Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 13. szám
Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Április 2. az útviszonyok. Mintha félreeső zng mezőváros volna Buda, oly silány és rendetlen a külső telkeinek úthálózata. Mig fenn a Svábhegy nyugati oldalán négy széles ut szalad párosán egymás mellett itt, bejebb a város felé . . . semmi, semmi jóravaló. Olyan telekre pedig, melyhez csak girbe görbe, sáros, poros, napos mezei ut jár s ez is bizonytalan, nem lehet villát épiteni. Meg kell állapítani a fővárosnak, a jövő fejlődésnek előrelátásával, az utak s utczák irányát s már ma ebben a keretben kell vezetni a városrész fejlődését. Mennyit tanulhatnánk e tekintetben Berlintől, a hol előre meg vannak már állapítva a majdan két milliós városnak uj épitési területei, utczáinak hálózata; ezekben gondoskodva van már most a szükséges középületek telkeiről, iskolákról, templomokról, kisebb kertekről. Nálunk fejlődik kifelé a város, a hogy tud, mint a vadul növő fa, melyet nem gondoz értelmes kertész. Faültetést a polgárok részéről, utak kimetszósót a hatóság részéről, ezt sürgetjük első sorban a budai oldal külső részeinek fejlődése, terjedése érdekében. S a Svábhegyen 2 Ott rendben van minden 2 Dehogy. Ottan felverték kis területen a telkek értékét. Egymás nyakára épitkeztek, s most egymás kapuja elé bocsátják a moslék vizeket. Szép helyzet. Templom és közönség. Virágvasárnapon kerületünk templomában az a nem mindennapi eset adta elő magát, bogy a szent misét szolgáltató lelkész a mise kellő közepén kénytelen volt a közönséget csendre és nyugalomra inleüi. Midőn nem régen Billow a nyugtalan hangverseny-közönséget aposztrofálta, a sajtó tele volt e botránynyal és akár melyik félnek fogta a pártját, az ügygyei való foglalkozásával annak bizonyos fontosságát elismerte, mert felvetette azt a kérdést,— ha nem is döntött fölötte — vájjon ha az ember valami czél- ból egy e czélra szolgáló helyen megjelenik, a kénye-kedve szerinti cselekedhetésének teljes hanem a sikerről. Mert Plank feleséget hozott magának Újlakról. Harmadik vasárnapon már serenádra szoty- tyant az óbudai trobadur-óriás és az újlaki lelkész-utcza egyik alacsony háza előtt (melynek kéményén akár be is nézhetett volna) rákezdett arra a mélabus, szerelmes nótára, mely azt mondja hogy: Is ten des a Gfoatn-Haus? A környékről minden élő ember megfutamodott annak a roppant pincze-mélységü basz- szusnak a hallattára. Csak az az igénytelen, alacsony szőke kis leány nem ijedt meg tőle hanem csengő hangon adta rá a feleletet: Ja des is a Goatn Haus. A teljes biztonság okáért a második kér- ; dést is megkoczkáztatta : Is ten ta a Fenster trauf? Bátor csengő női hang felelt reá: Ja ta is a Fenster trauf. A rokon keblek még a legkomiszabb alsóausztriai áriákban is megértik egymást. Mert mikor a legközelebbi vasárnapon a nagy Plank a kis Gittinger Rózát megkérte, a szülők minden vonakodás nélkül adták neki oda. Örültek, hogy túlestek ezen a félelmetes és elkerülhet- lenné vált aktuson. Különösen leendő anyósa nézett rá tiszteletteljes félelemmel. Meglehet, hogy az óbudai Gulliver volt az első szerencsés vő, kitől még az anyósa is félt. szabadságét viszi-e be magával, vagy pedig köteles a helyzethez alkalmaz!odni s a szabadakarat egy arányos részét bizonyos időre felfüggeszteni?! Kényszerítő törvények erre nézve nincsenek és bemehet ily helyre a szerény alkalmazkodó s a korlátlan személyi szabadságért rajongó egyaránt, csakhogy az utóbbi belépésekor künn reked az illem, a mivebség, bennt pedig csak a „bánom is énw durva botrányhaj- hászat foglal helyet. A társadalom ily salaktól meg is tud szabadulni, ha az illetlen magaviselet és zaj