Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-12 / 10. szám

Budapest 1893. (5.)

Ha valakit anyagi kár ér, vagy személyében megtámadnak, a vagyon- és személybiztonság őrét könnyen megtalálja a rendőrben, csendőrben s az e fölött álló hatalmas bírósági szervezetben s ez rendén is van igy. De ha valaki egészségileg szenved, egyetlen hatósága az orvos s az ha lelkiismeretes, kivált a fővárosban, megteheti betegének érdekében mindazt, a mi tudománya és tapasztalata szerint a legczélsze- riibb, ha a betegség ragályos, elkülönítheti a beteget, vagy kórházba szállíttatja, hol a betegek számarányának megfelelő számú orvos és ápolónő gyakorolja a kezelést és felügyeletet.

De tegyük fel azt az esetet, hogy oly vidéken, hol egy orvos teljesít 5 —10 községben 10—15 ezer lakos felett egészségi ellenőrzést — egyszerre tömegesen fellép a járvány, mit lehet ott az egyetlen orvostól várni? Betegkezelést semmi esetre sem, legfeljebb beteglátogatást. Ekkor oktat, utasít, rendel 4—5 napra való gyógyszert — legtöbbször olyan környezetnek, mely meg nem érti ezt az oktatást, nem fogja fel az óvintézkedések horderejét s ha a baj hirtelen jobbra nem fordul, nem bízik a rendelvényben. &

És átszalad ahhoz a jó szomszédasszonyhoz, ki nemcsak tanácscsal szolgál, hanem át is megy hozzája, hogy megnézze a kicsikét. Es ha a beteget megkente, megfürösztötte — belsejében telve a jó cselekedet édes érzésével megy haza, külsőleg pedig telítve a gyilkos betegségi anyaggal, akár a leideni palaczk a villamossággal s rövid időn az egész község fertőzve van és marad mindaddig, mig hivatalosan nem jelentik, hogy pl. Szent-Mihályon megszűnt a difteritisz. — A mi úgy értendő, mint Veres- csagin három hires képe, melylyel ezt a katonai sürgönyt illusztrálja : „A Sipka-szorosban minden nyugszik“ t. i. a megfagyott tábori őrt eltemeti a hó, — a községben a legfiatalabb gyermek 7 éves, a kisebbeket elvitte a Szent-Mihály lova.

Nagy nyomorúság ez, melyen segíteni kell, de nem tanácskozással és rendelettel, melyet a kiviteltől egy mély örvény választ el, mibe a legczélszerübb határozatok sirjokat lelik, hanem rendszeres oktatással a jó egészség feltételeiről, az uralkodó járványok elleni óvintéztedesekről és a betegek ápolásáról stb.

Külföldön már jóformán minden államban alapítottak a nők nagy közegészségügyi társu • latokat, a melyek közt a legelőkelőbb helyet foglalja el az angol Ladies Sanitary Association : a nők közegészségi társulata.

E társulat felolvasásokat tartat az ország különféle városaiban, az egészségügygyei kapcsolatos kiállításokat rendeztet, milliókra menő népszerű füzeteket oszt szét, nagy dijakkal tünteti ki azokat, a kik a közegészségügy szolgálatában kitűntek. A helyes öltözést tanítva, ostorozza a divat czélszerütlenségeit, ügyel az iskolákra, ellenőrzi a tornázást az iszákosság korlátozása végett kieszközli a pálinkás boltok korai záróráinak hatósági elrendelését; satnyább gyermekek ezreit küldi egészségesebb vidékre, szakács-tanfolyamon az eledelek egészséges főzési és sütési módját sajátíttatja el a betegségből lábba- dozók számára üdülési állomásokat létesít, járványok idején a hatósági orvos utasítására a fertőzött lakásokat ellenőrzés czéljából felkeresi, hogy a beteg elkülönítése és a kellő dezinfekczió el ne hanyagoltassék; kisebb lakásból a betegnek kórházba szállíttatását ajánlja és eszközölteti vagy oly esetben, hol a szüle erre nem hajlandó, a család többi tagjának számára kerestet ideiglenes lakást, a szomszédokat figyelmezteti járvány esetén az érintkezés veszélyességére — és mindezt a legelőkelőbb nők szívesen végzik.

A III. kér. ifjak önképző köre.

Kiváló figyelemre méltó ez önképző kör visszavonult, csendes, de hatásos munkálkodásában. Létrehozása óta sok akadályt legyőzve s fontos változásokon átmenve : ma e czim alatt a III. kerület intelligens ifjainak zöme képezi

O-Buda társadalmának egyik kulturtényezőjét. A ki szemlélője volt e kör lassú, de folytonos fejlődésének, az leginkább tudja, hogy ma, a methamorphozisok legvégsőbbikén átesve: e kör mily fontos hivatással bir a III. kerületben.

