Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-12 / 45. szám
Budapest 1893. (4.) BUDA és VIDÉKÉ November 12. föbasa Ion és a mint a vár fokán büszkeséggel eltelve szilfa a balzsamos léget, fölébredt szivében a nagvravágyás démona ésrcsábos képeivel csalogatta Alit Istambul felé. Őrjítő zugás ki- sérté: „Légy nagyobb, hatalmasabb!“ Erre a lyra hangjai elnémultak, hervadás szállt a rózsákra és Zulejka, a bánkódó tündér gyöngytelt szemekkel bolyongott, bujdosott . . . A démou nem pihent. Megfujta a hir tárogatóját és első hangja a ruméliai basaságot, második zúgása Eszrna zultána szivét hozta meg Alinak, kit a történet rútnak, púposnak és erkölcstelen nőnek bélyegez. Ezt azonban rangja és hatalma ellensúlyozta és Ígéretei el- kábiták a nagyravágyót. Megtagadta az új nőért, a szépet, szerető szivíit. Feledé Zulejkát... Ali élt dúsan kincsben, hatalomban; — elhagyott neje pedig őrülten bolyongott a budai hegyekben és tébolyában: boldog volt. Mindig Ali lebegett szemei előtt, ajkai őt vélték csókolni, karjai őt ölelni .... Egyszer azonban erősebb roham érte, kiszabadult és „Ali jő!“ kiáltással rohant a hegyekbe, hol a sziklák között tündér testével összetörött az ábránd és fájdalom. Ez a halál törte meg a varázst. Eszma zultána más virágra szállott és Ali Budára küldetett, hol még az esti szellő is vádat súgott füleibe. Vádlólag rezgett minden falevél és ahütlenségsaját fegyverével büntette rabját. A délczeg Ali most fájdalmasan érezte, mint csalta meg hűen szerető nejét. Zulejka sirja óriási hegy gye nőtt és a kínhegy oly teher volt Ali szivén, melynek nyomása a szomorú időt keservesebbé tette. Feltámadt benne még egyszer a büszkeség, de mécse már utolsót lobogott. Nehéz átok vette el kardja élét, harczi vállalatait siker nem ko- szoruzta többé és Iváncsánál Erdődy Miklós győzelme törte össze végkép a dicsőséget. Ali futva menekült a harczból. Arczát verejtékes por födte és hófehér arabméne oldalán folyt le pirosló vére. Kardja, reménye eltört és az esti köd kísérteties képeket rajzolt a légbe, melyek kinosan nyöszörögve beszéltek eltüQt terveiről. Legirtózatosabban zengett a lég Zu- lejkáról, pedig oly gyengéden, szelíden susogta: „Mint szerettelek! Miért is hagytál el ? . . , . Ali megsarkantyuzta lovát és száguldott Buda várába. Ott ledobta a megmaradt kardmarkolatot, a harcz.i mén pedig utolszor rázta még lengő sörényét, összerogyott és üvegesedé szemmel fájdalmasan nézett megtört lovagja után. Ali palotájába zárkózott és soká nem jött onnan ki. A rózsakertet enyészet vonta be és ezzel a fekete szakállba is hullottak ősz, fehér szálak. Pusztán maradt a csillogó palota, hisz lakója sírbolt lakója lön, ki homlokával érintve a hideg talajt, imádkozott Allahhoz és ahoz, kiért szenvedni is oly édes vala. A szerelem büszke lovagja most vezekelt és midőn fehér szemíedő fedte a tájat, fehér lett szakálla, haja és szerelmi szenvedésektől tiszta — a lelke. Roppant vagyonát szétosztotta és magának csak a mecsetet és szerelmének fájó emlékét tartotta meg. Elfeledte a világot, de a világ emlékében tartá a szenvedőt. Irigyei és egykori neje, Eszma elkészültek bélyegző vádakkal a kegyelemdöfésre, de ö kiszámította a távolságot Stambultól Budáig és mikor a küldött a selyemzsinórral belepett — Ali már a megdicsőültek kifejezését ölté föl. Mondják, hogy mérget vett be. Mindegy, ő meghalt; meghalt és él. Fentartották emlékét a szerelmesek között rózsás költeményei és kínos sorsa a szenvedés szentjévé avatta. Egy könnyelmű, elporlott életnek rövid története ez, mely méla hangon rebegi: a szerelemért édes a szenvedés. Emléke itt közeliinkben — a Lukácsfürdővel szemben — hirdeti a napkeleti regét. Egyszerű