszsza el senki, hogy az összeirási küldöttségnél megjelenjen és minden esetben reklamálja jogát és azután igyekezzék, hogy független elemek jussanak be a törvényhatóságba. így énekel a lantos féllengve, Senki sincs, ki kételkednék benne, Azt a jövőt minden magyar várja, Hisz. a dicső Mátyás a királya! Felépülnek még a büszke tornyok, A magyar nép lesz még egyszer boldog, Erényei nagygyá fogják tenni. Nemzetek közt pártja nem fog lenni! Lesz meg korszak, a mikor királya Más korona fényét nem kívánja, Legdrágábbnak a magyart tekinti : Sugarait legmesszebb az hinti. Lesz még király, ki fölebb nem vágyik, Mint épen e dicső begy ormáig, Itten látja magát legnagyobbnak: Róna, balom mind neki hódolnak. Lesz király, kit a magyar nemzetnek Högyományi, eszméi ihletnek, Bátran villog győzhetetlen kardja: A mit akar, nemzete akarja. Azok, a kik a magyart nem értik, A jeleket csak játéknak vélik, Hjába állnak útjába a kornak, Erősebb az . . . rajta ki nem fognak. Mig itt egy kő Mátyást magasztalja. Mig a szellő dicsőségét dalija, Mig a viszhang a szivet betölti: Az a korszak bizony el fog jönni.
