Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 19. szám
Budapest, 1894. (4.) ban leli örömét, és minden szabad idajét annak áldozza, bogy Budapesten az összes boltokat végig járja s mindenhonnan szövet mintákat, szabó mustrákat kér. Ezek alapján aztán összeállítja az öltözékeit. Nincs is olyan gigerli az egész Krisrtinavárosban, de tán másból sem. A ki nem hiszi kérdje meg Szölössy Istvánt, ki úgy Munzáthra mint Radzóra vonatkozó állításaimat igazolni fogja. De igazolhatja őket akár melyik szép asszony, vagy leány is, a kik annak, ki nem rösteli a fáradságot, állításaimnak igaz volta mellett szívesen tanúskodnak. Ugy-e bár szép hölgyeim ? Mint kitűnő kugli kozákok Rákos százados és Martinék Gúszta tűnnek ki s velők egy sorba állítható C s a d a tanácsos, ki mint mindenütt, itt is elsőrendű erő. Este van, a nemes képviselő urak ernyedten fáradtan ülnek a társas vacsorához, melyet künn a zöld fák alatt a porondos udvaron felállított asztalra tálaltak. Megkezdődik a dikcziók árja. Schwartzer doktor, az elnök kezdi meg a sort. — ki a kuglizásnál többed magával csak mint tanú vett részt. — Azután jön még egy komoly, majd egy csomo tréfás tószt legcsattanósabb volt volt a Rostaház y-é, ki az elnökre, Kassics és Hegejdűs alelnö- kökre ürítette poharát, mondván : a m i n t ő k hegedülnek, mi úgy tánczolunk. Ilyeténkép kuglizik a t. ház ez évad elején. Gorgus. «Siketnémákat gyámolitó egyesület» (Kérelem.) A szerencsétlenségek között alig van nagyobb, mint az, mely az ép észszel és ép tagokkal megáldott egyént örökös tétlenségre kárhoztatja, mely megfosztja attól az eszköztől, hogy képességeit használhatókká tegye, a mely elzárja előle az utat, hogy művelődve a társadalomnak hasznos tagjává válhasson. Ezzel a szerencsétlenséggel van sújtva a siketnéma. Ép észszel és munkabíró tagokkal áldotta meg őt a Teremtő, de balló érzéke hiányában fogékony lelke elől elzárta a művelődés rendes útját. Ez a szerencsétlen azután önhibáján kívül a társadalomból kitaszítva él, megvetve és félreismerve, sőt sokak által gyakran gúnyolva és kinoztatva. Segítő kéz helyett csak sújtó kezet ismer. A kultur-államok humánus társadalma ezeknek a szerencsétleneknek ügyét már régebben szivére vette, csupán hazánk maradt el feltűnően ebben az emberbaráti munkában. így Németországnak 97 intézete van, melyekben a tanköteles korban levő siketnémák 83°/0 nyert tanítást. Francziaország 70 intézetében 60"/(-ot, Angolország 46 intézetében 60°/n-ot, Ausztria 16 intézetében 30°/0-ot helyeznek el és tanítanak. A hazánk területén élő 19,874 szerencsétlen siketnéma közül azonban alig 350 nyer tanítást évente, miután csak 4 intézetünk és 4 kisebb iskolánk van, melyek tanköteles siketnémáinknak csak 9°/0-át képesek befogadni. Ez a 9"/0-át önálló iparossá lesz s nemcsak magát és családját tartja fenn, hanem még segélyezi is megszorult sorstársait. Néhány száz ilyen szerencsésebb sorsú mellett hány ezer várja még azt a perczet, a mely őt is részesíti a tanítás jótéteményében ! Hány ezer szülő sir keserves könnyeket kétségbeesve négy érzékű gyermeke jövő sorsa felett, hiába kopogtatva az intézetek ajtatján, melyek képtelenek a jelentkezőket befogadni, hány szülő kénytelen tehetetlenül nézi, miként halad saját vére az elzüllés és a nyomorúság utján! A mi nemeslelkü társadalmunknak nem szabad ezt az állapotot ölhetett kezekkel nézni; azt a közel 20,000 szerencsétlen embert meg kell mentenünk, elő kell mozdítanunk, hogy oktatásban részesíthetők legyenek, hogy megismerhessék a legfőbb lényt, hogy megnyugvást találhassanak a