Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 13. szám
Budapest, 1893. IT. évfolyam 13. sz. Vasárnap, április 2. I BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Mikor lesz szép Budapest? i. Irta dr. Fodor József, egyetemi tanár, fő- és székvárosi törvényhatósági bizottsági tag. Szép-e Budapest ? .VIár hogyan is lehet kérdezni? Persze, hogy szép. Csakhogy csupán . . . távolról. Közelről nézve, jól megtekintve, teremtőra! mennyi a fogyatkozása A fekvése, hegyei, völgyei alakulása, a széles Duna, a pesti háztenger, azon túl a távolba nyúló mérhetetlen síkság megkapok, elbájolok. De ne nézzünk meg semmit apróra. Mert akkor látni fogjuk, hogy hegyei jó részt kopárok, völgyei viztelenek, a háztenger valóban csupa tégla és vakolat tenger, kert, park, lomb nélkül, s a végtelen síkság ép oly végtelenül egyhangú, kietlen, fátlan pusztaság, mint egy Kanzászi nagy farm. Az átutazó, a ki a várhegyről, vagy az ős Gellértről nézi tájképünket, el van ragadtatva. Mi azonban, a kik élünk s minden hibáját közelről látjuk és érez- . zük, boszankodunk, panaszkodunk s ha jó vezérre akadunk, akcziózunk, a mig bele nem fáradunk. Különösen panaszkodhatik a budai oldal elmaradottsága miatt. A természet kertnek, egy világváros parkjának rendelte. S micsoda most? Kopár, elmaradó kis város. Kisvárosiasak rendezetlen ut- czái; el van zárva a város tömegétől rósz közlekedésénél fogva és el van zárva önönmagától is, terjedése területétől, a a Svábhegyi hegyoldaltól, a keresztben fekvő, alvó óriás, egy szörnyeteg Gulliver, a déli vasút által. És az a szép, lassan emelkedő hegyoldal, a várostól fel a Széchényi-hegy oromzatáig — milyen pusztaság! Temetőkkel, kőbányákkal népesíti és disziti a főváros. A mig szőlő volt, legalább termékeny föld képével bírt és legalább őszkor fölhangzott a mustos kocsik csöngése, a szüretelők dala, a rakéták ropogása. Most kihalt kopár minden. Néhány elmaradt, félig száraz őszi baraczk bólint- gat a filokszérától megkopaszitott hantokra, mint a cziprusfa az ősök temetőjén. Mi volna a Krisztinaváros, a budai hegyoldal fel a Svábhegyig, ha Becsben, vagy akár kisebb német, angol, franczia városban volna. Milyen Prágának vizen túl eső hegyes-völgyes oldala; milyen Flórenczben az Arnon túl fekvő halom és völgy! Ottan bizonyára legelőször is befásitanák a kopárságot, még pedig nemes fákkal és nem akáczfával vagy pákosztos gyümölcsfákkal. A mi polgártársaink még mindig késnek a befásitással. Egyre a szőlőn búslakodnak s szőlőültetésen evődnek. Hagyják el. A nagyváros közelsége villaterületté jelölte ki a fővárosnak ezt a részét. Mert nincsen a fővárosban köröskörül sehol olyan alkamas villaterület, mint ez. Minő értéke lesz e területnek majdan, ha árnyékos fák borítják s kényelmes közlekedés hozzáférhetővé teszi a pesti síkságnak lakossága számára. De a mig fa, erdő nincs, a mig utak nincsenek, a mig közlekedés nincsen, addig puszta marad az a vidék, elmaradottabb, mint a soroksári határ, mint a Mátyás földje, mint az újpesti homokbuczkák, mert ezeknek már van közlekedő ütjük s legalább akáczfájuk. Igaz, a ki fákat ültet, alig látja azoknak erdejét. De hisz nem vagyunk mi jövevény és vándor nép itten. Gondoljunk csak gyermekeink, unokáink jövőjére, akkor örömmel ültetünk s várjuk az évenkint szaporodó rügyeket, még ha nem is érhetjük meg az erdőt. Ha már nekünk, mai budapestieknek nincs módunk városunk körül szép és egészséges parkokat, villatelepeket láthatni: szerezzük meg a jövő nemzedéknek, — hogy legyen okuk a miért megáldjanak, — a mint nekünk van okunk áldani nádorunkat, a ki a városligetet ültette, f'őher- czegünket, a ki a Margitszigetet teremtette és van okunk szidni és kárhoztatni ama kába embereket, a kik ki vagdalták a Hármas-határhegy, a Gellérthegy, a Sasbegy, s a többi begy erdeit, s nekünk kopárságot hagytak. Kezdjük meg már egyszer a fásítást, mert az idő repül s a fásításhoz sok idő kell. magától pedig nem támad! De nyilvánvaló, hogy hiába sürgetjük, hiába biztatjuk