Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-24 / 51. szám
Budapest, 1893. (3:) Deczember 24. jó cognaccal és csemegékkel láttam el magam, Fridi czukrásznál pompás tortát rendeltem egy remek kis angyal czukor szobrával, Seide parfümeket csomagolt be, Rottánál kárpitos dolgokat szereztem be, a gyermekkönyvekből Toldy- nál szép darabokat választottam, Frankendorf díszműárukkal terhelt meg, Gamauf remek vése- pecsenyét vágott ki, Roth Lajos kalácsokkal látott el, Stowassernál vettem egy szép czim- balmot, Berger, a szabó, egy szép téli bundát akasztott a nyakamba. Olcsón és jól vásároltam, legalább 30 forinttal kevesebbet költöttem, mint a múlt évben, a mikor mindent Pesten vettem meg. Ha mindenki igy járna el, akkor bizony másként nézne ki a budai ipar és kereskedelem. Kérem szerkesztő urat, továbbra is lelkesítsen a „Buda és Vidékéiben a budai iparért és kereskedelemért, úgy belátjuk azt, hogy Budán is van ipar és kereskedelem és az csak igy fejlődhetik. Hátha egy ilyen karácsonykor valami vesztegzár miatt nem mehetnénk át Pestre, ugyan Bécsbe utaznánk-e a karácsonyi vagy újévi ajándékokért ? A budai czégek pedig jól teszik, ha a „Buda és Vidéké“-ben minél többször ismertetik magukat. Majd el is felejtem, a feleségem nagyon meg volt elégedve mindennel és ma sem hiszi el, pedig a vignettákat is látta, hogy Budán vásároltam. Azt hiszi, hogy felültettem. Egy családapa. Buda jótevői. Itt a karácsony, itt van uha; — a tra- dicziónális tűlevelű karácsonyfa láttára öröm- és hálaköny lopódzik minden rző halandó szemébe ! Van-e oly szegény szf ó, ki önmagát és gyermekeit ezen legszebb / i legtisztább örömtől megfosztani akarv a/képes volna P Nem ... A karácsony mindenki ünnepe; ennek örvend gazdag éi' szegény egyaránt. Ki aranyon, ki filléren, d6 mindenkinek erős akarata, örömet okozni annak, a kit szive mélyéből szeret s a kiért ha kell, csakhogy örömet okozhasson, önmagától még a legszükségesebbet is megtagadná! A karácsony tehát az önzetlenség és az igazi szeretet ünnepe, melyen az emberbaráti érzelem nemíője : Jézus Krisztus urunk született ! ' De nemcsak a szülő, hanem a jó felebarát is örömest kész e napon az Ínség és nyomor gyermekeivel jót tenni s ezen nemeslelküség a társadalom legerősebb összekötő kapcsa. A nemes adomány azonban, mivel idő és helyhez kötve nincsen, mindenkor szép; a szép tett pedig megérdemli, hogy emléke a hála érzetével megörökítve, kegyeletben tartassák. Minden egyesnek, de a nagy közönségnek is meg vannak a maga jótevői, kikről a jó példa okáért és a köteles elismerés végett is ép e napon megemlékezni legszentebb feladatunknak tartjuk. „Él magyar, áll Buda még“ mondta volt Kisfaludy Károly, s Budának fennállása fennen hirdeti^ a magyarok életben létét! Es bár Bartha László, Budát a németség ősi fészkének nevezi is, hol minden tiszti állás betöltésénél ki volt kötve, hogy az alkalmazandó hivatalnok nemcsak német születésű, de minden nemzetsége is német legyen; s bár azt hiszi is Bartha László tír, hogy a budai „n y á r s“-polgárok, ha módjukban állana, ma is a szerint cselekednének, — bizony, mondhatom, hogy részünkről Buda ép oly joggal nevezhető a „magyarság“ védbástyául, mint a hogy ő Czegléd, Kecskemét, vagy Kőrös városát tartja annak! Igaz magyar az, a ki n y e 1 v b e n magyar ; de igazabb magyai*, a ki elvben is magyar! A magyarságért, fajunkért és nemzetiségünkért Aradon vértanúi halált szenvedett Pöltenberg Ernő is azt mondotta önmagáról, hogy csak nyelve német, de szive magyar, mely a szabadságért és a felemelkedett nemzetiségért dobog! B1\DA és/v IDÉKE Ilyenek ezek a budai „n y á r s“ - p o 1 g á- r o k is, a kik /ma már nemcsak elvben, hanem nyelvben is magyarok ! még pedig nemes magyarok, kidnek nemessége nem a föld alatt porladozó ős'/kbeu, hanem a magyar nemzetet felette szerető szivükben van . . . De erről