a színházban, hangversenyben, korcsmában, sőt tingl-tanglbau is kellemetlen kezd lenni, —vagy önsegély, egyszerű kidobás vagy pedig a rendelkezésre álló rendőr által, — a magánházban pedig az inas vagy a házmester szokott elbánni ily alkalmatlankodókkal. Csak az Isten házában nincs látható korlát, mely az illetlenségnek útját I állaná, nincs jogosult kéz, mely őt a templom szentélyétől távol tarthatná, nincs hatalom, mely a jogosult méltatlankodásnak érvényt szerezzen. Oh, azok az emberek ! A gazdagabb polgárt, a „nagyságos urat“ már húsz lépésnyire alázatosan stivegeli, annak előszobájában már nem tudják, miképpen álljanak, mit tegyenek, hogyan tartsák kezüket s lábukat, a szó torkukban reked és az ünnepi ruhába gyömöszölt test csavarva, hajlongva nem tud megállapodni a megkivántató legkedvezőbb állásban ; — és ime, ide, az Ur házába belépnek minden mélyebb- érzés, minden tisztelet nélkül, hideg közömbösséggel és tudatlansággal a fölött, hogy hol vannak és tulajdonképpen miért jöttek. De ez már nem a mi feladatunk, hogy kutassuk és vizsgáljuk az emberek szivét és veséjét, hanem igen is feladatunk azon őrködni, hogy nálunk a fő-és székváros I. kerületében az illetlenség, a durvaság külsőleg se fejlődhessék oda, hogy korcsmái s tőzsdei szokásokat vigyenek be a templomba, elterjedvén az öreg s fiatal között és befertőz- tetvén még utolsó szentségünket is, a „fin de siécle divatos anyagiság tengerének piszkos hullámaitól körülnyaldosva ostromolt vallássossá- guuk szigetét. A ki hangversenyben, színházban illendőnek nem tartja, hogy szomszédja élvezetét zavarja, ne zavarja a hívőket sem ájtatosságukban a templomban; a nagyok gondolják meg, hol vaunak és fékezzék járkálási. csevegési ingerüket V4 vagy 1/2 órára. mig.az Ur Istennek tartozni vélnek a „visittel“ ; a gyerekeket, kik nagy ritkán jelennek meg kiséret nélkül a templomban, oktassák az Isten házának szentségére a szülők, a tanítók és az intézetek részéről erre hivatott közegek, a zsenge gyermek fogékony szivében úgy is honol a szent iránti alázatosság, az ájtatosság és a hit az ő tisztán ragyogó hamisítatlan gyönyörűségében; jó szóval, egy gyengéd intéssel, jó példával óvjuk meg ezen gyengéd virágot, a durvaság és ridegség férgétől és tartsuk fenn, mint elpusztíthatatlan kincset az egész életre. A ki pedig nem képes úgy viselni magát, mint az Ur házában illik, az talál elég más helyet, a hol a lárma s zsibongás nem csak engedve van, hanem kelléknek is tekintetik. A fenti templomnak homlokzatán még ürességében diszlő bét márványtábla egyikébe pedig bevésésre ajánlom Urunk megtorló szavait: „Az én házam imádkozás házának mondatik, ti pedig azt latroknak barlangjokká tettétek.“ (Máté: XXL 14.) Féry Nárczis. A közmunkák tanácsa Budáért. A fővárosi közmunkák tanácsának hivatalos jelentése 1889. 1890. és 1891. évről sok Budát érdeklő közleményt tartalmaz. Aszabályozáo czimü fejezetben foglaltakból közöljük a Budát érdeklő részleteket, elmélkedés és tanúság okáért. A Duna jobbpartján fekvő városrész belterületének szabályozására és fekszineire eddig is van ugyan terv, de az a hetvenes évek elején sebtiben állíttatván össze, nem számol eléggé a helyi különleges s főleg a terepviszonyokkal. Természetes, hogy végrehajtása e miatt sok nehézségbe ütközik, esetenként pedig egyenesen lehetetlennek bizonyul. Ebből az egyes helyeken máris mutatkozó fejlődés arányában mind nagyobb bajok allhatnának elő, mert a felmerülő telekrendezési és épitési ügyeket nem lehetne a kívánatos rendszerességgel és gyorsasággal elintézni. Nehogy tehát a több oldalról nyilatkozó fejlődés akadályba ütközzék, s feltételei hiányozzanak : a jobbparti városrészt belterületének