török imola ez. Mogorva falait a hosszú idő szürkére festette és kövei is méla hangon beszélnek szentjük életéről, kinek költeményeiben a rózsák oly nagy szerepet játszottak, hogy azután Gül-Baba „Rózsák-atyja“ nevét nyerte. A mecset körül díszlenek még egyes rózsafák és egy elvadult rózsatő — tán még a régiek közül való — merengve hajtja látogatója felé piros bimbóját, azt suttogva: szeress! szeress! IQ. Posztl Károly. Népszerű előadások Budán. A népszerű előadásokat rendező, társulat múlt vasárnap tartotla 19-ik évi közgyűlését Pora Ferencz igazgató elnöklete alatt. Az elnöki előterjesztésből kitűnt, hogy az elmúlt télen a járvány miatt előadásokat nem tarthatlak. A tagok száma ez idő szerint 258; a bevétel volt 382 frt 48 kr., kiadás 106 frt 78 kr. A közgyűlés a titkár indítványára elhatározta, hogy ezentúl az előadókat — előadásonkint 20 korona — tiszteletdijban részesíti. az előadások a publikum számára természetesen továbbra is ingyenesek maradnak. Ugyancsak elhatározták, hogy a társulat megkérje a főváros tanácsát, hogy a most építendő budai redutban, egy úgy tudományos, mint népszerű előadások tartására egyaránt alkalmatos és a modern kivánalmaknak megfelelően fölszerelt teremnek létesítéséről gondoskodni szíveskedjék ; a társulat befolyásos tagjait pedig ez utón is kérjük, hogy a társulat e kérését támogatni szíveskedjenek. Dr. Báró ti Lajos indítványára a jövő évben próbát tesznek cziklusos előadások tartásával, az idén azonban még különböző tárgykörökből merített előadások lesznek. Értesülésünk szerint a tél folyamán Balásy Dénes, Palágyi Menyhért, dr. Rupp Kornél, Schambacb Gyula, Sajóhelyi Béla, Ekkert Antal tanárok, König Gusztáv lelkész és Dr. Berencsy György orvos tartanak előadást. Tisztviselőkül ismét a régieket választották; e szerint elnök Pora Ferencz, alelnökök dr. Gombár Tivadar és Csizik Károly, titkár Ekkert Antal, pénztárnok Sajóhelyi Béla. * Az első népszerű előadás f. hó 16-án, csütörtökön d. u. 5 órakor lesz a II. kér. főreáliskola dísztermében. Előadó Balásy Dénes polgáriskolai tanár, a ki „régi magyar balladákról“ fog beszélni. E balladák zenei részét Petz István a „Budai dalkör“ tagja és Kaszner Károly czimbalommüvész urak voltak szívesek magukra vállalni. Felhívás előfizetésre. A „Buda és Vidéke“, mint azt tisztelt olvasóink láthatják, teljes igyekezettel törekedik megfelelni programm- jának, a miért joggal várhatja azt, hogy egyesek és testületek előfizetői sorába léphessenek. Különösen a villatulajdonosokat kérjük ezúttal lapunk méltánylására, úgyszintén a közeli községek elöljáróságait és az egyesületeket. Kérjük lapunkat vendéglőkben, kávéházakban, szállodákban, szóval, mindenütt kérni. Ha előfizetőink közül mindenki magán kivül még egy előfizetőt nyer, úgy lapunk olvasóköre nagy terjedelmű lesz és mi még gazdagabban állit- hatjuk össze a tartalmat. Minden 5 előfizető után egy tisztelet-példán ynyal szolgálunk. Előfizetőinket kérjük, hogy minden ügyeikkel forduljanak hozzánk, mi készséggel szolgálunk utbaigazitással. Ajánljuk hirdetési rovatunkat kis- hirdetésekre is, mely eladás, vétel és mindenféle ügyletek elintézésére alkalmas. . . A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre .... 12 korona. Félévre ....................6 „ Negyed évre ... 