Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-06 / 1. szám

/

Budapest J893. (4.)

BUDA és V 1 D É K E

Januarius 6.

dort, megkérdezték, hogy — tervezet hiányában — miért liivta egybe a 27-es bizottságot, azt válaszolta, hogy ő maga is meghívót kapott és nem tudja ki hivta meg öt. Később kiderült, hogy Freyberger Pál ur, aki a lövész-egyesület helyettes főlövész-mestere, nem közölt indokokból czélszerünek tartotta a 27-es bizottság beliivását.

Ez már Kupp Zsigmond urnák is, aid a

16-os albizottság utóbbi értekezletein nem vett részt, sok volt. Erélyesen óhajtotta, hogy most már tegyünk is ám valamit és kérjük fel újból a hármas bizottság tag úit, készítsék el minél előbb a programra tervezetét. Ez az óhaj helyesléssel találkozott és miután a hármas bizottság megígérte, hogy megbízatásának lehetőleg gyorsan fog megfelelni: elnöklő főlövész-inester az értekezletet bezárta és megígérte, hogy azt minél előbb egybe fogja hivni.

Ez történt november közepe táján, az óta pedig semmi.

Ezek volnának a budai kongressus előzményei. Ha czélt akarunk érni, szükséges — véleményem szerint — először az, hogy az eszme maga népszerűsittessék és e végből a nagy értekezletre nem csak a körök és kaszinók kiküldöttjei. nem csak a hivatalos é.s félhivatalos egyének, hanem a három kerület összes választó polgársága meghívandó. A kongressus által kiküldendő végrehajtó bizottságban pedig nem csak a hivatalos és félhivetalosok volnának elbelyezendők. hanem szükséges volna, hogy abban minden kör és kaszinó bizonyos tagszám által képviseltessék. A végrehajtó bizottságba olyan egyéneket, akik csak szerepelni akarnak, választani nem szabad, hanem csakis olyanokat, akik dolgoznak.

Mindenki, aki a főváros pénzügyi helyzetét éber figyelemmel kiséri, tudja azt, hogy a főváros anyagi viszonyai és há-tartásának igényei csak nehezen tudják a mai viszonyok között az egyensúlyt fentartani és igy természetes, hogy a fővárossal szemben elérendő minden budai vívmány csak nehéz harcz után lesz kieszközölhető, ott pedig, ahol harczolni kell. szükséges, hogy olyan emberek álljanak, akik elég kitartással, elég buzgósággal és elég szivó- sággal birnak a harcz felvételére Szükséges egyúttal őrködni a felett is, hogy ezen har- czos k minden társadalmi és politikai táborból egyenlő számban legyenek kiválasztva, ellenkező esetben a végrehajtó bizottság összeállítása a bizalmatlanság veszélyének tétetik ki, mi által a munka nehezebbé, a czél elérése lehetetlenné válik.

Az állami tisztviselő társadalmi helyzete.

Irta.’ Petz István

Pénzügyi vagy politikai okuk késleltették-e a tisztviselők anyagi helyzetének javitását, nem kutatom. Magában véve is szomorú tény az, hogy a húsz év előtt nagy arányban megindult mozgalom csak most ér czélt a képviselő- ház elbírálása alatt álló törvényjavaslat által.

Hogy a czélzott intézkedések nem felelnek meg teljesen a várakozásnak, igazolja a kérvények azon halmaza, mely a pénzügyi b'zott- ság előtt fekszik. De hát ez természetes. Húsz év nagy idő az ember életében, egy nemzedék váltakozása. Ennyi idő alatt a legcsökönyösebb phantásiának is hegyesek lettek szárnyai s mentül jobban tisztult a lég, annál merészebb lett a röpkedés törekvése, melyet még a bukás valószínűsége sem volt képes korlátolni, mert azon egy remény mindig vigasztalt, hogy az országnak bölcs kormányzat mellett bekövetkező jólétében mi is feltaláljuk összes vágyaink kielégítését.

Hogy a tisztviselőt a kor megélhetési viszonyokhoz mérten jobb karba kell helyezni, régen elösmert dolog, mit elvben mindenki helyesel, — csak mikor a kivitelre kerül a sor, hangzik egyszerre mindenütt ez: „félteni kell a pénzügyi egyensúlyt, mert ha az billen, utánna billen az egész hivatalnok sereg.“

Hát azt készséggel beösmerjük, hogy a pénzügyi egyensúly „visszabillenésétől“ mi is félünk és iparkodunk saját jólétünk rovására is meggátolni. Hiszen húsz év keserves küzdelme és türelme a nyomor ismétlődő lényege tése között, elég bizonyság arra, hogy fogékonyságunk a haza ügyét a saját ügyünk elé állitá s ma is képesebbek volnánk — ha szükség lenne reá —- helyzetünk reánk nehezedő súlyát tovább vonszolni, mint azon tudatban ébredni mindennap, hogy helyzetünk kierőszakolt javítása hazánkat esetleg válságba sodorhatná.

