Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-12 / 6. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam (>. sz. Vasárnap, februárius 12. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör hivatalos közlönye. KIÄüÖ-HIYÄTÄh, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-ntcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. 1. kér., Pálya-utcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Közszellem. ii lezajlott kereskedelmi és iparkamarai választásoknál tapasztaltuk azt, — a mi Budán ritka látvány — a közszellemnek egyöntetű megnyilatkozását. Az I. II. és III. kerület képezné voltaképen Budát, de ezek a városrészek bizonyos közöny által vaunak elválasztva egymástól és csak ritkán történik, hogy mint a kamarai választásoknál megesett, a városrészek egymással találkozzanak. Üdvözöljük a közszellemnek ezt az egyöntetű ébredését, ez biztosítók ígéret a jövőre nézve. Igaz, hogy a pártok is jelentkeztek, nem volt teljes az egyetértés, de minden árnyalat az I, II és III. kerület együttes tanácskozásának volt eredménye. Ebből tanúságként vonhatjuk le azt, hogy eredményekre csak abban az esetben számíthatunk, ha mind a három kerület kezet fog és közeledve egymáshoz segíti egymás érdekeinek győzelmét és e közeledés által ápolja a közszellemet. Hern hagyhatjuk dolgainkat odáig, hogy magoktól fejlődjenek. A csodák világa lejárt, semmi magától nem áll elő, mozgató erő nélkül nem létesül semmi. Az összes társadalmi tényezők egyöntetű A „BUM és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Keleti reminiszczencziák. Bárczay Oacartól. Kelet társadalmi viszonyairól a legtöbb embernek felszeg fogalma van, az operettek badar sujet-i s az olyan utazók iratai teszik e fogalmak forrását, kik utaznak, néznek s hazatérnek a nélkül, hogy valamit láttak volna. Megnézik a táuczoló derviseket néhány dsamiát, türbét stb. azokat, melyeket Bedecker vagy más ilvnemii könyvek ajánlanak, de a legérdekesebbet, a társadalmat, az ember szellemi világát, figyelemre sem méltatják s róluk azt a fogalmat viszik haza a melyet hazulról hoztak volt. A keleti emberről azt hiszik, hogy az mind erkölcstelen, ki egyébre nem is gondol mint bujái kodásra, különösen az európai nők, vagy elborzadva gondolnak a sok feleségű musul- manra, vagy egészen más bordából szőtt embernek tartják mint az európai férjeket, s ha a kettőt összehasonlítják az nem az európaiak előnyére van. Ezeknek az utóbb említett asszonyoknak igazuk van, de nem azért a mit ők sejtenek, hanem azért, mert ezek morálisabbak, lévén a törvényes polygamia erkölcsösebb, mint az európaiak titkos polygamiája. A keleti társadalmat általánosan jó erkölcs jellemzi, a ccaládi élet jobban ki van fejlődve mint Európában, de különösen jobban mint a németeknél, kik pedig „ Häuslichkeit“-ről s „Familienleben“-ről be szélnek, de hivatalmeutes óráikban mindig a sorházban „beim Früh- yagy Nachmittags Schoppen ülnek s haza csak azért jönnek, hogy működése képezi a helyes irányú közszellemet. Legelsőbben is ennek a közszellemnek a viszálkodó elemekkel kell leszámolni, mert ezeknek a hiúságának kielégítése, az ezután való törekvés ál a ló- tesülés útjában. A nagy egyesülések a parányi frac- tiókat elnyomják egyes hióalkodók akna munkája megsemmisül a zöm erélyes fellépésével szemben. Buda csak magára számíthat, a hatóság más felé vtn elfoglalva, a mi hátrányunkra emelkednek más városrészek. De nem is lehet és nem is jó mindent a hatóságtól várni, arra való a társadalom, hogy a hatóságok mulasztásait pótolja és azt serkentse, hogy mulasztásainak száma gyérüljön. A társadalmi életet kell első sorban sok tekintetben reformálni Budán és kiemelni azt pangásából. Ennek egy módja van s ez az érintkezés. Ha különféle elemek és rétegek 1 gyakrabban találkoznak, mindjárt tisztá- 1 zódik az a kérdés mennyiben számíthat egyik a másikra s ki hol mozdíthat az ügyön, az erők és befolyások mennyisóg- tani ismerete igy szerezhető meg. Teremtsünk szellemi életet Budán, ha a közönség nem keres fel, keressük mi fel a közönséget s a legtágasabb körben és a legkisebb zugban ébreszszünk