Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-31 / 52. szám
í Budapest 1893. (2.) B U D A és VIDÉKÉ Deczember 31. lakói nem terveznek. Ez nem egyezik meg a mi csendes vérmérsékletünkkel. Nem, és százszor nem! Mi nem külön válni, de közelebb akarunk jutni Pesthez, ezért hangoztatjuk annyiszor testvéri jogainkat. Pest erősítse Budát, emelje, fejleszsze, mert különben gyenge és hátrányos a szövetség. Mi nemcsak a magunk, de Pest érdekében is szor- galmaskodunk . . . írva van. Zörgessetek és megnyittatik. Mi zörgetni fogunk. Árgusz szemekkel figyeljük meg bajainkat, sérelmeinket és fájdalmainkat. Szolgálatot teszünk a hatóságnak is, mert alkalma nyílik érdekeinket megfigyelni és hangulatunkat kitapasztalni. Budának jellegének kell lenni és e jellegben összetartva azt, mindenkora kinyilatkoztatni. Kísérjük csak a városok fejlődését figyelemmel és azonnal arra a tüneményre jövünk, hogy minden városrésznek van rendeltetése. Nem akarjuk rajzolni Budának veszteségét, mit ezáltal szenvedett és szenvedni fog. Ha egyik városrészt a másik rovására fejlesztünk, ez mindig káros hatásúnak bizonyult. Az elmaradt városrészek az előbbre haladottakra vetnek árnyat. Arról már késő beszélni, hogy az országos kiállításnak legalkalmasabb helye a Lágymányos'lett volna. Szakemberek nyomatékosan nyilatkoztak e mellett. Ámde szavuk a pusztában hangzott el. A kiállítás nem a Lágymányoson lesz. Nem írjuk le milyen előnyös és helyes lett volna, ha itt leszsz a kiállítás és milyen rohamos fejlődésére szolgált volna Budának. Most is az a kérdés, hogy miként és milyen arányban vegyen részt Buda összeségében és egyesek a kiállításon ? A világ soha nem hátra, hanem előre fejlődik és igy Budának villavárosi jellege és gazdasági jelentősége is. Az országos kiállításról nem hiányozhatik és pedig egy részben, mint a régi Buda és más részben az újkor Budája, tehát múltjában, jelenében és jövőjében. Mi volt és mivé lehet ? Buda fejlődése nem helyi, de országos érdek, mert a fővárosok egyesülése daczára a magyar királynak tulajdonképeni székhelye, Buda fejlesztése a királyra nézve is kellemes. A nemzet köteles azzal, hogy a pompás királyi palotának illő kerete legyen egy szép városrész. Buda fejlődésképességét minden oldalról fel kell tüntetni az országos kiállításon, még iparában és kereskedelmében is, mert ezen a részen is különösen sok még az ébreszteni való. Ajánljuk a kiállítást rendező országos bi- .zottság figyelmébe, hogy e tárgyról gondolkozzék. Az elöljáróság újjászervezése O-Budán. — Csilléry Dávid kandidálása. — Csak gratulálnunk lehet a III. kér. törvényhatósági bizottsági tagok legutóbbi értekezletének ama határozatához, melyben kimondták, hogy az uj e.öljárói tisztség ügyében Csilléry Dávid ó-budai ügyvéd mellett foglalnak állást s indítanak széles körben mozgalmat megválasztatásának biztosítása végett. Az ujjászerv ízes foganatosításának közeledtével. az elöljárói tisztség betöltése tekintetében, a szokás szerinti illetékes és illetéktelen kom- binácziók sem maradtak el a kerületekben, mintegy előre jélezve már azt a küzdelmet, melyet a különböző pártok a maguk hivatalos jelöltjei mellett kifejteni készek, — azonban O-Budán, a bizottsági tagok értekezletének fent- jelzett egyhangú elhatározásával, megszűnt számbavehető komoly jelentősége minden további és más irányú kombinálásnak és nem egymás ellen, hanem egymással karöltve törekszenek az itteni pártok szolgálatot tenni a közügynek akkor, midőn ezen