Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-15 / 2. szám

s

Budapest 1893. (5.)

rüinek fel a szülök köréből, hogy gyermekeik egészsége a léghuzamos folyosókon állandóan veszélyeztetve van, sőt nem egy esetben meg is támadtatott; e panaszok oly annyira hangosakká váltak immár, bogy következményük beláthatatlan. Hallottunk hangokat arról is, hogy ezen tarthatatlan állapot kirlapilag is pertraktáltatni log.*) nem tartjuk a iőváros érdekében állónak azt, hogy a tankötelesek egészségét komolyan veszélyeztető ezen állapot, melyen néháuy forinttal segíteni lehetne, tisztán takarékossági szempontból csakis azért, mert a költségvetési fedezet nincsen meg, továbbra is fenntartassék. Alázatos véleményünk szerint ilyen czélra kell hogy legyen költség. De nekünk, mint a t. tanácsnak a közoktatás terén egyik közegének csak kötelességünk reamutatni az észlelt hiányokra. Ezt tesszük most harmadizben és tesszük kötelességünk tudatában, szakértő orvosoktól nyert újabb nyilatkozatok alapján, mint a t. tanács közegei, — és tesszük úgy is mint s/.iilők, a kik gyermekeiket csak ügy veszélyeztetve látják ezen iskolaépületben, mint a többi szülők, kik az iskolaszéknek nem tagjai."

Ezen őszinte es önérzetes hangon irt beadványra a löv. tanács 1888. szept. 2U-án 19162. sz. a. elrendelte . . . nem ! nem rendelt el semmit, hanem miután a tanács ezen előterjesztésben sem lat olyan indokokat fenforogni, melyek a korábbi határozatok megváltoztatását szükségessé tennek, ennélfogva stb. mint fent.

Nem hiszem, hogy ezen harmadszori elutasítás ellen is feiert volna az iskolaszék, ha nem jün neki épen kapóra a fűtést szabályozó 40686/88. számú határozat, s nem sikerül a főv. bölcs tanácsot a saját kelepczéjével megfogni', ebben a határozatban ugyanis a tantermek túlságos fűtését tiltja el a tanács, „mert úgymond, számos betegedési esetek abból származtak, hogy a növéndékek a meleg szobából ahideg folyosókra vonultak, a mely veszélyes hanyagságból esetleg származható megbetegedésekért az igazgatók fognak tellősségre vonatni.“ Érdekes volna ugyan ezen felelősségrevonás kérdése mellett is időzni egy perczet, — de tárgyamra nem tartozik, s így folytatva megemlítem, hogy az iskolaszék ezen tanácsi határozatba kapaszkodva, kijelentette a főv. tanács előtt, hogy a tantermek megfelelő fűtése iránt csak azon esetben vállal felelősséget, ha a nem puszta kedvtelésből, de szükségparancsolta kényszerűségből ismételten és indokoltan szorgalmazott nem költséges szél- logóajtókat lécesittetm fognak, mely esetben a túl meleg tantermek hőmerséke az által is csökkenthető lenne, ha az ajtók felnyittatuak, a midőn a folyosóról mérsékeltebb hőfokú levegő áramlanék a tanterembe, az ajtó mellett ülő tanulók nem hűlhetnének meg, a mint meghűlhetnek jelenleg az ajtó nyitásakor beözönlő jéghideg légáramlattól.

Most mar azután, ennyi vajúdás után megszületett a 7720/80. számú kegyes határozat, mely szélfogóajtók alkalmazásának ugyan ezúttal sem ad he yt, azonban (milyen jó házibutor a városházán ez a Kossuth-kergető „azonban“) tekintettel arra, mikép az iskolaszék most már harmadizben szorgalmazza ezen szélfogó ajtókat és ismételve állítja, hogy az iskola folyosóin gyakran nagy léghuzam vau, a mi a tanulók egészségére ártalmassá válhatik, a tanács a kérdéses ajtókra próbaképen nehéz pokrócz-függő- nyök alkalmazását rendelé el.

Ennél hát alaposabb kudarcz aligha érte a tanácsot, — mert

a) a szélfogó pokróczok engedélyezésével elismerte a mit ismételten tagadott, hogy léghuzam van az illető folyosón s az veszélyes lehet;

b) költségét okozott a fővárosnak, talán 40—50 frtot, (a mit ha megdupláz vala, a bajt alaposan és gyökerében orvosolhatta volna.)

c) czélt nem ért, mert azok a hires pokrócz- függőnyök-ugyan ott diszteleskednek már évek óta, de hasztalanul, mert felettük, alattuk mellettük süvít a szél a tanács nagyobb dicsőségére és — hány szülőnek talán bánatára.

