Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-19 / 46. szám

Budapest, 1893.

II. évfolyam 46. sz.

Vasárnap, november 19.

BUDA ÉS VIDÉKE

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Az I kerületi polgári kör

és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye.

KIADÓ- HIYÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Krisztina-ntcza 14. szám.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél Wre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 31. ajtó,

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Az egyenes adók 1894. évre,

A m. kir. pénzügyminiszter f. évi 73,956. sz. a. részletes intézkedéseket tett az egyenes adóknak 1894. évre leendő kivetése iránt.

Mennyiben a házadó s a III. oszt. kereseti adó a múlt évben három óv időtartalmára lett kivetve s igy az 1894. óv a három évi kivetési cyclusnak második évét képezi. A pénzügyminiszter az 1892. évben 73,094—78,806. s 88,961. számok a. kibocsátott körrendeletéire hivatkozik, melynek általános határozatai az 1894. évi kivetésnél is irányadók.

Kiváló súlyt fektet a pénzügyminiszter továbbá arra, hogy az általános jövedelmi pótadó megállapításánál az adóssági kamatterhek az 1891. évi 41,187, s 1893. évi 28,058. sz. pénzügyminiszteri rendeletek értelmében vétessenek számításba és a lajstrom ama tételei, melyek alatt több közsógbeli ingatlanokra bekebelezett kamatterhek vétettek számításba, a többi községek megfelelő adókivetési lajstrom kivonataival fölszerelve és összhangzásban legyenek. Hasonlóan külön figyelmeztet a pénzügyminiszter a bányavállalatok igazgatósági tagjai és tisztviselői részére kifizetett jutalékok után járó III. oszt. kereseti adó kivetése tárgyában a f. évi 27,177. sz. a. kibocsátott körrendeletre.

Hangsúlyozza a pénzügyminiszter úr, hogy a pénzügyigazgatóságok által az

adókötelezettek és az adótárgyak összeírásának elrendelés iránt kiadandó rendeletben különösen figyelmeztessenek a városi hatóságok és községi elöljárók arra, hogy az összeírást házról-házra járással és az 1883. évi XLIV. t.-cz. 14. §. első pontjában előirt módon eszközöljék és a megadóztatás alá eső tárgyakat és személyeket, ez utóbbiakat név szerint is és pontosan felvegyék, mert ha a felülvizsgálat alkalmával kiderülne, hogy az összeírásból akár adóköteles tárgyak, akár személyek kihagyattak, az összeírás nemcsak költségükön njból fog elrendeltetni, hanem hivatalos állásukból való elmozdítás iránt is intézkedés tétetik.

Teljesen nj s adminisztratív szempontból is fontos a szóban forgó rendeletnek ama rendelkezése, bogy a pónz- ügyigazgatóságok az egyenes adók kivetése körül előforduló és a pénzügyigazgatóságok munkakörébe utalt mindennemű teendők ellátásával egy, esetleg két kir. adóhivatal kerületére nézve egy- egy szakképzett tisztviselőt kötelesek megbízni.

E tisztviselők teendői:

1. ellenőrzik az adókötelezettek és adótárgyak összeírását és az egyes adónemek kirovására szükséges bevallások gyűjtését;

2. beszerzik az egyenes adók kivetéséhez megkivántató egyéb adatokat;

3. kivetik tételenként és egyénenként a IY. osztályú kereseti adót és a hadmentességi dijat;

4. felülvizsgálják a házadónak, a föld- és házbirtok után járó általános jövedelmi pótadónak és a fegyveradónak, a községi (városi) közegek által teljesített kivetését;

5. elkészítik az adókiszámitási javaslatokat a III. osztályú keresetadóra és a bányaadóra nézve; és

6. képviselik a kincstár, s mint előadók működnek az egyenes adókivető bizottságok tárgyalásain.

E teendők mintkénti teljesítésére nézve a körrendelet részletes utasításokat tartalmaz s abból a községi (városi) közegek által teljesített egyenes adókivetések felülvizsgálására vonatkozó részt a következőkben ismertetjük:

1. Az I. és II. osztályú keresetadót illetőleg:

a) ama községekre (városokra) nézve, melyekben az összeírás az illető tisztviselő vagy más pénzügyi közeg közreműködése mellett eszközöltetett, a felülvizsgálás csak arra szorítkozik: vájjon e két adónem az összeírás eredményéhez képest helyesen vettetett-e ki;

b) ama községekre nézve, melyekben az összeírást csak a községi közegek teljesítették, az adókötelezettek és adótárgyak öszeirásása, illetve az I. és II. osztályú keresetadó kivetésére vonatkozó lajstromok behatóan megvizsgálandók és az azokban megállapított adótételek szükséghez képest helyesbítendők; oly esetben pedig, a midőn a tisztviselő annak a nyomára jönne, hogy az adókötelezetzott lelkemben. Elképzeltem magamnak az én titkos ideálomat, mely azután álmaim középpontja lett.

