Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-11 / 23. szám

Budapest 1893. (4.)

BUDA és VIDÉKÉ

Junius 11.

hűkben még az alatta levő sárkányt sem kímélték meg. Ily állapotban találta 1666-ban Leslie, I. Lipótnak Koustantinápolyba küldött követe. A Mátyás-templom a törökök főmecsete volt. Két évvel ezelőtt a pénzügyminisztériumnak a templomhoz hozzáépített szárnya lebontatván, a déli bejárat fölött egy érdekes szobormű került napfényre. Krisztust ábrázolja tanítványai körében, azonban sajnos: egyetlenegy alaknak sincs feje, a törökök mindnyáját leverték!

A pasának külön mecsetje volt, a hova nagy ünnepeken díszmenetben vonult be. A menetet janicsárok nyitották meg, kiket török lovas katonák vagy szpábik követtek; ezek után lovagolt a pasa drága aranyszövetü ruhában.

Az isteni tisztelet idejét, mint Törökországban általában, úgy Budán is a sugár mina- rétek erkélyéről a muezzimek éktelen kiáltással adták tudtára a híveknek. A barangozás tilos volt. E körülmény, hogy nem lehetett hallani harangszót, valamennyi utazónak föltűnt. Annál furcsábbnak találták a muczczimek kiáltását, melyhez csak nehezen tudtak hozzászokni.

A mecsetek udvarain tánczoló derviseket is lehetett látni. Vagy tizen összefogódzva folytonosan forogtak középen álló társuk körül és kiabáltak mindaddig, mig lélekzetük el nem állott s kimerültén, elaléltan össze nem roskad- tak. A dervisek afféle török barátok. Budán több török kolostor létezett. Egyiknek főnöke volt Gülbaba, a rózsák atyja, a kit a törökök mint szentet tisztelnek s kinek sírját még most is fölkeresik jámbor mohamedán zarándokok. Gülbaba kolostorát egy angol utazó, Brown Eduárd 1669-ben látogatta meg. Az öreg dervis szerzetestársaival nagyon szívesen fogadta a kolostor szokatlan vendéget, bevezette egy terembe s dinnyével és gyümölcscsel vendégelte meg. Brownnak föltűnt, hogy Güibaba övén tenyérnyi nagyságri fehér követ hord. Fölvilágosították, hogy e követ tejkőnek nevezik s hogy nagy becsben tartják, mert Mohammed próféta egyik csodájának bizonyítéka.

A törökök, mint a keleti népek általában, nagy gondot fordítanak a fürdőkre. Vallásuk is parancsolja a mindennapi fürdést. E parancsnak Budán könynyen tehettek e'eget. S valóban a városnak hévizekben való gazdagságát hasznukra is fordították. Számos fürdőt építettek, melyek főzött a külföldi utazók különösen a Gellért-hegy közelében (a mai Rudasfürdő helyén?) állott és Szolimán szultán által épített Velibey-fürdőt emelik ki. Négy sarkán és közepén kupolák emelkedtek, melyeket hatalmas oszlopok tartottak. A fürdők szépségét, a viz melegségét egyhangúlag dicsérik a Budán járt utazók. Berendezésüket legrészletesebben Vratiszláv báró írja le, a ki 1591-ben fordult meg városunkban. A fürdőszobák előtt nagy tornáczok voltak, padokkal, a melyeken a lürdővendégek ruháit őriztek. A tornácz közepén széles márvány-medencze volt, ott kellett lemenni az alsó fürdőszobába, melynek belseje kerek kápolnához hasonlított és tarka márványnyal volt kirakva. A fürdőmedencze kerülete 43 lépés, mélysége pedig akkora volt, hogy középtermetű embernek nyakáig ért a viz. A medencze körül három sor márvány lépcső volt azok számára, a kik nem akartak mélyen a vízbe menni. A fürdő-medencze mellett kilencz kerek kamrát látott Vratiszláv; mindegyikben két sárgarézcsap volt a falban alkalmazva, melyeken fölváltva hideg és meleg vizet lehetett ereszteni. Ugyanigy történt a viz le- csapolása is. A nők fürdője a férfiakétól el volt különítve és utóbbiaknak halálbüntetés terhe alatt meg volt tiltva, hogy oda belépjenek.

Bajaink.

Némely városrész fejlődését, — ha nejn is teszik tönkre, de minden bizonynyal hátráltatják a városrész közepén lévő szabadalmazott monstrum épületek. A külföld nagyobb városaiban sehol sem tűrik meg a malmokat, gyárakat s több eiéle levegő rontó és a várost eldisztelenitő épületeket. Ezek egy bizonyos, külön e czélra létesített s a város kebelén kiviil álló, úgynevezett gyárvárosokban vannak. Csak Budapest az, a hol — és hozzá a fő-utczán —

disztelenkedik egy füstös, valóban ronda malom, a „Pesti magv. ált. hitelbank“ gőzmalma.

