Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-24 / 51. szám

Budapest 1803 (8)

BUDA és VIDÉKÉ

Decztíndo't* 2 I.

döttje, Kasics Péter az I. kér. polgári kör küldöttje, Kämeter Antal a III. kér. társaskör küldöttje, Kleszner Albert a Tárbeli Casino küldöttje, Lővy Náthán a III. kér. társaskör küldöttje, L övinger Mór az I — III. kér. ipartestület küldöttje. Ludwig János a budai polgári kör küldöttje, Ludwik Endre dr. II. k. törvényhat. bizotts. tág, Muchmayer Ferencz az I. k. polg. kör küldöttje, Ott Lajos a budai keresked. társaskör küldöttje, Rácz Károly dr. IT kér. törvény- hat. bizotts. tag, Ribáry József II. kér. törvényhat. bizotts. tag, Rónay Károly dr. a budai polgári kör küldöttje, Sárkány Ferencz a II. kér. polgári kör küldöttje, Scheich Károly I. kér. törvényhatósági bizotts. tag, Schifferdecker József az I—III. kér. ipartestület küldöttje, Schurny Rezső a budai polg, Casino küldöttje, Sckwartzer Ottó dr. I. kér. törvényhat. bizotts. tag, Stern József dr. III. kér. törvényhat bizotts. tag, Stowasser János az I—III. kér. ipartestület küldöttje, Szabó M. Ferencz a budapesti polg. lövész-egyesület küldöttje, Szénás^v Sándor dr. az I. kerületi polg. kör küldöttje, Tatay Adolf dr. III. kér. törvényhat. bizotts. tag, Toldy László dr. a budapesti polg. lövész-egyesület küldöttje, Unterberger Adolf dr. a 111. kér. társaskör küldöttje, Varga lgnácz a Ili. kér. küldöttje, Végh Janos dr. III. kér. törvényhat. bizotts. tag, Willinger Ferencz a budai keresked. társ. küldöttje, Wladár Tivadar dr. a III. kér polgári kör küldöttje, Wolf Márton a budai keresked. társ küldöttje.

111. Kültelki bizottság: Bauer József mint a II. kér. polgári Casino küldöttje, Beivinkler Károly I. kerületi törvényhat. bizotts. tag, C.-.epely Sándor II. kér. törvényhat. bizotts. tag, Csorba Ferencz dr. II. kér. törvényhat. tag, Dulovics Béla dr. I. kér. törvényhat. bizotts. tag, Frey Alajos a budai keresked. társ. küldöttje, Freyberger Pál a budai keresked. társ. küldöttje, Gombár Tivadar dr. I. kér. törvény hat. biz. tag, Gyárfás Sándor III. k. törvényhat. bizotts. tag, klein Lipót a kelenföldi érdekeltek megbízottja, Horváth Gyula a III. kér. országos képviselője, Kämeter Antal III. kér. törvényhat. bizotts. tag, Kugler József

III. kér. törvényhat. bizotts. tag, Lakner János a budapesti polg. lövész-egyesület küldöttje, Lánk György III. kér. törvény hat. bizotts. tag, Lindmayer Ferencz a budai polg. kör küldöttje, Lintner Imre a budai polg kör. küldöttje, Osz- toics Mihály I. kér. törvényhat. bizotts. tag, Peringer Ferencz I. kér. törvényhat. bizotts. tag, Perthl Géza az I. kér. polgári, kör küldöttje, Rupp Zsigmond II. kér. törvényhat. bizotts. tag, Sitz Károly III. kér. törvényhat. bizotts. tag, Varga lgnácz a III. kér. társaskör küldöttje.

Mozgalom a »Buda és Vidéke« érdekében.

Az a családias kapocs, mely előfizetőink és közöttünk létezik, szükségessé teszi, hogy jelezzük azt a mozgalmat, mely lapunk terjesztése érdekében miuden felülről megindult, úgy Budán, mint a vidéken.

Lapunkat tagjainak többek között előfizetésre és hirdetésre ajánlotta a budai kereskedelmi társulat, a polgári lövészegylet, tornaegyesület, a gazdasági egyesület, nemzeti asztal- társaság, ipartársulatok, I—III. kér. vendéglősök ipartársulatának elnöksége, Montefiore-egylet, Budai Dalárda, Ó-budai önképzőkör, Törökbálinti kaszinó, a pilisi alsó járás szolga- birája stb.

