Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-05 / 5. szám
Budapest 1893. (4) És ott Tan a körvasút sinhálózata a Jánoskórliáztól a délivasutig! Miért nem tud az államvasutak igazgatósága a közúti vasut- társulatfal már egyszer megegyezni arra nézve, hogy ezen már múlt nyár óta készen álló s éjjel teherforgalomnak máris felhasznált sin- páron legalább a Margithidnak kerülve juthasson át egy városrész nagyszámú lakossága a pesti részekre olcsó tengelyen ? Ezek egészítik ki a kezdetben említett czikket, s teszik azt czimére érdemessé. R B. F a r s a n g, A budai zeneakadémia bálja. Irta: Fellner Ferencz, Akármit mondjanak a poéták, mégis csak az az igazság, hogy legszebbik szakasza az esztendőnek a farsang. Mert ekkor legszebb a természet arczulatja (már mint a két rendbeli fiatalságé) vagy legalább ekkor akar legszebb lenni. Már maga a bálterem, a természet hü képmása, a legdusabb menyasszony ékességeivel csillog és rajta vagy inkább benne, repesővé teszik szemeidet a sok üde arcz, melyeken virágokkal mosolyog «az ifjúság. Aztán megzendül a muzsika s pörge ütemei, mint valami finoman sodrott aranyzsinórok nyúlnak végig a sima parketten. A zsinórra fűződnek szép rendben, kettesével a rubinok, smaragdok, eleven drágakövek és a gyönyör ezer nemei melyek csábitó színekben vágyat, epedést ifjú mámort es gyöngéd szerelmet szikráznak ki. Gyönyérüséges látvány! Akár benne vagy e prizmatikus forgatagban karjaid között egy csinos leánykával, mikor is édes lázroham rezg végig rezg végig rajtad le egészen a lábujjadig, akár nem vagy benne, hanem egyik zugban meghúzódva, lelked a hangok és a tipegő ritmusok hullámain az álmok tengerén andalog ringatózva az mintegy akár tánczolj akár ne! azért mégis egyéni lényednek pozitív és negativ sarka úgymint a tested elektromos árral viliódzik és telik meg, a mit — a legislegnagyobb képű széptani komolysággal ! az esztétikai elektromosság leg- szebbikének és legédesebbjének lehetne nevezni. Mert ilyen eleven, gyújtó és elevenítő árt, sem a természet évszakai sem semmiféle művészet nem képes produkálni — elhiheti akárki. Azért mondom, hogy a farsang és a bál a legszebbik szaka az esztendőnek. Legalább nincs idő és nincsen hely, a mikor a vad közelebb várná a vadászt, a hol jobban lehetne virágot vásárolni, könnyen ismerkedni, titkolt érzelmet egy kézszorit ássál tudtul adui, pillantással levelezni, szerelmet vallani és a többi. Erről tanuskodhatik mind az, ki valaha földközi tüzet hordott keblében s attól megszabadulhatni egyedül a bálban akadt arravaló reménytelen nyílásra, a kik pedig ilyen e'ásott titkot hordoznak, jegyezzék meg magoknak a beszédet, mely báli társaság kitanult rókáitól származik. Aztán milyen társaság az a báli társaság együttvéve, Istenem! de milyen ... A legelegánsabb társaság, a legsikerültebb színpadi jelenés, mit valaha emberi elme kigondolt s a mellett a legérdekesebben mulattató. Száműzve van innét a duna jobbparti körökben a kényelem nyomán mind gyakrabbau pusztító két ellenség: az unalom és elszigeteltség s annak táborkara: az önzés, nagyzás, közöny, lenézés, a spleen, et tutti quanti. Ab, itt mindenki mulat. Mint egy szerep szerint mindenki hazulról a legszebbet és a legjobbat hozza abból a mivel bir. Szép, kedves, módos igyekszik lenni a fülek, lábak és a szemek e konczertjében — s hozzá úgy a hogy közlékeny. És ez tetszik éde3 mindnyájunknak, sőt megnyer minket. Jól esik a megcznkrozott valót en passant lenyelni. Mert házi gond, nyomorúság, szenvedés vagy több ily mizériája e kevély világnak, itt nem létezik. Mindenki adja, mintha csak nektárt innék (aliász pezsgő), ambróziával élne (otthon!) s egyedül csak a nemes, finom, úri időtöltést ismerné. S milyen bájoló még ehez aztán a közösen gyakorlott tapintat egymással szemben. BUDA