vallás vigaszában és hogy megélhetésüket tisztes ipari munkával biztosíthassák. Bizalommal fordulunk azért hazánk áldozatra mindig kész társadalmához, bizalommal, BUDA és VIDÉKE hogy kérő szavunk, melyet a siketnémák gyá- molitása érdekében hozzá intézünk, nem fog hiába elhangzani! Csekély áldozatot kérünk. Alig számba- vehető évi tagdíjjal és hozzájárulással kivánjuk megalakítani és fenntartani a „Siketnémákat gyámolitó egyesületet“, melynek czélja: a siketnémák tanításának és nevelésének előmozdítása. Kérjük, hogy e czél elérése érdekében az alakítandó egyesületbe belépni s ezen aláírási ivet. Dr. Szabó József ügyvéd ur czimére (Budapest, VII. Erzsébet-körút 1. szám) beküldeni méltóztassanak. Megjegyezzük, hogy a tagsági dijakat annak idején az „Egyesület“ megbízottja fogja bekérni, ennélfogva addig a tagsági dijak beküldését mellőzni kérjük. Kivonat az alapszabály tervezetből : 4. §. Az egyesület tagja lehet minden felnőtt férfi vagy nő. A tagok: rendesek, pártolók, alapítók és tiszteletbeliek. A rendes tagok 3 évi kötelettséggel évi 1 frtot (2 koronát), a pártoló tagok ugyancsak 3 évi kötelezettséggel évi 5 frtot (10 koronát) tartoznak az egyesület pénztárába befizetni. Alapitó tagok azok, a kik egyszerre, vagy évi 5 frtos (10 koronás) részletekben legalább 25 frt (50 korona) lefizetésére kötelezik magukat. Gróf Batthyány Gézáné Batthyány Ema- nuella grófnő Rakovszky István Dr. Emmer Kornél, kir. curiai biró, Gyertyánffy István, kir. tan. Paedagogiumi igazg., Horváth János, szé- kesfőv. tanácsnok, Dr. Jankovich János, pénzügymin. tanácsos, Kléh István, első hazai tak: pénz. igazgató, Lakatos Miklós, orsz. képviselő, Dr. K. Lippich Elek, cultus minist, titkár, Dr. Mandello Károly, szerkesztő, Neuschloss Marcel, gyáros, Dr. Niedermann Gyula, kir. tan. az orsz. tébolyda igazgatója, Rieger György gyáros, Dr. Schwartzer Ottó, egyet, tanár, Dr. Szabó Sándor, cultus minist, fogalmazó, Szalay Imre, minist, tanácsos, Tompa Antal, orsz. képviselő, Dr. Szabó József, ügyvéd, Scherer István, siketnéma intézeti vezető-tanár. * Közöltük egész terjedelmében e felszólli- tást. Az egyesület megalakult. Elnökéül dr. babarczi Schwartzer Ottót választotta meg, a ki át fogja tudni érezni e téren is, hogy a szerencsétlenek sorsán enyhíteni a legnemesebb feladat. Jobbat nálánál választani nem lehetett volna, mert az ő egész lénye szeretet. Felelet Máttyus interpellá- cziójára. A székes főváros f. hó 9-én tartott közgyűlésén Kun Gyula tanácsnok felelt Máttyus interpelláczióra a tanács nevében. Ez interpelláló — úgymond — két részből) áll. Az első rész ara vonatkozik, hogy szándékozik-e a tanács a tabáni róm. kath. plébánia épületének eltávolítását még ez évben eszközölni, hogy ez által a budai Attila-körut kiszélesittetvén, a közlekedésnek teljes mérvben átadható legyen ? A második kérdés az, hogy elérkezettnek tartja-e a tanács az időt arra nézve, hogy a Tabán, illetőleg a Gellért-hegyi oldal házai gyorsabb menetben kisajátittassanak és a terület szabályozására vonatkozó tervek előterjesztessenek. A mi a plébánia épületének eltávolítását illeti, erre nézve válasza az, hogy a helyszíni szemlék megtartattak és azon ingatlanok is szemügyre vétettek, a melyeken, ha az alku sikerülni fog, a plébánia el fog helyeztetni. Kötelességének fogja tartani, hogy ez ügy rövid időn elintéztessék. (Helyeslés). A mi a Tabán szabályozásának kérdését illeti, arra nézve megjegyzi, hogy a tanács már évekkel azelőtt foglalkozott azzal hogy a kisajátítandó házakból nyerendő területek szabályoztatván, ismét építkezési