Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 19. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKE. Május 18. Budapest helyi forgalma. Nagy városokban a városi, helyi forgalom megfelelő berendezsének kiváló fontossága nem igényel bővebb fejtegetést. Átlátták ezt a világon mindenütt. És a hol még nem teremtettek a helyi igényeknek megfelelő forgalmi berendezéseket, igyekeznek pótolni a mulasztást rohamosan. Természetes, hogy a külföld ebben is előljárt. Ha nem is emlitjűk a nagy amerikai városok nagyszerű helyi forgalmi berendezéseit, igyekeztek a modern külföld országai földrészünkön is megtenni a magukét e részben is. Kezdve a primitiv, mai igényeinknek bizony már meg nem felelő omnibuszon, a különböző üzemre berendezett közúti és nagy vasutak egyaránt alkalmazást nyertek a nagy emporiumok belső forgalmának sikeres lebonyo- litásában. Bécs a külvárosok hozzácsatolása alkalmából, ismét nagy összeget szánt egy nagy városi vasúthálózat megteremtésére. Berlinben a városi vasút óriási teljesítményei közismeretnek. London földalatti vasútja menkülönben. És villamos üzemnek napjainkban elért mind- tökéletesebb alkalmazásával sokszorosan meg van könnyítve annak a törekvésnek eredményes megvalósítása, hogy a nagy városok helyi forgalmának lebonyolítása minnél tökéletesebb módon történjék. Régóta van fővárosunkban is napirenden a városi helyi forgalom ügy, melyet újabban a közúti vaspályatársaságnak az a beadványa vetett még inkább az aktuális kérdések legtetejére, mely szerint összes vonalait villamos üzemre akarják átalakíttatni s ez áldozatok fejében engedélyének meghosszabbítását és különféle kedvezményeket kért a főváros tanácsától. Budapest helyi forgalma a legutóbbi időkig, a villamos vasutak létesítésének időpontjáig, meglehetős siralmas képet mutatott fel. A társaskocsi-ügyet évről-évre halasztották; hogy majd rendezni fogják; az eredmény természetesen az lett, hogy nem rendeztek semmit; maradt minden a régiben. Absurdnm gyanánt tűnt volna fel máshol mindenütt, hogy egyik legnagyobb forgalmú útvonalunknak: az Andrássy- utnaa nincsen használható nyilvános közlekedési eszköze, Az omnibuszokat nem tekinthetjük ilyennek. A lóvasut megfelelhetett az igényeknek ezelőtt huszonöt-harmincz esztendővel, ma már nem felel meg. Nélkülözi mindazoknak a föltételeknek a megvalósítását, miket egy, a modern követelményeknek megfelelő közlekedési intézettől (és tegyük hozzá: városi helyi közlekedési intézettől) várnunk kell. Hamarább eljut az ember Budapestről Yáczra mint a város közepéből Budának egyes részéig. A városi szállnak a hyenák és oroszlánok hazájának vad csordái ellen is . . . E helyen Carnot; a „Bastille“-n Jules Ferry; a „Concondia téren“ Bissot — a népszónok — és a nagy Napoleon szobra előtt Cassagnac beszél a tömeghez. A szónokok egyformán beszélnek mert minden programbeszéd jól betanult mestersége a francziának. Tele van az reménnyel, dicsőséggel és harczias becsvágytól kisért hatalmi frá- ziokkal. De bármennyire magasztalják is e beszédekben Francziaország dicsőséges korszakát, a politikájuk üdvös és mérsékelt voltát, a katonaságnak a visszatorlás eszméjétől áthatott szellemét, a polgárságnak reményét — az átélt kudarczok daczára — mégis türelmet hirdetnek egyaránt, mert a mint a szónoklatok hevéből világosan kitűnik, szövetséges hatalmak ígéretére nem támaszkodhatik egy oly állam, mely századokon keresztül egyedül hirdette egész Európának irányadó és világraszóló politikai parancsszavát saját népének erejéből és katonáinak dicsőséges múltjából . . . Csak a hófehér szakállu agg csóválja fejét reménytelenül; a diadalkapu hatalmas lobogójára könnyes szemekkel tekint, és néma gondolatokba merülve hallgatja a francziák vérmes reményeit és a nép határtalan örömujjongásait . . . Carnothoz lép, kinek csendes és remegő hangon csak ennyit mond: „Talán soha többé!