Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-06 / 1. szám
13 U DA os V 1 I) EK 1' Budapest 1893. (5.) Ennek 1000-eu felül való összszáma, az ország minden részéből idejövő látogatók. Sokasága, nemkülönben azon körülmény, bogy 1000-en felül való egyén élelmeztetését saját kezelésben végzi, az országos iorgalmi hálózattal való közvetlen Összeköttetését kiván- ják meg. Utalunk továbbá amaz ezrekre is menő sokaságra, mely hetenként háromszor a Lipót- mezön keresztül veszi útját a határon túl fekvő Mária-Remete bucsujáró helyre. Végül felemlitjük a lipótmezei lakók élelmi ellátásának szerfelett nehéz viszonyait, a legszükségesebb is mii dennapi czikkekben való nélkülözést, mert azok megszerzése a hiányzó közlekedő eszköz miatt csak rendkívül drága és körülményes. A vasúti összeköttetést jogos önvédelmünk és a Lipótmezőnek fellendiilhetése érdekében sürgetjük. 2) 0 h a j u n k, hogy a localis u t- hálózat kiépít essék, tervszerűen és annak fokozatos fejlesztése eszközöltessék a végett, hogy a Li- pótmező mai elszigeteltsége megszüntessék. Mert a Lipótmező ma. különösen a trans- versalis irányban csaknem minden utösszeköt- tetést nélkülöz; nincsen ut — kocsi ut — a közvetlen szomszédos Fereuczhalmára 4-5 km. hosszra, daczára, hogy e két telep távolsága D2 km.-uél többet nem teszen. Már e két szomszédos nyaraló telep közötti bensőbb érintkezés e miatt csaknem lehetetlen, mert szerfelett időtrabló és költséges. Szintoly uthiány áll fenn, az országúinak átellenes irányban. 8) Végre sürgetjük, hogy az a hatósági határozat, mely szerint a hidegkúti és kovácsi utak közötti terület népligetté alakíttass ék mielőbb végre is hajtassák. Minthogy a nép ezrei számára, melyek e vidékben üdülést keresnek, különösen Mária- Remetéröl való visszatérésnél pihenésre, máshely alig található, mint az országúinak, ut- széli árkai, oly tarthatatlan a mai állapot, hogy idézett és ezen segítendő határozatnak legsürgősebb végrehajtása — a nép érdekében valóban szükséges. Budapest fő- és székváros polgármesteréhez intézett és a fentieket tartalmazó beadványt a lipótmezei villa- és telektulajdonosok mind alá Írták. Még eddig nincs okunk a felül kételkedni, hogy e bajok orvosoltatni nem fognak, reméljük, hogy a fővárosi tanács a lehetőt elfogja követni Buda egyik gyöngyének, a Lipótmezőnek emelése érdekében. E soroknak , czélja csak is a figyelmeztetés volt, mert neim .jó elfeledkezni arról, a mit az ember tervei, bizton várva, hogy a fő- és székváros tanácsa végezni is fog. Gyász a majorban. i. Irta: dr. Rátz István ny. rendes tanár. Igaza van Jókainak, hogy a gazdálkodást ,,a zimankós jégesőtől kezdve az utolsó föld- túró ürgéig minden és mindennap tanítja és azért meg kell fizetni a tandíjat“. Megfizette azt most Kovács Nagy Gáborné asszonyom is, csak az a kérdés, hogy tanul-e érte eleget. De hát a saját kárán még a magyar ember is tanul néha. Nagy sor is az, ami vele esett meg ’s méltó arra, hogy egy kicsit elmélkedjünk felette, mert nem ő az első, ki arra ébredt fel, hogy azok a drága kukoriczával tartott ludak, a dióval tömött pulykák, meg a poulardnak csúfolt kappauok, a melyeken tegnap még örömmel látta a gyarapodást, ma reggelre legnagyobb részben halva terültek el a ketreczek- ben az egész háznak nagy rémületére. És a többiek is, a melyeknek volt még annyi erejük, hogy az ismerős szó hivogatására eljöttek a reggeli etetéshez, többnyire csak ingadoznak, támolyognak, mint a részeg ember s mikor odaérnek, a hol szép sorba hintve vár rájuk a kukoricza, csak leülnek, összeesnek, mintha nagy munkát végeztek volna s kelletlenül csipegetik azt a drága eledelt bogy a fele is ott marad, pedig tegnap a több sem volt elegendő. Az olyan éles szemű gazd asszonynak, mint Kovács Nagy Gáborné, sem kerüli el ám a figyelmét sen mi sem s jól látja ő, hogy unnak a