Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 47. szám
Budane^t JS93. (2.) BUDA és VIDÉKE November 26. A „Buda és Vidéke“ minden városrészt külön-külön fog felkeresni, hogy egy ponton összehozhassa a hivatott elemeket, a puszta szereplésre vágyó s tettben tétovázók kizárásával. Alkalmat fogunk találni és nyújtani arra, hogy inditványaink, melyek eddig is kedvező talajon fejlődtek és érvényesültek, még nagyobb mértékben érjenek el sikert. A lap terjedése mutatja hivatásunkat. E lap terjesztése táplálja a budai tüzet. A terjesztés munkájában minden budai és budavidéki embernek részt kell venni. Ez a hely, ez a pont, hol ki-ki beszélhet szive szerint s elmondhatja bajainkat. Reméljük, bizton látjuk, hogy mielőbb el fog jönni az idő, mikor a „Buda és Vidéke“ egy budai család asztaláról sem fog hiányozni s ekkor a budai tűz megmutathatja erejét. Ez nem pusztitó tűz. de az a meleg, mely fenntartja a világot, a szeretet melege. E meleg ápolásához kérjük olvasóink, munkatársaink lelkes közreműködését. Erdélyi Gyula. A Gellérthegy jövője Nováli Ferencz és Palóczi Antal építészektől. I. Az uj dunai hidak. Az eskü-térről, valamint a fő vám-térről átvezetendő hidak a Duna jobbpárti városrészének fellendítése tekintetében a legkihatóbb befolyással lesznek, s még inkább a Gellérthegy felkarolására nézve, minthogy mindkettő helyzete a Gellérthegyet a legközvetlenebbül érinti, e begynek ma fennálló távolságát a Duna bal- parti városrészektől a minimumra szorítják, mintegy közvetlen a város czentrumával állandó kapcsolatba hozzák. Alig van rá példa, hogy valamely nagy város középpontjából néhány perczmyi távolságban ily magas hegy plateau volna elérhető, melyről a kilátás annyira felséges. E két hid felépítése tehát oly közel és a három éves Irmácska hoztak ki pár kraj- czárt, az öreg cseléd pedig egy tányér meleg ételt a nyomorult falábú asszonynak. S mig kis gyermeki sajnálkozással elcsevegett a két kicsiny, a koldus asszony szeméből omlott a könv, mint a patak. Az öreg cselédnek azon biztatására, hogy ne sírjon, vannak jó emberek, a kik nem hagyják el az ilyen nyomorultakat: elmondta a koldus asszony, hogy sirhat ő és sir is, mikor ilyen kicsiny gyermekeket lát, mert eszébe jut, hogy neki is volt szép két gyermeke, jó férje, csendes családi élete, a kis gyermekek akkorák volnának most, mint ezek itten és olyan hasonlított másai e két kis apróság, de férjétől elcsábította egy katona, a ki után midőn szökött és ütjük a vasúton vitte őket át, elgázolta őket egy vonat, a katonának ölelő két karját, neki siető jobb lábát vágták el a robogó vonat kerekei és csak arra emlékszik még, mikor a kórházból ilyen nyomorultan bocsátották világgá. Sorsuk a nyomorúságban össze hozta őket, mert a katonát a becsületbiróság rangjától fosztotta meg s most életüket tengetik szánalmas koldulással. A két kicsiny gyermeket behajszolta az öreg cseléd, a kik váltig hívták a falábú asszonyt: jöjjön el majd máskor is, ha erre járna, addig apjoktól kapott krajezárjaikat összegyűjtik neki, hogy keresse fel gyermekeit és vigye haza azoknak. A szegény koldus asszony sirt és -beszélt volna még sokat, de az öreg cseléd be csukta előtte az ajtót. Megtompult fájdalmával sirva távozott a nyomorult asszony ! A két kis gyermek nem tudta soha se meg, hogy a falábú asszony az ő hűtlen any- jok volt. s integráns részéve teszi a Gellérthegyet a fő- és székváros belvárosával, zömével, hogy könnyen átgondolható, meg a térképről is bizonyossággal leolvasható, miszerint a belvárosi és ferenezvárosi lakóra nézve a városliget — ma a főváros egyetlen üdülő helye — sokkal távolabb fekszik és nehezebben megközelíthető, mint a Gellérthegy lejtői; s hogy üdülési czélra való tekintettel a Gellérthegyet mennyivel magasabb fok illeti msg a városligeten felül, azt felemlíteni is szükségtelen. E