A hányszor rápillantottam a virágcsokorra, (hát ez bizony igen gyakran megtörtént, sőt — mi tagadás benne — meg is csókoltam a hervadó virágokat) mindannyiszor éreztem, bogy szivem nagyot dobban s a vér arczomba szökik.

Elpirultam egy fonyadó virágcsokor her- vatag képétől, reszketett kezem, midőn azt megérintettem.

Álmodtam s végre fölébredtem. — Virág- vasárnapja volt — tisztán emlékezem vissza — mikor szokatlan jelenség tűnt föl családi életünk látóhatárán. Egy fiatal ember tette első látogatását. jÁltalános zavar keletkezett. A mama (nem csoda, hisz az első fiatal ember lépte át a küszöböt) bocsánatot kért s a papáért sietett. Jó magam is a papa után siettem s nagy szerencsére a nagymamával találkozva — ki épen akkor totyogott ki a verendára — azt küldöttem be a szalonba, mondván, hogy vendégünk van s nekem öltözködnöm kell. Még utolértem a mamát, ki a papa ajtaja előtt, úgy látszik, gondolkozott — mittevő legyen. Beállítottunk a papához. Nagy munkában volt s komoly gondolkozással kutatott a sárgult akták között. Szótlanul állottunk egy darab ideig, mig végre a mama nagy nehezen kibökte, hogy vendég van, ki a papát keresi.

A papa látszó haraggal kelt föl íróasztala

A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA.

Hogy lettem szerelmes.

— Csevegés. —

Irta : Lásaló Rózsika.

Boldog álmok, remények, ábrándok, melyek enyéim voltatok, hová tüntetek P! Elszálltatok, mint a virágillat . . . eltüntetek a ködbe, a nagy végtelen semmiségbe! Mily szép is volt veletek az élet, mily boldogitó az érzés, mely mennyországot varázsolt derengő hajnalom fölé. Hiába hívnálak vissza titeket .. . nem jöttök . . . nincs többé visszatérés. Már csak az emlék él, mely a múlt ködén átragyog s mely örökké emlékezetes. *

Hogy lettem szerelmes, ugyebár erre kiváncsiak ? Hát úgy, mint minden leány . . .

Báloztam, sokat tánczoltam, még több bókot kaptam s végre egy szép napon egy virágcsokrot.

Jaj Istenem, beb boldog voltam. Az első csokor, mely alatt lappangott az első ideál. Tavaszodott a lelkemben. Felébredtek az alvó és szunnyadó érzelmek. Éreztem, hogy a szív nemcsak azért van teremtve, hogy dobogjon, hanem, hogy szeressen is.

Éreztem, hogy nagy változáson ment egész lényem, keresztül. Valami különös érzés csapott

föl lelkemben kényurnak s a többi érzelmek, mint rabszolgák hódoltak neki. Később tudtam meg, hogy szerelmes vagyok, mikor a tarka-álmok ködképei valósultak.

Pünkösdi királyság volt az egész. A legnagyobb hatalom, — mely a papa szigorú, vaskalapos, antik elveiben nyert kifejezést — elvégre is romba döntött mindent. A fellegvárak, melyeket a rózsás ábrándok szőttek, szétoszlottak, mint borongós köd a fényes napsugáron ..

Hogy visszatérjek a csokor történetére, hát az bizony sok galibát okozott a papának, no meg a mamának is (különös! én boldog voltam mellette). A rejtélyt nem tudták megfejteni. Vallatóra fogtak! A papa komolyan detektiveskedett a rejtélyes csokor bűnügyében, a mama (mert hát a mama más, mint a papa) a decorum kedvéért, szintén kifejezést adott megbotránkozásának.

Hiába volt minden érvelésem, hogy ártatlan vagyok s hogy magam is kérdőre szeretném vonni (dehogy vontam volna kérdőre ! Még meg is köszöntem volna, hogy csokrot küldött) azt a végtelenül merész bűnöst, ki a papa, meg a mama egyhangú nyugalmát megzavarta s engem (már ezt csak gondoltam) ábrándozóvá tett.

A hiába való detektiveskedésnek végre az lett az eredménye, hogy a dolog lejött a sző- nyegről, — feledésbe ment a papa meg a mama részéről — de nálam nem.

A képzelet lázas munkája tovább dolgo-