és VIDÉKÉ. Csupa édes, enyelgő szavak, sőt az igaz is a bók álczája alatt mutatkozik. Nyomor ? őszin- tesség? a szenvedély észrevehető kinyomata? Sértőleg hatna bántana mindnyájunkat. Ledöntené a vidám hangulat fellegpalotáját, megsértené a közösen épített báltermet, e szép menyasszonyt, ki pedig olyan lángszemekkel ragyog, mosolyog, tánczra kér és az illattól csupa mámort és arczpirt lehel. így van és higyjétek meg, igy van ez jól! E mostoha viszonyok között, hol mindnyájunkat annyi minden aggaszt, sért, kedvet- lenit, ingerel, nyomaszt e napi mizériák közepette jól egy kis öncsalással szabadulnunk a gondok terhe alól. Jól esik megfeledkezni önmagunkról felkeresvén a helyeket, hol számunkra élvezet és hála (mert a bálok többnyire jótékonysággal vannak eredményeikben összekötve) hol számunkra talán rokonszenv talán boldogság kínálkozik. Mai napság a munka és ideges lázroham közepette, jól esik elszóródni, feledni és mulatui! Mulatni módjával, mérsékelten! ez legyen a jelszó. És ha e kellemes örömök u án önnek szép kisasszony! lelkiismeretét erkölcsi öröm szállaná meg lengeségeért, hallgasson prédiká- cziót, ön pedig filigrán gavallér: ig.yék szódát. Jó orvosságok ! * * * Hanem eféle orvosságra nincs szüksége azoknak, kik szerdán azaz február 1-én a budai zeneakadémia működő tagjai által rendezett bálon a II. kér. „Fáczán“ vendéglő nagytermében részt vettek. Majpnem virradatig ! Jele, hogy a nagy társaságban sokan voltak, a kik egymásban gyönyörűséget találtak s hogy a rendezők önmagokba gyönyörűséget lelhettek abból következik, hogy buzgalmuk hiába nem esett, mert tánczosok dolgában, Budán a négyes vigalmak ez esti műhelyén ugyancsak bő aratás volt. S a hölgyek ilyen mulatságokban szoktak legjobban mulatni ős volt is benne részök. Bele markolni az eleven virágok közé s úgy mutatni fel azokat gyönyörködtetésül a világnak, bejk! mekkora baj volna az a szegény reporte/re nézve. De mivel eleven virágok helyett, (édes dolog azokat szivünk felett, érezni!) az újság megelégszik a puszta névvel is hát álljanak itt a következők: Asszonyok: Ozv. Aranyossy Károlyué, Brunner Károlyné, Biscara Endréné, Brichta Ferenczné. Hegyi Lajosné, Liebhardt Károlyné, Matuska Ferenczné, dr. Szalkay Gyuláné. An- tolek Józsefné, ozv. Neboviczky Jánosné, Kasz- tovszky Jánosné, Mayer Józsefné, Pichler Li- pótné, Noszeda Tódorné, Záborszky Ferenczné, dr. Dettre Lászlóné, Fricke Heurikné, Mambrini Jánosné, Szemler Mórné, Hanzély Jánosné, özv. Fretschl Józsefné, Kapeller Kristófné, özv. Os- tián Ferenczné, Schöbitz Ferenczné, özv. Sza- deczky Mihályné, Htrczegh Imréné (Duna- Vecse), Schiller Györgyné, Tamássy Gézáné, özv. Schmidt Ferenczné, Schwingenschlögel Károlyné, Gruber Szilárdné, Dörner Mihályné, Koller Károlyné, Károly Jánosné, Staudtner Gyuláné, Eisen Károlyné, Biegelbauerné, Csukav Istvánná, Wilke Gottlibné, Hampel Sándorné, Hoor Jánosné, Klarner Jánosné, Brtaun Ignáczné, Medvey Lajosné, Wagner A lajosné, Weisse Ernöné. Lányok: Staudtner Polika, Aranyosi Ilona, Brichta Karolin, Károly Mariska, Brunner Margit, Kapeller Etelka, Gruker Irma, Biskara Ilona, Liebhart Anna, Koller nővérek, Matuska Róza, Szalkay Izabella. Fricke Hilda, Hegyi Szeréna, Holéczy Katinka (Veszprém), Mambrini Luiza, Szemler nővérek, Hanzéli nővérek, Schmidt nővérek, Osztiáu Hona, Schwingenschlögel nővérek, Gretschl Adél, Schővitz Mariska és Hermina, Herczeg Emma és Herczeg Irén (Duua- Vecséről), Straub Ilona, Méhes Istvánba, Dörner Anna, Antolek Juliska, Neboviczky Marianne, Schiller Irma, Gyovay nővérek, Érti Aranka, Kasztovszky Józsa, Mayer nővérek, Pichler Amalia, Záborszky Ilona, Soóty Mariska, S eui- czey Miczi, Biegelbauer nővérek, Csukay Róza, Wilke Irén, Hampel Or/.si, Hror Amália, KlarFebruár 5. ner Sarolta, Hermann Ilka, Medvey