Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 16. szám
Budapest 1894. (2.) dók teljesen kimerítő, részletes tájékozást fognak szerezhetni e közérdekű és épen azért minden magánérdekkel is szorosan kapcsolatos ügyben. Andreáuszky Jenő. Játszó-tereket a tóvárosi iskoláknak ! Napjainkban általános a panasz, hogy az ifjúság gyengül, sajnálkozva kell konstatálnunk, hogy e panasz nem frázis, hanem való a mit leginkább igazol a minden évben kedvezőtlenebb kadképességi százalék. Főleg az intellektuális pályára készülő fiatalságnál tapasztalható e panasz, melynek oka egyebeken kivül abban keresendő, hogy az ifjúság, főleg a fővárosban nevelkedő ifjúság már csaknem elfelejtette a játszást. Pedig a játék, az iskolai játék az, mely megóvja az ifjúságot a koraéréstől, a blazirt- ságtól. Azért tehát az intéző köröknek oda kell hatni, hogy a német szertornázás mellett, az iskolai játékok nálunk, első sorban pedig a fővárosi iskolákban meg honosuljanak ; az iskolai játékokat rendszeres vezetés mellett, kötelezővé kell teuni, miként ez már ma napság Angliában általában és Németország legtöbb városában van. Belátták maguk a németek is az iskolai játékoknak a tornászás fölötti nagy előnyét, hisz maga a német szertornászás megalapitói Jahn és Guts-Muths is a szertornászás mellett, az iskolai játékokat is meghonosítani igyekeztek. Azt hiszem fölösleges az iskolai játékoknak előnyét a tornázással szemben fejtegetnem, mert azt a laikus is azonnal befogja látni, mert hiszen mig az előbbi főleg az izom-erő fejlesztésére hat, addig az utóbbi még azonkívül a kedélyre bir előnyös hatással, mi az idegerőt növeli, már pedig a mai ifjúságnak, melynek több mint 40"/0-a már születése alkalmával az ideg bajokra terheltséggel bir, főleg az idegerő növelésére van szüksége, melynek elnyeréséhez kiváló tényező az iskolai játék. Ahhoz pedig, hogy az iskolai játékok a kivánt sikert eredményezzék, főkellék, hogy legyen ahhoz szükséges elegendő játszó-tér, mely a fővárosi viszonyoknál fogva természetesen czéljának megfelelőleg a szabadban készítendő. Alkalmas helyül szolgál a főváros jobb parti iskolái részére a városmajor a balparti iskolák részére pedig a városliget. S hogy ezen iskolai játékok a kivánt sikert eredményezzék, mint fentebb is említettem, kötelezővé kell tenni a tanulóknak és rendés türelmetlenül várta kifejlődését. — Nemsokára megjelent a szőke hadnagy, aki hasonló türelmetlenséggel mérte a járdát. De a menyecske ugyancsak megváratta mindkettőjüket. (En ezt természetesnek találom, mert mind eddig nincs tudomásom oly találkáról, melynél a gyöngébb nem pontosan megjelent volna) Kudlicska ur kíváncsisága perczről-perczre nőtt, a hadnagy minduntalan elővette óráját, de a várva-várt hölgy csak nem jelent meg. Derék pékmesterünk már csalódva el akarta hagyni a szintért s ez lett volna legbölcsebb elhatározása, — mert a következő pillanatban, a sietségtől kipirult arcz- czal, feltűnt a láthatáron Kudlicska Mártonná, születet Weisshuber Róza, a ki az ámuló ura előtt, kart karba öltve a hadnagygyai eltűnt a lánczhidon. A tragédia további kifejlődéséről nincs tudomásom. Csak annyit mondhatok, hogy Kudlicska ur azóta teljen megváltozott. Vidám kedélye melankolikus borongássá vált és újságot nem olvas. Önök azt kérdik, hogy hát én honnan tudom ezt a szomorú históriát ? — Nos, a partner, a kinek Kudlicska ur elpanaszolta, — természetesen a titoktartás pecsétje alatt eluj- ságolta a feleségének, a ki meg az én Mari nénimnek mondta el. Mari néni, egyszer uzsonna alatt, miközben kedves bakfis leányát kiküldte valamiért a konyhába, elmondta nekem,, persze a titoktartás szigorú meghagyása mellett. Kárffy Ödön. BUDA és VIDÉKÉ szeres vezetéssel legyen összekötve a tornatanár felügyelete mellett, miként ez Angliában és Németország legtöbb városaiban van. Az Angol népnek e tekintetben