Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-29 / 4. szám
Budapest 180?. ''4.') tekben nyilatkozó lelkesedéssel ki kel vennie az öt megillető részt. Berzeviczy államtitkár egy helyen akként nyilatkozott: „Minden polgárság műveltségének fokmérője az az érdeklődés, melyet az iskola iránt tanúsít!“ Mi e szép szavakat a mi spe- cziális viszonyainkra alkalmazva elmondhatjuk, hogy polgártársaink műveltségének és liazafisá- gának fokmérője az az érdeklődés, melyet az a hazafias szellemű iskola iránt tanúsít. Nemzeti jogos törekvéseinket leginkább az iskolában juttathatjuk érvényre. Hogy állunk e tekintetben ? Buda kültelki iskoláinak tanulói legalább negyed részben nem magyar ajkúak. Buda vidékén pedig absolut többségben vannak a németek. A székesfőváros statisztikai hivatal kimutatása szerint az 1888/9. tanévben 23835 népiskolai tanköteles tanuló között a tőváros- ban volt 4137 német, 308 tót és 88 egyéb nemzetiségű. Buda környékének nyelvi és nemzetiségi viszonyairól Tóth József pestmegyei tanfelügyelő által összeállított statisztikai kimutatás az 1886/7. tanévben a következő képet tárja elénk: E z e k közül----------■— X Tankötelemanétót szerb illír A község neve sek ssáma gyár rnet Békásmegyer . 231 3 228 Bogdány . . . 366 42 324 Boros-Jenő . 184 184 Budafok . . . 909 36 866 7 Budakesz . 615 8 636 Budaörs . . . 1031 1031 Jenő . . . . 161 13 148 Kaláz . . . . 236 16 136 84 Kis-Tétény . . 140 27 113 Nagv-Tétény . 446 63 379 4 Perbál . 298 13 278 47 Pilis-Csaba . . 252 12 186 54 Pilis-Szántó. . 231 221 Pomáz . . . 558 145 2 0 68 135 Solymár . . . 24 6 8 238 Szt-lváu . . . 134 134 Torbágy . . . 249 7 242 Török-Báli nt . 394 366 9 19 Vörös vár . . 546 11 526 .Zsámbék . . . 645 202 443 E számadatok eléggé jelzik ama nagy kötelességet, mely elénk tárul. Az „Országos Magyar Iskolaegyesület“ áldásos működésével eddig is szép eredményt tud felmutatni különösen a környékbeli nem magyar ajkúak magyarosítása terén, sokat várunk e tekintetben a „Magyar Egyesületitől is. Azonbau úgy az iskola, mint e két kul- turegylet hatása és tevékenysége véleményünk szerint még mindig kevés ahhoz, hogy a jövő felé bizalommal tekinthessünk. Itt szélesebb körű tevékenységre van szükség. Népies irodalmunk ápolása, iskolai és népkönyvtárak alapítása, ezeknek állandó támogatása, ez képezze törekvéseink főczélját. A népiskola megadja gyermekeinknek azt, a mi a legszükségesebb, megadja egyúttal ama alapot is, melyen az önképzés megindulhat. Ezentúl, sajnos, megakad hatása. Ebben rejlik a baj. A mit a tanuló 10 — 12 éves koráig megtanult, azt rövid idő múlva elfelejti, mert nincs alkalma ismereteit kibővíteni vagy azokat legalább gondozni. A népkönyvtárak hivatvák az iskola munkáját folytatni, az ismeretkört kibővíteni. A népkönyvtárak intézményét kell tehát a néppel meg- kedveltetni, hogy az olvasás mintegy életszükségletévé váljék. A magyar nemzet államfentartó erejével ezer éven át megvédte a hont, kultúrájával megszerezte magának a többi nemzetiség között a vezérszerepet’, de nekünk a dicső mult s a kulturális haladás fejleményeinek mérlegébe még egy súlyt kell vetnünk, az erős akarat súlyát, hogy magyarságunkhoz szívósan ragaszkodjunk, mert ebben rejlik fen ál lásunk biztosi téka. Nem szabad feladnunk azt az évezredes biztos alapot, melyen a magyar nemzet állami létét megőrizte, hanem érvényesítsük jogainkat, érvényesítsük nyelvünket, ha kell a sovinizmus erejével is. B U D A és V 1 D É K E Budai színészet. Irta : Dr. Váli Béla. A budai polgárság egy része igen loyalis. Soha nem kapkod, nem küldöttségez olyanért, ami által a magyar kultúra köztük megizmosodhatna. Szeret színházba