fontot állás betöltésére nézve egyhangúlag egy oly általánosan ismert s kedvelt férfiút jelöltek, mint Csilléry Dávid. Mindazok, kik az utolsó két évtizedben O-Buda kulturális és politikai mozgalmainak objektiv szemlélői voltak, egyszersmind tanúi lehettek azon önzetlen s nem féktelen lelkesedéssel, de csendes és szívós kitartással párosult buzgó törekvésnek, melylyel Csilléry Dávid minden időben közremunkált a kerület érdekeinek előmozdításában. Nem feladatunk, hogy ezen húsz évi működés érdemeit aprólékos részletességgel elősoroljuk s fölösleges fáradság is volna, mert az osztatlan tisztelet és szeretet, mely őt, a puritán jellemű férfiút, nemcsak a III. kerületben, de mindenütt övedzi, eléggé hirdetik e hosszú közpálya elvitázhatatlan érdemeit. Csodálkozással párosult őszinte örömmel tettük tudomásul, hogy O-Budán, a kiegyenlit- hetetlennek hitt ellentétek hazájában, a köz- ágy érdekében, feledve a múltat ily egy- aangu elhatározás jött létre s ezúttal még azt kívánjuk, miszerint a III. kér. törvényhatósági oizottsági tagok összessége annak idején érvényt s tudjon szerezni Csilléry Dávid jelöltségének. A III. kér. bizottsági tagok értekezlete a következő sorokban fordult a székesfőváros többi bizottsági tagjaihoz Csilléry Dávid megvá- asztásának érdekében : Mélyen tisztelt bizotts. Tagtá/s Úr! A székes fovaros III. kerületének törvényh. bizottsági tagjai e kerület lakosságának közérzületét jól ismerve s e kerület javát és érdekét elősegítendők, a közügynek vélnek hasznos . és lelkiismeretes szolgálatot tenni, midőn Csilléry Dávid h. ügyvéd urnák Ili. kér. elöljáróvá leendő megválasztása ezéljából ezennel kijelentik, hogy ők nevezettet ezen állásra úgy általán ismert szigorú kötelességérzeténél, pártatlan igazságosságánál és ritka képzettségénél, mint a közügyek, — kivált pedig a közigazgatás és igazságszolgáltatás szolgálatábau kifejtett tevékenységénél és szabadelvüségénél fogva méltónak és érdemesnek találják; annál is inkább, miután o e kerület polgári és társadalmi életének több mint két évtized óta az értelmi erők és vezetőkkel vállvetve együttműködő buzgó és számottevő tényezője, s mint ilyen a kerület lakosságának őszinte szeretetét és tiszteletét bírja. S midőn ezekből kifolyólag a III. kér. elöljárói állás elnyerésére nézve Csilléry Dávid iír mellett való sorakozásunkat párt- és valláskülönbség nélkül elhatároztuk, mélyen tisztelt bizotts. Tagtárs urat bizalommal és tisztelettel kérjük; hogy Csilléry Dávid elöljáró-jelöltünk megválasztását hathatós befolyásával és szavazatával annak idején támogatni és elősegíteni kegyeskedjék. Kelt Budapesten, a székes főv. III. kér. törvényh. bizotts. tagoknak 1893. évi deczember hó 11-én tartott értekezletéből. — V é g h János s. k. értekezleti elnök. G y ul á n y i Adolf s. k. értekezleti jegyző. Felhívás előfizetésre. Előfizetésre hívjuk fel a közönséget. A „Buda és Vidéke“ pályafutásával bebizonyította azt, hogy méltó a közönség figyelmére és támogatására. Joggal hívhatjuk fel előfizetésre a közönséget, mert létezésünk és küzdelmünk a közönség érdekeiért folyik, s a mi erősödésünk az általunk képviselt ügyek és érdekek erősödése. Visszatekintve a lefolyt évre, látva és tapasztalva a „Buda és Vidéke“ olvasó közönségének szaporodását, az érdeklődés fokozódását, közleményeinek hatásait, munkatársainak gyarapodását, e napon az a megelégedés tölt el, hogy még is sikerült általánosságban egy olyan irányvonalat tűzni ki, mely emberi fogalmak