Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 17. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Április 29. ligeti nyaraló-tulajdonosokat, alakítsanak egy bizottságot, mely az eszme megvalósítására megállapítaná a módozatokat s a gyűjtéseket eszközölné. Felkérem egyúttal a budai társas-köröket, asztaltársaságok igen tisztelt tagjait, szíveskednének összejöveteleiken e tárgyban értekezni s esetleg a kezdeményezés terére lépni. Eperjessy István. Buda környéke és a milleniumi kiállítás Magyarország fenállásának ezredéves jubileuma és az ezzel kapcsolatos kiállítás, oly díszesnek, oly nagyszerűnek Ígérkezik, bogy valóban minden magyar szív teljes megnyugvással tekinthet a jövőbe, mert nemcsak a magyar faj ezredéves küzdelmeinek méltó emlékét fogja megörökíteni az utókor számára; hanem megfogja mutatni egyszersmind a nagy világnak kulturális haladásunknak azt a mértéket is, molyét ugyan nem egy évezred, hanem egy rövid félszázad alatt fáradhatatlan munkásság és művelődés által voltunk képesek elérni. Budapest székes főváros részben a milleniumi kiállítás, részben pedig a nagyszabású változások újítások és szépítések által, melyek tervbe vannak véve egy lépéssel közelebb fog jutni a világvárosok sorozatához. Hogy e lépés meglehetős nagy legyen jóval közelebb vigyen bennünket a czélhoz, az mindnyájunknak együtt működésétől iparkodásától függ. A milleniumi kiállításra a müveit világ minden nevezetesebb pontjairól fognak idegenek fővárosunkba özönleni, hogy megtekintsék, megbírálják és világgá vigyék a magyar ember eszének alkotássát és Budapest szépségét. Hogy a bírálat mindenben és mindenkitől olyan legyen, mely fővárosunknak világvárosi hírnévhez való közeledését elősegítse, ahhoz nem elég, hogy csakis a gyarló ember eszének még gyarlóbb alkotásait tekintsük meg, hanem okvetlenül a természet olyan gyönyörű tökéletes alkotásait is figyelembe kell vennünk, melyek Budapest kedvező földrajzi fekvésénél, és kiválló érdekes- ségü helyeinél fogva, környékén nagy számban előfordulnak. Hiszen fővárosunk a természeti szépségek egész sorozatával van megáldva, s s bátran mondhatom, hogy épen e tekintetben a világvárosok nagy részén túltesz. Az idegeneknek Budapest gyönyörű fekvésére, egyes helyeinek szépségére vonatkozó kedvező bírálatáról eleve biztosítva lehet mindenki. Az államtitkárok és a közönséges képviselőkre nézve semmiféle adatokkal nem rendelkezem s igy a mi bájos kölgyközönségünk véleményét ezirányban nem vehetem combina- tióba. Azonban az ezekre vonatkozó jelölésekre is szívesen fogadom értesítéseiket, s híven publikálom majd a legközelebbi számban. De ne ringassuk magunkat illusiókban, hnnem vegyük a dolgot úgy a mint van . . . nézzük meg a t. házat a maga valóságában. Képzeljé,, csak . . . nyilvános ülést tart egy eszlendőben; ezen is csak az elnök beszél megnyitván és bezárván az ülést, . . , jó és kedves egészséget kívánva a tagoknak, pardon a t. képviselő uraknak. Bizottsági ülés, az van több is egy évben, de ezekkel csak az törődik, kinek a törődés muszáj, mert különben orrot kap. Ámde nem ennyiben múlik a dolog, mert vannak itt más ülések is. Vannak bizony: Ülés a kártyaasztal mellett és tárgyalás a Preference államnak a Ferbli nevű magyar nemzeti politikához való viszonyáról. Vagy szavazzanak a t. képviselő urak a felett, vájjon a „Tartli“ és „Tarokk“ velünk barátságra lépni szándékozó államokkal megköthetjük-e a szövetséget. Partner kerestetik a „Máriás“ állammal kötött kereskedelmi szerződés aláírásához stb. I Az olvasó teremben székel a delegátió; i csupa komoly urak, nagy levelű foliánsokba merülve bizonyosan azon gondolkodnak, azt akarják e foliánsokból megtudni, vájjon a tár- i J S ha visza térnek hazájukba