járni, műérzéke igen képzett, de inkább lemond a színházról, mintsem hogy a magyar szinház állandósítást kérje. Ez elem adja meg a „garnisonstadt“ jelleget Budának. A polgárság másik része a hivatalnokok phalanxa, fiatal, szabadelvű s nemzeties érzésű elem ez, de a színházat csak kívülről ismeri, mint legtöbb helyütt a rosszul javadalmazott tisztviselők osztálya. Nincsen miért ennek a társadalmi osztálynak kérni a magyar szinház állandósítását, miután úgy sem képes azt látogatni. Budán két színházban két. színtársulat játszik évenként. Télen a várszínházban a nemzeti szinház és operaszínház személyzetének azon töredéke, amely nincsen az anyaszinháznál elfoglalva, avagy ott még nem mutatható be, miután nem érte el az ott megkívánt, művészi színvonalat. Ez nem titok a budai szinpártoló közönség előtt, sőt az sem titok, hogy, úgy az elsőrangú, mint a vélejátszó kezdő, illetve gyakorlásra utalt gárda nem veszi oly komolyan s nem játsza meg oly műgonddal szerepkörét, amint az anyaintézetben megjátsza Mi több köztudomású tény az is, hisz a hírlapok is több ízben megrótták, hogy a budai színpadon a darabok megcsonkítása és önkényes megrövidítése napirenden van. Nincsen is olyan vonzereje e színháznak, noha szertelen ritkán és kevésszer van nyitva, aminő vonzerőt lenne hivatva gyakorolni Budán. A nyári színkörben néhány év óta Kre- csányi Ignácz kitünően összetanult társulata játszik. Ha e társulat állandóan a fővárosban bírna székhelylyel, rövid idő alatt meghódítaná a budai közönséget. Ámde bármily lelkesedéssel, bármily műgonddal s bármekkora sikerrel mutatja is be e társulat műsorának legjobb darabjait, a budai nagyközönség lenézőleg ítélkezik felőlük s elkerüli őket, mivel a „vidéki színtársulatok iránt eltörülbetetlen előítélettel viseltetik. És ezt az előítéletet nem képes eloszlatni még az sem, hogy hírlapjaink tárgyilagos színikritikusai a legszebb elösmerés hangján méltatják a Kreesányi igazgatása alatti színtársulatot. Nem a nemzeti szinház Budára kénvsze- ritett szinészexpedicziója, sem Kreesányi szín- társulata nem sínyli meg e fél szeg állapotot, de megsínyli első sorban a magyar színművészet, mely a főváros egyik elszigetelten álló, de igen nagyszámú intelligencziával biró alkotó részében Budán, mai nap annyira biztosított székhelylyel sem bir. amennyivel immár száz év előtt is bírt. Az helytelen lenne, ha még tovább is kénytelen volna a nemzeti szinház mostoha kézzel vezetni Buda közönségének műélvezetét s fiók-szinházként ott értékesíteni (pihentetés helyett) előkelőbb, de műsorba föl nem vett művészeinek erejét, vagy pedig ott képeztéfcni ki esetleg ott próbálgatni ki a művészcsemeték képességeit. A magyar színművészet érdeke, szin- irodalmunk fejlődése, Buda társadalmi élete s a budai idegennyelvüek megmagyarositása egyaránt sürgeti a budai várszínház és színkör egyesítését. Az a- szubventiótöbblet, melyet a nemzeti szinház a várszinházi kiadások cziméu kap, egyesítve a budai színkör részére utalványozott szubventióval, bizonyára elég volna alaptőkének akkor, ha oly kiváló műérzékkel biró, de egyúttal helyes finaueziális beosztással rendelkező színigazgató áll a vállalkozás élén, mint Kreesányi. Az állandósítás sokoldalú hasz- '-nosságát belátva, a fővárosi tanács is bizonyára hozzájárulna ez üdvös vállalkozás megsegítéséhez. igen csekély áldozattal egy állandó színházhoz jutna a budai nagy közönség, mely a mai viszouyek közt meg van fosztva a legnemesebb élvezettől. Januárius 29. Az alagut-társulat közgyűlése. (Kivonat az évi jelentésből.) A múlt évi alaguti forgalom az 1891. évbelihez képest 1438 frt 98 kinyi többletet eredményezett. Ezen többlet