Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-22 / 42. szám

Budapest 1893. fJ.)

BUDA es V I D E K E

Oktober 22

külérzéki és rendes vagy rendkívüli (beteges) értelmi czalódások, a melyek külérzékein és agyvelőnk természetes hiányos állapotára, illetve fogyatkozására vezethetők vissza. Ilyenek pl. az optikai csalódás — a szinvakság, ilyenek továbbá, a rendes eszmei tévedések, illetőleg elmei képzelő tehetségünk zavart állapotára utaló beteges rögeszme. De ha mi külér- zékeink megfelelő szervezése mellett és eszmei elvonó képességünk különben egészséges állapotában, abba a rendkívüli körülmények közt oly borzasztó helyzetbe jutunk, hogy titkos bel- érzéki fogyatkozások miatt, testi szemeinkkel és érzéki füleinkkel oly tüneményeket pillantunk meg és oly felszólalásokat tisztán hallunk, a melyek tényleg és fárgyilag véve nem léteznek, akkor az agyrémeknek és az álomlátó elragadtatások káprázatainak csodálatraméltó jelenségeivel és az álomlátó elragadtatások káprázatainak csodálatra méltó,, jelenségeivel állunk szemben. Ez egyúttal pedig ama rendkívüli és igen ritka betegség, a melyben szegény K. P. szomszédom is szenved.

K. P. egy a negyvenes években hozzánk Ausztriából bevándorolt, körülbelül 60 éves, elég erőteljes, különben épeszű és szorgalmas ember, akivel mi addig, mig ő minket rémes látványainak valódiságáról meg nem akar győzni, a közélet minden tárgyáról elég értelmesen társaloghatunk. Én munkámban ezen egyén józan elmélkedő képességét és rendes felfogási tehetségét különös módon kiemelem, mert agyvelői működésének rendkívüli kifakadásaiban nem elmezavartságot a szó szoros és közönséges értelmében látok, hanem szánalomra méltó helyzete valóságos érzéki látványok és közvetlenül szemlélt tünemények által előidézett téves meggyőződés — és a mely képeket és tüneményeket beteges belszervének egy titkos tevékenysége önkénytileg alkot és időközben egész függetlenül elővarázsol. Ilyen látnok nem hasonlítható össze az egyszerű hivővei, akit a rendes vallásos érzelem kielégíthet — ez nem is együgyű, babonás és rögeszmés, akiket a fanatizmus vagy elméjüknek hiányosságai vallásos rajongásokra csábítanak. Nem, ezt a próféta, a sok hívatlan közül választott, a kit a boldogságos Szűz és a mennyországnak megdicsőült szentjei megjelenésükkel szerencséltettek meg — a ki testi füleivel hallhatja a mennyei felszólalások boldogságot árasztó hangjait; a ki testi szemeivel megpillanthatta a pokolnak irtózatos kínjait és tüzeit!

Ha K. P. szomszédom csodálatos élményeit mással közli, ő vallomásait rendesen következő- képen vezeti be. Hogy az emberek engein őrültnek tartanak, azon nem csodálkozom. Ok épp úgy mint ön, nem érthetik meg látványaimat, mert még nem volt és körülbelül nem is lesz alkalmuk, hogy ezeket valaha szemlélhessék. Annak idejében, állítja ő, magam is abban a hiszemben voltam, hogy az általam megfigyelt tünemények csak egyszerű érzéki káprázatok és véletlen csalódások. De most már egészen tisztában vagyok magammal és higyjék el nekem uraim, hogy az, aki abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy ezen látványokat egymásután ennyiszer ssemlélhesse mint én, az nem tévedhet többé, hanem készségesen meghajol a természet fölött éllő hatalmak végtelen magasztossága előtt.

Ebből is láthatjuk, hogy K. P. belérzéki káprázatait valóságos tüneményeknek tartja és a ki erre vonatkozó tapasztalatait nekünk épp úgy adja elő, amint ezeket a többi agyrémesek vagy álomlátó elragadtatásokban szenvedők rendesen mással közölni szokták. De melyik agyrémes ne erezné az előtte feltáruló képei által serkentve (feltéve, ha ezekben képzeletének leg- magasztosabb tárgyai megvalósulnak) különös hivatásokra rendeltetést, és melyik víziókban szenvedő ne Ítélné sújtó mennyei csapásnak, ha látványaiban kényszerítve lesz, hogy átkozott démonokkal társalogjon ? Mert oly önálló és" elfogulatlan észtehetséggel, aki rémalakjainak természetét saját magán nyugodtan tanulmányozza és rendkívüli káprázatainak előidéző okait, kellő önmegtagadással beteges izgatottságra vezesse vissza — egy oly önálló emberrel, a mint ilyen pl. Nicolai Fr. berlini könyv- kereskedő és iró volt, nagyon ritkán lesz alkalmunk találkozni. K. P. első megjelenései után

öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, csak később, a mikor szőlőjében a boldogságos Szűz alakja neki megjelent, érezte megában azt, hogy őt a mennyei hatalmak különös czélok elérése miatt kegyeletesen kiszemelték. A milyen szerencsétlen és szánalomraméltó az, a ki magát folytonosan ijesztő alakoktól üldözve látja, épp oly irigylendő lehet az egyén, aki kecsegtető látványokban legszebb eszméinek érvényesüléséről győződhetik meg.

