Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-26 / 8. szám
Budapest 1893. (5.) Február 26. BUDA és VIDÉKÉ szaggattatik, agyonüttetik ; győzelmi rivalgás harsán fel, ha sikerül egy gyikot ostor vagy botcsapással leteriteni, lábát-, farkát kiszakítani; a bogaraknak szárnyait s lábait letörni; egy békát számtalan kőhajitással agyonkinozni. — Tisztelt szülők, tanárok, tanítók, népnevelők, — tisztelt rendőrség! Ne méltóztassék ezt gyerekes, kicsinyes, apró, nem fontos dolognak venni ! Fz nem játék — ez egy szomorú, minden gondolkozó embert súlyos aggodalmakba ejtő dolog; ez az irgalmatlanság, a fékezhetetlen vadság a kannibálizmus és a gyávaság főiskolája. Igen, a gyávaságnak, mert a gyenge, védtelen kis állatka ellen irányul a vad hajsza, — nem szünetel, mig csak előrántható, előkerithető egy uj ártatlan áldozat, hogy minél több legyen a hulla a dicső csatatéren, mintha érezné a kis gyilkoló tigris, hogy a gyávaságot, ilyen gyenge lények pusztítását, — az áldozat tömegével kell palástolni. Mily szomorú kép tárul a tavaszt élvezendő sétáló ember szeme előtt lépten-nyomon! Ne tessék gondolni, hogy túlzott az én előadásom, inkább higyjék el, hogy nem vagyok képes e sajnos állapotot a valóságnak megfelelőleg találó s kimerítő színekben festeni. A figyelmeztetés, a megintés az idegen részéről nem használ, mert a mi gyermekeinket nem Sparta módjára — az öregebb iránti tiszteletre, szófogadás és fegyelemre tanítjuk, hanem a világon megállható önérzetet, a személyi szabadságnak ferde fogalmát és ezeknek excessiv cultusát oltjuk be itéletképtelen fejükbe s mive- 1 etlen szivükbe. Lehet-e csodálni, ha ily gyerekből oly ember lesz, kinek az Isten természete, az Isten teremtményei iránt semmi érzése, semmi kímélete sincs, s ha e z ember szintily borzasztó hideg kedélylyel, fagygyasztó közönynyel nézi embertársait és ezek szenvedéseit, más lényt csak addig tűrvén maga mellett, mig szeszélye vagy más ok a kést, a kalapácsot, vagy egy bunkót kezébe nem nyom, mely hidegvérrel ugyanazt elköveti, a mit annak idején a szegény állatokon, kezdvén a gyikkal és madárral, folytatván kutyákon, macskákon, végezvén — embertársán. S ha őt később társadalmi állása, vagyona, talán a szerzett miveltség és sorsának kedvező volta nem juttatja egészen a gyilkosságig, emberölésig, higyjék, a zsenge gyermekkorban vérontásban, csonkításban, a halálküzdelem és a végvonaglás borzasztó látványán edzett szív az egész életre megkövesül, részvét és igazságérzet nélkül, — a világot alkotott, fenntartó, boldogító szeretet hiányában mint az emberiség ellene halad az életen keresztül. Kisebb, gyengébb iskolatását csipdesi, üti, rúgja; a hol lehet, hever idegen fejekkel kirakatokat; később felfricskáz neki nem tetsző embereket, verekedik, hogy csak valahogy vérlátáshoz jusson! Mint fiatal ember garázda, verekedő, mint katona irgalmatlan és szívtelen, mint polgár Isten- és rendtagadó! Ezen segíteni kell, ha nem akarumr visz- szaesni a kannibalizmus, a kínzások korsza- k ába, -— ezen segíteni lehet, ha van jó akaratunk, consequentiánk és üdvös példaadás. Erre egyaránt vau hivatva a szülő, a tanító, a rendőr. Ha már a felnőtt állatkínzót durva és vad kedélyéből kivetkőztetni módunkban nem áll, irányítsuk egész erőnket, egész szeretetünket a még nem romlott, fogamzó, puha gyermekszívek ez utálatos fekélytől valá megóvására, a kegyetlen, vad ösztönök csirájukban való kiirtására. Enged a gyermek a hízelgő szónak, csak tessék szeretettel, türelemmel vele foglalkozni, megszokik a gyerek kívüle levő tárgyakat és lényeket kímélni, csak tessék őt arra inteni s jó példával előremenni. Nem az állatok esetleges hasznos voltát kell neki magyarázni, mert a gyerek ezt nem érti; kár is volna már a gyereket az utilitarizmns rideg ösvényére vezetni, hanem kell, hogy szivében be legyen vésve, hogy neki nincs joga a kínzásra, a megsemmisítésre, hogy