A tek. iskolaszék tehát úgy látom ma is ott van, a hol volt hét évvel ezelőtt!

Tanácsolnék én neki valamit! Készíttesse

*) Sajnos, hogy eddig elmaradt.. Szerk.

BUDA és VI D É K E

meg azokat a szélfogó, gummi lemezek, önma- guktól záródó ajtókat valami rendelkezésére álló alapból, s a számlát bársonyba kötve ajándékozza oda örökemlékül — a fővárosi létesítendő múzeumnak.

Budai bajok.

Irta : Aradi Antal ügyvéd.

Az egészségügy közigazgatásilag még rövid pár évtized előtt Magyarországon alig létezett. A megyei és város úgynevezett tiszti főorvosok túlnyomó része alig foglalkozott hivatalosan egyébbe], mint patika vizitácziókkal előleges tudósítás és utólag felvett aranyok után kiadván az attesztátumot arról, hogy minden rendben van. A közegészség tudományát jóformán csak névből ismerték. Volt még Budán a helytartó tanácsnál egy protomedicus, a ki bizony az egész helytartó tanácsossal együtt épen olyan kevesett lenditett az ország egészség ügyén királyi korában, mint a mikor Haynau- Bach-féle interregnum alatt csász. kir. volt a czime.

De sőt nem csak hogy nem javították a talajt, hanem még tetemesen meg is rontották. A fővárosban és a vidék nagy városaiban egyaránt szokásban volt nemzedékeken keresztül az, hogy egész városrészeket, minden esetre nagy területeket trágyával 1 öltöttek fel. Pesten ez nem régen szűnt meg. Budát főleg az elmaradottság óvta meg attól, hogy egészséges földjét igy meg nem rontották, mert kevesebbet gondoltak feltöltésekkel.

Akadtak azonban lelkes orvosok, a kik nem szűntek meg egészségügyi közintézkedéseket sürgetni, a minek folytán valami kis lépés történt előre; valami, de kevés még ahoz, hogy félig-meddig örömmel tekinthessük ezt a lépést s igy nem csoda, hogy az ország lakosainak halandósága még mindig igen nagy, hogy akadnak egészséges, termékeny vidéken fekvő gazdag városok, a melyek igen nagy halandósági arányokat tüntetnek fel ; nem csoda, ha Budapesten annak daczára, hogy nagy része Buda egészséges területeit foglalja el, hogy a hatalmas Duna folyik a főváros közepén át és azon át a budai hegyek a jó friss lehelletét olyan közelről nyerik az egészségi tekintetben rosszabb pesti részek, nem csoda, ha Budapesren ennek daczára olyan nagy a halandóság. A nagy angol gyárvárosokban, még az öt milliónyi lakosságú, rój pant nagy proletariátussal biró Londonban is jóval kisebb a halandóság mint Budapesten. Bristolban. Londonban évenkint száz lakos közül 2 hal meg Budapesten 3! A magyar főváros halandóság tekintetében az európai nagyobb városok között 52-ik helyen van, tehát 51 vá- • osban kisebb a halandóság és igy a 65 nagy város közül csak 13 áll utánunk; a 65-ik Moszkva, a hol a halandóság 4 százalékon túl áll. az első helyet Bristol foglalja nem egész 2 százalékkal (Londonban is közel illetőleg ennyi az arány) az utolsót Moszkva 4 és 3 tized százalékkal. Mutatja ez az összehasonlítás, hogy a jó és rósz (az angol és orosz) közigazgatás milyen lényeges befolyást gyakorolnak a halandósági arányra.

Ezek daczára az annyira elmaradt magyar fővárosban a haladás,,tetemes, mert hiszen 30 év előtt itt a halandóság 6% volt. A vízvezeték, az utczák tisztában tartása, a jobb utcza burkolat, ronda részek, lerombolása a budai részeknek nagyobb mérvű igénybe vétele nyári, részben egész évi lakásoknál mégis tetemesen leszállították az óriási százalékot, a mely még most is szégyenitőleg magas és leverőleg pusztító. Budapest halálozása észszerű közintézkedések folytán bizton reméljük, 2% alá fog sülyedni és pedig ezt még az öreg emberek is megélhetik.

Azzal most már nem egészégügyi tudósok, nem csak orvosok, hanem az úgy nevezett laikusok is tisztában vannak, hogy az egészséges talaj ús jó levegő mellőzhetlen feltételei a jó egészségi állapotoknak épen úgy mint az egészséges viz. A viz tekintetében kétségtelenül javult az állapot a vizvezetéktelen múlthoz képest. Az újabb lépés is közeleg valahogy lassú tempóban Káposztás Megyer felől.

Januárius 15.