BUDA és VIDÉKE Márczius 12.

Az előtt az egyéni önképzés, önművelődés mellett távolabbi hatása alig, vagy semmi sem volt. Az újabb időben már, — áthatva magasztos hivatásától, — a nemzeti szellem terjesztésének egyik hatalmas bajnokaként mutatkozott nem szóval, de tettel. Hogy példával bizonyítsuk ez állítást, felhozzuk, hogy a múlt évben az ó-budai színkör létesítésekor e lelkes ifjak körülbelül 600 frt áru jegy eladásával segítették előbbre Thespis megrekedt kordáját. Ily és hasonló lényeket csakis komoly tettvágyak ; fenkölt és hazafias érzelmek szülnek. Ily törekvés teljes elismerést, s nemcsak egy töredék, de az egész fiatalság részéről őszinte támogatást érdemelne.

Az egyesületi összetartás, egyetértés és a hazafias érzelmek félköltése és ápolása adja meg ily körnek az erkölcsi alapot; adja a czélját, melynek elérésére a kör nagyszámú tagjainak összbuzgalma is kivántatnék, — mert hiába — egyesek nemes gondolkozása és törekvése mindenkor hajótörést szenved a többség közönyén.

E közöny azonban, — melynek daczára a kör működése elég hatásos volt, — örömmel jelezzük: megszűnni Ígérkezik a régi légkörből való kibontakozás, illetve egy uj elnök bevonulása által. így tehát bizton remélhető, hogy a

III. kerület összes ifjai, a zászlajára ily nemes eszméket tűző körben, — összetartásuk s lelkes kitartásukkal mindenkor buzgó har- czosai lesznek a magyarosodásnak, a nemzeti szellem terjesztésének, a melyre nézve e kerületben úgyis minden hazafias érzelmű polgárra nagy feladat terhe nehezedik. Kívánjuk, hogy e kör újjá születésével — működése eredményteljes és áldásdus legyen !

Az uj aera bekövetkeztével, a kör a m u 11 sikeres küzdelmei, a jelen elég szép sikerei után a bizton következtethető szebb jövő örömére f. hó 4-én este saját helyiségeiben társasvacsorát rendezett. A pompásan sikerült, családias jellegű vacsora tósztjainak központja, természetesen, az uj elnök: Mittelmann dr. volt, kit első soriján Fleischmann József dr. al- elnök, azután Kaiser Samu, ifj. Halász Gyula és Orova Károly éltették. Mindezekre igen szép beszédben válaszolt az uj elnök. Majd ismét ifj. Halász Gyula Deutsch Zs.-re ürítette poharát, mint a kör egyik legkiválóbb bajnokára. Végül a jelenlevő vendég: Rákos István rövid beszéd után éltette a kör tagjait. A kedélyes társaság ezután hazafias dalokra gyújtott s a legjobb hangulatban csak éjfél körül kezdett oszladozni.

A budai kongresszus.

— Közli Herman Gyula, ügyvédjelölt és a II. kér. polgári kör jegyzője —

Márczius 12-én nagy napra virrad Buda lakossága, a Duna jobbparti városrészek érdekeinek előmozdítására nagy értekezlet ül össze, mely hivatva legyen az itt érzett hiányok és bajokat feltárva, azok orvoslása iránt tanácskozni.

A mozgalmat, mint az közismeretes, még a múlt nyár derekán a budapesti polgári lövészegyesület indította meg s az eddig elmúlt három negyed év az előkészítő bizottság ülésezéseivel telt el. A legközelebbi vasárnap összeülő nagy értekezlet nem népgyűlés lesz, hanem csak egyes meghívottak gyülekezete, mely összejövetel azonban tekintettel a meghívás módozataira, elég egyetemesnek, minden társadalmi osztályt képviselőinek ígérkezik. Az előkészítő bizottság ugyanis a nagy értekezletet vagyis, a mint általán mondják, a budai kongresszust, úgy alakította meg, hogy oda a székes főváros I. 11. és III. kér. országgyűlési képviselőit, kér. elöljáróit, a fővárosi bizottsági tagokat és a Budán székelő 8 polgári kör és kaszinó 25—25 kiküldöttjét hívta meg.

Az igy megalakult értekezlet napirendjére tárgyalás végett az előkészítő bizottság által bemutandó memorandum kerül, mely a Duna jobbparti városrészek érdekeinek előmozdítására alkalmas mindazon óhajokat és kívánalmakat foglalja magában, miket Buda lakossága már évek óta hangoztat és melyeket daczára jogos alapjoknak eddig keresztülvinnünk nem sikerült.