nyosan észre sem vették ők maguk sem, mikor igy el-el hagyták rendes pályájukat; a beszélgetés hevében történhetett az. Mikor észrevették, mindjárt vissza is tértek a világításba. Előhozták a vacsorát s én az asztalhoz hívtam Ilonkáékat. Ilonka még mindig fel volt kissé heviilve. Gyönyörű volt igy ! Fényes, dús szőke haja oly jói illett a gyermeteg, kipirult arczhoz. Ez a Béla irigylésre méltó ember: ezt kénytelen voltam önmagámnak bevallani. Pompásan mulattunk a vacsora alatt. Különösen Czakó Gyurinak nagy kedve kerekedett, odaintette magához a czigányt. Gyönyörűen húzta! A hajóállomáson csengettek, jelezték a félóra múlva induló hajót. Az asztaloknál mozgás keletkezett, a társaság egy része szedelősz- ködni kezdett, A fizető pinczérek alig győzték a sok munkát, mindenki sietett. Béla is fizetni készült. — Csak nem mentek még ? — Megyünk bizony édes barátom. Tudod, házas embereknek nem szabad annyira kirúgni a hámból! Ugy-e Ilonkám ? Ilonkának arczán meglátszott, hogy egy csöpp kedve sincsen még a hazzmenetelre, de azért nyugodtan felelt: — Ahogy kívánod . . . Igen, menjtiuk. Béla barátomnak igaza van : nevelni kell az asszonyt! Béla felkelt, a pinczért maga kereste fel: — Különben holnapig leshetjük. — No búcsúzénak még egyszer az én nótámat — szólt Czakó a czigányhoz : »Azért csillag, hogy ragyogjon, Azért asszony, hogy megcsaljon«. A czigánv önmagát múlta felül, oly hévvel játszott: mindnyájan el voltunk ragadtatva. Ilonka gyönyörűséggel himbálta szép fejecskéjét, tekintete a főhadnagyon felejtkezett. Czakó Gyuri pedig hátradőlve székén s fejét is hátrabajtván, hogy annál közelebb legyen a prímás siró hegedűjéhez, dúdolta az utolsó két stófát: »Azért jöttem e világra, Hogy bolonduljak utána, — utána!« Felig lehunyt pillái daczára szinte perzselte nézésével az asszonykát. A mint igy nézem a csinos embert elragadtatásában, szemem megakadt valamin; a világoskék attilla vastag aranyzsinórzatán vettem észre valamit. Odanyultam s levettem az érdes arany- zsinórról : egy . . . kettő . . . három . . . négy — női hajszálat. — Mit babrálsz rajtam ? — szólt Czakó, mielőtt a czigány az ismétlésbe fogott, anélkül, hogy rám hederitett volna. — Valami kis gaz, bizonyosan a fákról hulott rád, a mint sétáltatok. Hanem Ilonka éles szemei meglátták, hogy micsoda gaz volt az! Arczának hirtelen pirulása elárulta. En pedig szép csendesen felcsavartam a kis ujjamra mind a négy hajszáit. Gyönyörű, fényes, hosszú szőke szálak voltak — épen olyanok, mint az Ilonka haja . . . Béláék hazamentek, mi még maradtunk. ' Bucsuzáskcr megigértettük velük, hogy a pár nap múlva tartandó jurista-majáiisra is kijönnek. Akkor újból találkoztunk. Meglepetve bámultam Ilonkára: hosszú, szép haja rövidre volt levágva. Az igaz, hogy nagyszerűen állott neki! Béla észrevette meglepetésemet: — Csak bámulj ! Eleget haragudtam miatta. Micsoda gondolat! Csak olyan gyermekes fejben támadhat, mint az övé. Ilyen a nők szeszélye, barátom ! Hanem csúnya ugy-e ? Siettem az ellenkezőről biztosítani — tiszta meggyőződésből tettem. Mikor később alkalmam volt rá, egyenesen megkérdeztem Ilonkától: — Mondja meg őszintén: miért vágta le a haját. Kissé habozott, azután egyszerre merészen a szemem közé nézett: — Nem tudja ? . . . Nos, azért tettem, mert nem szeretném, ha véletlenül a férjem tenne olyan felfedezést, mint maga a minap a Gyuri attilláján ... Rajongok a rövid hajért a szép nők fejecskéin, de azóta kiváncsi vagyok, hogy: — miért?