Langshan-kakasnak kékes a taraja, könvezik a szeme és az idei Ply mouth-jérezék meg leeresztett szárnyakkal, borzas tollal, nyakukat behúzva, úgy gubaszkodnak, hogy az estét is alig érik meg'. Szomorú látvány ez nagyon, de meg a kár is tetemes, mert a piaczon most minden drága: a libának 2 írt darabja, a pulykának meg épen 8 írt. de azok a szépen hízott kap- panok is megériek darbonkint 1 Írót s a mit egy éjszaka elpusztított az apró jószágból, az felér vagy 20 írttal. Hát a többi, a melyeket maga nevelt, tenyeréből etetett, pihe között melengetett és most szeme láttára pusztulnak el Es a bosszúságot még az is tetézi, hogy el sem tudja képzelni, mi okozza ezt a nagy kárt. Ha még nyár lenne és rá lehetne fogni a nagy forróságra, a mi eltikkasztja a jószágot, a poshadt vízre, a mi nem üdíti, vagy a dohos kukoricza, akkor talán könnyebben megnyugodnék, de most ezekre gondolni sem lehet és mégis itt van a veszedelem. így történt aztán, hogy arra az öreg asszonyra esett a gyanú, a ki a szomszédságában lakik és a ki nyáron át csak a virágos kertjében talált örömet, a míg Kovács Nagy Gáborné asszonyom tyúkjai és csirkéi fel nem fedezték, bogy a virágágyak porbauyos földjében jobb ám tollázkodni, mint a kavicsos udvaron. Hát igaz, hogy az öreg asszony méltó felháborodása közben sokszor emlegetett kést meg követ, hanem azért ki hinné el, hogy ő mérgezte volna meg azt a sok drága baromfit. Egyben azért mégis igaza vau az elkeseredett gazdasszonynak. mert csakugyan méreg pusztítói ta ám el az ő hires baromfi udvarának díszeit, de nem olyan méreg, a milyet e fogalom alatt közönségesen érteni szoktak, hanem annál is veszedelmesebb: egy fertőző betegségnek, a szárnyasok kolerájának a baktériumai, a melyek kicsinységüknél fogva látatlanul terjednek és szaporodnak s csak a pusztulás jelöli útjukat. Hanem azért kellő gonddal, körültekintette!, egv kis szakértelemmel és türelemmel ez ellen is lehet ám védekezni s a ki nem sajnálja a fáradságot, az minden nagyobb költség nélkül útját állhatja e kelletlen vendég betolakodásának. Megtehette volna ezt Kovács Nagy Gáborné asszonyom is, ha hogy inkább hallgatott volna az okos szóra, mint azokra a csalhatatlannak tartott vén asszrnyos hagyományokra, melyek a baromfibetegségek gyógyszeréül csak a vizbe tett rozsdás vasat, a fekete borsot, a paprikás szalonnát, vagy legjobb esetben a saj- talan vajat ismerik el, mintha a szárnyasok betegségeit ilyen ártatlan szerekkel is meg lehetne gyógyítani. A veszedelem abból eredt, hogy összevásárolt a piaczon egy csomó szárnyast házi szükségletre, miután a saját neveltjeit sajnálta és az idegen baromfiakat minden aggodalom és óvintézkedés nélkül széteresztette az udvarában. Másnapra már elhullott egynéhány közülök, de- hát arra könnyű volt magyarázatot találni: összerázta a szekér megkinozták az összekötö- zéskor. étlen-szomjan feküdtek a piaczon. Szóval mindenre gondolt, csak arra nem. a mi a b'gvaldszinübb volt, hogy fertőzött udvarból kerültek ki, a hol már régen dühöng a baromfikolera s miután a járványt elfojtaui nem tudták. piaczra vittek minden szárnyast. Ha egy kicsit óvatosabb lett volua s alkalmazta volna azokat az óvintézkedéseket, a melyeket minden gondos ' tenyésztőnek igénybe kell venni, mikor idegen baromfit visz be az udvarba, akkor ő is megóvhatta volna kedven- czeit a pusztulástól. Ketreczbe kellett volna zárni a piaczi baromfit s legalább is 3—4 napig megfigyelés alatt tartani s csak úgy bocsátani a többi közé, ha ez idő alatt mind egészséges maradt volna, ellenkező esetben meg idejekorán levágni valamennyit, jól kitisztogatni s fertőtleníteni utánuk az álakat, hogy a ragály ne terjedhessen át a többiekre. Ily módon már másnap észrevette volna, hogy az uj beszerzés veszedelemmel fenyegeti a szép tényészetet s ártalmatlanná tehette volna