Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-08 / 40. szám
Budapest, 1898. II. évfolyam 40. sz. Vasárnap, október 8. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄP, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-ntcza 14. szám.. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. sárcsarnoknál is jobban érdekli a tabániakat, a városrész részére még a borvásár ott maradása sem lesz biztosítva. E nyugtalanító hírek a tabániakat nem hagyhatták tétlenségben és nem elégedtek meg az őket kellemetlenül érintő birek tarthatatlanságának magyarázgatá- sával, hanem elhatározták, hogy a valót megtudandó küldöttségileg tisztelegnek a belügyminiszternél. A küldöttség az I. kerület orsz. gyűl. képviselője Fáik Miksa vezetése alatt folyó hó első napján tisztelgett Hieronymi belügyminiszternél, hol a küldöttség szónoka Dr. Kertész Aba a városrész érdekeit tolmácsolva egy memorandumot is átadott a belügyminiszternek, mely memorandumban kifejtették a tabániak, hogy a Döbrentei-tér fennállása óta állandóan vásártér és pedig úgy a Tabánnak, mint a Krisztinavárosnak legkeresettebb, legnépesebb vásártere, bogy a legjobo karban tartott közlekedési utak kötik össze nemcsak a > budai részekkel, hanem a vidékkel is, e mellett a magyar államvasutak kelenföldi pálvabázával könnyen összeköthető, de a Döbrentei-tér közvetlen a Dunaparton is van, igy a kereskedelem szempontjából j főfő fontosságú viziut mentén fekszik, j továbbá, hogy az I. kerületben a Döbrentei-tér környékén legsűrűbb a lakosság, az építendő két bid a Döbrentei- térnek njabb éltető ere lesz, szóval, hogy a Döbrentey-térrel a kerületnek egyetlen más helye sem kelhet versenyre a vásár- csarnok létesítésének kérdésében, a borvásár pedig tekintettel — arra, hogy az oda összehordott áru majdnem kivétel nélkül a Dunán szállittatik — a vásár- csarnokkal kapcsolatosan egyáltalán nem is helyezhető el a kerület belterületén más helyen, mint a Döbrentei-téren. Mind oly előnyök ezek, melyek mellett szó sem lehet arról, hogy a vásár- csarnok a Döbrentei-tér helyett az iv- utczába vagy a Szent János-tóren építtessék. A miniszter a küldöttséget nagyon szívesen fogadta, orrúét fejezte ki a felett, hogy a tabániak saját városrészük fejlődése iránt a tapasztalt meleg érdeklődéssel viseltetnek és egyben ki is jelentette, hogy határozata a tabániak érdekeit nem sérti, hogy egyáltalán nem volt szándékában a Döbrentei-teret elejteni, de mert a székesfőváros hatósága határozatát 1891-ben hozta, mert továbbá a hidakról szóló törvény — mely a hidak betorkolásának helyét is megállapítja — csak a folyó évben hozatott, mert az eskütéri hid budai betorkolása a vásár- csarnok helyéül kijelölt terület közelében esik, szükségét látta a kérdés újabb elbírálásának, de tett intézkedésével nem akarta azt mondani és nem is mondta azt, hogy azon esetre, ha a székesfőváros njabban hozzandó határozata a Döbrentei-tér mellett marad — annak jóváhagyását megtagadandja. A miniszter e kijelentését a küldöttség nagy örömmel fogadta és a legszivé- lyesebb bucsuvétel után jó reménységben A tabáni vásárcsarnok. Midőn 1891-ben a székesfőváros törvényhatósága elhatározta, hogy a tabáni vásárcsarnokot a Döbrentei-téren és aként építi fel, hogy annak pinczéi a borvásár befogadására szolgáljanak a Tabán városrész polgárai már teljesedésbe látták menni azt az óhajukat, hogy a borvásár a Tabánban állandósittatik. E jó reményben éltek a tabániak közel két éven keresztül t. i. addig mig az eskütéri hid kérdése a törvényhozás utján is megoldást nyert és ekkor is nem az eskütéri bid létesítése hatott nyugtalanitólag a polgárok kedélyére, mert hiszen ez örömüket csak növelte, hanem a belügyminiszternek az a határozata, mely szerint a vásárcsarnok ügye azzal adatott vissza a székesfőváros törvényhatóságának, hogy a tabáni vásárcsarnok kelyének kérdését az eskütéri hidra való tekintettel újabb tanulmány tárgyává tegye és vegye fontolóra, hogy a budai oldalon építendő hídfőre való tekintettel épithető-e a vásárcsarnok a Döbrentei-téren? Ezen miniszteri határozatot csakhamar újabb nyugtalanító hirek követték, melyek szerint a tabáni vásárcsarnok nem a Döbrentei-téreu, de sőt nem is Tabánban, hanem a Krisztinavárosban