mindenesetre elra1 gadtatással bámulattal fognak megemlékezni azon szépségekről, melyeknek szemtanúi voltak. Természetesen csak azon esetben, ha alkalmat módot nyújtunk nekik arra, hogy azokat kényelmesen megtekinthessék élvezhessék; ha őket kellőkép figyelmeztetjük azokra, vagyis ha környékünk szépségeit, nevezetessé ismertté tesszük. Fővárosunk emelkedhetésének nem utolsó tényezőjét képezik vidékének pompás helyei, ha azokat kellőkép méltatjuk. Az ezredéves kiállításra való előkészületek szervezkedések valóban dicséretre méltók, Budapest szépítésére igen sok szép tervet készítettek, melyek nagyrésze a tényleges megvalósítás küszöbén áll. Sajnos azonban, hogy e tengernyi tervekből az olvasható ki, miszerint Buda szép vidékére oly miuimális figyelemmel vannak, mely csakugyan megdöbbentő. Véleményem szerint egy helynek a jellemző tulajdonságait kell mindenek előtt kidomborítani, fejleszteni ápolni, mert ezek adnak neki értéket érdekességet és rendkívül fejlődésének egyik főfeltételét szolgáltatják. Nem tagadható, hogy Buda Környékének egyes regényes fekvésű helyei fővárosunk kedvező földrajzi fekvése, nem volnának jellemző tulajdonságai. A ki Budapestet a maga teljes mivoltábaa meg akarja ismerni, annak nemcsak szép utczáit, monumentális középületeit, szobrait stb. kell megtekintenie, hanem okvetlenül környékének szebb pontjait is fel kell keresnie; mert csak akkor szervezhetünk teljes áttekintést a főváros szépségéről, ha az nem egy hanem több magasabb pontról nézzük, ha megtekintjük vidékének mindazon helyeit, melyek emelik érdekességét. De mi jogon kívánhatjuk az idegenektől azt, hogy fővárosunk szép környékét meglátogassák, hogyan buzdítsuk serkentsük őket e cselekedetre, ha szégyen szemre be kell vallanunk, miszerint Budapest tisztelt közönségének számot tevő része, jobban ismeri Magyarország összes fürdő és kirándulóhelyeit, sőt talán a külföldiek nagyrészét is, mint saját szülővárosának, megtekintésre s többszöri meglátogatásra érdemes helyeit. Valóban megmagyarázhatatlan előttem az a közönyösség, melylyel a nagy közönség fővárosunk környéke iránt viseltetik, melyek emelkedése szorosan összefügg a város emelkedésével. Nézzük csak Bécset mennyi tömérdek kiránduló hely van környékén. Az igaz, hogy van is kellő közlekedés minden-felé. Nézetem azonban e tekintetben az, hogy mindaddig nem vállalkozik, közlekedési vállalat bizonyos vonal kiépítésére, mig nem lát kellő biztosítékot a vállalat sikeréhez, már pedig olyan helyekhez, melyeket nem gyalás alatt levő fontos törvényjavaslatot megszavazhatjuk-e. És milyen kútfőkből merítik tudományukat!! látnivaló, hogy alapos munkára készülnek. Egy nehány ily kútfőnek a a nevét sikerül megtudnom, ezeket tehát én is megnevezem, vagyis szerzett tapasztalataimat önökkel is közlöm. Mondhatom csupa klaszikus mű. Itt vannak a kevésbbé mély tudományu és alapos „Pesti Napló“, „Buda és Vidéke“ „Bpesti Hírlap“ „Pesti Hírlap“ és „Nemzet“ mellett, n világraszólóan rendkívül becses régi és újabb adatok tartalmazó „Borsszem Jankó“, „Urambátyám“, Fliegende Bläter“, „Üstökös“ nevű forrás munkák, Csudálatos, hogy az utóbbi magvas és tartalmas müveket az arany ifjúság olvassa, mig a fentebb elősorolt kevésbbé magvas kútfőket az öregebb delgátusok tanulmányozzák. Ezen is meglátszik, hogy milyen életerős, szívós és komoly a mi ifjúságunk. Ilyen ifjúság igazán nagy ritkaság és kincs. Ez az ifjúság néha nemes felindulásában, vitatkozni is szokott. Bár e nemes vitákat a t. ház, pardon a kör figyelmes ifjú gondnoka nagyon is méltányolja, de mégis szem előtt tartva, a de- legátionális ülések néma jellegét, a falakra oly értelmű figyelmeztetéseket volt kénytelen ra- gasztatni, melyek szerint „a delegátus tagok felkéretnek a