szabályozási és felszini tervét revízió alá vettük s ezt az örvendetesen élénkülő nyaraló vidékekre és más kültelkekre is kiterjesztvén, rajta leszünk, hogy e nagy munkálatot mielőbb be is fejezzük. Ezt általánosságban előre bocsátva, a tárgyalásra került egyes nevezetesebb szabályozási ügyekről kerületenként az alábbiakban szólunk: I. kerület. A Gellert-rakpart rendezése. E czélból a Rudas-fürdő gözházától a Sáros-fürdőig terjedő házsort tudvalevőleg ki kell sajátítani, mely művelethez a fővárosi pénzalap 40,000 frtnyi hozzájárulást vállalt. A főváros kívánságára e megállapodást oda módosítottuk, hogy a fővárosi pénzalap a tényleg felmerülő költségek egvharmadát fogja viselni, a mi 40,000 írtnál előreláthatólag több lesz. Egyúttal tekintetbe vevén, hogy a főváros kisajátítási alapja egyéb szabályozások által csaknem teljesen igénybe vétetett, nehogy a Gellért- rakparton megkezdett kisajátítások szünetelni legyenek kénytelenek, a már előbb kifizetett 20,000 írton felül a fővárosnak újabb 20,000 frtot utalványoztunk, ígéretet vevén arra, hogy a főváros is ügyelni fog arra, hogy kisajátítási alapja az eddiginél nagyobb mértékben legyen a szóban forgó czélra fordítható. Ezek együttvéve alapos reményt nyújtanak arra, hogy a Gellérthegy délkeleti oldalának rendezése most már f okozatosan mielőbb keresztül vitetik azon megállapodás szerint, mely e tanács és a főváros között vegyes bizottmányi tárgyalás utján még 1884-ben létrejött s melyen időközben csak az a módosítás eszközöltetett, hogy az útvonal és a Gellérthegy között fennmaradó terület rendeltetésének megállapítása akkorra tartatott fenn, mikor a szabályozás a végrehajtás stádiumába jut. Miután pedig e nagyszabású városrendezési műveletnek a Gellért-rakpart kiépítése oly előfeltételét képezi, mely nélkül czélra jutni nem lehet : nem mulasztottuk el idejeben kérelmezni a magas kormánytól, hogy a rakpart kiépítésének előmunkálatait — tekintettel a tervezett negyedik hid építésére is — immár foganatba vétetni és a kivitelt is gondoskodása tárgyává tenni méltóztassék. Mélyen sajnáljuk, hogy a földmivelésiigyi miniszter ur a kérelmet nem találta teljesíthetőnek, e rakpart építését községi feladatnak nyilvánítván. Válaszát közöltük az érdekelt fővárossal. A Gellérthegy szabályozása. A tervezet, melyet a Gellérthegy szabályozására a főváros hozzájárulásával megállapítottunk, az utakat illetőleg alkalmazkodik a hegy configuratiójához és a lejtviszonyoknak megfelelő mostani dűlő utakhoz, melyeket némi correctiókkal lát el és egymás között is czél- szerü kapcsolatba hoz. E végre két kereszt-ut van tervezve, oly formán, hogy ezeken a viz- levezőtő árkok is helyüket találják. Az egyelőre tervezett úthálózattal minden telek hozzáférhetővé válik s ha a fejlődés során szüksége állana elő annak, hogy a párhuzamos utak több ponton is összeköttessenek, e végből újabb kereszt-utak létesítéséről később bármikor lehet gondoskodni: E szabályozás alkalmából a Gellérthegyi telkek felosztási és beépítési mótját is megfontolás alá vettük s a következő megállapotásokra j ütöttünk: 1. Az úgynevezett kis Gellérthegyet, mely szőlőkkel körülvett homokbányát képez, a nyaraló-övezetből kivéve a IV. építés övezetbe soroztuk, minthogy nyaralók építésére e helyen már a temető szomszétsága miatt sem lehet kilátás. A Gellérthegyi nyaraló-övezetnek éjszaknyugati határát tehát most már az az ut képezi, mely a déli vasút alagutja felett vonul el. 2. E nyaraló-területen a telekfelosztási minimumot az eddigi 1000 Q ölről 600 Q ölre szállítottuk le, mert különösen ha a negyedik hid kiépül, itt előroláthatólag oly nyaralók fognak kaletkezni, melyeket télen-nyáron állandóan lakni fognak.
