Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-15 / 2. szám
Budapest 18ÜÓ. (2.) „Az összes tárgyiratok kiadása mellett utasitatik a mérnöki hivatal, hogy a vérmező végén levő s a főváros tulajdonát képező úgynevezett Aszalay-lak- tanya telkén építendő elemi llu- és leányiskolára vonatkozólag, az alább körülirt programúi alapján dolgoz ásson ki rész- letas épitési terveket s költségvetést s azt 8 hét leforgása alatt mutassa be, megjegyezvén mikép kisórelje meg az alábbi programmot, az épületnek egy emeletesre tervezésével elhelyezni, a mennyiben pedig ez nem volna kivihető, úgy két emeletre vonatkozólag készítesse a terveket. — Az iskola programmja a következőkben állapittatik meg: 8 tanterem hűk, 8 tanterem leányok számára, 1 igazgatói lakás, 1 szolgalakás, 1 tanítói szoba, 1 iskolaszéki ülésterem, 1 iroda, 2 szertár, 1 tornaterem és kellő számú árnyékszékek.“ Tehát 8 hét alatt! Ez volt 1891. május 12-dik napján. És nem leszünk hontalauok sem, nem szorulunk többé az 1. kér. polgári kör vendéglátására, mert hiszen iskolaszék! termünk is lesz, lesz helyünk a hol dolgozhatunk. Ily álomképek repkedtek agyunkban. De az ébredés ? No ezt elárulja az iskolaszéknek 1891. évi szeptember hó 2 4-én 34. szám alatt kelt és a Tanácshoz intézett következő jelentőse: „A most megindult tanév beiratási eredményeit a krisztinatóri elemi iskolát illetőleg, van szerencsénk bejelenteni, hogy az I. a) fiúosztályban 53, az 1. a) leány- osztályban 53, I. b) fiúosztályban 50, az I. b) leányosztályban 53, II. a) fiúosztályban 48, a II. a) leányosztályhan 49, II. b) huosztályban 40, a II. b) leányosztályban 50, III. a) huosztályban 51, III. a) leányosztályban 42, III. b) huosztályban 4S, a III. b) leánjmsztályban 42, IV. a) huosztályban 39, a IV, leányosztályban OS, IV. b) huosztályban 49, V—VI. fiúosztályba 65, az V—VI. leány osztályban 26 tanuló Íratott be, tehát összesen 826, mely szám a korábbi tapasztalatok szerint még növekedni fog. A tanulóknak ilyen rohamos szaporulata tette szükségessé a Tek. Tanácsnak azt az intézkedését, hogy a múlt tanévben fennállott II. vegyes osztály beszüntetése mellett, II. b) hu, II. b) leány és III. b) osztály nyittatott, a mely rendelkezés után már most 1 7 osztály áli fenn 12 tanteremben és 10 osztályt fólnapi tanításban kell részesíteni. Ez már most, meggyőződésünk szerint, végső erőfeszítése volt iskolánknak, az osztályok szétosztása tekintetében. A további szétosztást, a mire pedig a fentebbi számokat tekintve már a legközelebbi jövőben ismét szükség leend, a térés tanóraviszonyok lehetetlenné tesznek és olyat m-g sem kísérelhetnénk. Kötelességünknek tartjuk e körülményt a Tek. 'Tanácsnak idejekorán tiszteletteljesen bejelenteni, kérvén egyben a T. Tanácsot, miszerint tekintettel a krisztinavárosi elemi iskolába beiratkozó tanulók folyton szaporodó számára, tekintettel arra a körülményre, hogy több párhuzamos osztály .létesítését a térbeli viszonyok, illetőleg a 10 osztálynál fennálló félnapi oktatás tanórabeosztása, absolute lehetetlenné teszik, — tekintve végül azt, B II D A és V I D E K E hogy a fólnapi, főleg délutáni oktatás, a mellett hogy a tanítás sikerét is kocz- káztatja, a szülők körében már tényleg igen élénk zúgolódást és elégedetlenséget keltett: móltóztassék sürgősen intézkedni aziránt, hogy az Aszalay-laktanya telkén tervezett iskolaépület épitési ügye a ter- vezgetések stádiumából kiemeltessék, és mielőbb befejeztes- s ó k.“ Ez az előterjesztés jelképezi az édes ábrándozásból való felébredezés stádiumát. Most következik a partiális kijózanodás stádinma, melyet a Tanácsnak, előbbi előterjesztésünk folytán 1892. évi január hó 22-én 376S2. sz. a. hozott határozata létesített. Ebből a határozatból ugyanis megtudjuk azt, hogy a mérnöki hivatal a múlt évi május hó 12-én, 8 heti.zá- ros határidő mellett bekövetelt terveket, még most sem készítette e 1. De a folytatólagos kellemes ábrándozás alapjául szolgált a tanácsnak az az imperativ felhívása, hogy: „most m ár legkésőbb f. évi f e b r u ár hó 20-ig mutassa be a terveket és a költségvetést“, már t. i. a mérnöki hivatal. Abban kétség sem lehet, hogy ennek a kategorikus utasításnak a mérnöki hivatal, mely utóvégre mégis csak alantas közege a Tanácsnak, eleget fog tenni. Ez volt újabb vigaszunk, ezzel újra megnyugtattuk az aggódó, részben már ingerült