Az idegen, ha Budára jő, nem győzi elégé csodálni a lánczhidtól fölfelé menve a szebbnél szebb palotákat egész addig, mig a nevezett bank malmáig, az úgynevezett „Blumm“ malomig nem jut. Ez az épület elrontja egész illusióját Budáról. Az embert kellemetlenül érinti, ha a fényes palotasorokból hirtelen egy füstös, piszkos gyárvárosba toppan. A budai fő-utczán csak egy olyan, nem oda való épület van még: a katonai raktár. Ez azonban nem marad ott sokáig, mert a közel jövőben lebontják és a budai Vigadó jön a helyére.

A Donáti-utcza lakói, azon gondolatukban, hogy lakásuk némileg magasabban fekszik és igy tisztább levegőjük lesz, mint lent a Fő- utczán — keservesen csalódtak, mert a malom kürtőjéből előtörő füst épen oda száll és az ott lakást kellemetlenné teszi. A szobák szellőztetése a nap egyes szakaiban az odaszálló és lerakodó füst és koromtól teljesen lehetetlen. Azonkívül azon roppant nagy por, mi a malmokkal együtt jár az ember tüdejére aligha van kedvező befolyással. Az ember a malomból kijövő liszteskocsiktól soha sincs biztonságban; mindig az elgázolás veszélyének van kitéve. A déli szünetek alatt félmesztelen molnárlegények lepik el a malom főutczára néző kapuját és a közönség közé vegyülve, egyik-másik ruháján kedves emlékeket hagynak.

A vízivárosi Anna templomnak, — a melyhez az illető malom hozzá van építve — aligha lesz kedves ez a szomszédság.

Az Isten házának szomszédságában nem tűrhető meg az emberi kapzsiságnak eme telepe.

Ha talán azt gondolják azok a bizonyos urak, hogy az a hely, a hol a lelki táplálékot nyújtják összefér avval, a hol a testit adják, — akkor nagyon csalódnak, mert mikor Krisztus Urunk az üzérkedőket [korbácscsal kergette ki a templomból, minden bizonynyal annak környékéről is elkergette őket. Az Isten háza a természet fölöttiek helye és mint ilyen nem maradhat az emberi gyarlóság s különösen ilyen piszok fészek szomszédságában.

A mint tudjuk az illető bankuak a malomra nézve fennálló szerződése nem sokára lejár és elvárunk annyit a fővárosi tanácstól, hogy azt többé meg nem újítja, hanem lebontatja és az igy nyert teret más kép értékesíti, Buda szépitési érdekeinek szem előtt tartásával.

Ez nemcsak a mi, hanem Buda polgárainak is kívánsága!

A Naphegy-utcza rendezése.

Kérünk, sürgetünk, követelünk is olykor, de mindig tekintetbe veszsziik a méltányosságot és a lehetőséget s nem zaklatjuk a fő- és székváros tanácsát végre nem hajtható ideákkal, újabb eszmékkel; mi csak a rég ígérteknek beváltását óhajtjuk és sürgetjük. Lapunk múlt számában röviden megemlítettük, hogy a tanács a Naphegy-utcza rendezését megkezdette, erre vonatkozólag több I-ső kerületi polgár aláírásával a következő közleményt vettük:

A junius hó 4-iki Buda és Vidéke számában „Eredmény“ felirat alatt egy rövid kis közlés jelent meg, hogy a sürgetett Naphegy- és Lisznyai-utcza rendezését a tek. fő- é3 székvárosi tanács már megkezdette.

Örömmel és köszönettel vettük városatyáink ezen tényleg csak kevés rendezését is tudomásul, de nem ok nélkül sóhajtunk fel, hogy mikor teljesül azon régi közóhaj, melyet a felsége is utolsó ittlétekor kifejezett, hogy a királyi palota körül szép villák épüljenek, hogyha még 1891 -ik év október havában már megszavazott Naphegy- és Lisznyai-utcza makadami- rozása csak most két év múlva és annak is csak kis része, de ezen részletke is csak ideiglenesen lesz most rendezve ?

Hogyha ez a megszavazott köl'ség a Naphegy- és Lisznyai-utczák csak részben és annak is csak ideiglenes rendezésére elegendő; mikor lesz a városnak megint annyi jóindulata, hogy végre már egyszer az egész Naphegy- és Lisznyai utczákat egészen és végleg rendezni fogja és evvel együttesen az egész naphegyi

utczákat megnyittatja, melynek foganatosítása nélkül a naphegy fejlődése, mely a királyi palotával szemközt fekszik nem is képzelhető ?

Mikor lesz a folyamodottak vízvezeték és csatornázási ügye teljesítve, hogy a még nagyon terhes feltételek mellett a fejlődés végre már megindulhasson ?

Kérjük a tek. fő- és székváros tanácsát e kérdések mielőbbi szives megoldására.