talán máskor fogunk megemlékezni, most a hazafiasság azon neméről akarunk szóllani, melynek közönséges neve : jótékonyság ! A Anagyar nyelv terjesztése és a nyomorral küzdő emberiség ínséges sorsának megköny- nyitése iránti nemes törekvések apostolai nem hiányoznak Buda polgárai sorában. A várost alapitó IV. Béla királytól kezdve különösen kiemelve a Róbert Károly, Zsigmond király és Hunyady Mátyás uralkodásának idejét, a dicsőségesen uralkodó, felséges királyunk idejéig, vagyis a mai napig, Budának jótevői közé elsősorban koronás fejedelmeinket kellene felsorolnunk, de erre gyönge lévén toliunk, e helyen csak azokról fogunk szóllani, a kik, miután a mindenható őket különös kegyében, vagy ritka szerencsében részesítő, hálaadó szivük sugallata szerint, azt méltóbban meg nem örökíthették, minthogy a segélyezendő szegények, az elaggott s törődött özvegyek és a vagyontalan árvák sorsáról a szenvedő emberiség bajairól, vagyoni viszonyaikhoz mért jótékonysággal, avagy a tanulási ösztön ébredése végett, iskolai czélokra, a szegénysorsu, szorgalmas tanulók segélyezése és jutalmazása tekintetéből tett alapítványokkal emlékeztek meg ! Ezeknek sorát gróf K o h á r y Istvánnal kell megkezdeni, a ki 1729-ben ma már 5836 frtot tevő alapítványt tett az árvák és szegények számára, melynek évi kamatja, évenként a Szentháromság vasárnapján négy budai apát- lan-anyátlan orva, vagy más — a 12-ik életévét még be nem töltött .— szegénysorsu gyermek között osztatik ki akként, hogy kiki az évi kamat 1/i részét kapja. 1798-ban Dimschütz János, volt Buda- városi tanácsnok, tett a budai szegények egy ma már 3255 frtot tevő alapítványt, melynek évi kamatja a főv. I. és II. kerületében lakó teljesen vagyontalan, szűkölködő s betegség vagy öregség folytán munka- és keresetképtelen, de becsületes életet élő szegényeknek és pedig felerészben római katholikusoknak, felében pedig görög keletieknek osztatik ki. A budavizivárosi néptanítóknak tisztesé- gesebb ellátása és fizetésök javítása czéljából Hoche n-P.i c h 1 e r Quirin által tétetett 1801- ben, egy 65 frt 25 krt tevő alapítvány, melynek évi kamatja a Vízivárosban levő valame- melyik oly III-ad osztályú fizetéssel ellátott ideiglenes osztálytanítónak adatik ki, a ki szorgalmánál fogva legméltóbbnak és körülményeinél fogva leginkább rászorulónak ítéltetik a vízivárosi iskolaszék által. Muckenhuber Fülöp volt budai polgár 1804-ben tett 7560 írtból 9795 írtra szaporodott alapítványának évi kamatja a budai „Szent-János“ kórházban ki len ez beteg-ágy fentartására szolgál; —- az ugyan ő általa a fenti évben tett 1680 frtos alapítvány évi kamatjából pedig 12 váltó forintnak megfelelőleg 5 frt 04 kr évenként márczius 12-én, mint a nemes- lelkű alapitónak halála napján, a II. kér. vízivárosi plébánia-templomban tartandó halotti miséért a vízivárosi plébánosnak kifizettetvén, az évi kamatnak többi része a II. kér. elöljáróság által szintén évenként márczius hó 12-én a vízivárosi szegények között osztatik ki. 1815-ben keletkezett néhai Marczi- b á n y i István emberbaráti és bőkezű alapítványából a budai irgalmasok kórháza. Korompai Brunszvik - Majthényi Mária grófné által 1828-ban alapittatott az első kisdedóvóda Budán, az alapitónő saját házában, mely egyúttal az első ilynemű intézett volt egész Magyarországon. Schure r-W a 1 d h e i m Károlynak 1830- ban kelt s 1833-ban kihirdetett végrendelete szerint örökhagyó iskolai czélokra egy 168 frtos alapítványt tett, melynek 5°/o-os kamatjából a várbeli községi elemi leányiskola legfelsőbb osztályába járó egy s a medve-utezai vegyes népiskola legfelsőbb osztályába járó három legszorgalmasabb és legjobb erkölcsű tanulónak adandó kitüntetési ajándékok szereztetnek be. Milde (szül. Richter) Magdolna 1839- ben egy ma már 1750 frtot tevő alapítványt tett, melynek évi kamatja a II. kér. buda-vizi- városi