Jó levegőnk, jo talajunk azonban még kevés. Az Andrássv utón, a külső körutakon már jobbuk a viszonyok mint mikor ott egészségtelen viskókban, sikátorokban laktak az emberek. De bizony valami briliánsoknak nem mondhatók közegészségi szempontból. Hiszen ott óriási kaszárnyákban, talpalatnyi udvarokkal biró roppant bérházakban hemzseg a lakosság, a kiket Fodor József legelső higiénistánknak sajnálatra méltó rabszolgáknak nevezett a londoni ember. Londonban t. i. egy házra 9 lakó esik mig Budapesten több mint 30.

Szembeötlő, hogy az egészséges levegőt, a jó egészséges talajt kellőleg nem becsülik a fővárost rendező hatóságok.

Ott van Buda csak a Duna választja el Pesttől. Bndának belterületén is mondhatni latifundiumok kínálkoznak a legegészségesebb lakásokul. Mig a pesti belterületen 120—200 □ öl között váltakoznak az épülettelkek legnagyobb részben. Budán az alaguton túl egy pus- kalövésnyire (nem értve ám Mannlicher-puskát) 1000 sőt több 1000 négyszög ölnyi területekről úgyszólván ki van tiltva a lakosság, a nagy forgalmú alagút környéknek majdnem szomszédságában. A telkek megvannak s bár nagy részük nem esik távolabb a főváros zömétől, például a lánczhidtértől, vagy a belvárostól, mint például az üllői vagy a kerepesi útnak közepe vagy pláne vége, de lakbatlanok, azért mert oda utakat a telkeken keresztül'nem hasítanak, de sőt a meglevő útvonalak egy része fs elhanyagolt sőt horribilis majd nem teljesen használatlan állapotban van. Ott van a várral, Buda belvárosával szemben a kékgolyó utcza. Ebből a szépen fenntartott rövid útvonalból nyúlik egy „közlekedési vonal“, a melyet csak gúnyból szoktak annak nevezni. Budának az a része, a melyet az az ut, a csabai utcz3, a kékgolyó és a városmajor utcza határolnak gyöngye Budának. A budai góczpontok sőt Pest közelében fekszik jobb s enyhébb levegőt kivánni sem lehet, a kilátás, a mely valóban a résznek számos pontjairól kínálkozik valóban tündéri s majd mindenünnen a legszebbek közzé sorolható még Budán is, a mi nagy szó. Ez az ut azonban a kék golyó utczától a Csaba utczáig kocsin majdnem használhatatlan, nagy esőzések után kocsi ott épen nem járhat, és azonkívül az útvonal olyan mélyre sülyed legtöbb helyen, hogy az ut mellett nem építenek, mert a kilépés a keskeny útra a magasság miatt majd nem lehetetlen. így a városnak ez az annyira értékes része nem lakható. Nem tudjuk menynyibe kerülhet ennek az ázsiai útnak a czivili- zálása.

Ne építsünk, ne rendezzünk, ne expro- priáljunk tisztán a parádé és az ál szépészeti szempontokból, hogy nagy kaszárnya sorok szegélyezte széles utczákra utazhassunk egészségtelen talajon, ne költekezzünk arra, hogy a Rákos süppedékes futó homok területére életképtelen apró tolepeket létesítsünk távol a várostól, hanem használjuk fel mindenekelőtt azokat a pompás egészséges részeket, melyek csak közlekedési vonalok hiányában maradnak lakatlanok. Tegyünk meg mindent, hogy ide minél előbb letelepedhessenek emberek, a mi annál is inkább megtérül, mert aránylag a legkevesebb költséget igényli, ne fukarkodjunk legalább ott, a hol fontos egészségügy követeli, a nagyobb adómentességet és ezzel egyidejűleg építsük ki lehetőleg haladéktalanul az esküteri hidat, adjuk meg a villanyos vaspályának Budán az építési engedélyt és a mostani nyomorúság megszűnik.

Azt, hogy az eskütéri hid nélkülözhetlen és olyan szüksége a fővárosnak, mint a falat kenyér. Ez a déli vasutig és a fogaskerekű indó- házig terjedő villanyos vonat kiugrással a várba fogja megnyitni Pestnek a budai forgalmat mind a két városrész kimondhatlan hasznára, ez teszi egységessé a két városrészt, melyek dek- retált egysége most még satéra számba megy. Ezek után ha késedelmeznék is a főváros a kényszerűség rászorítja a közhatóságot mindazoknak a szabályozásoknak keresztülvitelére, a melyek még most olcsón foganatosíthatók a budai részeken; híd, vasút, szabályozás, ördögárok beboltozása stb. Csak az a baj, hogy közhatóságaink nagyon a festina lente elvei szerint járnak el titokzatos lassúsággal. Még most se tudja a közönség miben áll a hid ügye.