Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-19 / 7. szám

Budapest 1893. (3.)

BUDA és VIDÉKÉ

Február 19.

kotortatott 5 millió köbméternyi anyag. Mindez rengeteg munkába és fáradtságba került.

Apromontori Duna-ág szabályozása ekként 1886-ban az olcsóbb tervezet szerint elkészülvén, 1887, 1888 és 1889-ben a jég itt szépen elvonult és nem okozott bajt. Csak 1891-ben tűnt ki, a mikor szintén erős telünk volt, hogy Bat a-E r d n é 1 nem volt elég, a mit tettünk. Mert nem kotortuk ki az egészet, hanem arra számítottunk, hogy ebben segélyünkre lesz a viz ereje.

Ennélfogva 1892-ben a kormány erre a czélra nagyobb összegeket vett fel a költség- vetésbe és igy a pótmunkák, melyek az eredeti első tervezet szerinti szelvényt hivatvák előállítani, a múlt évben elkezdődtek, folyamatban vannak, s az idei nyáron, mihelyt a jég elvonul, folytattatni fognak.

Minthogy azonban a promontori Duna-ág szabályozását 60 kilométernyi hosszúságban nem vagyunk képesek rövid idő alatt végrehajtani, a földmivelési miniszter úr, hogy addig se legyen kitéve a főváros lakossága az utóbbi években tapasztalt árvizveszedelemnek, míg a promontori Duna-ág szabályozása elkészül, arra utasította a főváros hatóságát, hogy emelje fel a főváros közt a partokat. Mert 1891-ben, mikor Ba tali r d uél a jég megállott, igaz, hogy a fővárosban csak 6.89 méternyi volt a vízállás, tehát 21 2 méternél kisebb, mint 1838-ban és 08 méterrel kisebb, mint 1876-ban, de mivel Bata- Erdnél és N a g y-M árosnál volt egy jégtorlasz, tehát a főváros két jégtorlasz között állott, hivatalosan megvizsgáltuk, hogy mennyi a fővárosnak a biztossága, s ekkor kiderült, hogy ez a biztosság különböző a főváros egyes helyein. Azért az 1891-ki árvíz elmúltával utasította a földmivelési miniszter ur a főváros hatóságát, hogy Budapest rakpartjait 9 méterre a 0 viz- szin fölé emelje fel.

És itt talán nem lesz felesleges, ha megmagyarázom, hogy mi az a nulla vizszin. Mert mindig halljuk, hogy a vizállás most 6 méter, most 7 méter vagy 8 méter a nulla vizszin fölött. Hogy a viz magasságát meglehessen mérni, minden folyónál megszoktunk állapítani egy nulla-vizszint. Ez a nulla-vizszin pl. a Dunán 1834-ben állapíttatott meg, a mikor éppen egy igen kis vizállás állott be. Ekkor egy bizonyos napon és ugyanegy órában az egész Duna víztükre Pozsonyt ól-Orsováig ugyanegy perczben fixiroztatott, t. i. a hol a vizszine a partot érte, mértföldről-mértíöldre egy jel állított fel és mikor a 12 órát harangozták megjegyezve, lett az akkori vizszin, s ez mint nulla-vizsin állapitatott meg, úgy hogy Pozsonytól Orsováig a Dunán beállított minden vizmérczének nullapontja megegyezik ezzel a megállapított nullaponttal. Azért a helyett, hogy azt mondanánk, hogy pl. Budapesten a vizszin 903 m. az adriai tenger színe felett, a mit a nagy közönség, különösen a hajós ember nem igen tudna megérteni, azt mondjuk, a mit különösen a hajós ember könnyen megért, hogy két, három, négy vagy öt méteres viz van. Ettől a nulla-vizszin- től tehát képzelve méterenként párhuzamos vonalakat kilencz méternyi magasságig fel, ez a kilencz méternyi magasság az, a melyre a partok felemeltettek. Ezzel elértük azt, hogy most mindenki egész könyüséggel és pontossággal megállapíthatja, hogy mennyi még a fővárosnak a biztossága. Ha pl. most a vizállás 3.75, és nehány nap múlva eléri a 4 métert, minthogy plus 9 méterig biztosságban vagyunk, egész biztosan tudja mindenki, hogy még öt méternyi biztosságunk van. ügy, hogy ha az idén a vizállás 7 méterre felszöknék, nyugodtan mondhatnánk, hogy Újpestről le a Sárosfürdőig még két méternyi biztosságunk van.

