Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
17 Budapest, 1894. III. évfolyam 14. sz. Vasárnap, április S. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄDÖ-HIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisstina-utcaa 14. agám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2;B3.Kí;s2;TÖs^a, 1. kér., Pálya-utcza 2. aaám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A millenium és az osztrák lövészszövetség. Az osztrák lövószszövetség elnökétől és a bécsi lövészegyesület főlövósz- mesterétól — a milleniumi ünnepélyességekre vonatkozó — következő levél érkezett a budapesti polg. lövészegyesülethez : Tekintetes Úr! A Budapesten 1896-ban tartandó millenium, mely iránt mi osztrák lövészek is a legélénkebb érdeklődéssel viseltetünk — az osztrák lövószszövetség elnöksége előtt azt a kérdést vetette fel: vájjon nem kellene-e nekünk — osztrák lövészeknek — is segédkezet nyújtani arra, hogy ama régi barátságnak és testvéri érzületnek, mely minket a magyar lövészekhez köt, ez alkalommal is meleg kifejezés adatassék. Nem tudjuk ugyan még ma, hogy fog-e a magyar lövészeknek is valami aütioja — ténykedése — az 1896-iki ünnepélyességek programmjába felvétetni, de igazi örömmel üdvözölnők, ha a mondott ünnepségek sorába, melyek ez alkalommal 0 Felsége a császár és király jelenlétében rendeztetni fognak, egy nagyszabású jubiláns lövészet megtartása is felvételt nyerhetne. Szilárd meggyőződésünk, hogy az ilyen — Budapesten teljesen ujdonszerü ünnepély, mely a magyar nemzet magas- fokú nemzeti érzületénél fogva és barátainak élénk részvétele mellett, kétségtelenül nagy méreteket fogna ölteni — egy fényes és talán a legfényesebb prog- rammját kópezendenó. A pezsgő forgalom, melyet az eze- rekre menő magyar és osztrák lövészeknek nemzeti egyenruhájukban való bevonulása szükségképen előidézni fogna, azoknak a székvároson keresztül az ünnepó- lyességi helyre való felvonulása, a disz lövészetnek 0 Felsége általi megnyitása, a népóletnek az ünnepély szinterén való manifesztátiója a lövészetben és a dijak körüli kétségtelenül nagy mérvben kifej- lendő versengése, végre a dijak ünnepélyes kiosztása maga is annyi buzditó érdekeltséget támasztana, hogy ez utón Uraságodhoz, ki tudvalevőleg ilyen nemzeti ünnepek teljes értékét méltányolni tudja, azon kérdést bátorkodunk intézni : nem volna-e hajlandó az általunk megpendített kérdést illetékes helyen megbeszélés tárgyává tenni? Én egyidejűleg egy barátunk által Lukács Béla kereskedelmi miniszter ur ő Excellentiájához megkeresést intéztet- tem és odairányuló közleményt nyertem, hogy a kormány bizonyosan kész leend ily ünnepélyességet — ha az Budapest székesfővárosa részéről, vagya magyar lövészek által kilátásba vétetik, minden erővel támogatni. Én tehát Tettes úrhoz azon kérelemmel fordulok, hogy, a mennyire lehetséges, ha mindjárt nem is már végleg megállapított közlést, de legalább, az általunk tett tervezetre nézve, saját becses nézeteit, velünk kegyesen közölni szíveskedjék; mert azon esetben, ha a megpendített eszme foganatba vételére kilátás lenne, mi kénytelenek volnánk saját szövetségi lövészetünk megtartására nézve a szükségeseket megtenni, nehogy az ünnepélyek egy időre, vagy nagyon is közel egymásután essenek. Midőn úgy saját, mint az osztrák lövószszövetség nevében készségemet kijelenteném, arra nézve, hogy egy — av mondott értelemben szervezendő magyar jubiláns lövészetet — a mennyiben saját tapasztalataink és jóakaratunkból csak telhetik, minden erőnkkel támogatni fogjunk ; és azon biztosítékot nyújtanám, hogy az osztrák lövészek egy ily ünnepélyesség iránt a legnagyobb rokonszenv- vel viseltetnek; de többiben kétség sem forogna fenn arra nézve, hogy az osztrák kormány is — nevezetesen a mi a közlekedési viszonyokat illeti — a lehető legnagyobb concessiók megadására hajlandó lesz, tervezetünket kegyes meg- i bírálásába ajánlom és kérem miszerint azt ama rokonszenves érzelmeink kifo„A BCDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Mi ó-budaiak. — Felolvastatott az ó-budai önképzőkör rnárczius 14-iki estélyén. — (Folyt, és vége.)