az iv- utcza környékén, egy másik hir szerint a Tabántól még ettől is távolabb eső helyen a szent János-téren fog felépit- tetni, mi által Tabán nemcsak a vásár- csarnoktól esik el, de a mi talán a váA „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. Tizennegyedikén történt az első ostrom a rések ellen. Este bét órakor minden ostromágyút kilőttek egyszerre, s arra elhallgatott valamennyi. Már csaknem csatarendben állt minden csapat, a spanyol önkéntesek és a hajdúk kezdték is az ostromot, midőn egy, a császáriak által elobban- tott akna oly szerencsétlenül csapott vissza, hogy kétszázötven embert eltemetett saját seregeik közül. Az erre támadt zavarban sok jó vitéz ott hagyta az életét; sebet kapott a bajor berczeg Bejár, az angol herczeg Zaimes és Piccolomini ; csak Petnebázy maradt sértetlen; pedig alig állt száz lépésnyire a boldogtalan tűzároktól. Elég baj volt ránézve a sikertelenség. A túlsó oldalon következő ejjel a bajorok a kis rondellát s a hozzá tartozó kettős kőkerítést elfoglalták, Funkensteinnak csak egy lépés volt még bátra a várfalig: Petnebázy még az első lépéstől is bátra volt vetve. Lehetetlenséggel volt határos, hogy őt megelőzze ezen az oldalon. É3 a mi oly hihetetlen volt, az másnap megtörtént. Délután Tüzes Gábor barát bombái olyan szerencsével jártak, hogy egy közülök a nagy rondellán levő lőportorony boltozatán keresztül törve, azt levegőbe röpítette. Szemtanuk azt Írják a robbanásról, hogy az ég elsötétült bele, mintha rögtön éjszaka szállt volna a nap elé; süvöltő gránátok, égő gerendák, széttépett hullák repkedtek mértföldnyi távolban szerteszét; s a képtelen erőszaktól a Duna hullámai tulcsaptak a pesti partra s elborították egyszerre az egész várost. Azt hitte mindenki, bogy a föld szakadt be ! Csak perczek múlva tértek az emberek magukhoz, s akkor látták, bogy a nagy rondella mily szörnyen elpusztult egy pillanat alatt; a mellékfalak húsz ölnyire le voltak döntve, kihányva alapjaikból; a sáncz- karók összezúzva, az árkok betemetve. — Ötszáz török veszett el e robbanás miatt: Tüzes Gábor maga egy csatát nyert a török ellen. E viadal után a lotharingi berezeg rögtön felszólittatá Abdi basát, hogy adja fel a várat, mit úgy sem védhet meg többé. A török vezér azt üzente vissza, hogy a mint az eddigi ostromok előtt nem szólittatott fel a vár feladására, úgy ezután se szólongassák, ő nem adja meg magát, nem is kénytelen vele. Az a vár az ottomán birodalom kulcsa, azt elhagynia nem is szabad. Bizonyosan tudja, hogy segítségére fognak jönni és felszabadítják s a keresztyének hiába rontják meg magukat, mint ezelőtt két évvel. Ö Mahomedre és a szultánra bízza magát, azok kisegítik. Inkább ajánl cserébe más várat, Egert vagy Sz.-Fehérvárt, de ezt nem adja. 24-én érkezett hire, bogy a nagyvezér ötvenezernyi sereggel átkelt Eszéknél a hídon, az ostromlott várat felszabadítani. A várban ez este nagy ágyúzás volt, s a törökök zászlókkal, énekelve jelentek meg a bástyákon ; jeléül, hogy ők is megtudták kémeik által a nagyvezér közeledtét. A fővezérek erre általános ostromot rendeltek, a huszárságot a nagyvezér csapatai elé küldve, ki bir szerint már Székesfehérvár falai előtt állt. Abdi basa vitézül védte magát, az ostrom vissza lön verve; a keresztyényeket oly hevesen támadták meg, hogy újra el kellett bagyniok az elfoglalt pontokat. Másnap, harmadnap csend volt a vivő felek között, negyednap visszaérkeztek a huszárok, jelentve, bogy a mi török seregek Székesfehérvár alatt vannak, többnyire csak felültetett népbadból állanak, mely a sokkal kisebb magyar sereggel sem birt megmérkőzni: hoztak belőle mutatványul foglyokat, hanem hogy a begyek felől közéig sokkal nagyobb erővel maga a fővezér. 29-én reggel jelent meg a török sereg egyik csapata Vörösvár felől. A keresztyének előőrsei, kik aggodalom nélkül, elszórva tanyáztak ott, hirtelen zavarba jöttek, s a magyar lovasság nélkül még nagyobb is lett volna a veszély néhány levágott főnél, mit a rendetlen tatárhad diadaljelül vitt magávat. Augusztus 30-án délben tűntek fel a nagyvezér zászlói a budai hegyek között; épen a bajor, magyar és császári hadak ellenében . . . A nagyvezér megjelenésének hirére az ostromlók heve zsibbadni kezde: a haditanács-