Magát a memorandumot csak nagyjából ismerjük s annyit tudunk, hogy szó van benne a közlekedési eszközöknek a budai városrészekben való kiterjesztéséről és a viteldijak mérsékléséről, a dunahidak mielőbbi építéséről a Margit- rakpart kisajátításáról, budai színház és vigadó emeléséről stb. és ha figyelemmel vagyunk arra, hogy a memorandumnak egyszeri hallása utáni hozzászólás és felszólalás nem lehet alapos, nem lehet a részletekre kiterjeszkedő, úgy sajnálatunkat fejezhetjük ki a felett, hogy az előkészítő bizottság nem gondoskodott arról, hogy a memorandum legalább a meghívott köröknek eleve megküldessék.

Hogy mennyire áll az, a mit fentebb elmondtunk, kitömhetik abból is, hogy a II. kér. Polgári kör által kiküldött 25-ös bizottság elö- értekezletén Del Medico Ágoston körelnöknek, ki az előkészítő bizottság tagja is — magyarázó szavai és a jelenlevők éber figyelme volt szükséges ahhoz, hogy a vita eredményt tudott felmutatni. A bizottság illetve annak egyes tagjai, elfogadják a memorandumban foglaltakat; csak egyben térnek el az előkészítő bizottság indítványától : nem helyeslik, hogy a nagy értekezleten választandó végrehajtó bizottság továbbra önállóan működjék, mert azt hiszik, hogy az e kerületi lakosok érdekeit és óhajait tolmácsoló memorandum értéke, súlya nagyobb lesz, az eredmény, mely e lépéstől várható, biztosabb, ha az az összeség nevében készíttetik. Ezért a végrehajtó bizottságnak csak tanácskozó testületnek szabadna lennie, a határozathozatal egy majdan összeülő nagy népgyiilésnek legyen fentartva.

Ez a nézet uralkodik a II. kér. Polgári kör kiküldöttei közt, melyet én, mint az elő- értekezlet jegyzője, azon hitben teszek közzé, hogy az igaz ügynek a titkolódzás, nem pedig a nyilvánosság, s az érdekelteknek figyelmeztetése árthat legjobban.

Krisztinavárosunk közegészség- ügyi mizériái.

Irta : S —z J—ö

Valóban olyan ázsiai állapotok uralkodnak a közegészségügy tekintetében a mi Krisztinavárosunkban, hogy még a 1 e g s ö t é- tebb Afrikában is sötétnek találná őket az afrikai kisközségi tanács.

A múltkor foglalkozott e lapok hasábjain egy háziúr azokkal a förtelmes állapotokkal, melyek a Krisztinaváros kellő közepén, a vérmezőn uralkodnak. A tisztelt czikkiró ur — ki valószínűleg a vérmező környékén bírja a maga házát — nagyon helyesen fejtegette azokat a hátrányokat, melyekkel a szemétnek a vérmezőn való lerakása jár. Igen helyes alapon fejtegette a tisztelt czikkiró, hogy az ottan lerakott szemét valóságos üvegháza, téli kertje, melegágya a mikroba telepeknek.

A mikrobák — ez az én véleményem — az egyenletes melegü, pilledt szemétben korlát nélkül szaporodhatna k. A szemét annyira jó takarójok a fejlődő mikrobáknak, hogy még az idei kemény fagyok ellen is védve voltak általa. Most azután jöjjön egy könnyű márcziusi szél, mely a tavaszelői nap hevétől kiszáradt szemetet felkavarja a levegőbe s evvel útnak indít millió s millió mindenféle baktériumot, s lerakja azokat a házak udvarán, a falakon s háztetőkön, szóval mindenütt. Termész°tes, hogy innét azután nagyon könnyen a lakásokba hordáinak el a kolera, diftéria, vörheny, torokgvik stb. mikrobái, megmételyezvén velük egy egész család, esetleg egész ház, utcza, sőt városrész egészségét és egészséges hírét.

Mert ugyan kérem, ki jár szívesen olyan utczában, a melyben a diftéria uralkodik ? Melyik családapa jár szívesen arra ? Ugy-e, hogy egyik sem ?!

Ilyenek az állapotok a vérmezőn ! De ezek még kérem aranyállapotok! A ki fogalmatakar magának szerezni a szemét, az ocsmányság igazi, undoritó képéről, meg a ki nem hiszi, hogy létezik olyan undokság, mint a milyennel Zola Emil regényeiben lalálkozunk, az látogasson el arra az üres (azaz, dehogy „üres“ ! Tele!