valameny- nyit, még mielőtt széthordták volna a betegségnek csiráit az udvarban, beszennyezve az etető edényeket, a vizes válut, a ketreczeket és az egész ház környékét, a hol csak megfordultak. De liát eső után késő már a köpönyeg s most már inkább az a kérdés, hogy mit lehetne tenni a végből, bogy a baj ne terjedjen tovább s mint lehet megóvni azokat a baromfiakat, a melyek még teljesen egészségeseknek látszanak. Igen, csakis ez utóbbiaknak megmentéséről lehet szó, mert a melyik tollazata már borzas, szemei beragadnak, taraja elhalványult, vagy kékes, ingadozva jár. vagy egy helyen megül, még a riasztás daczára sem fut odább s azonfelül még bélhurutbau szenved, annak megmentéséről, már nem lehet szó, hisz a betegség olyan gyors lefolyású, hogy gyógyszerekkel nem lehet harczolni ellene s a mennyiben minden beteg terjeszti a bajr, a legczélszerübb levágni a betegeket és az elhullottakkal együtt elásni mélyen, vagy elégetni. Az eltakarításnak az a könnyű módja, hogy a baromfihullákat kilökik a szemétdombra, a legjobb módszer a betegség szándékos terjesztésére, mert a szárnyasok még akkor is kaparásznak a szemétdombon, ha jól tartják azokat egészséges takarmánynyal és a hol fertőzött betegségben elpusztult baromfi hullája fekszik, ott bőven megvan az alkalom arra, hogy valamennyi állat megkapja e bajt Mikor a baromfikolera első áldozatait megtalálják, azonnal el kell különíteni az egészséges szárnyasokat, vagyis olyan helyiségbe szállítani, a hol betegek még nem tartózkodtak s az udvart és a ketreczeket pedig, a hol az elhullott baromfiak voltak, a leggondosabbban ki tisztogatni. A baromfikoleráuak legveszedelmesebb terjesztője a beteg állatok bélürüléke, a mely rendkívül nagy mennyiségben tartalmazza azokat az apró gombákat, melyek a bajnak előidézői és igy első sorban ezeket szükséges ártalmatlanná tenni, a mi nem történetik másképen, mintha gondosan összeseprik, összegyűjtik minden helyről, azután megégetik, megakadályozandó ez által, bogy a földre szórt takarmánynyal együtt egyes részecskéit és velük a fertőző anyagot felc-ipegetbessék. Azután a vizes váiút és ka vau, az etető edényeket kell elővenni és forró lúggal kiforrázni, hogy teljesen vészmentesekké legyenek. Erre nagy szükség yan, mert a szárnyasok evéskor, vagy ha isznak, rendesen beleállanak az edényekbe és beszennyezik azt. Az ólakat, ha fából készitvék, szintén forró lúggal kell kimosatni gondosan, úgy azonban, hogy a falak, az alja, a padlása, az ülőrudak, szóval az egész megtisztittassék, — utána még czélszerii 5ü/,.-os nyers karbololdat- tal is fertőtleníteni az edénvekkel együtt, csakhogy ez utóbbiak akkor bőven leöblitendők tiszta vízzel, nehogy karból keveredjék az ivóvízhez, vagy eledelhez. A kőből vagy téglából épült baromfiólakat leghelyesebb újonnan kimeszelni s csak a benne levő farészeket forrázni le lúggal és fertőtleníteni. Ha aztán mind ez megtörtént, akkor pár napi szellőztetés után újra visszaszállíthatok a szárnyasok régi helyükre. A hol ez eljárásokat kellő gonddal és szigorral hajtják végre, ott a betegség nem terjed tovább, mert a fertőző auyag, a mely létrehozhatná, meg van semmisítve; ha pedig újra fellép a járvány, az annak bizonyítéka, hogy felületesen és gondatlanul végezték a munkát. Ismerek nagy értéket képviselő, nemes fajú baromfiak nevelésével foglalkozó tenyészeteket, a hol a betegség még sohasem okozott bajt és ez legjobb bizonyítéka annak, hogy sikeresen lehet védekezni ellene, sajnos azonbau, hogy az ország egyes vidékein és a főváros környékén is, sokszor a baromfiállománynak legnagyobb részét elpusztitva, ezrekre menő károkat okoz a baromfidifteritiszszel együtt, a melyet majd más alkalommal szintén ismertetünk, nehogy az pusztítsa el Kovács Nagy Gáborné kedvenczei közül azokat, a melyek most megmenekülnek a veszedelemtől. Januárius 0.