kizárólag a gyalogforgalomra esik, mely úgy mint az előző években, átaljában, azaz majdnem minden egyes hónapban emelkedést mutatott és mely különösen a koronázási jubileum napjaiban rendkívül nagy volt. A kocsiforgalombau a kétfogatu és leginkább az áruforgalmat közvetítő kocsik száma ellenben érezhetőleg apadt, majdnem 20.000-rel kevesebb kocsi járt át az alaguton, mint 1891-ben. Ezen tényre nemcsak az általános áruforgalom viszonyai, hanem bizonyos helyi körülmények is, nevezetesen az év folyamában megnyílt körvasút, voltak befolyással. Mindazonáltal az érintett apadás semmiféle nyugtalanító jelleggel nem bir, mivel az a gya- logforgalomnak jövőben is remélhető emelkedése által ki fog egyenlittetni. az 10)0 frtot tevő részleges vámtéritési összegből 79 ' frt a vörös-kereszt egylet társas- kocsi-birtokosának és 300 frt az uj várfeljárás építési vállalatának jutott ki. A vámjövedelemnél elért többlet, valamint azon körülmény, hogy a különféle üzleti költségek, daczára a koronázási jubileum okozta díszítési és kivilágitási kiadásoknak, jóval kisebbek voltak mint 1891-ben, lehetővé tették, hogy az eddigi szokásos osztalék kisebbítése nélkül az építmény jókarban tartására szolgáló alapot ismét és pedig 2800 írttal dotálhattuk, mi különösen azért volt kívánatos, mert az alaguti kocsiút burkolatára vonatkozó első 10 jótállási év, mely időre nézve a szükséges ösz- szeg még 1883-ban a különféle hitelezők számláján rezerválva volt, múlt évi október 6-án lejárt és ennélfogva a második 10 évre a burkolat fönntartására, esetleg megújítására szükséges összegeket az említett alapból is fedezhetjük, ha azok a rendes bevételeket nagyon terhelnék. A fővárosi közmunkák tanácsa az alagút krisztinavárosi kapuzat déli oldalán lévő és a tulajdonunkat képező 4, illetve 5 lábnyi terjedek felhasználása mellett az uj várhegyi útig lépcsőt szándékozván építeni, az ő megkeresése folytán ezen területszalagot tekintettel a köz- czélra kárpótlás nélkül átengedtük. A fővárosi tanács 1891. évi márczius 19-én 51,057/1890. sz. a. kelt végzésével azon tervet, hogy az alagút járdái a kocsiuttol korláttal elválasztassanak, végleg elejtvén, az alagutbau való közlekedésre nézve egy szabályrendelet alkotását határozta el. Ezen szabályrendelet létrejővén a főváros törvényhatósági bizottságának múlt évi ápril 20. és 21-én tartott közgyűlésén elfogadtaáott és a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium által múlt évi junius 3-án 46,628. sz. a. helybenhagyatott. Az eredeti tervezetben foglalt egy pont, mely szerint két méternél nagyobb szélességű kocsik vagy rakományok az alaguti közlekedésből kizárva lettek volna, kihagyatott, a szabályrendelet csak rendőri intézkedéseket tartalmaz, melyekre nézve társulatunk szempontjából semmi lényeges észrevétel nem merülhet fel. A tavalyi közgyűlésben felemlítettük, hogy a honvéd-főp irancsnokságnak az alagút fölött álló épülete rendesen csatornázhatni fog. Ez az év folyamában megtörtént és ennélfogva az onnan éredt vizszivárgások is megszűntéknek tekinthetők. Az 1892. évi nyereség az 1891. évből áthozott 232 frt 01 kr levonása után tesz 48,721 frt 72 lat. A részvényeknek folyó hó 31-én esedékes XXX1IL számú szelvénye 9 írttal és az élvezeti jegyeknek ugyanakkor esedékes 11. számú szelvénye 3 frt 75 krral váltatik be és hogy a 129 frt 43 kinyi maradák a folyó évre átvittetik, az eddig kisorsolt és türlesztett 220 részvénynek 5° ,,-os kamatja természetesen a tartalékalap javára Íratván. A beváltás január 31-dik, február 1-sö, 5-dik és 4-dik napjain, későbben minden csütörtökön délelőtt 9 és 12 óra közt történik. A posta utján beküldött szelvények értéke
