Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 12. szám
BUDA és VIDÉKE Márczius 25. Budapest 1893. (2.) teljesíteni kötelességüket. Most nézzük meg a gyaloglocsolók müvét. És érdekes mindenesetre a kép, melyet elvégzett locsolás után ott hagynak mulatságos és borzasztón titokzatos rej- télyességével változatosságot és szórakozást nyújtván a vándorlónak és felébresztvén tudományvágyát e titokzatos tünemény oka s czélja felől. Szabályosan kimért sávokban váltakozik egy fekete- szinü sáros és egy tenyérnyi magasságú porréteggel dicsekvő fehér sik egymás után messze-messze távolságba, a meddig csak a hatóság locsoló karja nyúl, gyalogjárókat és fogatokat a sáros rétegből a porosba, a porosból a sárosba és igy egy élvezetből a másikba vezetvén. Egy, a déli vaspályaudvarra eltévedt porosz gárda hadnagy tudta is méltányolni ezen mestermüvet, megelégedéssel és kegyesen tudomásul véve a fő- és székváros iránta való gyengéd ügyeimét és a kultúrához való közeledésünket a porosz suprematia elismerése által, mert azt képzelte a jövendőbeli világhódító, hogy a porosz színekkel diszlő útvonal számára egy mély tisztelettel párosult hódoló „Isten hozott!" Egy reczipiálandó polgártársunk megint mást látott ezen képben. Megemlékezett furfangos és leleményes ősére, ki feleségéért juhászkodott az elveszett paradicsom homokos pusztáin és juhnyáj- beli tarka kamatait az- által tudta a szerződésben kikötöttnól nagyobb fokra emelni, hogy az itató vályúkat és csöveket részbeni lehámozással csíkosra változtatta, — és a hogy olvasható — sikerrel is. Talán spekulál a főváros is ilyen benyomásra, a kétszínűség hasznos gyarapítása czéljából ? Igaz, hogy egy mérges, elégedetlen adófizető erre azt mormogta: Vajmi kevés szükség van már erre nálunk! Végtére egy szakavatott utkaparó leplezte le e sáros titkot az idegenek előtt. A hadnagy ur nézete hiú álom — egyelőre — mondta ; a fővárosnak imputált czéltudatos eljárása aljas rágalom és az egész dolog abban áll, hogy vagy a mérnökök 2 méterrel rövidebbre számították ki a csöveket, vagy pedig a szállító ur csak azt értem el, hogy berepült a szobába és odaült a czimbalomra. Mit volt mit tennem, mint utánna menni; de nem ám az ablakon, mint ő, hanem szépen neki kerültem az ajtónak Kopogtattam. „Szabad“ hangzott belülről egy kedves női hang. Beléptem. Egy csinos leány állt előttem. Zavarodottan álltam meg előtte és előadtam jövetelem okát. Ilanzi, igy hiyták a kanárit — megszökött és ide repült. Ot szeretném vissza vinni. Bementünk a szobába és ő készségesen segített az elfogásban. De ez sehogy sem akart sikerülni. Már-már megvolt, mikor kezünk alól a szoba túlsó oldalára repült. Így bizony sohasem fogjuk meg, szólott, hanem tudja mit . . . izé úr — itt vettem csak észre, hogy micsoda baklövést tettem, be se mutattam magamat — hozza át a kalicz- kát, majd akkor be fog repülni és elviheti. Siettem magam bemutatni. Nevem Schtig- licz Joachim. Esczéhával. Orvendek. Verő Angyalka vagyok. Orvendek. Mivelhogy örvendeni már örvendtünk egymásnak és ennek daczára a madarat meg fogni nem tudtuk, beszélgetni kezdtünk. rövidítette meg ezeket (t. i. a csöveket) 2 méterrel. Talán hibás a vizigazgató is, hogy a vízvezeték nyomását nem alkalmazta a csövek hosszához. És úgy rontotta el az utkaparó az utazók