Ezzel a partépitkezéssel azt akartuk elérni, hogy a főváros biztossága úgy a jobb, mint a balparton egyenletes legyen. A főváros ezen partmagasitást tényleg mindenütt végrehajtotta. Legyen szabad ezen partvonalakat röviden elősorolnom. Biztosítva van a főváros először a jobbparton az úgynevezett Filatori- gát által. Ez a gát tart a budapest-szentendrei úttól a Dunáig és itt a Dunaparton végig vonul a Margit-hidig, mely töltésen most a körvasút szalad és innen a déli vasúthoz hajlik be. A Margithidnál kezdődik a rakpart és tart a

Rudasfiirdöig. Itt a Rudasfürdőtől egy régi fal vonul le egészen a Sárosfürdőig, mely müvek mind 9 méterre felemelve lettek. Itt már nem lehetett a parton haladni a magasítással, hanem bekapcsolódik ez a magasság a promontori országú tba, mely a kellő magassággal bir. Ebből méltóztatnak látni, hogy a budai oldal mindenütt biztosítva van. — A pesti oldalon kezdődik a biztosítás a vizafogó-gátnál, mely be van kapcsolva a budapest-ujpesti útba, mely szintén elég magas. — A vizafogó-gát a Rákospatak mellett húzódik végig a Dunáig. Itt egy párhuzamos töltés vonul a Magithidig. Itt kezdődik a rakpart, mely az épülő országháznál elég magas. Innen a Lánczhidig és a Lánczhidtól a Petőfitérig szintén felemeltetett a rakpart kilencz méternyi magasságra. Csak a Petőfftértől a vámházig nyúló lépcsőzetes rakpart nem emeltetett fel. A főváros ugyanis arra kérte a minisztert, engedné meg, hogy ne kellessék a partnak ezt a részét felemelnie, hanem hogy itt ideiglenes védekezéssel biztosíthassa a partot esetről-esetre. Ez ügy ép most van tárgyalás alatt; a miért nem akarok e felett Ítéletet mondani. Véleményem azonban az, hogy ha már annyi pénzt áldozott a kormány és a főváros a teljes biztosság érdekében, kár volna ezt a 700 méternyi hosszú vonalat igy hagyni, hogy árvízveszély esetén itt a legnagyobb sietséggel és idegességgel kellesen egy védművet létesíteni; holott két lépcsö-fokuak a lerakásával ezt a biztosságot ellehetne érni. Innen a vámháztól a közraktárak mellett le a összekötő vasúti hídig épült part teljes biztosságot nyújt. A vasúti összekötő hídtól a soroksári útig szintén megvan a kellő magasság.

Méltóztatnak tehát látni, hogy mindkét part kellőleg biztosítva van. Az természetesen nem kellemes dolog, hogy valahányszor a viz bizonyos magasságot elért, gőzszivattyukkal szivattyúzzák ki a vizet a csatornákból, a mi mindig zajjal és lármával jár, s ez a közel lakóknak kellemetlen. Ez azonban csak átmeneti intézkedés. Még most ugyanis a csatornák úgy vannak összefoglalva, hogy azok úgy a pesti, mint a budai oldalon négy-öt helyen ömölnek a Dunába. Ez jövőre a pesti oldalon m?g fog szűnni; a mennyiben már építés alatt vau az úgynevezett levezető főcsatorna, mely az összekötő vasúti hid alatt fog a Dunába ömölni.

Már most, midőn a partok a főváros közt plus 9 méterig felemeltettek; midőn, mint szerencsém volt kimutatni, a főváros mentén a Duna-keresztszelvények oly szépen kiképzőitek, hogy itt jégdugulásról egyáltalában szó sem lehet; midőn már a promontori Duna-ág szabályozása is annyira haladt, hogy jégdugulás csak nehezen történhetik, úgy hiszem a veszélyt oly imminensnek nem mondhatjuk és ha a szabályozás egészen elkészül, azt hiszem, el fogjuk érni azt az időt, a mikor a főváros minden polgára nyugodtan végzi dolgát és nem fog törődni azzal, hogy milyen a Dunának a vízállása.

Az előadottakból méltóztatnak látni, hogy a főváros nem forog oly nagy veszélyben, mint azt a napilapok hangoztatni szeretik, mert kilencz méternyi magas vizállás alig lesz többé a fővárosban; de ha ez mégis bekövetkeznék, még akkor sem kell kétségbe esnünk, hanem mindent elkövetnünk, hogy az árviz-veszedelmet elhárítsuk. Ha azok a kis községek a Duna és Tisza mentén, melyeknek alig van 1000—2000 lakója, képesek magukat megvédeni, úgy azt hiszem, a főváros, melynek félmillió lakosa van, csak szintén képes lesz magát megvédeni.

Ha sikérült önöket t. hallgatóim meggyőznöm arról, hogy úgy a kormány, mint a főváros hatósága már igen sokat tett és folyton tesz az árviz elleni védekezés szempontjából és hogy a főváros nincs oly eminens veszélyben mint ez egyesek és a napilapokban gyakran állittatik, úgy czélomat elértem és magamat eléggé megjutalmazva érezve köszönetét mondok szives figyelmükért.*)

*) Kállay Bertalan gyorsírói jegyzése nyomán.