“ . . . Carnot megértette! Mac Mahon volt . . . közlekedési intézetekkel szemben támasztható követelményeknek csak egyikét látjuk a lóva- sutnál megvalósítva: az olcsóságot. De sem elég gyors közlekedésü, sem elég szaporák a menetei, sem a kényelmi tekinteteknek, melyek pedig utóvégre bizonyos fokig mégis jogosan támaszthatók, meg nem felel. Értelme ma már csak ott lehet, a hol mindazoknak éppen az ellenkezője áll, a miket minálunk tapasztalunk. Ezért látjuk, hogy egyelőre nem gondolnak a meglevő (lóerejü) közúti vasutak üzemének megváltoztatására sem Ausztriában, sem Németországban. Csakhogy a bécsi trambahn fürge járású, számos menetekkel és gyakoriakkal biró egy-egy irányban éppen úgy, mint a nagyobb németországi városoké. Kényelmesebb utazást is biztosítanák azok, mert ott ugyan nem telepszik le egyszer csak egész észrevétlen valami keféletlen ruházatú egyéniség az oldalunk mellé. Szóval ott éppen ellenkező állapotok vannak, mint nálunk, s ezek teszik a lóvasutat tür- hetővé. A lóvasut azonban nemcsak tökéletlen közlekedési eszköz, hanem viszonyítva a villam- erejü vasutakhoz, drága Üzemű is. Ez valamint a kétnemű üzem teljesítményeinek igen nagy különbsége kitűnik a következő számadatokból. Három évi átlagot: az 1890—92. éveket véve fel. a 44 kfméter üzemhosszuságu lóvasúti vonalokon közlekedett 350 kocsi 893.347 utat tett meg, mely menetekben 18.174,478 utas szállíttatott; e menetek bevétele 1. 657,180 frt, kiadása 1. 385,934 frt. Ezek szerint egy kilométerre esik 413,056 utas, egy ut beoétele 1 frt 95 kr., kiadása pedig 1 frt 55 kr. úgy, hogy tiszta üzleti eredmény egy menet után 30 krajczár. A villamos vasúton ellenben 10 kilomáternyt vonalon közlekedett csak 69 kocsi, mely megtett összesen 536,597 menetet, szállított 7. 931,036 utast és volt bevétel ezután 512,680 frt, kiadása pedig 299,211 frt. Egy menet után pedig esik a fontiekből 95 kr. bevétel és 55 kr. kiadás, tiszta üzleti jövedelem gyanánt tehát 40 kr. marad. Nem hagyandó azonban figyelmen kívül, hogy a közúti vasútnak sokkal hosszabbak az útvonalai, mint a villamoséi. A fenti számadatokból látható, hogy a villamos vasúton egy kilométeren majdnem még egyszer annyi utas szállíttatott, mint lóvasuton. Teljesítményei képessége tehát hasonlithatlanul kedvezőbb a lóvasuténál. Miután pedig ezek szerint általában véve sokkal tökéletesebb mértékben felelhet meg mindazon követelményeknek, melyek egy jó városi közlekedési rendszerrel szemben támaszthatók, mert gyors olcsó is lehetne, és (megfelelő intézkedések mellett) kényelmes közlekedést biztosit, csak érthető a legutóbbi, ép fővárosunkban tartott nemzetközi vasúti congressusnak az az elvi határozata, hogy a villamos üzemii közúti vasutak tarthatnak igényt jövőben kizárólag, mint a modern kor kívánalmainak megfelelők, alkalmazásra és el- terjedettségre. Hisszük, hogy azok a hátrányok, melyek a villamos vasút üzemében nálunk találhatók, mielőbb meg lesznek szüntetetve. Ilyenek : a rendetlen közlekedés, illetve a kocsiknak nem szabályos időközökben menesztése, a direkt kocsik szaporítása, s a komikum számba menő ferenczköruti csatlakozás. Nem lévén kilátás arra, hogy a budapesti helyi forgalom lebonyolításban a már meglevő két nagy válalaton, a közúti vaspálya-társaság és a villamos vasúton kívül más közlekedési intézet is részt vegyen (mert a városnak olyszerü fejlődését, hogy a távoli forgalom czél- jaira szolgáló vasutak: a magy. államvasutak, s a déli vaspálya szintén részt követeljenek a belső forgalomból, különösen a vasútvonalak építési körülményei, a vonalak beágazása és a pályaudvarok elhelyezése mellett csak a nagyon távoli jövendő hozhatja meg), mondjuk, két meglevő helyi közlekedési intézetünkkel kellvén számolni s arra törekedni, hogy azok a forgalomnak folyton fokozódó iránya mellett a mind sűrűbb közlekedés legyőzésére képesek legyenek, nem lehet kétség