A mint utóbbi időkben értesültem, K. P.- nak már gyermekkorában voltak agyrémek iránt való hajlamai. Ugyanis ő, állítása szerint, visszaemlékszik arra, hogy a mikor még Ausztriában éjjel erdőkben járkált, neki egy ijesztő szellem, az ördög maga jelent meg, aki szemtelenül útját állta. Elején természetesen megrémült, de miután a borzadalmas tünemény őt különben nem bántalmazta, maga támadta meg a szellemet botjával. De a mint az ütlegeket jobb- ról-balról méri, még nagyobb rémületére botja tisztán csak levegőt ért. A midőn pedig éppen a jelenség csodálatramélt óságáról elmélkedni kezdett, a phanton szemei elől egyszerre éltünk De miután, mondja szomszédom, huzamosabb időkön át víziói nem voltak többé, ezt közönséges érzéki káprázatnak tartotta és vele többé nem törődött.

Hozzánk letelepedve, több éveken át itt szintén ilyféle megjelenések nem zavarták addig, mig állítása szerint, 1881. év szept. havának egy napján, délután három óra tájban zugligeti szőlőjében kapálva, véletlenül feltekint, maga előtt egy pár lépésre a legbájosabb női alakot pillantja meg, aki karjaiban kis gyermeket tartott. K. P. ezen titokzatos nőt oly tisztán és minden kétséget kizáró módon látta maga előtt, hogy ezt útját tévesztett nyári lakó hölgynek tartotta. De abban a perczben, a mikor a nőt a legilledelmesebb szavakkal a rendes közlekedési mesgyére utasítja, a női alak szintén a legrejtélyesebb körülmény közt egy pillanatban eltűnt. K. P.-t ezen titokzatos eltűnés oly any- nyira elrémitette, hogy eszméletét vesztve összerogyott. Magánkivtili állapota addig tartott, mig a miatta aggódó feleségétől felkeresve, általa eszméletére vissza nem téríttetett.

Ettől az időponttól kezdve szomszédomnak több rendbeli megjelenései voltak és álomlátó elragadtatásokba többször esett. 0 ismeri a mennyei birodalmat és minden egyes megdicsőült személyét. 0 látta a poklot és ennek kimondhatatlan szenvedéseit. Szakálát nem nyírja többé és feleségéhez se nyúl, mert ezt mennyei felszólalások egyenesen megtiltották neki. Az álmaiban elővarázsolt Ítéletnap lefolyására oly tisztáu emlékszik, hogy ennek minden egyes pházisát a legkörülményesebben leírhatja. És a mi még a legcsodálatraméltóbb, bekövetkező halálának az esztendeje már közölve lett és mely órát a legbuzgóbb lelkesedéssel várja be. O 1899-ik évben hal meg, csakhogy halálának perczét egy megjelenő angyal előbb besúgja neki.

K. P.-nak megjelenései és változatos tüneményei számtalanok, de azért a legérdekesebb előttem a következő, mert általa alkalmunk lesz, hogy mi a vízióknak legsajátságosabb, de egyúttal a legritkább alakjával megismerkedjünk. Mi, vagy talán jobban mondva én, eddig abban a véleményben voltam, hogy az agyrémes tünemények és az elragadtatás káprázatai, kizárólagosan szemlélési, legfeljebb hallási csalódásokra szorítkoznak. De jelen esetből azt látjuk, hogy a víziók néha még érzelési, illetve tapintási csalódásokra is vonatkozhatnak. — A mikor ugyanis szomszédom egy szombati napon, az általa termesztett és nagy gonddal ápolt rózsacsokrot, a boldogságos Szűz tiszteletére a szt. Anna kápolnának oltárára leteszi, imádságában annyira belemélyedett, hogy hazameneteléről megfelejtkezve, szokatlan módon elkéseft. Útja hazafelé, késő este sürü erdőségeken vezetett keresztül. De tiszta csillagos ég és holdvilág lévén, a kellő irányt nem téveszthette el. Egyszerre, a mint az útját sietve folytatja, vallomása szerint, teljes sötétség fogta körül, úgy annyira, hogy szomszédom, aki előbb a hold világítása mellett elég tisztán tájékozhatta magát, még saját alakját sem láthatta meg többé. 0 ettől a szokatlan és hirtelen beálló változástól megdöbbenve állt meg. De amint később tapogatva útját folytatni akarja, nagy

