Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-22 / 16. szám

Budapest 1894. fő.)

BUDA és VIDÉKÉ

Április 22

anyagi jobb léte ily egyesület létesültét öu érdekükké nem teszi.

Emlékezzenek vissza azon időre, midőn ily egyesület léte az önök érdeke is lett volna; gondoljanak a jövőre, midőn ily egyesület fennállása esetleg ivadékaiknak lebet érdeke; és a jelenken, ha nem is lépnek az egylet tagjai közzé, támogassák nemes lelkű adománynyal s ha — mert jól tudjuk, sok oldalról veszik önöket igénybe — erre nem volna mód, támogassák ez üdvös czélt az által, hogy körükben lévő tisztviselőket, kikre állásuknál fogva befolyással bírhatnak, az egylet szükségességéről meggyőzzék s belépésre buzdítsák.

Az egyesület létrehozása érdekében kifejtett eddigi tevékenységünk eredményét a következőkben adjuk elő, kérve rá szives figyelmüket.

1. Bírjuk az alakuló egyesület számára egy hatalmas erkölcsi testületnek a magyar tisztviselők országos egyesületének támogató rokonszenyét,finely már is megnyilatkozott abban, hogy a f. évi márczius 17-én tartott közgyűlés az alakítandó egyesület tervezetét egyhangú határozattal mint pártfogásra érdemes eszmét üdvözli; azt egyesület tagjainak figyelmébe ajánlja s határozati!ag kimondja, hogy annak létesítését a tőle telhető erkölcsi támogatásban részesíteni fogja s egyben felhatalmazza a választmányt, hogy a mennyiben a betegsegélyző egyesület létesíilése, illetve megindítása biztosítottnak vagy legalább is valószínűnek fog látszani : a körülmények s az egyesület anyagi erejéhez képest a betegsegélyző egyesület anyagi támogatásban is részesíthesse.

2. Elkészítettük és jóváhagyás végett a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztettük az alapszabály tervezetet, melynek a segélyzésre vonatkozó pontjai szerint az egylet tagjait, illetve ezek családtagjait a következő segélyben fogja részesíteni:

a) díjmentes orvosi gyógykezelés a tag és családja számára;

b) orvosszerek (mint gyógyszer, ásványvíz, szemüveg, fürdőjegy, sérvkötü, kötszer, mankó stb.) ingyenes kiszolgálása;

c) a kórházakban való díjmentes gyógykezelés, első rangú kórházakban egyhuzamban a szükséghez képest egész egy félév tartamára;

d) a beteg tagnak kórházba vagy fürdőbe s visszvszállitásából felmerült bérkocsi költségek megtérítése;

e súlyos beteg tagoknak a gyógyfürdőbe való utazás elősegítése czéljából pénzbeli támogatás nyújtása;

f) a családtagok valamelyikének elhalálozása alkalmával 10 havi részletben visszafizetendő 150 írtig terjedhető kamatnélküli kölcsön engedélyező ;

g) s a tag elhalálozása esetében nyújtandó 75 frtnyi temetkezési pótlek adományozása.

Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a főváros valamennyi kerülete számára — esetleg nyaraló telepeire is — 2—3 jobb hírnévnek örvendő orvos kineveztetése van tervben, kik részére nem évi fizetések, hanem a t. tagoknál tett látogatások arányban látogatási dijak fognak biztosíttatni, továbbá, hogy a gyógyszertá- ban azonnal ki lesznek szolgáltatva.

A segélyzés módja és mérve, az orvosok névjegyzéke stb. az egylet megalakulása után a minden tag számára kiszolgáltatandó tagsági igazolvány, illetve alapszabályok utján fog kö- zöltetni s addig is, mig ez lehetővé válik kívánságukra élőszóval vagy Írásbeli bővebb felvilágosítást is szívesen ad tájékoztatásul az előkészítő bizottsági iroda. (VII. Erzsébet-körut 1. sz. II, 35. szám Wittenberger L. Adolf ur czime.)

Az egylet működését, ha kellő támogatás nem fog hiányozni, már a folyó évben kezdené meg.

Tervezetünk szerin"1 a beiratási díj 2 frt, tagsági dij havi 1 trt 20 kros részletekben fizetendő évi 14 frt 40 kr. volna.

Tisztelt Karfásak!

A legközelebbi teendő az alakuló közgyűlés megtartása, mely az egyesület léte vagy nem léte felett határozni fog.

Bizodalommal csatoljuk feihivásunkhoz az aláírási ivet azon reményben, hogy érdekeit helyesen felismerve, tömegesen fognak a fiatal

egyletbe beiratkozni s létét eképpeu biztosítva az alakuló közgyűlésen, mely a magyar tisztviselők országos egyesülete tanácskozó termében (Hatvani-utcza 4. sz. 1. em.) a lapok utján közlendő időben fog megtartatni, oly számban fognak megjelenni, hogy az egyesületnek a körülmények által indokolt szükségszerűsége minden kétkedő előtt nyilvánvaló s életképessége minden kishitűség daczára biztosítva lesz.