neki ilyesmi semmi körülmény között nem szabad. Eljátszik a gyerek százféle tárgygyal, nem kell, hogy Isten teremtménye szolgáljon szeszélye játékául. De jó példa s elővigyázat a nagyobbak részéről a sikernek elmaradhatatlan felétele. Édes anyám házában soh’sem láttam cselédet vagy más valakit, véres késsel, pedig mi is ettünk szárnyast, disznóölésre gyereket nem bocsátottak és nem volt szokásos, hogy majdnem egészen nyilvánosan, egy udvarban vágassanak sertések, bárányok és borjuk, melyek lialálhör- gése összevegyül a zsenge gyermekek örömkiáltásaival. — Ezt pedig itt, Budán láttam! Gyermeknevelők ! csak jó akarat, szeretetteljes oktatás, óvatos példaadás és a siker nem fog kimaradni; a hol kell, ott lépjen közbe a rendőrség, hogy a veszélyes szikra már kezdetben eltiportassék. Ne nevessenek rajtam, t. polgártársaim, hogy egy letépett gyikfarknak tulajdonítok ilyen fontosságot, — szívesen átengedem hivatottabb tolinak annak magyarázatát, milyen kapocs létezik a vér és a népek kulturális és történelmi fejlődése között, — miért nevezzünk egyes népeket irgalmatlanoknak. hogyan lettek és miért maradtak ilyenek. — Én csak azt bátorkodom végül megjegyezni, hogy mily parányi állatka a phylloxera és ime több kárt okozott, mint Napoleon összes háborúi, vagy szabad nekünk itt közönynyel, összefont karokkal tétlenül néznünk, mert nem anyagi kárról van szó, hanem csak népünk szivbeli és kedélyi állapota van veszélyeztetve ?! Pedig tisztelt olvasóim, a ki a gyerek szivétől, kedélyétől távol tudta tartani a vérszomj, az irgalmatlanság ösztönét, az többet tett az emberiség haladásáért, mint a repülőgép esetleges feltalálója. Féry Nárcis. M u 1 a t s á g. Előleges jelentés. Folyó hó 21-én látogatott értekezlet volt az I. kér. krisztinavárosi községi elemi népiskola tanácstermében, melynek tárgya egy tánczestély rendezése volt a szegénysorsu iskolás gyermekek felruházása javára Az értekezlet elhatározta, hogy márczius hó 18-án az első kerületi polgári kör helyiségében egy nagyobb szabású szini- előadással és hangversenynyel egybekötött jóté- konyczélu tánczvigalmat fog rendezni. Elnökké egyhangúlag dévai Szőllősy Istvánt, alelnöknek dr. Szkalniczky Henriket és Gulden Ármint. Garay Antal iskolai igazgatót pénztárnokká, Muchmayer Ferenczet ellenőrré, Czike Imrét jegyzővé. A rendező bizottság Szőllősy elnöklete alatt egy szükebb körű bizottságot küldött ki Walter Vilmosné, Csath Dalma, Súly Gizella urhölgyek, dr. Szkalniczky, Deák és Garay urakból, hogy az előadandó színdarabot és a műsort állapítsák meg. Nagy lelkesedéssel fogadták azt, hogy egy tag Náday Ferencznek fellépését kilátásba helyezte. * Meghívó a budapest—II. kér. népkönyvtár-egyesület javára 1893. évi márczius hó 4-én, szombaton, a II. kér. Medve-utczai „Fáczán“ termében rendezendő hangversenyre és tánczmulatságra. A hangversenyen több kiváló erő szívességből működik közre ; a műsort annak idején közzéteszszük. A hangverseny kezdete este 8 órakor. Belépő-jegyek a választmányi és rendező bizottsági tagoknál, valamint az egyesületben (II. kér., Toldy Ferencz-utczai el. népiskola) válthatók. Személyjegy ára 1 frt. Felülfizetéseket a kulturális czél érdekében köszönettel fogadunk. * A Barátság asztaltársaság tánczestélye. Sikerült házias jellegű mulatságot rendezett a tabáni iparos ifjúság Barátság asztaltársasága a Rudasfürdő vendéglő összes helyiségeiben. A tiszta jövedelmet szegény gyermekek felruházására fordítják. A négyest körülbelül negyven pár tánczolta. Jelen voltak. Asszonyok : Dolfel Istvánná, Burgmayer Jánosné, Hegedűs Jánosné, Böcz Sándorné, Ádám Vilmosné, Sipos Ferenczné, Járosy Dánielné, Geltner Józsefné Zita Józsefné, Virt Károlynó, Szvircsek Antalné, Rákos Sándorné, Batay Jánosné, Gellék Károlyné, Vripelyi N.