- A mint hazaértem, kimerültségem daczára is rögtön futottam az ó-budai önképzőkörbe, hogy annak két harczias természetű tagját segédekül nyerjem leondő párbajomhoz. Párbajorvosokul Mittelmann Bernát és Sziklai Salamon dr. urakat kértem föl. Azért egyszerre kettőt, mert éreztem magamban ugyan, bogy Muki urat agyon fogom kaszabolni a — pisztolyommal; de mint óvatos, előre látó ember számoltam ezért avval az eshetőséggel is, hogy hát ha engem is megtranchiroz egy kissé. Legnagyobb meglepetésemre az önképzőkör harcziasabb tagjai azonban nem voltak hajlandók segédi minőséget vállalni becsületoeli ügyemben s azt tartották, hogy testi-lelki jó barátok közötti ily és hasonló összeszólalkozások, mint4a mienk volt, nem képezhetik egy vérengző duellum tárgyát. Jól van! — Ez a ti nézetetek. Akadnak nekem még más segédeim, kik jobban felfogják majd helyzetem komolyságát. Elmentem ezután a furvézerekhez s ott Bátor Szilárd és Vitéz Adolár zuppás őrmester urakat kértem fel affairemhez. Ok is hasonlólag nyilatkoztak s faképnél hagytak. Kezdtem már kijönni flegmámból, de ekkor az a jó ötletem támadt, hogy végső fohászként az utolsó illetékes faktorkoz, a „Budapesti timárok önkimüveléff, betegsegélyző s temetkezési egylet“-ének tisztikarához folyamodom két segédért. Hat ülést tartottak ügyemben, s hatodszor is azt határozták, hogy majd határozni fognak. Végre is az elnök meghatva adta tudomásomra, hogy az ő kebelükből nem kaphatok segédeket, mert ők még járatlanok ilyesmikben s párbajt gyakorlatban legfölebb csak odahaza szoktak vívni. Ekkorra már el is avult becsületbeli ügyem s magam is lecsendesedtem. Aludtam egyet rá s azután arra tökéltem el magamat, hogy én a kedves Muki barátomat Írásban fogom meggyőzni rágalmának alaptalanságáról s be fogom neki schwarcz auf weiss bizonyítani, hogy valaki azért, mert Pestről O-Budára jön lakni, még korántsem nevezhető szamárnak. így keletkezett mai felolvasásom tárgya; és ha Muki barátom nem nyilatkozott volna rólam, \ ó-budairól, oly megvetőleg, lenézőleg, legkevésbé se tartanám szükségesnek, hogy rólunk ó-budaikról elmondjam mindazt mit 4 évi itt tartózkodásom bő tapasztalatai kedves és jót tudnt/n engedtek. Igen tisztelt hallgatóság! Nem hiszem, hogy önök között csak egy is volna, ki a a ért, mert ó-budai, ne lett volna egy-egy pesti ismerős, vagy jó barát szekatúrájának már kitéve. Lássák, kérem, én majdnem martyrja vagyok ó budai voltomnak, mert ha nem laknám O-Budán, Muki barátom és köztem sémi néven nevezendő affaireynem keletkezett volna. Ó-Buda! — Oh Ó Buda!! — Te puha kicsiny fészkünk, melyben mi tollas — különösen soknak a feje — és tolladzó madarak oly megelégedetten csicsergőnk magyarul és svábul egymás mellett. Te imádott O-Buda! klasszikus földeden úgy szeretik egymást az emberek; oly igaz testvéri hűséggel viseltetnek egymás iránt, akár csak Károlyi Gábor gr. és Vajay főtisztelendő ur. Minket ó-budaikat mernek megszólni a pestiek, ők a büszkék, kik még annyira se bírták vinni, hogy mint mi, ó-badaiak a tiszta földön, az édes anyaföldön járhassanak, mert ők mindig aszfalt- és kövezetét koptatnak. Ők beszélnek a rideg spekulativ pestiek, kiknél kihalt a régi magyar vendégszeretet minden jellemző vonása. Pesten, ha vendégségbe megyünk majd, hogy ki nem nézik az embert a házból és távozáskor majd, hogy számlát nem nyomnak a kezünkbe. Oh! Nálunk sokkal familiárisabb életet élünk. __ Ó-Budán mindenki és minden marasztalja a vendéget. Ha távozni akar, marasztalja a házigazda ; ha mégis elmegy, visszatartja az a kedélyes sár, mely esős időben egész kis Balatonná szokta magát kinőni kerületünk utczáin. Ha nincs sár, — a mi ugyan nagy ritkaság —