A budai tornászok köréből.

* „F. hó 14-én kuglizás, vívás, vacsora, dalolás.“

E sokat mondó szavakat olvastam a minap az Attila-utczai tornacsarnok fekete tábláján és miután nemcsak a testedzés, hanem a tornászok szórakozásai iránt is melegen érdeklődöm, könnyű volt az elhatározás arra nézve, hogy én is ott leszek.

Bizonyára szívesen veszi a t. olvasó, ha a tornacsarnok titkainak fátylát fellebbentvén, rövid vonásokban megismertetem a tapasztaltakat.

Délután négy óra van; Jóska az állító gyerek a kuglizó toruáczába a tüzesebbek számára előkészíti a fris hideg vizet, még egyszer leporolja a székeket és asztalokat, meghegyezi a krétát és helyére megy malmot játszani, mig a kuglizás kezdetét nem veszi. Nem is kell soká várakoznia; a pesti oldalon lakók közül nyolczan csakhamar ott teremnek a tornacsarnok befásitott udvarán és miután a tornászruhába bújtak, egymásután sietnek próbadobásokat tenni, hogy tájékoztassák a vezért ügyességük iránt és ilyképen megkönnyítsék a játékpárt szervezési munkáját. Mindjárt az első lökés balul üt ki; az izmos kar a külömben elég súlyos golyót úgy hajítja ki, hogy ez a kuglizó tetejéről majdnem leszedi a légszeszlámpákat és csak a pálya végén közvetlenül a bábuk előtt esik a földre. Még nem hangzott el a kaczaj és már egy másik golyó az udvar közepére repül egy harmadik, negyedik az oldal deszka mellett felszalad a dobba, mig az ötödik dobó végre azzal dicsekedhetik, hogy két bábut ütött. Nem is könnyű ám ily pályán kuglizni, mely kizárólag tornászok számára emeltetett; itt a kezdő izmos kar, egyenes irány és gyakorlat nélkül nem boldogulhat, legfeljebb szidják a vezére és pártja. Csak hosszabb kuglizás után sajátíthatja el a kellő ügyességet, melyet némely tornász magas fokra visz fel.

Tudvalevő dolog, hogy a tornaegyleti kuglizó egyike Budapestnek leghosszabb, de hozzá tehetjük leggondozottabb pályáinak is, a minek leginkább tulajdonítható az, hogy, a pályát a tornászok április hó elejétől október hó végéig megszakítás nélkül igénybe veszik, sőt számos tag a kuglizó kedvéért lép be az egylet kötelékébe.

A két vezér megalakitotta pártját és kezdődik a játék; vannak erélyes vezérek, akik fokozodó lelkesedéssel ösztökélik katonáikat, más vezér átengedi e szerepet az alvezérnek, de megtörténik gyakran, hogy a katonák felülkerekednek a vezéren, és úti laput kötnek a sarkára. Ezért például Kálmán barátunk inkább kilép a pártból, mintsem a vezér szerepét elvállalná.

Időközben a 8 tornász 22-re szaporodott fel és félóráig kell várakozni, mig egyik-egyik dobásra kerül. Igaz, hogy a tornásztársaság, a hol az egyenlőség jelszavánál fogva a méltósá- gos, vagy nagyságos ur is csak olyan tornásznak tekinti magát, mint a tekintetes, mindig a legjobb hangulatban vau; sziporkázik az élez, folyik az anekdotázás, és ha már ebből is kifogynak, csakhamar toboroznak nehány embert a labdázáshoz. Többnyire róta járja; körbe állanak és egyik a középen van, a kit a labdával addig dobálnak meg, mig valamelyik el nem téveszti, a mikor is helyet cserélnek.

Elvezettel néztem én is a rótázást; a szarvas bőrrel bevont labda sokszor olyan nagyot szólt egyik másiknak a hátán, mint az ágyulövés és s Szunyogkirálv fürge mozdulatai sem vetettek mindig véget az alapos megdön- gettetésnek.

Lassankint besötétedik és kigyulnak a lámpák. A nedves levegő érezteti hatását, és a finnyásabbak a lornaingre kabátot öltenek. Némelyik már egy fél meszelt vörös bort hozat

melegítőül, vagy kétkerekű paripára száll és őrülten vágtat körül az udvaron. A közköltségen beszerzett „Bosinante“ biczykli, bár régen a lomtárba hever, még mindig élénk emlékezetben van.