polgártársainkat faültetésre, villaépitésre; nehezen szánhatják rá magukat, mert nyomoraságosak A „BUDA és VIDÉKÉ4 TARCZAJA. Az óbudai Gulliver utazása. Irta : E. Szabó Lajos, Óbuda okvetlan két dologról nevezetes. Az egyik az, hogy ott halt meg Petravics János az utolsó nemzeti csizmadia, a másik meg az, hogy ott született Plank Károly, az óbudai Gulliver. Egész határozottan merem állitani, hogy Piánk volt Magyarországnak „legnagyobb“ férfia. Mert mikor Forinyák tábornok legelőször megpillantotta, roppantul elröstelte magát és igy sóhajtozott magában: Most látom csak, hogy mily igénytelen és tör;e vagyok! Mindig nagyságról álmodoztam, de a valóság kijózanít és be kell ismernem, hogy e hazának még nagyobb fiai is vannak nálamnál. Plank sohasem járt túl Szentendrén Oda is csak két Ízben került, a mikor még Óbuda ott választotta országos képviselőit. Egy kis kilátásba helyezett gulyással, pörkölttel, borral és sörrel könnyen föl lehetett csalni. De ő mégis legkiváltkép a verekedések kedvéért rándult föl ilyenkor. Politikai éleslátással mindenkor a nagyobb termetű képviselő-jelölt mellett foglalt állást, mert úgy vélekedett, hogy kis emberből sohasem lehet nagy ember. így történt aztán, hogy a törpe Ács Károlylyal szemben a nagyobb Kailay Bénit protegálta. Kállay megbukott. És ezt sokan annak akarják tulajdonítani,hogy akkoriban a fiatal Plank még nem igen értette a kortes verekedések aranzsirozását. Persze, hogy ez már régen volt 1864-ben. De Plank már ekkor is megjósolta, hogy Kállayból valamikor nagy politikus lesz, mert ő nem hiába verekedett mellette. Az óbudai Gulliver különben igen csendes ember volt. Nyáron az apjának aranyhegyi és kis-czelli szőllőjét művelte, télen szőllőkarót faragott, füstölt bust evett, csiger-bort ivott és legföljebb még elment a Dunapartra sétálni. Csak vasárnap tett aztáu ki magáért, mert akkor már délelőtt kezdte az ivást a »fekete bak« sorházában, délután pedig elment egy kis „ruf máriás“-ra a Berner-féle kávéházba. Billiardozni természetesen sohasem tanulhata meg, miután a billiárd-dákókat csak is sétapálczának használhatta volna, Este aztán sorra kerültek a külső kocsmák, Lindmayer Kriszti, Beringer, Wittmann, Czeller stb. És ki tudja meddig járta volna ez igy a maga egyformaságában, ha Plank apja azt nem í mondta volna egyszer, hogy jó volna most már annak a Károly gyereknek meg is házasodni. Megházasodni ? Hiszen gondolt már ilyenformát Károly is. Csakhogy hol van az a leány a ki Plank barátunkhoz ment volna feleségül ? Aztán meg az is nagy bökkenő volt, hogy Ká- rolynak a kis, alacsony termetű lányok tetszettek. Ezek után sonfordált leginkább. Egyszerre reme lett Plank az óbudai leányos házaknak, a mint hire ment, hogy az öreg Plank meg akarja a fiát házasítani. Nem is ijeszthettek meg leányt jobban, mint hogyha azt mondták: megállj, majd eljön Piánk és elvisz feleségnek. Plank Károly barátunknak a korona- utczai Ecker bogár-szemű kis leánya tetszett legjobban. Alacsony kis termetű igénytelen lányka volt. Csak bogárfényü szemei, örökké mosolygó piros kis orczácskája feledtették az emberrel, igénytelenségét. Nagyot is nézett Ecker bátyánk a mikor egy vasárnap délután az öreg Plank fiával megjelenvén a leányt ünnepélyesen megkérte. De Ecker leánya a dologról már előre értesülvén úgy elszökött a háztól, hogy nem volt ember, a ki 2 bét alatt megtalálta volna. Számtalan kosár után végre Károly barátunk is belátta, hogy senkisem született prófétának a maga hazájában, roppant dühbe jött és megfogadta, hogy nem fog óbudai leányt elvenni feleségül — csak azért sem! Önök bizonyára ismerik a bedzsirát; kezdetét a pogány időszámításnak, a mikor Mahomet Mekkából Medinába futott. Óbudának is van ilyen külön időszámítása, a mikor t. i. Plank Károly hátat fordított Óbudának és Újlakra ment feleséget keresui. Ez volt az óbudai Gulliver utazása. A mi magát az utazást illeti, az bizony nem tartott sokáig, mert néhány lépés és Plank Újlakon termett. De nem is erről van itt szó^