Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-12 / 6. szám

Budapest 1803. (3.)

BUDA és VIDÉKE.

Február 12

Midőn tehát a naphegyi telektulajdonosoknak a Naphegy szabályozása és rendezése éi dekából a folyó 1892. évi február hó 11-én 24 aláírással ellátott folyamodványára a tekint, tanácsnak ez év május 19-én 6991. szám alatt kelt és alulírottakkal felzeten közölt végzése szerint, a fővárosnak az a kívánsága, hogy a szükséges útrészeket az összes telektulajdonosok ingyen engedjék a város tulajdonába, ebből arról győződtünk meg, hogy igy a Naphegy szabályozása rendkívül hosszú időre halasztatnék el s még akkor sem remélhető, hogy az utakra eső részeket az összes tulajdonosok ingyen engedjék át, mert némelyeknél az utczarészek a telek javarészét emésztik fel, másoknál a birtokterület hasznavehetetlenné silányul, sőt soknál teljesen meg is semmisül.

Ennélfogva bátrak vagyunk a tek. fő- és szék városi Tanácshoz azon ajánlattal és kéréssel járulni, hogy úgy a főváros magas jövőjének, mint a phylloxera pusztítása által elszegényedett birtokosok érdekében e városrésznek minél előbb való teljes rendezését elhatározni s azt ez idő szerint még csekély áldozatok mellett kivinni méltóztassék s e végből a kellő tervezetek alapján az egyes tulajdonosokkal való egyezkedést egyenként vagy tömegesen megkezdeni méltóztassék.

Egyúttal ismételten fölhívjuk a tek. fő- és székvárosi Tanács becses figyelmét a következőkre :

1. Alázattal kérjük, hogy aba- rak-kór háznak már elvben elhatározott eltávolítását, minél inkább siettesse.

2. A naphegyre vezető jelenleg egyedüli út és később is mindig a legélénkebb főutat képező Lisz- nyay-utcza teljes hosszában szabá- lyoztassék, illetőleg a kiszélesítés, le ás at ás, vízvezeték-, kanális- és világítással való való ellátás és makadamirozás által a forgalomra alkalmas állapotba hozassák, annyival inkább, mivel tudomásunk szerint az ezen út mentén fekvő telkek tulajdonosai a szükséges területeket a legméltánvosabb áron hajlandók a fővárosnak átengedni.

8. A Mészáros-utczának forgalmi akadályai s különösen a 10979/b, 10978/a és 10981. h. r. számú telkeknél a kiszögellés megszüntettessék és a Mészár os-utcza egyenes vonala b Bu d a eörsi -útig kinyitássá k, vízvezetékkel, gázvilágitással és makadamiroztassék.

4. Ismételten kérjük a tek. Tanácsot, hogy a déli vasút áthidalását s igy a Mészáros-utczának a Gryőri-úttat való összeköttetését siettetni méltóztassék ;

5. hogy a Naphegy összes telektulajdonosai a mérnöki hivatal által egy együttesen tartandó gyűlésre egyenkint meghivassanak, hogy az átengedendő útterületekre vonatkozó megállapodás egyszerre és együttesen megvalósítható legyen.

6. Hogy a Naphegy tetején fekvő 10944. h. r. számú telket a főváros

.minél előbb sajátítsa ki, mivel e terület teljesen az oda tervezett kö r térségbe esik s mivel ennek kisajátítása s rendez^ g-eg<- által a szomszéd tulajdonos.-’A telkeikbe2 jutván, a í e j 1 őd/e' s könnyebben uirvÁvÁ indulhat.

* j Hogy a Rarkis villa előtt a Lisznyai- utczából kiinduló, a Naphegy körül a Mészáros- utczával párhuzamos utczán a Karkis és Wach- telné közötti kerítés bontassék le s a ll007. és 11006. h. r. sz. területeken az utcza nyitas- sék meg, mivel ezen részek már amúgy is a főváros tulajdonát képezik.