Nagy szerencsénk az, hogy az ország pénzügyeit azon nagy tehetségű férfiú vezeti, ki a közszolgálatot a legalsó fokon kezdte és ki sokkal nagyobb megfigyelő és emlékező tehetséggel és igazságérzettel bir. semhogy nála a közvetlen és bőven szerzett benyomások a magas polcz fénye által elhomályopittathatnának.

Kijelenté ő több ízben, hogy érzi a tisztviselők helyzete javításának égető szükségét. Helyes, mert az ország méltósága és a kormányzat tisztasága megköveteli, hogy úgy a hivatalos, mint a társadalmi kötelességek teljesítésében ne legyen megbénítva sem lelke, sem teste azoknak, kik a nemzeti ügyet, az állameszmét első sorban is közvetlenül szolgálni hi- vatvák és ne legyen korlátozva, a vagy éppen megakasztva működésük, melyre az országnak és társadalomnak akkor, — midőn egyrészt a nemzetellenes politikai mozgalmak a nemzet egységét és az alkotmány erősségét megbontani és veszélybe sodorni iparkodnak, — égető szüksége van.

Sok egyes kéznek működésére és lankadatlan munkálkodására van szükség, hogy bármily bölcs vezérlet alatt elérhető legyen a czél

Nagy befolyása van a tisztviselői állás tisztességének a társadalmi életre.

Tekintsünk hátra 25 évvel. A legközelebb eső példa előttünk Budapest jobb partjának magyarosodása.

E sorok írója mindjárt a koronázás után került ,. Budára“ mint vidéki, magyar város szülötte és neveltje, állandó hadi lábon állott a német nyelvvel, s az eredmény az volt, hogy szótárral kellett a bevásárláshoz és étkezéshez mennie, hogy megértesse magát. Ezen felszeg helyzet érlelte meg 1867 telén a gondolatot húsz magyar ifjú tisztviselőben egy magyarkor létesítésére s már decz. 61-én ..magyar ifjúsági kör“ czimen működését is megkezdette, mint ifjak természetesen a legfőbb működést dal- és tánczestélyek rendezésében fejtettük ki, mert mindjárt dalos kört is alakitánk. Magunk között meg is voltunk mi, szépen, csak közönségünk hiányzott, mert a legbajosabb volt Buda teljesen német közönségét kikezdeni. Társaságukba kezdetben nem mehettünk, mert a nix deuts és nix ungrischon kívül semmi társalgási pontot nem találtunk, mely közös akarattal összefűzött volna minket. A bálokban csak szemjátékkal értekezhettünk s midőn 1868. évben, a körnek a Fáczánban rendezett első estélyén, e sorok Írója egvik elhunyt hírneves nemzet-gazdászunk bájos húgával az első csárdást hévvel kezdte tánczolni, nagyobb feltűnést és bámulatot keltett, mint az alföld faluiban a mármarosi oláh tánczoló medvéivel.

Három évig volt gúny tárgya Budán a csárdás, de azért a mi mulatságunk e nélkül soha el nem múlt. A negyedik évben már erősen szállingóztak Budára a magyar tisztviselők s megszaporodott a tánczosnök száma és mert a hasznosért és szükségesért neki vetettük magunkat a német nyelv tanulásának, de meg a maeyar táncz heve és tüze még az idegeneket is kezdé melegíteni, — vagy talán más okból is, — elég az hozzá, hogy a benszülött hölgyek is — kik már azóta, hála a gondviselésnek, magyar anyák, sőt nagyanyák is, de azért még ma is szép asszonyok, — belekezdettek a csárdásba és ennek hatása alatt a magyar szavak tördelésébe s rövid idő alatt meghódolva ők lettek a legsz-mvedélyesebb csárdás tán- czosnék.

Már a tánczosokkal nem ment olyan köny- nyen, ők nem szivesen adtak nyelvet, lábat és pénzt a magyarnak, de mert a műegyetem magyar hallgatóival a várban volt, nem is volt reájok szükségünk s tudván bölcsen, hogy nagyobb országot inkább meglehet egy szép hölgy- gyei. mint 206 vitéz katonával hóditaui, csakis a hölgyek megnyerésére fektettünk súlyt.