Az ujonezok a kuglizás törzskönyvét lapozgatják, ugyanis már 12 év óta az egylet könyvet vezet arról, hogy ki ütött 9 bábut egy dobásra, továbbá három dobással ki ütött többet 15 bábnál, és a praemiális játszmában 12 dobással ki érte el vagy haladta felül a hatvanat. Itt ott találunk csípős megjegyzéseket is, pl. kilenczet ütött: „sötétben“, „mezítláb“, hátulról“ stb.

Este 7l/s órakor csengetnek; abban kell hagyni a játékot a szabadban és bevonul az egész most már tekintélyes csapat a tornacsarnokba. Ma ugyanis utolsó vívó óra van ebben az idényben és a tanfolyamban résztvett 30 tornász még egyszer kíván megmérkőzni. A vivás karddal és tőrrel folyik; a vívómester Bély Mihály egyleti művezető derekas munkát végzett, úgy a kezdők, mint a haladók elegánsan vívtak, a mit a néző közönség sürti tapsokkal elismert. Különösen tetszett a tőrvívás Bély, Fe- rencsich és Walheim tagtársak közt.

Ezalatt a csarnokban felállították a patkó asztalokat és 54 éhes tornász várta a vacsorát. Félkilenczre volt jelezve a tálalás; ezért a pontossághoz szokott társaság 10 perczczel fél után türelmetlenkedni kezdett. A szó is ritkább lett; némelyik a tányéron talált puha fehér kenyeret már elfogyasztotta, mikor Beke bajtárs egy székre áll és időtöltésül és étvágygerjesztőül nagy komolysággal elolvassa a t. hallgatóságnak az étlapot: Borjupecsenye körítve, sonkás tészta, sajt, giardinetto, balatonvidéki bor, sava- nyuviz. Ez nem volt elég; hangosan követelték a tálalást; Mambriny Gyula karmester jelt ad és az 54 torok falrengető módon tagozva elzengi, hogy: Va-cso-ra. Ennek oly ha- tasa volt, hogy a következő pillanatban megnyíltak az ajtók és hozták a tálakat jó pecsenyével. Ördöge van ennek a Mambrinynak! jutalmul hozzá viszik legelőször a tálat.

Még itt-ott megismétlik az adagot, midőn a karzaton elrejtett zenekar ráhúzta a csárdást, még pedig a javából. Ugyanis Mambriny nehány társával észrevétlenül eltűnve az asztaltól, a karzatra felsietnek és a már korábban oda készitett hangszereket nesz nélkül megragadva, ropogó lassúra kezdenek. Van taps, éljenzés, mely addig nem szűnik, mig Mambriny meg nem mutatja magát. A fris csárdás elhangzása után a zenekar tagjai befejezik vacsorájukat és kezdetét veszi az érdekes hangverseny. Wein Dezső hegedűn (prim), Mambriny Gyula szintén hegedűn (kontrás), K n e i f e 1 Antal gordonkán és Walheim Béla zongorán prae- cisitással előadják Mozart „Quatuors I.“ ez. érdekes müvét, majd Mambriny Schuhmann „Áldozásait“ játsza el hegedűn. A jókedvű koczczingató társaság egyszerre elhallgatott, oly csend lett, hogy a legkisebb légy zümmögése is hallható lett volna. Mindenki leste a gyönyörű hangokat, és bámulta Mambriny virtuozitását, kire bizonyára nagy jövő vár, ha az eddigi utón halad. Erre a tornaegyleti „dalos csapat“ előadott összevágóan több dalt, tornászindulót stb. és még él,eneztük a csapatot, midőn Szesz- 1 é r Sándor tagtársunk kezébe ragadta a vonót és a zenekar élén jó magyaros hangsúlyozással elhúzott több magyar népdalt. Majd K n e i f e 1 Antal eljátszotta zongorakiséret mellett gordonkán: „Csak egy szép lány“ és „Erik már, érik már“ kezdetű népdalokat, a mi szintén nagy tetszésben részesült, elannyira, hogy János doktor barátunk daczára annak, hogy a házi vacsorákon a tósztozás megcsapatás terhe alatt tiltva van, mégis lelkes szavakban adott kifejezést elragadtatásának és elismerésének. Már éjfél felé járt az idő, midőn Deutschländer tornásztársunk humoristicus felolvasásához foghatott, melyet a természetrajzból merített és mely élénk fordulataival állandó derültségben tartotta a társaságot. De későbben is hangzott a dal és a zene és két óra volt éjfél után, midőn a tornászok szétoszlottak. A vacsora alatt több „házirend“ volt. Kollár Lajos elnököt vállukra emelték a fiatalok és körülhordozva őt, úgy kellett koczczintani minden jelenlevővel; Bély Miska művezetőt Dezső bajtárs magának