A Gellértliegyi egylet,

(Felhívás.)

Az Andrássy-ut, a körutak, a szabályozott rakpartok s a fővárost körülvevő vidék nyaralói, tanulságul szolgálnak amaz élénk fejlődésnek, mely az ország fővárosában az alkotmányos élet nyomában megindult. Alig van utcza a Duna balpartján, hol a népesség szaporodásával arányban álló építkezések, újabb szabályozási munkálatokat ne voutak volna maguk után. A budai városrész nyugotnak fekvő oldalán, a Margit-hid s a közúti vaspálya forgalma, a városmajor körül egészen uj utcza sorokat teremtett. Csak a főváros egyik legszebb s legegészségesebb pontján álló Gellérthegy és környékének túlnyomó része nem bir kibontakozni régi elha- gyaéott állapotából, mely e vidéket a többi városrésztől elszigeteli. Ha ennek indokát kutatjuk, úgy az nem az egyesek áldozatkészségének hiányában, hanem oly tényezőkben fogjuk megtalálni, melyek a villatulajdonosok hatáskörén kívül állanak.

Hiszen valóban erős elhatározás kellett ahhoz, hogy azon szolgalmi igényekkel szemben, melyet minden jogalap nélkül, csupán a czitadelia fennállásának tényéuél fogva, a katonai hatóság az egész Gellérthegy területére támasztott, a magántulajdonosok házaik lebontásának eshetősége daczára, a főváros díszére szolgáló villákat építsenek. Az az áldozat, melyet egyesek e tekintetben boztak, bizonyára nincsen arányban azon áldozatokká!, melyeket eddig a főváros közönségé fordirott e vidékre. De hát ez áldozatokat is csak azok hozhatták meg, kik a lebontás eshetőségével számoltak. A telektulajdonosoknak legnagyobb része nem volt abban a helyzetben, hogy a míg a czitadelia áll, elpusztult szőlője helyére villát építsen, avagy telkét másként értékesíthesse, s e miatt a főváros kebelében levő Gellérthegy fejlődése a sokkal távolabb eső kültelkek és Svábhegy fejlődésétől messze elmarádt.

De elmaradt nemcsak a Gellééthegynek, hanem a Gellérthegy vidékének fejlődése is. Mert eltekintve ama forgalomtól, melyet a Gellérthegyen keletkezendett villák kelthettek volna, e vidék a propellerjáratokat kivéve, majdnem kevesebb főközlekedési vonallal rendelkezik, mint 40 év előtt, midőn Pestet a Gellérthegy vidékével s a Krisztinavárossal, a szarvastérre nyíló hajóhíd kötötte össze.

Ezen, a szolgalmi igények megszüntetése után is fennmaradt állapotok orvoslására alakult a Gellérthegyi egylet, melynek czélja, bogy a szomszédos birtokosokat, kik eddig alig érintkeztek maguk közt, egymáshoz közelebb hozza és részükre a félmilliónál több telket számláló fő- és székváros területén — hol a város fejlesztése iránti nézetek már az egyes városrészekhez kötött érdekeltségnél fogva is sokkal szétágozóbbak, mint máshol — egy gyupontot létesítsen, mely azonkívül, hogy rendes szórakozási helyül szolgál, alkalmat nyújtson egyszersmind az egylet tagjainak, azon alkotások, eszközök és módok fölött való eszmecsere, melyek ezen vidéknek s eszel az egész fő- és székváros kedvező fekvésének kihasználása, forgalmának élénkítésére és felvirágoztatására szolgálnak.

Odahatni kíván ez utón az egylet, hogy a Gellérthegy és vidéke, a fő- és székváros I-ső kerületének kiegészítő része oly állapotba helyeztessék, mihelyt egy fő- és székvárosi kerület rendezésére nézve közlekedési utak, világítás és rendőri felügyelet tekintetében a legszerényebb igények megkívánnak.

Feladatául tekinti az egylet, hogy odahasson, miszerint az évek óta tervbe vett közlekedési eszközök, úgymint a fő- és székváros eme két részét összekötő hidak, a Gellérthegyre felvezető sikló s a fő- és székváros jobbpartján végigvezető közúti vasút mielőbb létrejöjjön, s a czitadelia átvétele és lebontása iránt tárgyalások mielőbb bejefeztessenek.

Biztatásul szolgálnak erre az irányadó körök nyilatkozatai, melyek általánosan elismerték, hogy a közigazgatásban összpontosított fő- és székváros egyesítése csak akkor lesz végrehajtva, ha a fő- és székváros eme részét a bélés Ferenczvárossal összekötő hidak fogják egy-