Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-31 / 52. szám

í Budapest 1893. (2.) B U D A és VIDÉKÉ Deczember 31. lakói nem terveznek. Ez nem egyezik meg a mi csendes vérmérsékletünkkel. Nem, és százszor nem! Mi nem külön válni, de közelebb akarunk jutni Pesthez, ezért hangoztatjuk annyiszor testvéri jogainkat. Pest erősítse Budát, emelje, fejleszsze, mert különben gyenge és hátrányos a szövetség. Mi nemcsak a magunk, de Pest érdekében is szor- galmaskodunk . . . írva van. Zörgessetek és megnyittatik. Mi zörgetni fogunk. Árgusz szemekkel figyeljük meg bajainkat, sérelmeinket és fájdalmainkat. Szolgálatot teszünk a hatóságnak is, mert alkalma nyílik érdekeinket megfigyelni és han­gulatunkat kitapasztalni. Budának jellegének kell lenni és e jelleg­ben összetartva azt, mindenkora kinyilatkoztatni. Kísérjük csak a városok fejlődését figyelemmel és azonnal arra a tüneményre jövünk, hogy minden városrésznek van rendeltetése. Nem akarjuk rajzolni Budának veszteségét, mit ezáltal szenvedett és szenvedni fog. Ha egyik városrészt a másik rovására fejlesztünk, ez mindig káros hatásúnak bizo­nyult. Az elmaradt városrészek az előbbre hala­dottakra vetnek árnyat. Arról már késő be­szélni, hogy az országos kiállításnak legalkalma­sabb helye a Lágymányos'lett volna. Szakemberek nyomatékosan nyilatkoztak e mellett. Ámde szavuk a pusztában hangzott el. A kiállítás nem a Lágymányoson lesz. Nem írjuk le milyen előnyös és helyes lett volna, ha itt leszsz a kiállítás és milyen rohamos fejlődésére szolgált volna Budának. Most is az a kérdés, hogy miként és milyen arányban vegyen részt Buda összeségében és egyesek a kiállításon ? A világ soha nem hátra, hanem előre fej­lődik és igy Budának villavárosi jellege és gaz­dasági jelentősége is. Az országos kiállításról nem hiányozhatik és pedig egy részben, mint a régi Buda és más részben az újkor Budája, tehát múltjában, jele­nében és jövőjében. Mi volt és mivé lehet ? Buda fejlődése nem helyi, de országos ér­dek, mert a fővárosok egyesülése daczára a ma­gyar királynak tulajdonképeni székhelye, Buda fejlesztése a királyra nézve is kellemes. A nemzet köteles azzal, hogy a pompás királyi palotának illő kerete legyen egy szép városrész. Buda fejlődésképességét minden oldalról fel kell tüntetni az országos kiállításon, még iparában és kereskedelmében is, mert ezen a részen is különösen sok még az ébreszteni való. Ajánljuk a kiállítást rendező országos bi- .zottság figyelmébe, hogy e tárgyról gondolkozzék. Az elöljáróság újjászervezése O-Budán. — Csilléry Dávid kandidálása. — Csak gratulálnunk lehet a III. kér. tör­vényhatósági bizottsági tagok legutóbbi érte­kezletének ama határozatához, melyben kimond­ták, hogy az uj e.öljárói tisztség ügyében Csil­léry Dávid ó-budai ügyvéd mellett foglalnak állást s indítanak széles körben mozgalmat meg­választatásának biztosítása végett. Az ujjászerv ízes foganatosításának közeled­tével. az elöljárói tisztség betöltése tekintetében, a szokás szerinti illetékes és illetéktelen kom- binácziók sem maradtak el a kerületekben, mintegy előre jélezve már azt a küzdelmet, melyet a különböző pártok a maguk hivatalos jelöltjei mellett kifejteni készek, — azonban O-Budán, a bizottsági tagok értekezletének fent- jelzett egyhangú elhatározásával, megszűnt számbavehető komoly jelentősége minden további és más irányú kombinálásnak és nem egymás ellen, hanem egymással karöltve tö­rekszenek az itteni pártok szolgálatot tenni a közügynek akkor, midőn ezen fontot állás