mindkét nembeli szegény, beteg özvegyek és árvák között osztatik ki; — Buda szab. kir. város tanácsa pedig ugyancsak 1839- ben .1000 pengő (1050 osztr. ért.) forintos alapítványt tett olyképen, hogy annak évi 6°/„-os kamatait, vagyis 63 frtot a városi pénztárból a budai jótékony nő-egyesület emberbaráti czél- jaira, jelesül pedig egy betegségben vagy öregségben sinlő, szegény nőszemély segélyezésére és ápolására mindaddig folyósítani magát kötelezte, mig ezen az ő cs. és kir. fensége, boldogult Hermina főherczegnő és volt nádorné magas pártfogása, segélyezése és védnöksége alatt 1817-ben keletkezett budai nőegyesület fennáll s czélja az emberbaráti jótékonyság leszen. Néhai Sieber (Pessiák) Károlynak 1850- ben kelt s 1863-ban kihirdetett végrendelete szerint örökhagyó egy immár 2100 frtot megérő alapítványt tett, mely tőkének évi kamatja egy oly róm. kath. vallásu nőcseléd kiházasitására fordittatik, a ki szolgálatában hűséget, szorgalmat, mindég erkölcsös magaviseletét tanusitott és hosszabb időn át egy gazda szolgálatában megmaradván, szolgálatából férjhez megy — föltéve, hogy esküvőjét lehetőleg junius hó 6-án a ferenczhalmi kápolnában Ígéri megtartani. Néhai Szathmáry József, kapitány és hadbíró, 1855-ben egy majdnem 3000 frtos alapítványt tett, melynek évi kamatja 2/3 részben a pesti, 73 készben pedig a budai szegények között, kik öregség, betegség, vagy más okból származó munka- é3 keresetképtelenség miatt magukat vagy családjukat eltartani képesek nem lévén, segélyre szorulnak s becsületes életmódot folytatnak, valláskülönbség nélkül, minden év január havában tüzelő-fa beszerzésére osztatik ki úgy, hogy minden szegénynek „feje n- ként 30 váltó“ forint jusson (12 frt 60 kr.) Gróf Karátsonyi Guidó 1862-ben egy immár 3000 frtot tevő alapítványt tett, melynek évi kamatja az egyesitett székesfőváros Duna jobbparti (budai) részén levő szegényházban, egy elaggott szegény ellátására fordittatik. A főv. I. kér. krisztinavárosi községi elemi népiskola bármelyik osztályába járó, szegény, segélyre szoruló tanulók ruházattal és tanszerekkel leendő ellátása czéljából 1875-ben néhai Christen Mária egy 1000 frtos alapítványt tett, melynek évi kamatja a fenti czélokra a jelzett tanulók között vallás, nem és nyelvkülönbség nélkül — természetben — osztatik ki. Ugyancsak ezen iskola javára, a tanuló ifjúság iránt érzett rokonszenvének maradandó jeléül Dr. Szénássv Sándor, volt krisztinavárosi iskolaszéki alelnök, 1884-ben egy 200 frtos iskolai ösztöndij-alapitványt tett, melynek évi kamatja két egyenlő részben a fenti népiskola legfelsőbb osztályába járó, szorgalom és magaviselet tekintetéből kifogástalannak talált, egy szegény fiú- és ugyanilv leánygyermeknek, vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül, évenként az iskolai zárvizsgálat alkalmával ösztöndíjul akként osztatik ki, hogy az érdemességre nézve főleg a magyar Írásban tapasztalt fokozottabb előmenetel dönt. A buda-ujlaki róm. kath. szegények javára É b e r 1 i n g József volt buda-ujlaki, később budavári plébános tett 1884-ben egy 200 frtos alapítványt, melynek évi kamatja jan. 1-én osztatik ki. Dr. Say Móricz, volt kir. tanácsos és a bpestvidéki tankerület főigazgatójának nővére: özv. Szákhy Dénesné, szül Say Tekla, 1885- ben 2000 frtos alapítványt tett, melynek évi kamatja két egyenlő részben évenként Móricz napján két, a főv. II. kerületében levő állami főreáliskola bármely osztályába járó keresztény vallásu, jó elömenetelü és jó erkölcsű, vagyontalan, de magyar állampolgárságú, rendes tanuló között ösztöndíjul adatik ki. * * * De hiába is akarom folytatni a megkezdett névsort, érzem — hogy teljességben úgy sem felelhetek meg kitűzött czélomnak; — azért csak egyszerűen annak konstatálására szorítkozom, hogy különösen a legutóbb lezajlott évtizedben volt Budának sok-sok oly jótevője