nővérek, Csellát Jolán, Wagner nővérek, Weissze Anna, Herold Lujza és Anna. A „Harmóniádról. „Lelkesít a dal, enyhet és vigaszt ád“ ez a jeligéje annak a jó barátokból álló dalártár- sulatnak, melyet „Harmonia“ néven ismer a főváros budai oldala, de különösen a Krisztinaváros ; ez a — talán egyetlen — társulat, melynek elnöke nine«, — ez az a társulat, mely czélul tűzte ki, hogy a dal magasztosságával bilincselje le az emberek figyelmét, hogy a dallal a kedélyeket felfrissítse, hogy mulattassa a jó ismerősöket, barátokat és önmagukat. Immár 3 éve áll fenn s akkor Hoppe Rezső, egyházi karnagy és oki. zenetanár vezetése alatt egy négy tagból álló kis társaság állt egybe azon czélból, hogy dalban keressék az élet fűszerét. Nekik még akkor talán eszükben sem volt, hogy annyira gyarapodnak és egyebekben, hogy ma már számbavehető dalkörnek tekintetik. Eleinte csak azért énekelgettek, hogy egymást gyönyörködtessék, később, hogy másokat is részesítsenek a gyönyörökben, akkor d-en voltak, ma 17-en vannak. Ez a „Harmonia“ többször kedélyes estéket rendez s arra a saját ismerőseit meghívja, igy most is, f. hó 1-én, a „Politikus Greiszlernél“ tölt meg a tágas terem. 8 órakor 2 énekkel nyitotta meg az estét. Utána Hoppe Rezső olvasta fel szellemes kis rajzát, melyben vázolja a „Harmonia“ 3 éves történetét. A „Harmonia“ iránti szívességből Erdélyi Sándor játszotta el hegedűn Wienawsky legendáját. — Komikus szavalatban sem volt hiány, Deák Jenő és Hajós Mihály együtt szavalták el Petőfii „Ebéd után“-ját. Az egyik beszélt, a másik gezztikulált. Witkowsky Antal gyönyörű i enorhaugjával ragadta el a jelenlevőket Dekk és Zakk (Deák Jenő és Zöld Károly), zenebo- lióczok mokázása is igen tetszett. De a legnagyobb hatást az „ Eduárd és Kunigunda“ . czimü nagy tragikus, gyászos opera keltette. A darab 4 szereplője (Rohrer Ferencz, Hoppe Rezső, Witkowitz Autal és Wichmann Ede) jeles énekükkel és játékukkal zajos tapsokat arattak. A karmester e darabnál Dr. P a r a- deiser János volt, ki kiváló zenei tehetséggel vezette a zenekart, melyben játszottak Szvoboda, Vla«zák, Zöld, Ért és Zipszer. Minden darab között, egy-egy énekszám volt, ezek közül igen szép volt dr. P a ra d e i s e r János szerzeménye (tavaszi éj és esti dal) és Geneé: Cbinai tea- szerenádja. A jelenlevők mindvégig igen jól érezték magukat, — egy baj volt csak, hogy túl volt zsúfolva a terem s ez elég jele annak, hogy a budai közönség szereti a „Harmóniát“, melynek tagjai a következők : Bárány Zsigmond, Bosnyakovits Jak ;b, Ért János, Gartner Rezső, Hackl Lajos, Hajós Mihály, Hoppe Rezső, J,in esek Pál, Koller János, Magyar József, dr. Paradeiser Jáuos, Rohrer Ferencz, Vlaszák István, Wichmann Ede, Witkowsky Antal, Zip.'zer Károly és Zöld Károly. A hölgyek közül az estélyen jelen voltak Hoppe Rezsőné, Szőke Ltvánnó, Honeisek testvérek, Somlyay Józsefné, Scheuer Alajosné, Gold Istvánné, Romv Béláné, Erényi Antalné, Újhelyi Sándorné, Koncsek Lajosné, Kuthyné, Kuthy nővérek, Kun Alajosné, Méhes Ernöné, Erényi Antalné, Bucsi Kálmánná, Rhorer Ferenczné, Farkas Józsefné, Farkas Gyuláné, Schweiz Vilmosné, Machovitsné, Sörbély Jenőné stb. stb. (Ki tudná megszámlálni a csillagokat!) Ott láttuk továbbá dr. babarczi Schwar- tzer Ottó iskolaszéki elnököt, Schwetz Vilmos, kir. s. tanfelügyelőt, Somlyay József, főv. igazg. tanítót, Mihálffy Győző, honv. főhadbiztost, Perth 1 Géza, iskolaszéki gondnokot, Újhelyi Sándor, főv. biz. tagot, Böschatt, főv, lelkészt, dr. Arányi Antalt stb. Hajós Mihály. Az I. II. és Iíl kér. vendéglősök bálja. A budapesti I—III. kér. vendéglősök fényes és mindenben igen sikerült bált rendeztek f. é. január hó 31-én kedden a II. kér. Fáczán összes termeiben. A legfényesebb elite bálokon sem lehet több szép asszony és leány, mint a