E megtisztelő érdeklődés csak fokozza bennünk azt a buzgalmat, melyet eddig tanúsítottunk és kifejtettünk.

Ezekhez az ajánlatokhoz csatoljuk a magunk kérését is, hogy lapunkat minél szélesebb körben méltóztassanak barátaink terjeszteni.

Egyúttal kérjük előfizetőinket s olvasóinkat úgy helyben, mint a vidéken, hogy bennünket mindenből tudósítani szíveskedjenek.

Különösen a vidék, a községek elöljárói részére ajánljuk mi is saját jól felfogott érder kükben lapunkat és közöljük részökre az alábbi két felhívást.

Igen tisztelt Elöljáróság!

A „Bu da és V i déke“ czimü lapot azért alapítottuk, hogy Budának és vidékének emelkedése, közgazdasági boldogulása rohamosabban fejlődjék. Minden alkalmat megragadtunk a községi élet lendítésére. Közöltük, a mennyire idő és tér megengedte, a községek történetét és annak leírását, hogy fekvésénél fogva egy-egy község mire alkalmas, mennyire lehetne annak viszonyait a község vagyonosodására felhasználni.

E mellett az a czél lebegett és lebeg előttünk, hogy a községek a „Buda és Vidéké“- ben egy olyan érintkezési pontot nyernek, mely által egymás dolgairól, ügyeiről értesülést nyerve, azt tanulságosan felhasználva, az értesüléseket saját czéljaikra érvényesíthetik.

Buda vidékének községei jó részt tömörültek lapunk körül s reméljük, hogy a tisztelt Elöljáróság sem vonja meg attól részvételét az által, hogy előfizet. Hiszen évi 6 frfcot egy község a maga jóvoltáért mindenesetre áldozhat. Ha az értelmiség öt tagját előfizetőnek nyeri meg a község, úgy a saját részére a hatodik példányt iugyen kapja.

Felhasználhatják a lapot a község és a község lakói mindenuemü hirdetésekre a leg- jutányosabb árak mellett, igy p. o. építkezési ajánlatok, pályázatok, eladás, bérlet, körözések, pénzintézetek mérlege, közgyűlési meghívók stb.

A „Buda és Vidéke“ alkalmas a községi élet minden közlésére, igy tanácsülések határozatai, változások az elöljáróság kebelében, közgazdasági állapotok, sérelmek, temetkezési-, segélyző - é3 tűzoltó-egyletek értesítései, nyilvános számadások közadakozásokról, egyes polgárok érdemei, eljegyzések, halálozások stb. Egyházi élet. Búcsúk, templomi ünnepélyek stb.

Szóval, a „Buda és Vidéke“ a községi élet hű tükre akar lenni és annak emelése, élénkítése képezi feladatát.

A „Buda és Vidéke“ kéri az elöljáró, különösen a jegyző urakat, hogy e tárgyakban tudósítani szíveskedjenek.

Azt biszszük, hogy e lap megrendelése ellen a szolgabiró urak kifogást nem emelnek, sőt azt készek lesznek engedélyezni.

Kérjük a t. Elöljáróságot saját jól felfogott érdekükben az előfizetésre, hirdetésre, gyűjtésre, terjesztésre és levelezésre.

A „Buda és Vidéke“ Buda és vidékének érdekei előmozdításáért alakult. E téren sikerrel fejezett be egy évet. Múltjára hivatkozva, bátran fordul a vidék értelmiségéhez, hogy e lapra előfizessen. Már maga az a körülmény, hogy a magyarosodás ügyének is szolgál, elegendő a pártfogás kiérdemlésére. Éhez járul az a körülmény, hogy a vidéki élet és a gazdasági viszonyok fejlesztésére különösen alkalmas és találkozó pontja lehet a távolabb lakóknak.

Bizalommal fordulunk a vidék értelmiségéhez, birtokosaihoz, hogy előfizetni szíveskedjenek. Szívesen közöljük előfizetőink minden eladást és vételt, bérletet tartalmazó hirdetéseit, eljegyzés, halálozás, mulatságok stb. leírását és jogos felszólalásait, szóval mindent, mi a társadalmat, közgazdaságot, közigazgatást érinti, díjtalanul, de csakis, előfizetőink tollából vagy ezek megbízására.

Előfizetőink minden dolgában eljárunk, sürgetünk, felvilágosítást adunk, szóval szolgálatára vagyunk.

