Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-26 / 8. szám

Budapest 1893. (4.)

BUDA és V I D E K E

Február 26.

Maga az a tény, hogy a k logásolt műsort lehetséges_ volt összeállítani; maga az, hogy akadt az „0 -Budai Dalkoszoru“-ban egy „szükebb bizottság“, a mely egy német programúi előadásának lehetőségére még csak gondolni is mert; s hozzá az, hogy az Ön kilépési szándékának kijelentésére volt szükség, hogy meggátolhassa az előadást: ez eléggé mutatja, hogy nem olyan rózsás ott a magyarosodás dolga, mint a hogy Ón is gondolja. Nem kell ám a „biedere alte Zeiten“-be visszamenni! Csak k. b. I1/ évvel ezelőtt is az egylet pénztárosa nem akart tőlem magyar nyelvű nyugtatványt elfogadni; — ez ez a nagy lelkesedés? Sőt, ha már régi emlékekről szólunk: tudja azt, t. alelnök ur, hogy az én karmesterségem utolsó tényén a műsoron levő 14 kar között 12 magyar és 2 német volt? S ma? Ma az alelnök kénytelen lemondással fenyegetődzni, ha azt akarja, hogy legalánb akkora tér jusson a magyar szónak, mint a németnek !

Hát ez nem visszafejlődés?

Ha szabad kíváncsiskodnom, számoljanak be az urak, hogy 1891. decz. 1. óta, a midőn én letettem a karmesteri vezénylő pálczát, hány magyar és hány német kart tanulták be ? De hogy visszatérjek az én „Megróvás“-omra: újból kijelentem, hogy a 2. és 3. sz. kérdést visszavonom. Kérdezhetném ugyan Öntől, t. alelnök ur azt is, hogy miért documentálja magyar buzgóságát csak akkor, midőn már majdnem késő — de ne többet erről: jobb későn, mint soha.

De hát hol marad az 1. kérdésemre való felelet ? És főleg, hol marad a 4. kérdésemre illő válasz? Vagy csak nem akarja t. alelnök ur bárkivel a világon elhitetni, hogy egy dalestélyt rendező, bármilyen „szűk,, bizottságban a karmester nem volna benne?

Vagy tegyük fel, (a mit ugyan köszönne bármely dalegyleti karmester!) hogy őt kihagyták abból a famozus „szükebb bizottságból“ : az előadandó darabokat csak ő neki kell kiválasztania! Vagy ha még ázt is con- czedálom, hogy t. i. nem ő választotta volna ki; akkor is csak meg kellett, hogy kérdezzék! Mert hisz azoknak a „zengeráj stikliknek“ nagy része olyan volt, hogy zongorán kellett kisérui; ez pedig kinek a dolga, ha nem a karmesteré ?

Sőt én még azt is elhiszem, hogy nem ő játszta a zongora kíséretet; de hát akkor is jelen kell, hogy legyen a próbákon, akkor is tudnia kell, mit fog az egylet az ő nevének firmája alatt előadni. Lám, t. alelnök ur, próbálja meg, mossa fehérre ezt a szerecsent, ha tudja!

T. alelnök ur azt mondja, hogy az egylet vezetőségének legfőbb törekvése a magyarosítás. Bocsánat: a mig az egylet technikai vesetése meg fogja engedni, hogy a múltkorihoz hasonló műsor készüljön és osztassák ki: addig nem merem elhinni, hogy sikerül az „O-Budai Dal- koszoru“ magyarosodása a mig az „O-Budai Dal- koszoru“-ban lehetséges, hogy a magyar nyelvű és érzületű elnök kénytelen lemondani, bogy helyét egy magyarul alig beszélő, német nyelvű elnök foglalhassa el; a mig lehetséges, hogy a titkárt magyarsága miatt lemondatják, hogy helyét egy olyannak engedje át, a kitől kevésbbé kell félteni a németség ügyét szóval a mig (az Ön személyét kivéve) a mostani vezetőség alatt marad az „O-Budai Dalkoszoru“ addig hiában beszél nekem lelkesedésről, hiába tagadja az egvlet elnémetesedését akárki! Végül még egy nehány szót, t. alelnök ur!

Ön avval gyanúsít engem, hogy én holmi irodalmi sikerek után való vágyódásból irtani a „Megrovást“. Csalódik! Én igenist vártam sikert soraimtól, de nem irodalmit! Az én felszólalásomnak meg volt az a sikere, hogy Önök más műsort készítettek és adtak elő estélyükön ; meg volt az a haszna, hogy a magyar tagokban felébredt végre a k. b. I1 2 évig szunnyadó magyar érzület, s lelkesedéssel énekelték a magyar dalokat, (a hogy Ön mondja); megvolt végre az az eredménye, hogy ezentúl az „O-Budai Dalkoszoru“ jobban fog majd tán vigyázni magára, s jó eleve körmire koppint azoknak, a kik a megrótt műsorhoz hasonlót akarnának ismét becsempészni. Ez az a siker, a mely után vágyódtam, s a melyet el is értem!