álomképeit, hogy tovább haladva meggyőződjenek a valóról, a sár és a por anyagi voltáról és azon örökös igazságról, hogy mint mindenütt az utak kezelésénél is csak ott jöhet létre tiszta összhang, a hol a seprű s viz segélyével az elöljáróság az időjárással összhangban működik. Mi polgárok pedig bízunk a tisztelt elöljáróságnak finom érző hallásában, hogy a disharmóniának erélyesen végét fogja vetni. Dicsérni fogja őt minden tüdő és minden szempár! Féry Nárcisz A mi ezt a fogalmat : közlekedés illeti, ez a Krisztinaváros legsötétebbb pontjai közé tartozik ! v Elösmerem, hogy van a Krisztinavárosnak egy egész légió ilyen sötét pontja, de ez a legsötétebb mindannyijuk között. A krisztinavárosi embernek mindig meg van a maga baja! Télen térdig gázolhat a hóban — különösan a hivatalnok ember, a kinek már reggel ott kell lenni a hivatalában. Persze a nagyságos házmester urak (az uj czim és rang- fokozat ezt a czimet állapította meg a mi modern Cerberoszainkra) azok kilenczig alusznak reggel, s nem érnek rá a havat seperni az utczán, s igy a téns-hivatalnok ur nyakig botorkálhat a hóban. — Tavaszszal s őszszel, akkor élvezhetjük a mi specziális krisztinavárosi sarunkat, mely ellen nem védi meg az embert akár tiz pár „kalocsni“ sem. A Krisztina-ut folytatása a Krisztina körútnak, s az egyedüli kocsiút, a melyen a kocsik közlekedhetnek befelé: Pesttel, s kifelé pedig a Svábhegygyei, Zugligettel, Budakeszszel, Lipót- mezővel, Hidegkuttal stb. S milyen állapotban van ez az ut?! Esztendők óta nincs gondozva. Az ut közepén óriási gödrök, melyek felfogják az esővizet, úgy hogy örökös sár van ezen az utón. No és azután milyen kellemes dolog egy ilyen kátyus utón kocsizni. Először kellemetlen az utazóra nézve, másodszor meg kellemetlen az állatra. Tessék csak goudolni, hogy ha teszem egy portékával megrakott szekér — mint a milyen halomszámra megy ezen az utón a déli vasúthoz — bennreked egy ilyen szekérmarasztó kátyúban, mennyi ideig kell a lovakat az ostorral Nagysád czimbalmozott előbb. Igen. Mennyire örülök ezen, hogy olyan helyre kerültem, a hol zenét is hallhatok. (El is felejtettem már, hogy épen a zene kergetett el előbbi lakásomról.) Szereti a zenét ? kérdé. Rajongok érte. (Most meg már rajongok is.) Ismeri ezt a szép nótát? „Jaj annak jaj — a ki szívből szeret.“ Nem ismerem. Ha meghallgatja eljátszom. Ha lesz olyan jó. Ezzel hozzáfogott a játszáshoz. Olyan szépen játszott, hogy elfeledtem a zene iránti ellenszenvemet. Gratuláltam neki és megköszöntem. Még egy keveset diskuráltunk és ajánlottam magamat. Ezután gyakran átlátogattam hozzá, úgy hogy annyira megkedveltem a czimbalmot, hogy én is vettem egyet. Most már hárman czimbalmozunk. 0 vagyis Angyalka, én Schtiglicz Joachim és . . . Hanzi a kanári. Ez utóbbi időközben el fel ejtett vadász- kürtölni és megtanult helyette czimbalmozni. Így lettem én Budán muzsikális ember. I_k_b Ja. A Krisztinaváros közlekedési utai. megargumentálni, mig a szekeret kihúzzák a kátyúból. Ez csak elősegíti az állatkínzást. Térjünk át a járdáinkra! A mi járdáinkat illeti, azokat a fővárosi közmunkatanács egyenesen Kamerunból hozatja. Mert lehetetlen, hogy másunuét ilyen járdákat lehetne beszerezni. — Aszfaltnak hire-nyoma sincsen sehol. Tessék végig menni az Atilla, Krisztina, Alkotás