8. A Naphegy tetején levő és a főváros tulajdonát képező szemétgödör egészségügyi szempontból minél előbb töltessék be.

9. Hogy ezen — már sok éven keresztül mostohán kezelt — kerület s különösen a Nap- hegy és vidéke némi kárpótlásban részesitessék s a sok nehézségek és áldozatok némileg elvi- selhetok legyenek, és végre-valahára e vidék a sok vajúdás után némi kedvezőbb fejlődésnek i ii du Ihasson, alazattal kérjük a te k. fő— és székvárosi tanácsot, hogy a Naphegy és annak környékén építendő

házakra, a földszinteseknél 20-, az emeleteseknél pedig 25 évi adómentességet engedni méltóztassék. Csak igy képzelhető a Naphegy gyors fejlődése, igy az 1895. évre rendezendő ezredéves ünnepélyre a királyi kastély környékének a fő és székvároshoz méltóbb átalakulása, hogy a főváros többi nevezetességei között a királyi palotát is mindig meglátogató idegenek előtt e palota környéke is méltó látképet nyújthasson s nem oly szomorút, a melyben a magas szomszédságba jutott viskók szégyenkezve takargatják szennyeiket.

Ezek után mint több naphegyi tulajdonos megbizottjai magunkat és kérésünket a tek. fő- és székvárosi tanács szives jóindulatába ajánlva, maradtunk

Budapesten, 1892. évi junius hó 20-án (beadva 21-én)

alázatos szolgái: Ádámásky József mint elnök, Lányi Ernő, mint jegyző.

A naphegy-utczai háztulajdonosok is hatan 1892. május hó 11-én 18435/92. iktató sz. II. ügyosztály alatt beadott kérvényükben szintén kérték a Naphegy némi gondozását, vagyis a Lisznyay-utcza rendezését, úgymint kiszélesítését és roppant gyorsan emelkedő nagy közlekedhető pontjának leásatását, a mi által házaik Lisznyay-utczai oldalán egyenes vonalat kapnak és egyesek diiledező kerítése a rendes vonalba jönne, még a kiépített házaknál a magasabban fekvő utcza kiásása folytán a nedves lakások szárazzá tétetnének, de a Naphegy fejlődésének legnagyobb akadálya is megszűnnék s a királyi palota környéke méltóbb fejlődésnek indulna. Ezen kérvény is azonban eddig elintézetlen, miután erre 1892. Május hó 11-ike óta, vagyis nyolcz hó óta válasz, vagyis határozat nem adatott még a főv. tanács részéről.

1893. deczember 3-án öt naphegyi telek- tulajdonos egy újabb kérvényt adott be, melyben kérik két oly teleknek a kisajátítását, a melyek ugyszólva egészen az oda tervezett köztérségbe esnek és előbb-utóbb kisajátitandók lesznek, de fejlődési akadályt képeznek és egyik oldalon a telektulajdonos által ingyen átengedett 130 Q° utczát a másik oldalon levő telektulajdonos által 700 egynéhány (//j° ingyenesen átengedett zsákutczákat összekötni, illetve véglegesen kinyitni volna hivatva, a mi most még sokkal olcsóbban foganatosítható, mint későbbi kiépitkezéskor. Hivatkoznak a városi 6091/1892.

III. tanácsi határozatra, melyben kifejeztetik, hogy: „A tanács a fejlődésnek indult Naphegy rendezését, a mennyiben a hatóságtól függ, készséggel hajlandó előmozdítani.“

De biz ez a kérvény is, mint az előbbeniek is még elintézetlenek és megoldásra vár és igy a naphegyi telektulajdonososok, daczára egyesek építkezni kívánságának csak a jobb jövőt reményük.

Emlékeink.

Sajátságos furcsa össze vissza épületekből állt ez a Buda, mintha az évszázadok építő modorának kiállítása lett volna. Itt és amott ma is állanak ilyen házak, melyeknek gerendájában sok sok emberöltő óta segít az enyészetnek a szú.

I Különösen a Tabánban, Vízivárosban vanÉ olyan házak, melyek a török hódoltság

nf lehettek díszes épületek, ideien) x

J IT^m czélunk Buda történetét illusztráló

, . , *Fről beszélni, azt hivatottabb toll és t"bl)Se^e k ^e^em a ^aP°k hasábjain megbeszélni gasztos és kiemelkedő pontja van _ ma§Unek. Mátyás templomában irnádBuda történ etek, p Róbert Károlytól kezdve sok óztak királyaiképp építkezés mutatja azt, hogy ideig. A várban s .^Jnt a nagy urak akkori kor- a települők, Eto-szesen építkeztek, erre leg6 <?1Ul vallanak. Az országház

inkább a kapualjakig párkányzata góth modorú, utczai 20-ik számú ház üánia épület, ebben is lát- Erdekes a várbeli pléhr^bbról egy, balról pedig ható a kapualjban jojé._ A bányakapitányság et csúcsos falmélyedése,inp hasonló nyomokat. ^en izmién találj, QU házban nagyon ér- A fi ortuna-uteza 14. szárk