be­töltésére nézve egyhangúlag egy oly álta­lánosan ismert s kedvelt férfiút jelöltek, mint Csilléry Dávid. Mindazok, kik az utolsó két évtizedben O-Buda kulturális és politikai mozgalmainak objektiv szemlélői voltak, egyszersmind tanúi lehettek azon önzetlen s nem féktelen lelkese­déssel, de csendes és szívós kitartással párosult buzgó törekvésnek, melylyel Csilléry Dávid minden időben közremunkált a kerület érdekei­nek előmozdításában. Nem feladatunk, hogy ezen húsz évi mű­ködés érdemeit aprólékos részletességgel előso­roljuk s fölösleges fáradság is volna, mert az osztatlan tisztelet és szeretet, mely őt, a puritán jellemű férfiút, nemcsak a III. kerületben, de mindenütt övedzi, eléggé hirdetik e hosszú köz­pálya elvitázhatatlan érdemeit. Csodálkozással párosult őszinte örömmel tettük tudomásul, hogy O-Budán, a kiegyenlit- hetetlennek hitt ellentétek hazájában, a köz- ágy érdekében, feledve a múltat ily egy- aangu elhatározás jött létre s ezúttal még azt kívánjuk, miszerint a III. kér. törvényhatósági oizottsági tagok összessége annak idején érvényt s tudjon szerezni Csilléry Dávid jelöltségének. A III. kér. bizottsági tagok értekezlete a következő sorokban fordult a székesfőváros többi bizottsági tagjaihoz Csilléry Dávid megvá- asztásának érdekében : Mélyen tisztelt bizotts. Tagtá/s Úr! A székes fovaros III. kerületének törvényh. bizottsági tagjai e kerület lakosságának közér­zületét jól ismerve s e kerület javát és érde­két elősegítendők, a közügynek vélnek hasznos . és lelkiismeretes szolgálatot tenni, midőn Csil­léry Dávid h. ügyvéd urnák Ili. kér. elöl­járóvá leendő megválasztása ezéljából ezennel kijelentik, hogy ők nevezettet ezen állásra úgy általán ismert szigorú kötelességérzeténél, pár­tatlan igazságosságánál és ritka képzettségénél, mint a közügyek, — kivált pedig a közigaz­gatás és igazságszolgáltatás szolgálatábau kifej­tett tevékenységénél és szabadelvüségénél fogva méltónak és érdemesnek találják; annál is in­kább, miután o e kerület polgári és társadalmi életének több mint két évtized óta az értelmi erők és vezetőkkel vállvetve együttműködő buzgó és számottevő tényezője, s mint ilyen a kerü­let lakosságának őszinte szeretetét és tiszteletét bírja. S midőn ezekből kifolyólag a III. kér. elöljárói állás elnyerésére nézve Csilléry Dávid iír mellett való sorakozásunkat párt- és vallás­különbség nélkül elhatároztuk, mélyen tisztelt bizotts. Tagtárs urat bizalommal és tisztelettel kérjük; hogy Csilléry Dávid elöljáró-jelöltünk megválasztását hathatós befolyásával és szava­zatával annak idején támogatni és elősegíteni kegyeskedjék. Kelt Budapesten, a székes főv. III. kér. törvényh. bizotts. tagoknak 1893. évi deczember hó 11-én tartott értekezletéből. — V é g h János s. k. értekezleti elnök. G y ul á n y i Adolf s. k. értekezleti jegyző. Felhívás előfizetésre. Előfizetésre hívjuk fel a közönséget. A „Buda és Vidéke“ pályafutásával bebizonyította azt, hogy méltó a közön­ség figyelmére és támogatására. Joggal hívhatjuk fel előfizetésre a közönséget, mert létezésünk és küzdelmünk a közön­ség érdekeiért folyik, s a mi erősödé­sünk az általunk képviselt ügyek és érdekek erősödése. Visszatekintve a lefolyt évre, látva és tapasztalva a „Buda és Vidéke“ olvasó közönségének szaporodását, az érdeklő­dés fokozódását, közleményeinek hatásait, munkatársainak gyarapodását, e napon az a megelégedés tölt el, hogy még is si­került általánosságban egy olyan irány­vonalat tűzni ki, mely emberi fogalmak nyosan észre