az iránt, hogy azok a tényezők, melyek nagy előnyök biztosításával életre hívták a villamost, nem fognak elzárkózni azoknak az engedményeknek megadásától, melyek nélkül a lóvasut föntebb emlitett nagy horderejű üzemátalakitási terve nem létesülhetne. Csakhogy ez előnyöknek nem szabad a közlekedési intézetet használó publikum rovására biztosittatniok. És itt természetesen a tarifák kérdésére gondolunk. A villamosnál is tulmentek e részben a megengedett határokon. Olyannak kell lenni a díjszabásnak, hogy az senkinek ne képezzen megterhelést. Különben ha a lóvasut üzemátalakitási terve sikerül s tehát mint egyenlő föltételek mellett versenyző állhat a villamos mellé, a verseny érdeke úgyis rá fogja szorítani a két vállalatot arra, hogy árszabásaikban eszélyesen járjanak el. — Ha valahol van értelme az olcsó tarifának, éppen a városi vasutaknál van, a mint azt a tapasztalat már sokszorosan megmutatta. A közönség olcsó, jó és gyors közlekedést kíván: a vállalat viszont tőkéinek megfelelő kamatozását. Ki lehet elégíteni egymás mellet mind a kettőt. Jubileum Ó-Budán. Szende Antal 1869—94. O-Buda legszebb s legmodernebb iskola- épületének, a Kórház-utczainak, tágas tornaterme lélekemelő, szép ünnepélynek volt színhelye az intézet érdemdús vezetőjének : Szende Antal igazgatónak huszonöt éves tanítói működése évfordulóján. A lelkiismeretes kötelességtudás hű bajnokának ünneplésén képviselve volt úgy a székes- főváros törvényhatósága, mint a kerületi iskolaszék és tanítótestület. Az önzetlen, derék polgár és hazafi üdvözlésére megjelent az egész kerület értelmisége; — a legjobb és legboldogabb család apák ez egyikének ünnepeltetésén résztvettek az örömárban úszó család tagjain kívül mindazok, kikben baráti vonzalmat ébresztettek Sz e n d e Antal kiváló emberi tulajdonai. Az igaz tisztelet és szeretet ünnepe volt e nap, mely úgy megható részleteiben, mint egész magasztosságában bizonyára felejthetetlen benyomást gyakorolt a jelen voltakra. Megható és tanulságos volt az egész ünnepély ; tanulságos különösen azokra, kik a fel- világosodottság korában is ridegen visszautasítanak mindent, ami a tanítói működés kellő méltánylásának csak színezetével bir is : akkor, midőn az ország legnagyobb iskola-fentartó hatóságának egyik legelőkelőbb tagj a: Gerlóczy Károly polgármester az ünnepelthez intézett üdvözletében oly meleg elismeréssel nyilatkozott a nagy fontosságú tanítói működésről, melynek kellő méltánylását — úgymond — a székes- főváros tanácsa is mindenkor legelső feladatai egyikének ismerte. Az ünnepély hat órakor kezdődött. A kaputól a feldíszített teremig az iskola növendékei képeztek sorfalat s kisérték lelkes éljenekkel az érkezőket. — A tanács réézéről megjelentek : Gerlóczy és Márkus polgármesterek, továbbá Rózsavölgyi és Matuska tanácsosok. Hat órára az egész terem megtelt ünneplőkkel, s Csilléry Dávid a szebbnél-szebb bokréták egész erdeje közepette nyitotta meg az ünnepélyt. A jubilánsért három tagú küldöttség ment, s beléptekor többször megújuló riadó éljenzés fogadta. Az éljenzés lecsillapultával a Hymnus hangzott fel, melyet Zöld Károly tant. tag harmonium kísérete mellett az V. és VI. oszt. növendékei énekeltek két hangon. Ezután Tatay Adolf dr. iskolasz. elnök szólott az ő érczes, szép hangján, beszélt oly szent hévvel, mint a minő őt megszállni szokta mindenkor, ha tanítóról van szó. — A III. kér. tanítók büszkesége, — atyja beszélt az ünnepelthez a meleg elismerés haugján, s méltó dicsérettel illette Szendében a jó tanítót, a jó hazafit és a jó embert. A nagy tanitó-barát feszült figyelemmel hallgatott beszédének végeztével zajos éljenzésbe tört ki a közönség. Az ünnepelt rövid válasza után a III. kerület régi, jó barátja: Gerlóczy Károly polgármester a székes-főváros törvényhatósága nevében üdvözölte Szende Antalt tartalmas, szép beszédben. — Schinabeck Engelbert a ke-