. A

dekes a kapualjba vezető régi alacsony ajtu- nyilás, mely érdekes és kőből faragott. A bécsi kaputéren és Verbőczy-utczában szobor töredékekre akadunk. S >k szobrászati töredékek voltak a bástya falában. A Jezsuita lépcső felső bejáraidnál vau egy vörös márványkőből faragott dombormű töredék, mely fekvő oroszlánt ábrázol. A krisztinaváros felöli falban pedig négyszögéi mezőben szárnyas angyal fejecskék. Ezek sírkövek lehettek.

E pusztult minden, még Mátyás palotájának maradványai is. Csak a Szentháromságtér 1. sz. ház sarkán látható még egy vörös márványból készült levéhzerü töredék. Nézzük most már ezeket a tabáni és a vízivárosi némely törökházakat, úgy élő krónikáit látjuk Buda hányatott múltjának.

Érdekes lett volna ezeket a házakat legalább lefényképeztetni, tanúság és az építés történelme kedvéért.

Igen ám, de elmulasztották, most már csak alig menthető meg valami, de a mi megmenthető, annak őrizzük meg nyomát az utódok kedvéért.

A to- és székváros tanácsa nehány házat ellátott történelmi táblákkal és ezért dicséretet is érdemel, azonban terhelik mulasztások is, különösen egy, a miért felszólalunk.

1877-ben a magyarországi műemlékek ideiglenes bizottságához a főváros azt a kérdést intézte, hogy a fehérvári kapu mellett levő bástyacoiony méltó-e a fönntartásra.

A bizottság odanyilatkozott, hogy igen. A főváros az indokokat elfogadta, a bástya lenntaitasat elhataiozta es íme 15 év múlva lerombolták.

Tudtunkkal ez volt a Török Bálint bástyája, melybe kezdőbetűi is benne voltak. Miud ebből csak az látható, hogy a főváros itt sem gondolt Budával anynyit, a menynyit kellett volna. Aivak valánk és vagyunk e tekintetben is.

A történelmi emlékek elhanyagolása kegyetlenségre mutat s a kegyeletien jelen merőben sivár. A nemzet, mely nem őrzi meg múltját, abban kevés a tetterő.

A régiségek lelkiismeretes megőrzése a történelmet kedvelteti. A mely nép történelme irányában közönyös az jövőjét is koczkáztatja. Nem él csak sinlődik.

A budai köröknek lenne feladata az, hogy egy kicsit fellendülnének és élesztenék a régiségek ápolásához a kedvet.

A főváros régebben többet foglalkozott a Buda hatáiában levő emlékekkel. Közgyülé- sileg rendelte el p. o. Árpád sírjának kinyomozását, mit (/tömöri Havas Sándor nyug. miniszteri tanácsos tő- és székvárosi bizottsági tag dicséretre méltó buzgósággal folytatott nyolcz éven keresztül.

Anonymus szerint Árpád sírjának Kis- Czelltől éjszakra fekvő újlaki téglagyár telepén kellene lenni. Itt volt a Fehóregyház, mit Nagy Lajos határjáró leveléből biztosan ki lehet számítani.^ Görnöri Havas Sándor bár nem találta meg Árpád sírját, még is azt indítványozta, hogy a tőváros Árpád emlékére a kis-czelli katonai korházat alakítsa at szeretetházzá és a hajdani szilárd építésű templomot restau- ráltassa Szent István tiszteletére, ki e tájon építette h ehéregyházat, a magyarok bejövetele óta az első templomot. Itt lehetne a főoltáron elhelyezni bzent Istvánnak kararai márványból 1 arago tt szó urát.

A lensik környékéből pedig legyen egy Arpád-nget.

Ez az ajánlat is elhangzott a pusztában, pedig jo lett volna meghallgatni.

Budai cselédek.

Nem tudom hogyan s miként de annyi bizonyos, hogy a Fin de síécl-ben a cselédek virágzási korukat élik. Azt hiszem, hogy a társadalom alsófoku néposztályában nem találuuk oly egyént, kinek könnyebb életmódja volna, mint a mai cselédeknek. Lusták tudatlanok rendesen, de nagy bért szedni, ehez kitünően értenek.

Habár a nagy bér követelésre a helyszerző tanítja őket, mert hiszen mindkettőnek érdeké-