stb. utczákon, hogy milyen járdákat méltóztatnak itt találni. A járdák valóságos kis Alpeseket képeznek. Kiálló Montblankokkal s tengerszemekkel, — melyek már nem állnak ki, hanem nagyot ezuppannak, ha az ember beléjök lép, s kedves nyomokat hagynak a járókelők nadrágjain. A legjelesebb járdát ott találhatjuk — a hol egyáltalján nincsen járda, a mi sajnos igen sok helyütt előfordul. Hanem azért olyan járdát, mint a milyenhez a Városmajor-utczában van mindennap szerencsém, azaz szerencsétlenségem, olyat még sem láttam, pedig már megfordultam életemben a világ legnevezetesebb pontjain, még Soroksár- Harasztin is. A járda mészkő göröngyökből van kirakva; a mészkő darabok úgy mint kuglóf oldalán a mandola, vannak egy egymás mellé rakva, egyik igy áll, másik amúgy. Természetes, hogy az ilyen járdán ezután igen kellemes a sétálás. Épp olyan, mintha az ember egy földrengést kiállott utcza kövezetén járna. Ezért is hijják ezt a „flaszterét, mely különben a Város- major-uteza 1-ső számától egész 9-ik számú házáig terjed kizárólag „Hühneraugenflaster“-nek. S mit szóljunk még, a hol nincs is kövezett járda. Mindenesetre a fő- és székvárosi tanács legmelegebb figyelmébe ajánlhatom a Városmajor és Krisztina-utczákat, melyeknek mind kocsiutján, mind gyalogjáróján találna még javítani valót a közmunkák érdemes tanácsa. Azután meg, azt hiszem, mégis czélszerü volna a sarat is elkapartatni az utakról, a mi a közlekedést nem akadályozná annyira. Mert valóban szégyen, hogy mekkora sár van ezeken a krisztinavárosi kocsiutakon. Ennek különben egyrészt az is az oka, hogy annak idején nem hordották el az utak mentéről az összegyülem- lett havat, s a most a megolvadott hó undok sárral tölti be az egész városrészt. A Il-ik kerületi polgári kör jelentése. A Il-ik kerületi polgári kör, a dunajobb- parti körök között kiváló helyet foglal el, ugv a szellemi és társadalmi életben, mint a köz- ügyek élesztősében. Üdvözöljük a derék kört mai közgyűlése alkalmából és őszintén óhajtjuk, hogy felvirágzása még nagyobb arányokban történjék és sikerrel oldhassa meg feladatát. A körnek a budai közéletben jelentékeny számot tevő polgárok körében 217 ügybuzgó tagja van. A kör dicséretre méltó tevékenységéről képet nyújt az évi jelentés, mit egész terjedelmében közlünk. Tisztelt közgyűlés! A múlt évben tartott első rendes közgyűlés alkalmából önök elé terjesztett évi jelentésünkben azon biztos reményünknek adtunk kifejezést, hogy e kör kerületünk társadalmi életében mérvadó tényező leend, hogy működése által régen és sajnosán nélkülözött hiányt pótoland s egyúttal felkértük önöket, t. tagtársaink, arra is, hogy a választmányt fentebb jelzett törekvésében támogatni, segíteni szíveskedjenek. Azóta egy teljes év múlt el, elég hosszú idő arra, hogy a szerzett tapasztalatok alapján az elért eredményeket összegezzük. Ha akkor reményt fejezhettünk ki. úgy most az elért, vagy megközelített sikerről beszélhetünk, ha akkor kérő szóval fordultunk önökhöz, most itt az ideje annak, hogy a támogatás mérvéről szólhassunk. S valóban örömmel és megnyugvással jelentjük ki mindenki előtt, hogy a II. kér. Polgári kör az elmúlt esztendő alatt is elismerést elismerés után aratott és működésének sokfélesége, irányának nemessége, czéljának általánossága és létrehozott intézményeinek nép-