érdekeltséget. Társasköreink jó része megteszi a maga kötelességét, betölti hivatását. Vannak jótékony egyesületeink, különféle asztaltársaságaink, testű léteink kisebb és nagyobb czólokért. Ez igen szép dolog, de azért még nem elegendő feladatunk megoldásához. Ennek egy módja van a közeledés és az érintkezés. Mi a budai közélet, közszellem érdekében fogtunk ezúttal tollat. A nagy és kis czólok, törpe és óriási sérelmek felsorolása azok orvosszereinek kutatása még nem alkotja a közszellemet A közszellem nem részleges, hanem általános vonásokból alakul s ezek az általános vonások adják meg a jellegét. Egyes körök és más vezérelemek hiába törekednek bármire mig a közszellem nem érik meg nagy általánosságban. Valljuk be őszintén — hiszen ezt minden kör tapasztalhatta — hogy a budai társadalom fő bűnei: egy kis közönyösség, a megszokott szeretete, az njjitástól való félelem, visszavonulás a feleségeik emészthetetlen rossz germán ételeivel < gyomrukat még inkább elrontsák, mint a sörrel, j Az izlam követői sok elnézéssel és jóindulattal vaunak egymás iránt s bármily nagy ür teszi is a határt a néposztályok között, azért testvéri szeretet fűzi azokat egymáshoz. A korán megengedi, hogy mindenkinek, a ki teheti négy törvényes felesége legyen és annyi rabszolgája, a mennyit el tud tartani. A térj elválhat, de köteles az asszony ellátásáról gondoskodni. Az elválás könyen megy, de ritkán történik és nagy szégyennek tartják A családapai hatalom olyan korlátlan, mint hajdan Rómában volt, az asszonyok a legnagyobb tisztelettel beszélnek férjeikről s a gyermekek szeretetteljes tisztelettel csüngnek rajta, Agglegény igen kevés van keleten s azt nem is jó szemmel nézik. A korán rendelkezései következtében a keleti íeleség állása sokkal előnyösebb mint az európai asszonyoké. Férjétől moringot kap s e mellett, ha van, saját vagyona fölött is rendelkezik, nem lévén kötelezve a háztartás költségeiben részt venni; ha férje elválik tőle ellátásáról tartozik gondoskodni, és ha özvegygyé lesz, férje vagyonának egy részét örökli. Az asszony a legnagyobb tiszteletben részesül s az, a ki a musulman asszonyok sorsát szánandonak tartja nem ismeri a viszonyokat. Nagy hibája az embernek, hogy mindent a mi nem olyan mint az otthoni, rossznak tart, pedig helytelen és tökéletlen nevelésre mutat az idegenszerünek ab initio való kárhoztatása. Ee Bon franczia akadémikus, ki éveken keresztül tanulmányozta Kelet viszonyait egyik korszakalkotó művének bevezetésében igen helyisen mondja, hogy „Kelet egészen más látványt tár elénk (mmt Europa), megoszlásunk es lázas életünk; helyett a csend és nyugalom képét mutatja. Az a nép mely számánál íogva az emberi nem legtekintélyesebb részét kepezi régóta ahoz a csöndes megadásnoz jutott, mely ha nem is a boldogság maga, de legalább annak képe.“ „Ezt a társadalmat az a szilárdság jellemzi, melyet a mienk elvesztett. A nálunk löl- bomlásnak indult család náluk százados állandóságát megtudta óvni.“ A muzulmán nők a ház háremnek nevezett részében iamnak, melyről az európaiaknak még tévesebb togaim.uk van mint egyébről s ez könnyen érthető ha tudjuk, hogy ez az a hely, melyet európai szem nem igen láthat s melyről phautáziajuk- nak szabad folyást engedve írtak a rendesen frivol gondolkozásu irók. A hárem szó arabul azt teszi: „szent hely!'1 es itt laknak a núk ! Azok az európai nők kik valóban voltak valamely háremben, csodálkozva látták, bogy lakói férjeiket szeretik, gyermekeik gondozásával, nevelésével vannak sokkal inkább eiíog- lalva mint a nőegyieti gyűléseken apáczák elleni harezob folytató, joure-okra s színházba járó európai nők s a kik teljesen meg vannak sorsukkal elégedve, nem is kívánkoznak onnan ki. A keleti nő őszintén sajuálja az európai nőt a miért az nem ér rá teljesen annak élni a mire hivatva van — családjának. Ha valamely rabszolganőnek urától gyermeke születik az a feleség gyermekeivel egyenjogú, az anya pedig szabad s haláláig teljes ellátásban részesül. Tehát a közmorált őrző és policialis néző pontból is tökéletes intézkedés a családi életnek ily módon való elrendezése. Ennek köszön-