is praktikus gondolkozás módját leginkább illusztrálja az a körülmény, hogy mielőtt az angol szülő gyermekét valamely iskolába beíratná, előbb in- formácziót szerez arra nézve, minő a játszótér. Ha jól tudom, az összes lővárosban levő iskolák közül eddig csakis 2 iskolának van játszó-tere, u. m az V. kér. fővárosi reáliskolának és a református gymnáziumnak. Oda kell tehát hatni, hogy a főváros ösz- szes iskolái részt vegyenek az iskolai játékokban, és pedig hetenként legalább 6 órán át, mig az időjárás lehetővé teszi; ennek az egészségre üdvös hatása kétségtelenül mielőbb fog nyilatkozni, a mell- és idegbeteg tanulók száma nem lesz oly nagy, mint eddig volt. Elszorul az ember szive, midőn látja az egyetemi év elején a fővárosban nevelkedett fiatalságot a beiratás alkalmával, legtöbbnek ott van már az arczán a halál rózsája és gyakori szemhunyorgatásuk és kezük reszketésében látja az ember a már alapjában megtámadott idegrendszert s ha már most ily állapot mellett, figyelembe vesszük azt, hogy csak oly pályára lépnek, mely az agy folytonos és fokozott igénybevételével a már különben is megtámadott idegrendszert még inkább izgatja, lehetetlen, sőt csodának kellene venni, ha kellő ellensúlyozó kúra használata nélkül, az idegrendszer központja az agy, — mely nem játék, a mivel játszani lehetne, — fel nem mondja rövid idő alatt a szolgálatott. A szellemi túlterhelés elleu pedig legjobb ellensulyzó eszköz az ifjúságnak az iskolai játék, a sport minden nemének gyakorlása, a melyek a szellemi munka által igénybe vett idegerőt s azzal kapcsolatban az izomerőt is fentartják. Hozzuk be tehát hazánk összes iskoláiba első sorban pedig a fővárosi iskolákba az iskola-játékokat, a mely megőrzi az ifjúságot a természetellenes kora éréstől, a blazirtságtól. A testi neveléssel a szellemi munkához szükséges öröm és erő szintén növekszik. Előd József. i budapesti (budai) tornaegylet 1893—94, évi működése. * A budapesti (budai) tornaegylet f. hó 21-én tartotta XIX. rendes közgyűlését. E derék egyesület, mely a budai társas életnek egyik hatalmas oszlopa, az 1898/94. évi tornaévben is fokozatos haladásról adhatott számot a közgyűlésnek az egy év alatt ismét elért sikerekről. A Kollár Lajos elnök által szerkesztett közgyűlési jelentésből a következő bő kivonatot adjuk : „A folyó tornaévben egyletünket művezetőnknek, Z 8 i n g o r Mihálynak elhunytéban nagy veszteség érte. Eléggé nem méltányolhatok azok az érdemek, a melyeket Zsingor Mihály egyletünk körül, és pedig úgy a kitűnő műszaki vezetés, valamint tagjaink között a barátságos viszonynak megteremtése és ápolása körül csaknem két évtizeden át tartó ernyedet- len munkásságával szerzett. Iránta való elismerésünknek már betegsége alatt kifejezést kívántunk adni és éltünk az 1893. április 15-én tartott közgyűlésen nyert felhatalmazással, a melynek alapján Zsingor Mihály művezetőnek súlyos betegségére való tekintettel 200 frt jutalomdijat szavaztunk meg. Az ő érdemei iránt való kötelességet véltünk leróni az által is, hogy egyletünk választmányának határozatából eltemetéséről egyletünk gondoskodott, síremlékéhez egyletünk tekintélyesebb összeggel hozzájárult s az emlékét megörökítő sírkőre gyűjtésnek megindítását elhatározta. Az a részvét, melylyel egyletünknek kipróbált igaz hívét a testvéregyletek társaságban nyugvó helyére kisértük, bizonyítja leginkább, hogy emléke közöttünk fennmarad. A Zsingor Mihály halálával megüresedett művezetői állásra a választmány egyhangúlag Bély Mihályt, egyletünkben hosszú időn át mindnyájunk megelégedésére működött torna- tanitót s vivótanárt választotta meg. Április 22. Budapest fő- és székváros törvényhatóságának közgyűlése által hozott határozat, melynek értelmében a budai 542/2/c. hrsz. ingatlanból 43798/100 n-öl területet, t. i. az általunk eddig használatul birt területet, melyen