3 „ Kiadó-hivatal: I kér., Krisztina-utcza 14. sz. Különfélék. — Szegény gyermekek felruházása. A tél kezdi mutogatni zimankós ábrázatát. Boldog, a ki megvédheti magát ruhával, meleg szobával, fagyos szeszélyei ellen. A szegényről is gondoskodik a jó Isten, a kinek feleslege van juttat a nélkülözőnek. Megkezdődött a jobbparton is a szegény gyermekek felruházása. Legelőször a Il-ik kerületi asztaltársaság ruha-kiosztásáról értesültünk, mely Bruckner Alajos csalogány-utczai vendéglőjében folyt le csütörtökön, e hó 9-én. A Budenz József asztaltársaság november hó 19-én a krisztinavárosi Fukáts János „Zöld fához“ czimzett vendéglőben ruház fel több szegény gyermeket. Az asztaltársaság 8 éves kimutatásából kitűnik, hogy 177 gyermeket ruházott fel 2337 forint költséggel. — Dürr Károly posta- és távirda-taná- csos és Dr. Hager Vilmos posta- és távirda- titkár, kik Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter ur engedélyéből a chicagói kiállításon és általán Amerikában a posta- és távirda ügyeket tanulmányozták, közel négy havi távoli étök után f. hó 6-án érkeztek vissza. Észak- Amerikának majdnem minden nagyobb városában időztek 1—2 napot és végállomásuk San- Francisco volt. Számos helyen találkoztak magyar hazánkfiáinkkal, de legszivélyesebb fogadtatásra találtak a Minnesota állam fővárosában St.-Paulban, hol Argay József, továbbá Kádas, Lencsés és Ligday vendégszerető házánál négy igen kellemes napot töltöttek. A szerencsés visszaérkezés és a viszontlátás örömére Dürr Károly budai barátai és ismerősei sikerült társasvacsorát rendeztek, melyen Dürr igen érdekes részleteket beszélt el utazásából. Egyebek közt említette, mily nehéz viszonyok közt élnek most Amerika legtöbb részén a magyarok és sokan inkább jönnek vissza hazánkba, mintsem ott, éhen haljanak. Ott, a hol kevés a magyar, ezek anyanyelvűket lassan elfelejtik, de örvendeies tény az, hogy a magyarok legtöbb helyen úgyszólván egy családdá tömörülnek és példás összetartásban élnek. A „St -Pauli Baross Gábor társas és segélyegylet“ Dürr előtt azon kérelmet adta elő, hogy az egylet számára lehetőleg magyar olvasó könyveket gyűjtsön, mert az egylet tagjai még nincsenek oly anyagi helyzetben, hogy magyar munkákat vásárolhatnának és ily könyvek olvasása által óhajtanák elérni azt, hogy édes auyanyelvöket el ne felejtsék. A könyveket szívességből közvetíti St.- Paulba Argay János irodafőnök (IV. Korona- herczeg-utcza 2.) a ki ez ügyben a délelőtti órákban bárkinek készséggel ad felvilágosítást. — Ó-Budán, a Radwáner-féle vendéglőben székelő asztaltársaság, mint minden évben, úgy folyó hó 15-én is, szegény iskolás gyermekeket ruház fel, ugyanekkor 16 szegény család lesz *72— ‘/a öl fával megajándékozva. — Lawn-tennis zárünnepély. A tél felé hajló idő egy igen kellemes szórakozásnak vetett véget, melyet a budapesti (budai) tornaegylet a budai közönségnek azáltal nyújtott, hogy a sz. János-kórház közelében levő jégpálya helyén játékteret rendezett be és azon egyéb játékok mellett különösen a Lawn-tennist honosította meg. A tornaegylet e téren úttörő volt és számos nehézséget kellett leküzdenie, mig ezen kitünően bevált intézményt azon fokra emelte, melyet az október hóban megtartott versenyek alkalmával tanúsított- Az érdeklődés a játékok iránt mindinkább nagyobbodott és ismételve voltak napok, a midőn a játéktér a látogatók nagy számánál fogva szűknek bizonyult. E kedvező eredményt méltóan betetőzték a játékban részt vett hölgyek és urak a f. hó 6-án rendezett ünnepély által, mely alkalommal a játékrendező-bizot.tság fáradhatlan elnökének, Krenedics Gyula árnak díszes albumot nyújtottak át. Kollár Lajos tornaegyleti elnök lendületes szavakban mondott köszönetét az ünnepednek lelkes fáradozásáért és a megjelentek nagy számára mutatva, biztosította őt az általános baráti ragaszkodásról és szeretetről, a mi abból is nyilvánul, hogy az albumot mindazon hölgyek és urak aláírták, a kik ez év folyamán a játékokban részt vettek. Élénk éljenzés után Krenedics Gyula meghatottan válaszolt. Röviden jelezte, hogy a játék 175 napon át folyt és