szempont tehát a Gellérthegy jövő rendezésében okvetlen figyelmet kíván, s a fővárosi lakók üdülése és a város hygienikus viszonyainak javítása czéljából azt felette fontos szerep illeti meg. A Gellérthegy jövő rendezésében tehát annak czentralis városi fekvésének ki kell domborodnia. Az ott lévő és ezentúl mindenesetre kiterjeszteni szükséges sétányok a főváros in- telligencziája számára szolgálandnak első sorban, s azért bizonyos előkelő elegancziával kell, hogy felruháztassanak, ott a miivészi alkotások és tekintetek, nagyszabású perspektívák és magasabb fokú luxus is határozottan kívánatos. Példákat erre nézve nyújtanak Genua és Nápoly városok magaslatai- és fensikjaiknak kiképzése, de különösen az utóbbi, hol a Castel St. Élrno- val fedte Camaldoli bizonyos értelemben Gellérthegyünkkel analog képet alkot. Az uj Duna-hidakkal azonban — a Gellérthegy, a magaslatok és a hegylejtők, csak a völgy mélyedéséből lévén elérhetők — a budai Tabán rendezése és kiépítése még közvetlenebbül áll kapcsolatban. Az uj hidakkal e városrész a belváros kiegészítő alkatrészévé váland és magáben foglalván az ország uralkodójának székpalotáját, e momentum oly fontosságai tör elő az egyéb városrendezési követelményekhez, hogy ez ügyben másutt is már tejesztett nézeteinket itt is röviden taglalni indodoítnak találjuk. II. A jobbperti városrészek szabályozása és rendezése. Alig telt el két évtized, hogy az országgyűlés Budapest főváros számára egy előkelő boulevard létesítését határozta el az okból, hogy a lőváros sűrűn beépített városrészeiből a város egyetlen üdülő helyére egy nagyméretű diszut álljon rendelkezésre. — Nem volt hiány akkoi azokban, kik ez alkotást feleslegesnek, hiábavalónak, szükségtelennek declarálták. — S ma bizonyos, hogy az Andrássy-ut elégtelen arra, hogy a főváros óriásilag szaporodott lakosságának igényeit szolgálja. S már több ízben terveztettek ide helyi vasutak, de azok nem létesíthetők, mert az óriási mérvű személy- és kocsi-forgalom csak újabb akadályt, sőt a személybiztonság veszélyeztetését látja azokban. Ezekből pedig világos az, hogy beállott annak a szüksége, hogy újabb diszut teremtessék, mely a fővárosi lakosságot az üdülő helyekre vezesse ; — ma már újabb, előkellő diszut előllitása és pedig sokkal nagyobb mérvben szükséges, mint az első esetben ezelőtt 20 évvel. Annak megkezdését illetőleg pedig jobban hol volna az indokolt, mint ha a belvárosból iudittattnék meg s vezetne azon valóságos üdülőhelyekre, melyekkel a budai kegyvidékben rendelkezünk ! Az eskü-téri hid létesítésével előállott annak lehetősége: a belvárosból vezetni ez uj disz-utat egyenesen a budai begyek közé, és pedig a szaporodott lakosság számára való tekintettel, a felcsigázottabb igények szemmel tartásával. — S bizonyos, hogy e jogosult kívánság ellenzői, ma csak csekély töredékét képezik azoknak, kik annak idejében az Andrássy- ut at is ellenezték. Á fő és székvárosi lakosság, a nagyváros több százezeréi számára nem képezheti már a csekély méretű városliget az egyetlen üdülőhelyet, ha eltekintünk is attól, hogy annak talaja nedves és mocsaras. De merő gúny az, ha azon városligetbe, mely a 100,G00-nyi városnak volt szentelve, hatszorosát a lakosságnak akarjuk beszorítani, midőn még azonfelül e terület is csaknem felényire lett redukálva. Budapest nagyváros félmillió lakossága üdülőhelyeit a budai begyek erdő-területeiben keresi, a melyeket igen helyesen a főváros közigazgatása nemrég területben is szaporított, de a hozzáfér- hetést még a kellő mértékben nem létesittette. Az eskü-téri híd átvibetni fogja a lakosság zömét, s az ott kívánt előkelő disz-séta-ut az, melyen át a zöldbe, a hegyvidékbe jutnak a százezrek többszörösei. Lebet-e ily körülmények között a budai disz-ut méreteit, kiállítását alábbra, kisebbre szabni, mint az