Meg vagyunk győződve, hogy a „Buda és Vidéke“ előfizetői sorába t. czimet is bejegyeztethetjük, e czélból mutatványszámot küldve, kérjük azt ismerősei között terjeszteni és bennünket tudósításokkal megtisztelni.

Erdélyi Gynla.

megyei t. aljegyző,

a »Buda és Vidéke« felelős szerkesztője. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai:

Egész évre . . . .12 korona.

Félévre.................6 „

Kiadó-hivatal: I. kér., Krisztina-utcza 14. sz.

Kérjük a vendéglő- és kávéház-tulujdono- sokat, egyesületeket és magánosokat minden mulatság beküldésére, értve az előre tudósitást és a mulatság lefolyásának, műsorának és a felülfizetőknek közlését.

Nagykovácsi b ucsujárasunk.

Hogy mi ezen esemény után, mi módon jutottunk Nagy-Kovácsiba, arról nem számolhatok be, de az bizonyos, hogy Titus Vespasian hires császárnak Róraaba érkező diadala nem lehetett nagyobb, mint a mi elkeseredésünk, a mikor mégis csuk „személyemhez“ közeledő grófi község égbekiabáló tornyát, a messze kék láthatárban pillantottam meg.

Végtére, nagy viszontagságok után gazdám szülői házához érvén, az öregektől elég szívélyesen lettünk fogadva. Az öreg sváb úgy nézett a világba, a mint az öreg svábok nézni szoktak, u. i.: meglehetős bután, az őseitől jo- osan örökölt álnoksággal keverve. A mámi kedélyes mosolygásai pedig azt a benyomást tették rám, mintha hosszú életén át egész „csöndes“ cczeánokat öntött volna, az által0 a fővárosba küldött tejbe. Lelkűket ekkor éppen csak az bántotta, hogy váratlan módon elkéstünk és hogy a tiszteletünkre elkészített ebéd kissé elpuhulhatott. A szép szobába utasítva, azonnal terített asztal mellé vezettettünk. De mielőtt leültünk volna, az öregek előbb, ez ünnepélyre, úgy látszott, rezervált fohászkodó félébe mé- lyedtek. Lehetett ebben minden: paradicsom és pokol, nászágy és koporsó, deli alak és csontváz, földi gyönyörűség és halandóság; továbbá egy bérelem a ház patronusához, hogy lássa el őket még többször ily fele jó ebéddel és a bezáró ima, körülbelül a szűz Leokádiához, hogy mentené meg őkét minden bekövetkezhető utóbajoktól.

Nagy nehezen a leves be is érkezett. Csakhogy ezt meglátván, nem emlékszem, hogy teljes életemben Kellemetlenebből érintettem volna meg valamit, mint akkor ezt a levest. Ez ugyanis, képzeljék rémületemet, gyöngy tyúk leves vala, a melyben a húsféle abban az isnm- retes, étvágyakat élénken gerjesztő sárgaságban úszkált, a mely a gyöngytyíik-levesek f >- jellemvonását képezi. Miután erre kissé csodálatteljes szempillantással összenéztünk, vén háziasszonyunk ezt félremagyarázta, attól tartott, hogy a gyöngytyűk-levesektől esetleg irtózunk. Ha véletlenül ezt nem szeretjük, mondja részvétet eláruló hanggal, aggodalmakra éppen nincs okunk, mert fia a mai ebédről túlságig gondoskodott, — lesz ezenkívül, folytatja némi díszére váló csevegésben, kit nőén elkészite t kacsatokánunk és gyönyörűen kisült libapecso- nyénk. Nekünk nem kellett több és hogy bennem, ezek hallatára meghűlt a vér, úgy tudom, nem kell különös módon indokolnom. A mi pedig az egész dologban a legbosszantóbb, hn^y a mellettünk ülő pimasz tolvaj részeges fővel oly egyiigyüen nézett ránk, mintha az ej"’.'Z eset őt legkevésbbé sem illetné. Hogy minden étvágyam egyszerre eltűnt, az természetes és miután mi körülbelül abba a helyzetbe találtuk magunkat sodorva, a melyben Petőfi iamr ura saját füstölt kolbászaival szemben lelő of, összes vágyaink hazafelé irányultak. Habar nevezett embernek sajnálatraméltó állapota, ez: ami jelenlegi helyzetünkkel összehasunli va. még tűrhetőnek mondható. Mert, ha mi A t valamelyik jóhirnevü, dalos költő szed ni z