A Naphegy-utcza rendezését illetőleg a magunk részéről még csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk. Bizonyára nagyon szép s a szemet is gyönyörködtető a dombos pázsit, de csak akkor és úgy, ha kellőleg megkészitve és gonddal ápolva van. Nem úgy van ám a Naphegy utczának mindjárt elején sem, hol Fuchs Jenő polgártársunk háza végén a levágott domboldalról folyton csuszamlik a föld, mert az ut mentén sem kőgátakkal nem védték, sem kerítéssel nem látták el azt. A fővárosi tanács figyelmét e nem kicsinylendő dologra is felhívjuk, azon reményben, hogy már közízlés szempontjából is segíteni fog a bajon.

Birtokváltozások

Budapest fő- és székváros Dunajobbpartján az utóbbi hét folyamán:

1. A budai 5107. számú tjkvben foglalt 5107. hrszámu ingatlan Kertser Károlyról: Csokonai Vitéz Ferenczné szül. Kertser Teréziára 1200 frt vételárban ;

2. a budai 2598. számú tjkvben foglalt 4619. hrszámu ingatlan özv. Behringer Ferenczné és társairól : Sliaszki János és neje szül. Horcsiska Máriára 85 fajt vételárban ;

3. az óbudai 3784. számú tjkvben foglalt 1426/5. hrszámu ingatlan Gebhardt Antal és nejéről: Sturz Pál és nejére 1C00 frt vételárban ;

4. a budai 2044. számú tjkvben foglalt (3558. 3558/a. 3575/2.) hrszámu ingatlan Windisch Imréről: Weimesz Gyulára 5750 frt vételárban;

5. a budai 1019. számú tjkvben foglalt 1822. hrszámu ingatlan fele része Tutz Mihályról : kiskorú Tutz Máriára.. Borbálára és Annára öröklés jogczimén ;

6. a budai 3088. számú tjkvben foglalt 6059. hrszámu ingatlan Behringer István és nejéről: Nagy Mihály és nejére szül. Friedmann Annára 400 frt vételárban ;

7. az óbudai 1487. számú tjkvben foglalt 3735. hrszámu ingatlan Künstler János és nejéről: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 13C0 frt vételárban ;

8. az óbudai 669. számú tjkvben fogl; lt 2211. hrszámu ingatlan Solnay Ferenczről: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társasá ra 2000 frt vételárban ;

9. az óbudai 932. számú tjkvben foglalt 3736. hrszámu ingatlan özv. Weisz Mihálynéröl : a budapesti tégla- és mészégető gyár reszvény-társáságra 1382 frt 40 kr. vételárban ;

10. az óbudai 1789. számú tjkvben foglalt 3717. hrszámu ingatlan özv. Kraft Károlynéról : a budapesti tégla és mészégető gyár részvény-társaságra 900 frt vételárban *

11. a budai 2694. számú tjkvben foglalt 4939. hrszámu ingatlan Nedelkovics Jánosnéról : Muschinek Jánosra 40 frt vételárban ;

12. az óbudai 1956. számú tjkvben foglalt 2210. hrszámu ingatlan Brenner Ferenczről: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 2000 frt- vételárban;

13. az óbudai 1901. számú tjkvben foglalt 3668. hrszámu ingatlan Zeller Józsefről: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 1800 frt vé- telárban

14. ’ a budai 1549. számú tjkvben foglalt 2432. hrszámu ingatlan fele része Haynald Istvánról: Pó- toczky Sománé és érdektársaira öröklés jogczimén ;

15. az óbudai 381. számú tjkvben foglalt 3670. hrszámu ingatlan özv. Raab Károlynéról : a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 2300 frt vételárban ;

16. a budai 2543. számú tjkvben foglalt 2207. hrszámu ingatlan Kari Jánosról : a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 4500 frt vételárban;

17. az óbudai 973. számú tjkvben foglalt 3734. hrszámu ingatlan Gernedl Ferencznéről: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 937 frt vételárban ;

18. az óbudai 162. számú tjkvben foglalt 3724. hrszámu ingatlan Flesser Mártonról a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 1350 frt vételárban ;

18. az óbudai 757. számú tjkvben foglalt 3698. hrszámu ingatlan Niedl Györgyről: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény-társaságra 1500 frt vételárban ;

20. az óbudai 1035 sz. tjkvben foglalt 3700. hrszámu ingatlan ifjú Krenn Pálról : a budapesti tégla és mészégető gyár részvény-társaságra 3000 frt vételárban ;

21. az óbudai 931. számú tjkvben foglalt 3669. hrszámu ingatlan Weisz Istvánról: a budapesti tégla- és mészégető gyár részvény társaságra 1800 frt vé- telárban *

22. az óbudai 2662. számú tjkvben foglalt 3699. hrszámu ingatlan Neberger István és nejéről: a buda-