A midőn tehat Öntől, t. alelnök ur, újból ] bocsánatot kérek, a miért a „Megrovás“-ban megemlítettem egyúttal kívánom, hogy törekvéseit hazafias buzgóságát kövesse az a siker, a mely megilleti s ha majd az „Ó-Budai Dal- koszeiu“ teljen átmagyarosodva fog a közönség előtt megjelenni, e sorok Írója büszke lesz, hogy némiképén hozzájárult ezen átváltozáshoz.

Budapesten 1892. február havában.

Kiváló tisztelője

Hoppe Rez=ö

bp. krisztinavárosi egyb. karnagy, az »Ó-Budai Dalkoszoru« vo’.t karmestei’e.

Budapest fő- és székváros

Dnna jobbartján az utóbbi hét folyamán előfordult birtokváltozások :

1. a budai 9662. sz. tjkvben (931—8312/1.) krszám alatt foglalt sasadi szőlő Feldhoffer Teréz férj. Ritter Józsefnére, ajándék jogczimen;

2. a budai 9663. sz. tjvkben (8310 — 8312/2.) krszám alatt foglalt sasadi szőllő ugyanazokról ajándék jogczimén : Feldhoffer Éva férj. Hauser Mátyásnéra;

3. a budai 9664. sz. tjkvben (8310—8312/3.) krszám alatt foglalt sasadi szőllő ugyanazokról: Feldhoffer Mária férj. Hauser Péternére ajándék jogczimén.

4. a budai 9665. sz. tjkvben (8310—8312/4.) hrszám alatt foglalt sasadi szőllő ugyanazokról: Feldhoffer Gertrud férj. Treier Györgynére ajándék jogczimén;

5. a budai 5895. sz. tjkvben (8310 — 9312/5.) hrszámu ingatlan ugyanazokról: Feldhoffer Teréz férj. Ritter Józsefnére ajándék jogczimén;

6. a budai 1563. sz. tjkvben folalt 5603. hrszámu Ferenczhalmi szőllő Gallegó Edéről Lázár János és neje Lang Klárára 1000 frt vételárban;

7. a budai 7714. sz. tjkvben (8588—8593/2.) hrszámu Vigadombi szőllő Bognár örökösökről Gerstl Ferencz és neje Sulzberger Alojziára 225 frt vételárban ;

8. a budai 6095. sz. tjkvben (8588—8593/c.) hrszámu ingatlan, vigadombi szőllő, Bognár örökösökről Gerstl Ferencz és neje Sulzberger Alojziára 225 frt vételárban;

9. a budai 3876. sz. tjkvben 8332. hrszámu sasadi szőlő Bognár örökösökről Siebreich Károlyra 425 frt vételárban;

10. a budai 9666 sz. tjkvben 6699. hrszám alatt foglalt virányosi szőllő Nepp Józsefről Dr. Pollák Gyula orvos és neje Grünhut Olgára 4000 frt vételárban;

11. a budai 4873. sz. tjkvben 7470/a. hrszám alatt foglalt orbánkegvi szőllő Trstyán- szky Károlyról Antalffy Andor és neje Faul Antal Gizellára 150 frt vételárban ;

12. a budai 7961. sz. tjkvben 8118. hrsz. a. foglalt sashegyi szőllő Müller Károlyról a Budapesti szervitarendre 800 frt vételárban;

13. a budai 162. és 63. számú tjkönyvekben foglalt (297.298), 132. (6488 —6490/a).

6500—6501) és (6502. 6503) hrszámok alatt felvett ingatlanoknak Köffinger Frigyest illető x/3-ad részei özv. Rössler Mórné szül. Köffinger Sabinára örökösödés jogczimén.

14. A budai 6561, sz. tjkvben 7558. hrsz. alatt foglalt mártonhegyi szőllő Wichtl Mihályné szül. Leveszi Anna, Leveszi Józsefné szül. Jesch Julia, kisk. Walter József és Ferencz és Leveszi Ferenczről Budapest fő- és székváros közönségére, 2550 frt árban kisajátítás jogczimén;

15. a budai 2559. sz. tjkvben 4586. hrsz. alatt felvett ingatlan Rosenauer Gyula és neje szül. Csejkovszky Vilmáról Egyesült tégla és cementgyár részvénytársaságra 4000 frt vételárban.

16. a budai 9640. sz. fjkvben 5493. hrszám alatt foglalt újlaki ingatlan Holtzspach A. fiai czégről Egyesült tégla és cementgyár részvény- társaságra 3500 frt vételárban.

17. a budai 6854. sz. tjkvben (6437. 6438.) hrszám alatt foglalt ingatlan Brachfeld Gyuláné szül. Ehrenfeld Amáliát illető fele része, Brachfeld Arthurra öröklés jogczimén;

18. a budai 6786. és 773. számú tjkönyvek- ben foglalt l5171/3/a. és 1516'/2. hrszámu ingatlanok Hollausz szül. Csermetzky Józsefről Hol- lausz Edére öröklés jogczimén.