sem vették ők maguk sem, mikor igy el-el hagyták rendes pályájukat; a beszél­getés hevében történhetett az. Mikor észre­vették, mindjárt vissza is tértek a világításba. Előhozták a vacsorát s én az asztalhoz hívtam Ilonkáékat. Ilonka még mindig fel volt kissé heviilve. Gyönyörű volt igy ! Fényes, dús szőke haja oly jói illett a gyermeteg, kipirult arczhoz. Ez a Béla irigylésre méltó ember: ezt kénytelen voltam önmagámnak bevallani. Pompásan mulattunk a vacsora alatt. Kü­lönösen Czakó Gyurinak nagy kedve kerekedett, odaintette magához a czigányt. Gyönyörűen húzta! A hajóállomáson csengettek, jelezték a félóra múlva induló hajót. Az asztaloknál moz­gás keletkezett, a társaság egy része szedelősz- ködni kezdett, A fizető pinczérek alig győzték a sok munkát, mindenki sietett. Béla is fizetni készült. — Csak nem mentek még ? — Megyünk bizony édes barátom. Tudod, házas embereknek nem szabad annyira kirúgni a hámból! Ugy-e Ilonkám ? Ilonkának arczán meglátszott, hogy egy csöpp kedve sincsen még a hazzmenetelre, de azért nyugodtan felelt: — Ahogy kívánod . . . Igen, menjtiuk. Béla barátomnak igaza van : nevelni kell az asszonyt! Béla felkelt, a pinczért maga kereste fel: — Különben holnapig leshetjük. — No búcsúzénak még egyszer az én nó­támat — szólt Czakó a czigányhoz : »Azért csillag, hogy ragyogjon, Azért asszony, hogy megcsaljon«. A czigánv önmagát múlta felül, oly hév­vel játszott: mindnyájan el voltunk ragadtatva. Ilonka gyönyörűséggel himbálta szép fe­jecskéjét, tekintete a főhadnagyon felejtkezett. Czakó Gyuri pedig hátradőlve székén s fejét is hátrabajtván, hogy annál közelebb le­gyen a prímás siró hegedűjéhez, dúdolta az utolsó két stófát: »Azért jöttem e világra, Hogy bolonduljak utána, — utána!« Felig lehunyt pillái daczára szinte per­zselte nézésével az asszonykát. A mint igy nézem a csinos embert elra­gadtatásában, szemem megakadt valamin; a világoskék attilla vastag aranyzsinórzatán vet­tem észre valamit. Odanyultam s levettem az érdes arany- zsinórról : egy . . . kettő . . . három . . . négy — női hajszálat. — Mit babrálsz rajtam ? — szólt Czakó, mielőtt a czigány az ismétlésbe fogott, anélkül, hogy rám hederitett volna. — Valami kis gaz, bizonyosan a fákról hulott rád, a mint sétáltatok. Hanem Ilonka éles szemei meglátták, hogy micsoda gaz volt az! Arczának hirtelen piru­lása elárulta. En pedig szép csendesen felcsavartam a kis ujjamra mind a négy hajszáit. Gyönyörű, fényes, hosszú szőke szálak voltak — épen olya­nok, mint az Ilonka haja . . . Béláék hazamentek, mi még maradtunk. ' Bucsuzáskcr megigértettük velük, hogy a pár nap múlva tartandó jurista-majáiisra is ki­jönnek. Akkor újból találkoztunk. Meglepetve bámultam Ilonkára: hosszú, szép haja rövidre volt levágva. Az igaz, hogy nagyszerűen állott neki! Béla észrevette meglepetésemet: — Csak bámulj ! Eleget haragudtam miatta. Micsoda gondolat! Csak olyan gyermekes fej­ben támadhat, mint az övé. Ilyen a nők sze­szélye, barátom ! Hanem csúnya ugy-e ? Siettem az ellenkezőről biztosítani — tiszta meggyőződésből tettem. Mikor később alkalmam volt rá, egyene­sen megkérdeztem Ilonkától: — Mondja meg őszintén: miért vágta le a haját. Kissé habozott, azután egyszerre merészen a szemem közé nézett: — Nem tudja ? . . . Nos, azért tettem, mert nem szeretném, ha véletlenül a férjem tenne olyan felfedezést, mint maga a mi­nap a Gyuri attilláján ... Rajongok a rövid hajért a szép nők fe­jecskéin, de azóta kiváncsi vagyok, hogy: — miért?

Next

/
Thumbnails
Contents