A hetvenes évek közepén már járatosak voltunk a műveltebb polgári családokhoz, s

hogy mennyivel jobb dolgunk volt a mosdani ifjúságénál, igazolja az, hogy minket nem küldöttek a leányok a „mamához“ és ,papához“, mert igen indokolt védelem volt részünkről a magyarul nem beszélő szülőkkel szemben a hangzatos és öntudatos nix deuts.

Szivesen elismerem, hogy addig, raig a műegyetem a várban volt, a műegyetemi, ma- gyar ifjak többet tettek és tehettek is a magyarosodás terén, mert ők leginkább befolyásolhatták azok családi életét, míg a vendéglőkben és kávéházakban élő tisztviselő csak a társasélet mozgalmaiban egyengethette a fogékonyaknál az utat a magyarság eszméje hódítására A műegyetem áthelyezése után azonban a felnőtteknél egyedül uralta a tért.

Nem a dicsekvés mondatja ezeket el, — ezek tények, melyeket a történetiró sem h igy- hat ki feljegyzéseiből, ha egykor Buda átváltozásának történetét fogja megörökíteni. Tanúim ezek igazságára Buda összes azon időbeli hölgyei, kik ma a legszebb magyar nyelven beszélnek, németül alig beszélő gyermekeikkel s kik sokszor nevetve beszélik el egy egy tüzes csárdás után, hogy milyet fordult a világ 2 * év alatt.

Bizony fordult, csak minket nem mozdított.

(Befejező közlemény következik.)

A lipótmező jövője.

Irta: Dr. Nieáermaim Gyula, kir. tanácsos, tör- vényta'ósági bizottsági tag.

Buda remek tájai, kirándulásai között szép gyöngyszem a Lipótmező, mely már ma is egy egész villa-telep, azzá fejlődött egyesek törekvése, minden hatósági támogatás, vagy megkönnyítések nélkül, csak úgy Isten kegyelméből és magának jóvoltából. Ennyi igyekezettel és ily kevés támogatással létesülnek az elhagyott és elmaradt világrészek gyarmatai is.

Maguk az érdekeltek tömörültek egy akarattal a Lipótmező emelésének előmozdítására még az elmúlt esztendőben is tartottak egy értekezletet ügyeik megbeszélése végett.

A lipótmezei villa- és telektulajdonosok f. é. ang. 28-án tartott értekezlete egyhangú határozata értelmében kívánják:

ljhogy a Lipót mezőnek évek óta vajúdó- s e g y r e sürgősbé váló vasúti összeköttetése mielőbb 1 é t c s ittess é k :

A Lipótmező — nélkülözvén tdd'g a főváros forgalmi hálózatává] minden összefüggést — nyaralói je'entősége észrevehetőig apad, visszafejlődik, az ott való nyaralási kedv megcsappant. Mert daczára a fővároshoz való közelségének, ma a fővárosi lakó kényelmesebben, olcsóbban és gyorsabban is jut. akár Gödöllőre — akár Nagy-Marosra, — tehát a főváros határán tül 5 — 10-szer távolabb fekvő környékbe, semmint ide.

Ez a mily abnormális, azonfelül még számottevő veszteséget is okoz székes fővárosunk közvagyonán! Legalább részben volua e köz- gazdasági károsodásnak mérve apasztható: a lipótmezei vasútnak létesítésével. E vasutat igénylik a főváros forgalmi hálózatának kifejlesztésére szolgáló azon magasabb követelmények is, melyeknél fogva a jobbparti város sugárszerű forgalmának kifejlesztésére a lipótmezei völgy képezi észák-nyugot télé azt az egyetlen nyilá-t — kaput — a fővárost övedzö hegyvidékben, melyen tova haladva, még közönséges emelkedésű vasút segélyével, a szomszédos falvak részéről, székes fővárosunk élel- meztetéséhez való közreműködés volna biztosítható !

S ha a kietlen, homokos, nyaralási czé- lokra felette meddő balparti városnak helyi és szomszéd vidéke ma már rendelkezik minden irányban a fővárossal való összekapcsoló közlekedő eszközökkel, sőt számos parallel haladókkal is, felette indokolt, hogy a főváros jobbpartján is, annak egyik legkiesebb vidékétől, éghajlati viszonyainál fogva „Gleichenberg“-gél vetekedő „Lipótmező-“tői a megfelelő közlekedő eszköz meg ne tagadtassék!

A közvetlen helyi érdekek sorából: ott az országos tébolyda intézet.