-né stb. Leányok: Eizinger Gizella, König Evelin, König Amália, Schneider Erzsébet, Sztovicsák Mariska, Bacsányi Katicza, Sipos Ninna, Pór Emácska, Dolfel Hermina es Ilona Járosy Mariska, Geltner Katicza, Reidolf Karolin, Sochticz Irma, Czéchmeister Etelka, Fricz Teréz. Brandt Erzsiké, Gallik Lujza, Brantweiner Emma, Wolf Irma, Petrovics Mariska. * Zártkörű tánczestély. A II. kér. polgári kör helyiségeiben (II. Bombatér 3. szám 1. em.) rendezendő társas vacsorával egybekötött zártkörű tánczestély lesz. Elnök : Sorsich József. Rendező-bizottság: Balogh József, Beranek József, Guckler Vilmos, Jakab László, Keuler Sándor, Mamoriny Jenő, Pantl Kálmán, Quikker Mihály, Rácsay Géza, Ritter Géza, Schwartz Jenő, Wagner Ferencz. A Table d’Haute egy teríték ára 1 frt. A hölgyek kéretnek egyszerű öltönyben megjelenni. Kezdete 8 órakor. Különfélék. Tisztelettel kérjük lapunk megrendelőit, kik még az előfizetést be nem küldötték, hogy ezt beküldeni a kiadóhivatalba krisztina-uteza 14. mielőbb szíveskedjenek. — Az első kerületi polgári kör látogatottsága olyan mérveket öltött, hogy a választmány inditatva érezte magát a helyiségnek 6 szobával való megbővitésére, a mi a következő téli évadban már berendezve áll a tagok rendelkezésére. — Fölolvasás. A „II. kér. Polgári Kör“-ben úgy tárgyánál, mint kellemes modoránál fölolvasást tartott f. hó 19-én id. Stielly Gyula vendég „L u g a u o“ czim alatt. Benne a svájezi községek környékének szépségeit, társadalmi, élet- és közlekedési viszonyait, köztársasági lakóinak erényeit és gyöngéit, nevezetesen — rangkórságát ecsetelte. Fölolvasását a közönség lelkesen megéljenezte. A legközelebbi fölolvasást f. hó 26-án Szabó Lrjos körtag tartja, ki „A kék oroszlán szerencséje“ czirnü humoreszkét fogja fölolvasni, melyet érdekes rajzával illusztrált. — Kérelem. Az első budapesti szegény gyermekkert-egylet feloszolván, a „Thé dansant“ rendező-bizottsága elhatározta, hogy évenkint megtartatni szokott táncz-estélyének jövedelmét a „fehérkereszt országos lelenczház és gyermekvédő-egyesület“ czéljainak javára áldozza. Ez egylet 9 évi fenállása óta már több ezer gyermeket mentett meg az elpusztulástól a hazának és üdvös működését egy 40 ágyra berendezett központi intézetén kívül 20 fiók-egylet által is gyakorolja, s ha sikerül a társadalom tehetősb- jeinek lelkes támogatása mellett lelenczházi telepeket és szeretetházakat létesítenünk: ezen emberbaráti czélok megvalósitása fenséges véd- asszonyunk. Stefánia özvegy trónörökösné szavai szerint ezredéves ünnepélyünknek az egylet által emelt legszebb maradandó emléke leend. Midőn e nemes feladat teljesítésére segédkezet nyújtó, a „Thé dansant“ rendező-bizottsága meghívóját tisztelettel mellékeljük, bátorkodunk egyszersmind hazafias és emberbaráti irányú vállalatunkat szives jóindulatába ajánlva arra kérni, hogy a szegény elhagyott gyermekek megmentése érdekében a belépő jegyet elfogadni kegyeskedjék. Budapest, 1893. február havában. — Gróf Károlyi Alajosné, elnök. Fekésházy Tabodv József, cs. és kir. kamarás, m. elnök. — Panasz. Sajátságos eljárást és szabályellenes viselkedést tanúsítanak a m. kir. állam vasút egyes hivatalnokai, a mennyiben már több alkalommal megtörtént, hogy a világosan kiirt s a budai déli vasút állomására czimzett vasúti szállítóleveleket önhatalmúlag kijavítják és igy a pesti oldalon lévő központi pályaudvarba érkezik a csomag, miáltal a kézbesítés is több időbe kerül és a Budára való hazahozatala a csomagnak kétszeres költséget és időt igényel. Bátor vagyok erre a budaiakra nézve oly sérelmes ügyre az illetékes szakközegek figyelmét felhivui s kész vagyok ezt több ily kijavított szállító levéllel is igazolni. S/.öI- lősy István. — Vendéglősök összejövetele A budapesti I—111, kerületi szállodások, vendéglősök, bor és sörmérők ipartár.-ulafának tagjai márczius hó 1-én Hab'erl vendéglőjében II. kerület, Hattyu-utcza, jönnek össze délután 4 órakor. — Az országos dijnok segélyegylet f. évi február hó 12-en tartotta meg