Andrássy-ut- éit P Nem lehet, s annál kevésbbé is szabadna azt tenni, miután ez ut nemcsak előkelő séta-ut, hanem egyszersmind a „király utjá“-t is képezi, mert azon utón fog a király jövőben az uj s nagyobbitott székpalotájába felvonulni. Ez utóbbi körülmény is fokozottabb mértékben kívánja ennek az útnak előkelő és díszes voltát, nagyságát, s nem elégedhet meg a forgalom okvetlen szükségelte szélességgel, hanem a luxus benyomásával ható szélességet követeli. A belső Andrássy-ut 34 m. szélessége, a nagy körút 33. m. szélessége itt is alkalmazandó okvetlenül. E miatt a mai Attila-utczá- nak 19 m.-re tervezett szélességével az az ut megteremtve nincsen, mely a fő- és székváros mai és legközelebbi jövő igényeiből veszi sarkalatos követelését. De az Attila-utcza többszöri irányváltozása, elhajlása és törései sem adhatják meg ez útnak azt az előkelő benyomást, mely kívánatos; helyzete sem megfelelő, minthogy a város sikterület határán vagyon. — Ide oly diszkörut kell, mely legalább 30. m. szélességben, enyhe iv alakban haladjon át a völgyterület közepén, díszesen kiképezve, — hisz a főváros intelligencziája sietend ide, sétáit végzendő, mert a völgykatlanban szelek ellen védve van; — a tán huzamosabban itt tartózkodó királynak mindennapi útját ez képezi, — miért is itt méltósággal, luxussal kell hatni — és nem szükkeblüséggel! További követelménye az épülőfélben lévő kir. palota uj szárnyának még az, hogy uittgán- házakat ne engedjük oly közel a kir. palota elé állíttatni, hogy ott tér ne maradhasson arra, mint sajnos, minden nyilvánosan épületeinknél történt, hogy a kir. palota a szemlélő által egész impozánsságában legyen élvezhető. Egyrészt azért, hogy helyet lehessen találni a kir. várpalota előtt, a melyről az teljességében és akadálytalanul átnézhető és magas művészetében élvezhető legyen, de másrészt a kir. várlak is megkívánja e szabad előteret, hogy a palotából a tekintet művészi érzékkel rendezett előttérre, nem pedig apró házak piszkos udvaraiba vagy füst-csöveibe essék! E két főmomentumhoz, sugár-ut és várpalota előtti tér, hoszájárul mint 3-ik, hogy az eskü-téri budai hídfőtől a Gellérthegy magaslatait elérendő, újabb s szinte nagyobbszabásu ut építtessék ki. Ezen íő-utirányok megfelelő alosztályozással, mellékutakkal kapcsolódva, az egész Tabán regeneráczióját, illetőleg ujjáalko- tását idézendik elő; miután kétséget nem szenved, hogy az itteni állapot bova-tovább tarthatatlan, s annak teljesen, gyökeresen átujul- nia kell. Itt palliativ eszközök czélra nem vezetnek, toldozás, foldozás csak újabb akadályokat támasztanak, pedig kétségtelen, hogy e területre a város intelligencziájának van szüksége és joga is; és nem ráczió, a város legszegényebb néposztályat a kir. palota körüli helyek birtokában hagyni. Kétségtelen, hogy itt ujabbi tervezésekre mulbatlan szükség vau, s részünkről kifejezést kell hogy adjunk abbeli meggyőződésünknek, hogy ama, a környék számára hivatalosan megszerkesztett szabályozási terv, miután az imént elősorolt igényeket teljesen figyelmenkivül hagyja, a fő- és székváros mai tejlett állapotának meg nem felel, s e miatt itt is indokoljuk és ajánljuk azon eszméinket, melyeket az orsz. iparegyesület aegeise alatt propagálunk, s melyekre nézve többszörösen terveket készítettünk. E szabályozást főbb vonásaiban mellékelve tüntetjük fel. Csak a költségek tekintetében még lel- emlitendőnek véljük azt, hogy határozott s czél- tudatos tettek- és intézkedésekkel — mihamarabb sietve, — alig számbavebető különbségtöbblet állna elő, mint azok a félmüvek igényelnek, melyek ma végrehajtás alatt állanak. Ez összes terület építményeinek értéke, a tabula rasa esetén, a nyerendő építési telek növekedett értékéből bőven compensáltatik. Aligha képez kitérést, hogy a Gellérthegyet kiképző javaslatainkban annak tövében