19. az ó-budai 1019. 673. 1121. 1965. 3774. és 3775. sz. fjkvekben foglalt. Á I. 1 R-ad telek, — A I. 1/8-ad telek és 2770. 374 b 3446/b. (1189. 1190.) és (246. 247.) hrszámu ingatlanoknak fele részei Lutz Mátyásról özv. Lutz Mátyásné szül. Poldt Borbálára örökösödés jogczimén ;

20. Az ó-budai 628. számú tjkvben 3841. hrszám alatt foglalt ingatlan Lutz Mátyás és Borbáláról Lutz Pálra örökösödés jogczimén;

21. az ó-budai 2731. sz. tjkvben 5813. hrszám alatt felvett ingatlan fele része Ackerl Mártonná szül. Donaberger Terézről Ecker Márton és neje szül. Strohlberger Erzsébetre 12 frt 50 kr. vételárban;

22. az ó-budai 647. sz. tjkvben (1337. 1338.) hrszám alatt felvett ingatlan kiskorú Geigenbaum Berta és Samuról (Feigenbaum) Fodor Adolfra 2120 frt vételárban;

23. Az ó-budai 2287. sz. tjkvben (979. 980A hrszámu ingatlan Lutz József és Annáról Lang Károly és neje Kimmerling Magdolnára 3375 frt vételárban;

24. Á budai 7653. sz. tjkvben 3420. hrsz, alatt foglalt ingatlan Gróf Forgách Gizelláról: Hüttl Tivadar és Ernőre 10.000 frt vételárban.

25. a budai 8940. sz. tjkvben foglalt (8045-8047. 8041 —8044.8048 c) hrszámu németvölgyi b./l. szántó Dr. Weinock Józsefné szül. Rosconi Jankáról — Schumy István és nejére 2255 frt vételárban.

Néró unokái.

»És az Isten teremté az állatokat a földön.« Móz. .1. !. 52.

Midőn a télnek utolsó haragos fuvalatai s jeges dörmögései a megifjudott nap rezgő sugarai elől a kikiricsek láthatatlan tündérszár- nyán tovazugó harang-szólamtól kisérve, futnak az örökké fagyos észak birodalmába, felszabadítva felsóhajt az alvó anyaföld és raj életet sejtető szívdobogás reszketi át, melegedni kezdő keblét. A hol csak egy kis földecske megkönyül a fagy dermesztő hatása alól, a hol a nap hi- zelgve ölelgető, melegen átható sugarai csábításának engedve, a hó apró patakocskákban szabadítja meg a sulva alatt lenyomott füvet és a tavaszi szende lehélet után vágyódó növényeket, ott a kikelet ragyogó napfénynyel és az uj élet édes sejtelmivel telt isteni természetben feltámad hosszú téli álmából a kis álatkák sokasága is először egyenként és félénken, később bátrabban, elszántabban és többed magával, — végre vidáman mozogva, sürögve, futkosva tömegenként kibújnak a sötét téli lakásból: az az összekuszált, összenyomott pázsit labyrinth- szerü barlaugjai s csapásaiból a föld falak s kőrakások üregeiből: — bogárkák ékesen ragyogó szindiis pánczélbnn; sugárlermetü, fürge gyikok gyönyörű szép fekete barátságos szemmel, minden nagyságban a száját harcziasan feltáto hatalmas nagyapótól egészen a ezérna- szál-farku, a tavasz leheletét csak először szívó gyik-hőkömig és a méltóságteljes lassúsággá, és bölcs meggondoltsággal — szürke, barna s zöldszinü nagyszemü békák.

És ezek mind örülnek a melegnek, a világnak, az életnek ; örülnek, mert joguk van hozzá, mint a jó Isten teremtményeinek, melyek élnek, élveznek minden mellékgondolat, minden számítás nélkül, úgy a hogy a hatalmas természet nekik előírta, mást nem kérvén, csak tűrést és békét.

Boldogak leheinéuek, ha boldogságuk körébe be nem lépne : az ember, jobban mondva

— az emberke. — Ugyanazon tavaszi boldogság mámora csalja ki a szabadba a mi kedves kis és nagy gyermekeinket, az aranyos, kevésbé vagy többé mosdott gyémántos „egyetleneket“ is és a természet felébredése fölötti örömü'et, néha a mosolygó s biztató szülők és dadák szemeláttára is oly módon juttatják kifejezésre, hogy felébred bennünk a bűnös kétely a bibliai Genesis, de a tudós Darwin elmélete iránt is, mert ezen „emberbimbók“ sem az Isten, sem a majom közbejöttével látszanak teremtve lenni,

— hanem méltó ivadékai egy tigris és egy hiéna közti sikerült keresztezésnek. — A mi csak mozog, a mi csak él, az összetiportatik, szét-