hangos társalgástól tartózkodni“. I Azóta azután csend vau, de úgy tudom, hogy több idősebb delegátus a gondnokot a tilalom miatt meginterpellálta, kijelentvén, hogy ők csak úgy képesek olvasni, . . . pardon delegá- tusi minőségüknek megfelelni, ha komoly talátogat sok ember nem is fog közlekedés létesülni. Ha egy szép tavaszi vasárnapon körül járunk Buda hegyein, nevetséges csekély azoknak száma, a kik kirándulni szoktak, pedig ha Budapest fél millió lakosainak csak 50-ed része (10,000 ember) venné magának azt a csekély és álvezetes fáradságot, hogy egy-egy szabad vasárnapját kün a természet szabad ölén töltse, akkor Buda környékének emelkedésén nem kellene aggódnunk, nem kellene tartanunk attól, hogy a fővárosunkat meglátogató idegenek csak részben, csak hézagosán ismerjék meg azt, s a legszebb legérdekesebb látni valók egy részének létezézéről nem, vagy nagyon nehezen szerezhetnek tudomást. Hiszem mi sem bizonyítja jobban a fentebb említett közönyösséget, mint az a körülmény, hogy akkor, a midőn egy oly nagyszabású kiállításra készülnek, mint a milyen a milleniumi kiállítás leszen, mikor arról van szó, hogy fővárosunk minden idegenre mentöl kellemessebb benyomást gyakoroljon, mentői több elismerésben bámulatban részesüljön; csak oly mostohán bánnak el Buda gyönyörű vidékével. Pedig ha kellőkép méltatnák, nem épen megvetendő szerepet vihetne Budapest fellendítésében. Mindazok az idegenek kik meglátogatták valaha az Istenhegyet, a Zugligetet v. a János- hegyet, elragadtatással emlékeznek meg e helyek szépségéről pedig ezekhez hasonló hely még sok van Buda környékén, melyeket nemcsak az idegenek, hanem még a fővárosi állandó lakók sem igen látogatnak. Szerény véleményem szerint Buda környékén legalább következőket kellene tenni a kiállításig. 1. A nevezetesebb szebb fevésü helyekhez jól járható, megfelelő jelzésekkel v. jelzőtáblákkal ellátott gyalog v. kocsi-utakat. 2. A kiállításra készítendő, Budapest nevezetességeit feltüntető útmutatóban, Buda vidékének szebb megtekintésre méltó helyeinek felsorolása és különös kiemelése. 3. A kiállításra készítendő Budapest nevezetesebb pontjait feltüntető tervrajzban, Buda környéke nevezetesebb helyeinek felvétele, oly módon, hogy a kirajzolt utak a tervrajzban is ugyanolyan jelzésekkel legyenek ellátva mint a a valóságban. Azért, hogy minden idegen a tervrajz igénybe vétele által képesitve legyen bármely helyet önállóan felkeresni. Stipanics József. nulmányaikat néha néha, minden öt perczben egy kis vita is fűszerezi, tehát kár volt a fiatal óriásoknak a vitázást eltiltani. Hir szerint a fiatal óriásokat fel is kérték, hogy ugyan szíveskedjenek néha még egy kicsit lármázni — oh ezer bocsánat elbicsaklott a nyelvem — a parlamenti vitákat folytatni, de ők erre nem voltak hajlandók. Bűsul is utánuk az egész dele- gatió és megalakították a nagy teremben a kilépettek pártját. De a gondnok mást mond. Azt mondja, hogy a fentemlitett öregebb urak, akkor mikor az utolsó vitatkozó delegátus Kurjant Mihály is kitettte lábát, hálaadó isteni tiszteletet akartak tartani. Úgy tudom, hogy a Krisztinaváros lakossága lelki üdvének éber őrét és pásztorát, kit szintén tagjaink közzé számítani szerencsések vagyunk, a szent funktiónak teljesítésére fel is kérték. A kérelmet előadó bizottság tagjait a four kegyesen fogadta, de kijelentette, hogy kérelmüket nem teljesítheti, mert ily eljárás a dogmákba ütközik. Ezután a bizottság tagjait lendületes beszédben jóakaratáról biztosítván, őket megölelte és megcsókolta utravalóul áldását osztván reájuk. Miután a küldöttség eltávozott a főur a „Tarokk“ feletti tárgyalásokat — melyeket nagy előszeretettel és sok tudománynyal már folytatott volt — újból megkezdette. (Vége köv.)