torna- csarnokunk áll, egyletünknek ingyen tulajdonába bocsátotta, a m. kir. belügyminiszter által is helybenhagyatván, a telekkönyvi bejegyzés is foganatosíttatott, sőt Budapest fő- és székváros tanácsa a szerződés pontozatait megállapítván, csupán a közgyűlés részéről ezen szerződés aláírására való felhatalmazás szükséges. Ezen szerződés azonban azon intézkedést tartalmazván, hogy a mennyiben egyletünk megszűnik, vagy az átengedett területet s az azon épült tornacsarnokot nem az egylet czéljainak megfelelően használnék, a tornacsarnok a telekkel együtt ismét a fő- és székváros tulajdonába száll vissza, — a szerződés ezen pontja szükségessé teszi alapszabályaink 51. §-ának módosítását. Egyletünk tagjainak száma az elmúlt évben 38-al szaporodott; és pedig van jelenleg 3 tiszteletbeli tag, 54 alapitó tag, 243 működő tag és 85 pártoló tag. Összesen 385 tag. A hetenként háromszor (hétfőn, szerdán, pénteken) tartott tornaórákban résztvett összesen 99 órán át 3165 tag, vagyis átlag egy torna órán 31.9 tornász tornászott. Junius, julius és augusztus hónapokban szünetet tartottunk. 1893. évi október hó 1-étől — 1894. évi márczius hó végéig hetenkint háromszor Bély Mihály egyleti vivótanár vezetése és 30 egyleti tag részvétele mellett vivó-tanfolyamot rendeztünk. A vivó-órákban résztvett összesen 737 tag 67 órán át; tehát átlag egy vívó-órán 11 tag vívott. Az 1893. évi deczember hó 7-én tartott disztornázás alkalmával két versenyt rendeztünk; a magas nyújtón az első dijat (nagy ezüst érem) Alkér Ernő, második dijat (kis ezüst érem) Wein Desző; — a magas ugrásban az első dijat (nagy ezüst érem) Fleischer Károly a második dijat (kis ezüst érem) Bernnek József egyleti tagok nyerték. A lefolyt év folyamán felvettük egyletünk működési körébe a szabadban való játékokat is. Szolgálatába állottunk azon ügynek, a melynek érdekében maga a közoktatásügyi kormány eléggé nem magasztalható jó indulattal jár elő. A szabadban való játékoknak a mi egyletünk működési körébe való belevonását különösen indokolttá tették magának az egyletnek viszonyai s azon társadalmi positio, a melyet egy]etünk mindenkor csak javára, a főváros ezen részén elfoglal. Tudva van önök előtt, hogy ezen egylet évek előtt kísérletet tett arra nézve, hogy a nőkkel a tornászatot megkedveltesse ; ezen czél- ból egyletünk női tanfolyamot rendezett, azonban az kellő részvétel hiányából, helyesebben a nálunk még mindig uralkodó elfogultság okából sikerre nem vezetett; csak következtések vagyunk tehát multuukhoz, a midőn a játéktéren a „lawn tennis“ angol labdajáték meghonosítása által módot kívánunk nyújtani a nőknek is testedző gyakorlatokban való részvételre. Játszottunk „football“-t, gyakoroltuk a ge- relyedobást, a tanuló ifjúság és a társegyletek bevonásával nagy métát és a szabadban való játék sok más fáját. A szabadban való játékoknak egyletünk működési körébe való bevonásánál irányadónak tekintettük egyletünk tagjainak érdekét is, mert a tornászáét a zárt csarnokban az évek óta szerzett tapasztalat szerint október hótól márcziusig gyakorolják nagyobb számban, mig az áprilistól szeptemberig terjedő nyári évad alatt a tornászás csaknem szünetel. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy egyletünk tagjainak a nyári idény alatt is a kellemes szórakozásra és testedzésre módot nyújtsunk. Régóta szomorúan tapasztaljuk továbbá, hogy a tanuló ifjúság idő előtt fásult lesz. Ennek nem csekély oka rejlik abban, hogy a fiatalság örömét nem a korához való mulatságban találja, hanem szabad idejét kávéházban és nem hozzá méltó szórakozással tölti, mely pedig testének és lelkének csak kárára szolgál. Abban a meggyőződésben élünk, hogy ha az ifjúság látni fogja, hogy meglett, a közélet téren is szereplő férfiak nem restellik a szabadban való labdá- zást, ugrálást s ebben testüknek, lelkűknek fel-