czélokra eladhatók legyenek és e tekintetben szabályozási terv is készült. A mi a gyorsabb menetben való kisajátításokat illeti, a tanács eddig is a kisajátítási alapot túlhaladó mérvben eszközölt kisajátításokat, a mit bizoMájus 13. nyit az, hogy bár a közgyűlés évenként 10.000 forintot szavazott meg ezen kisajátításokra, az utóbbi években 50 000—70.000 forintot fordított ezen czélokra, úgy hogy a központi pénztár előlegekkel volt kénytelen kisegíteni a kisajátítási alapot. Miután szabályozási terv van már az eskü-téri hid buda följárójára nézve is és az erre alapított szabályozás véglegesen megállapítottnak tekintendő, a tanács elérkezettnek tartja az időt arra nézve, hogy azon városrész szabályozásának munkáját megkezdje : hogy azonban ez minél előbb megtörténjék, a tanács kötelességének fogja tartani, hogy a még hátra levő magánépületek megszerzését az eddigieknél sokkal nagyobb mérvben vegye kezébe, a mi azonban csak úgy történhetik meg, ha a közgyűlés erre a czélra a kisajátítási alap rendes járulékán kívül még egy bizonyos nagyobb összeget feg megszavazni. Az erre vonatkozó előterjesztést a tanács legközelebb fogja megtenni. (Helyeslés. Máttyus Arisztid a választ örömmel veszi tudomásul. Különfélék. — Jövel Szent lélek! A keresztény világ a lélek, az eszme isteni sugallatának emlékét ünnepeli. Nemcsak a templomban, de minden keresztény szív belsejében pünkösdi öröm derül. A megváltó üldöztetésének és annak eredménytelenségének megpecsételése az, hogy kiontott vére és megtört testével szenvedett kereszt halálból feltámadva lelkét küldi el atyja jobbja mellöl az emberiségnek. Szenvedéseinkben, megkisértéseinkben esdve hívjuk, jövel szent lélek Ur Isten és töltsd be sziveinket. Emelkedjünk fel e pünkösd ünnepén a földnek sarából és üdvözöljük a lélek diadalát, melynek dicsőssége öröktől fogva és örökké való. Jövel Szent lélek! — Dr. Schwartzer Ferencz- utcza. A székes főváros régi mulasztását teszi jóvá az által, hogy az I. kerület kékgolyó-utczáját a halhatatlan emlékű dr. babarczi Schwartzer Ferenczről szándékozik elnevezni. A megboldogult nagy férfiú hazánkban egy oly tudományt alapitott meg, melynek művelése apostoli hivatás és áldás az emberiségre. Dr. babarczi Schwartzer Ferencz tudományát az egész világon tisztelettel ismerték el. Alkotásai korszakot alkotók. Ő volt az, ki az elmegyógyászatot az emberszeretetre alapította és felszabadította az előítéletek alól. Nem csak mint tudós, de mint hazafi, ember, emberbarát és a tanügy nagy kedvelője fényesen tett eleget kötelességeinek. A mit ő tett az már erény számba megy. A székes főváros közönsége nem lehet hálátlan annak emléke iránt kinek Buda közelebbről a Krisztinaváros anynyit köszönhet. — Országos daliinnepély Fiumé- ben. Az ország mindeu tájáról összesereglect dalárok körülbelül 2200-an, pénteken délután öt kiilönvonaton Lung György fővárosi tanácsnok, az országos dalár szövetkezet elnökének vezetése alatt indultak fiumébe. Fiume lelkes polgárai, kik ez ünnepély rendezésére 15000. forintot szavaztak meg, a dalárokat testvérekként fogják fogadni és az ott hatalmasan elhangzó magyar dal fogja nekünk Fiúmét szívben is meghódítani. A budai dalárda 117 tagja Rózsavölgyi Gyula fővárosi tanácsnok-alelnökük vezetése alatt az első kiilönvonaton utazott el. A kebeléből kiválasztott 32 tagból álló versenykar Bellovics Imre jeles karmester vezetése alatt Huber Károly „Nem tudom én“ czimii karát fogja előadni. Kivánjuk, hogy az ország első dalárdája a budai dalárda sikerrel küzdjük hírnevéért és dicsőséggel térjen vissza.