rémületére észreveszi, hogy az erdő közepén maga előtt útját elzáró kőfalba ütközik. És a mint minden irány felé menekülő kijárót keres, magát kőfalaktól környezve találja. Ez K. P. már igen gyötrött képzeletében az ördögi boszunak egy külön uj neme vala, aki őt szent élete miatt folytonosan megkísérti és üldözi. De szomszédom a kegyeletesen kiszemelt és oltalmazott, áldott -fegyvereivel még az ördöggel is szembe szállhat. És amint eppen külömben borzadályos sorsába áhitatos buzgalommal belenyugszik és fohászait az egek felé küldi — ezek megnyílnak és ő a legtisztább módon következő mennyei hangokat hallja: P. meg lettél hallgatva és folytasd bátran utadat! Erre a hold újra világítani kezdett, a kőfalak eltűntek és a rejtélyes tünemény véget ért.

Ha azt kérdezi az ember K. P.-tól, miért nem közli feltűnő élményeit és látományait erre hivatott személyekkel, elég furcsán arról szeretne minket meggyőzni, hogy ezek rendesen hamis próféták, akik mást gondolnak és mást beszélnek. Ezek nem meggyőződésből, hanem csak hir és mese szerint tanítanak. De én, erősiti szavait, minden haszonlesés nélkül térítem az embereket az igaz útra és meg is keserülik azok egykoron, a kik intő szavaimra nem figyeltek.

Mindezek ellenében és eltekintve egyelőre egyes testi és szellemi fogyatkozásoktól K. P. erős buzgalmában nagyon irigylendő, szerencsés ember, a kinek lelki javadalmai ép oly megbe- csülhetetlenek, egyes üdvözítő sugalmai épp oly kincsek, mint az igaz vallásosság tiszta és minden babonától ment érzelmei. Bárcsak sok olyan ember lenne, a milyen K. P., a kinek együgyü- sége és egyes káprázatai a szabad felfogás hátrányára nem igen válhatnak, de azért az értelem alsóbb köreinek hasznos példát nyújtanak ! A becsület és az erény, a melyek a társadalmi élet szilárdabb talpkövei rendkívüli lelki ösztönzések által épp úgy érvényesülhetnek, mint a józan felfogás lélekemelő független ösvényein, a becsület és az erény általuk bizonynyal semmiféle csorbítást nem szenvedhetnek. K. P. testi szemeivel látja az Istenét, kiváltságos helyzetében sőt társaloghat vele, az igaz vallásosság Istenét a szivében érzi és bölcs intézkedéseit szellemi szemeivel kisére Hogy közöttük melyik áll közelebb a mennyek trónusához, azt bízzuk nyugodtan az örök gondviselésre.

Dr, Frederik Jenő.

A budai dalárda.

A budai dalárda f. hó 24-én, kedden esti 7 órakor az egyleti helyiségben tart rendes közgyűlést.

Tárgysorozat: 1. A lefolyt egyl. évről szerkesztett jelentés felolvasása. 2. Az évi számadás előterjesztése és a számvizsgálók eziránti jelentése. 3. Netaláni indítványok tárgyalása.*) 4. Az uj tisztikar megválasztása.

A közgyűlés után társasvacsora lesz a Krisztinavárosi Kleinhackel casino-sörcsarnok pinczehelyiségben.

A tisztikar megválasztását illetőleg a kan- didáló-bizottság következő, jelölésekben állapodott meg:

Elnök: dr. Országh Sándor. Alelnökök; dr. Rózsavölgyi Gyula, Jáhl Nándor. Jegyzők: Fellner Ferencz, dr. Stockinger J. Pénztárnok: Kercser Károly. Ellenőr: Brédl Sándor. Karmester : Sellei Gyula. Gazda : Gál Samu. Zene- mütárnok: Wichmann Ede. Választmányi tagok : Brfoun Ignácz, Gärtner Rezső, Gertsshl Ede, dr. Grimm Ferencz, dr. Gyomlay Gyula, Hermann J. Pintér Zsiga, Reinl József, Schmel- hegger Nándor, Sternád Rezső. — Választmányi pót-tagok: Béla Péter, Érti János. — Szám- vizsgáló bizottság: Móczár J., Rauch J.

*) Kivonat az alapszabályokból: Önálló vagyis a napirenden levő tárgyakkal össze nem függő, valamint minden oly inditvány azonban, mely az alapszabályok módosítását vagy az egylet megterhelte- tését ezélozza a közgzülést legalább 8 nappal megelőzőleg nyújtandó be, hogy az a választmány által tárgyaltatván, a napirendre kitüzessék.