szülőket, ezzel újra elaltattuk önmagunkat és polgártársainkat. De újra felébresztett bennünket a türelmetlen iskolaszéknek 138. szám alatti feljajdulása: „Tekintetes Tanács! A múlt tanévben 72. sz. a. tett alázatos előterjesztésünkben szakférhak indokolt véleménye alapján voltunk bátrak előadni azon nyomós okokat, melyek a Krisztinavárosban egy újabb elemi népiskolának létesítését mulhatlanul és sürgősen szükségesé teszik. Ezen előterjesztésünk méltányos figyelembe vételét véltük tapasztalhatni a m. «. ápril hó 15-én 419. számú közgyűlési határozatban, illetőleg az ennek folytán 1891. évi májns hó J 2-ón (tehát ezelőtt egy évvel) 14886/91. sz. a. kelt tanácsi határozatban, mely a főv. mérnöki hivatalt oda utasította, hogy „8 hót leforgása a 1 a 11“ (tehát 1891. junius végéig) mutassa be a részletes épitési terveket és költségvetést. A f. é. január hó 22-én 37.682 sz. a. kelt határozatból azonban sajnálattal kellett arról értesülnünk, hogy a tervezet, melynek már az elmúlt nyár derekán készen kellett volna lenni, még ez óv elején sem készült e l és hogy a mérnöki hivatal február 20-ig újabb záros határidőt nyert a tervek bemutatására; de sőt rövid utón nyert értesülésünk szerint mind e mai napig sem készült el a 'ihér^ nöki hivatal feladatával! Szemben azon körülménnyel, hogy iskolánk nagyszámú növendékeinek elhelyezése már régóta abnormis viszonyokat idézett elő kerületünkben és ezen viszonyok a mindinkább szaporodó tankötelesek számával évről- óvre rosszabbodnak: a szóban levő iskola mielőbbi felépítése és megnyitása égető s z ü k s ó g e t képez. Bátorkodunk ennélfogva tisztelettel kérni a T. Tanácsot, Januárius 15. hogy az Aszalay laktanj^a telkén építendő iskola haladéktalan munkába vétele iránt sürgősen intézkedni móltóztassék.^ Erre az előterjesztésünkre válasz — nem érkezett. No ez már jó jel. S annak tartottuk volna mindvégig, ha megint nem feszkelődik a krisztinavárosi iskolaszék a 167. számú beadványban: „Ismételve bátorkodtunk már kérni a T. Tanácsot, hogy a volt Aszalay-féle laktanya telkén építendő elemi iskola épületének mielőbbi lótesittetése által móltóztassék megszüntetni ama közegészségi és közoktatási szempontból egyaránt hátrányos állapotot, mely a krisztinavárosi nagyszámú tankötelesek kellő elhelyezésének útját állja. A krisztinatóri elemi iskola tanulóit alig tudtuk már, sok párhuzamos osztály felállítása s váltakozó tanítási rendszer alkalmazása mellett is — elhelyezni, most pedig aggódva tekintünk a beiratás elé, mert a bizonyára még nagyobb számú gyermekek elhelyezésén most még nem fog segíthetni azaz iskola, melyet ez év elejére már megnyithatónak reméltünk, még csak a közelmúltban is. Hogy tehát legalább az 1893/4-diki tanévre biztosítva legyen az Aszalay- iskolának a megnyílta, bátorkodunk megkérni a T. Tanácsot, hogy az Aszalay- féle laktanya-telekre építeni szándékolt iskola ügyét, a menynyiben az a közgyűlési tárgyalásra már elő van készítve és a mennyiben a most folyó szünidő alatt, rendkívüli közgyűlés tartása más okokból szükségesnek mutatkoznék, — ezen rendkívüli közgyűlésnek szintén előterjeszteni szíveskedjék.“ Az iskolaszéknek ezen előterjesztéséből visszatükröződik a— resignatio, majd meg a diplomatia; a resignatio azon mondatban: „hogy a bizonyára még nagyobb számban jelentkező gyermekeket valószínűleg nem leszünk képesek elhelyezni azon iskola épületben, mely meg fél nem épült,“ a diplomatia pedig azon mondatban : „hogy az iskola ügyét a menynyi b e n az a közgyűlési tárgyalásra már elő van készítve, a közgyűlésnek előterjeszteni szíveskedj ék “. ügy látszik e z hatott,mert iskolánk ügye immár az építészeti bizottság előkerült. Most már nem félünk. Hiszen ezen bizottságban megbizottaink ülnek — családapák — a kiknek ép úgy szivükön fekszik a gyermek nevelésügye, mint akár a Krisztinavárosi iskolaszék szivén. De a csalódások újabb lánczolatáról a legközelebbi számban. A vár. Irta: Kasics Péter, az I. kér. polg. kör alelnöke. II. A történelem a nemzetek tanítómestere, okuljunk tehát a múltakon mi is. „Emlékezzünk régiekről!“ A török hódoltság idejéből sok tanúságot meríthetünk. Azon időben történt a következő história is. Élt vala akkortájt ős Buda várában egy igen derék effendi Iszkender. Bár renegát volt, mégis teljes mértékben meg tudta szerezni magának az uralkodó török köröknek
